Ewolian írta:
A mondatot nem tudta befejezni, mert a hajó hatalmasat rándult. Épp egy kabin előtt álltak. Eizyen bebukfencezett a szemben lévő ágy alá. A gurulás közben beütötte erősen a bokáját. Felnyögött, nem látta, hogy a lovag hova került. Megpróbált kimászni az ágy alól, de ez nem sikerült neki elsőre. - Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?? Ha eltört, a vízbe levitálom a kormányost. Najó, keressük meg az atyát. - Kigurult az ágy alól, majd nagy nehezen feltápászkodott, és sántikálva kifelé indult.
Nagyából itt voltam utoljára, úgyhogy innen folytatnám egy pár részt átugorva, de legalább itt
Eizyen bokája nem nagyon akart engedelmeskedni. Nyílt törés nem látszódott, de veszettül fájt. Megpróbált egy-két gyógyító varázslatot, de a sérülés nagyobbnak bizonyult, mint amire ezen gyógyító mágiák hivatottak voltak.
-"Meg kell keresnem az atyát!" - gondolta, majd botját magához véve elkezdett felkecmeregni a fedélzetre. A folyosó már üres volt, úgy tűnt a többiek könnyebben megúszták a manővert. Útközben benézett még az atya kabinjába. Sejtette, hogy nem lesz ott, de egy próbát megért. Mivel tényleg nem volt ott, amilyen gyorsan tudott kimászott a fedélzetre. Ott ekkor már szinte az összes utas kint volt.
A táj egy szempontból gyönyörű volt, végtelen fehár mezők amerre a szem ellátott. Másfelől viszont kihalt volt, és nem túl bizalom gerjesztő. A többiek nagyrésze jól fel volt öltözve a hideg ellen. Most tudatosult benne, hogy mennyire hideg van. Egy kis mormolás és kézmozgás után megbarátkozott a külső hőmérséklettel.
Szemével az atyát kereste, de nem látta sehol. Helyette viszont észre vett egy csoportosulást a hajó elején. -" Mi lehet ott?"- tette fel a költői kérdést Eizyen. Odasántikált, majd Neldort megpillantva neki is feltette a kérdését.
- Mi történt itt? Mi ez a tömeg?
- Eltűnt az a fából készült sólyom-szobor.- válaszolta az elf. - De nem lophatták le, vagy eshetett le, mivel az illesztéssel semmi problémát nem találtunk. Csak egyszerűen eltűnt.
Eizyen elgondolkozott, majd koncentrálni kezdett. Kis idő után arcára mély döbbenet ült ki. "Átalakították volna?"- kérdezte újfent magától. Körbepillantott, hogy lássa, kiből mit váltott ki ez a dolog. Úgy tűnt a hobbit is észrevette ezt, mert ő is egy kicsit elgondolkodó arcot vágott. Ebben a pillanatban belehasított a lábába a fájdalom. "Na jó, előbb megkeresem az atyát, aztán foglalkozhatunk ezzel is!".
Kis idő után vízszerző túrára indultak egy páran. A mágus nem tartott velük, mivel még mindig nem találta meg az atyát. Emiatt elkezdett egy kicsit nyugtalankodni, mert egyre erősebben sajgott a lába. Majd egy hirtelen gondolattol vezérelve a Lord kabinja felé indult.
Bekopogott, majd miután bebocsájtást nyert bennt találta az atyát is.
-Ha nem zavarok túlságosan, atyám, ha tudná helyre tenné egy kicsit a lábam? Az előző manővernél egy kicsit bevertem, és azóta nem tudok normálisan járni. Az én gyógyító tudományom meg kevés hozzá.
Az atya egy pár pillanat alatt rendbe is hozta a törött lábat.
-Így ni - mondta, majd rámosolygott a varázslóra.
A mágus megköszönte a segítséget és elinduét kifelé. Az ajtónál azonban visszafordult. - öhm..- kezdte Eizyen - nem tudom, hogy tudnak e róla, de az előbb a sólyom-szobránál valami különöset éreztem... - Nem tudta hogy jó ötlet-e ha elmondja mielőtt még jobban körül nézett volna a szobor körül, avagy a szobor megmaradt helye körül, mindenesetre most már belekezdett, - amikor ott jártam, egy kis idő után mágia nyomát véltem felfedezni. Nem merek rá megesküdni, de mintha... talán... átalakult, vagy átalakították volna!