Én küldtem Beorn-nak egy privátot de nem tudom megkapta-e?Abban pl ez a kérdés is szerepel

Ámberek! Ez egy online RPG! Addig hajózunk, amíg vannak olyanok, akiknek tetszik. Eddig így volt, de MOST jött el a pillanat, hogy véget érjen. (Hüppp... megtört a népharag... pedig még mennyi ötletem volt... )

És igen, olvastam Zargul mester privátját. De azért nem egész úgy fog történni a dolog. Elnézést...

Új játékosokat szívesen várunk a szigeten, csak öltözzenek fel megfelelően, nehogy megfázzanak...

Egyébként gáz, hogy jégszigetről kell mesélni, ebben a dög melegben jobban át lehetne érezni azt, ha mondjuk a sivatagba kirándulnánk...

Úgyhogy egy pill és mindjárt megérkezünk!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Billy:
Ismét felcsendül elmédben a számodra oly kedves, mély, borzongató női alt:
- A varázsló. Vigyázz, mert veszélyes gondolatok cikáznak elméjében!
Furcsa érzés, egy aranyló gondolatcsáp hatol a tudatodba a karkötőn keresztül, mely Eizyenből indul ki. Nagyon rövid ideig tart, de átérzed mindazt, amit ő gondol éppen a minotauruszról és a két gawájáról.
- Különös... (a töprengés elhomályosuló érzete) Mit akarhat a szarvaspatás csatabárdjától? Talán utána kéne nézni, fontos lehet...

Miután ebben a zord időben az indulatok csillapodtak, Theodorus ismét a varázslóhoz lépett, majd halkan hozzászólt:
- Úgy látom, itt véget ért a szócsata. Ráérsz velem is foglalkozni? Emlékszel még kérdéseimre, amit legutóbb tettem fel?

Ekkor fura érzés fogja el a lovagot. Érzi, hogy közelében van valahol a szellem, de most nem akarja megkeresni őt...

Petrus nem tud mit tenni, hát meglátogatja Johnatant. Nehezen találja meg, ráadásul már más szerelésben is van, mint korábban... Jobban áll neki ez, mint a korábbi, mondja is neki... Kérdésére elmeséli, mi történt Alexanderrel. (Egész addig, amíg arra nem kérte őket, hogy hagyják magára. Ami ez után történt -a teljes megvilágosodás- még nem ismert Petrus számára!)
A meglepődött fedélzetmester ekkor hozzáfűz valamit...
Petrus utána megkérdezi:
- Amint véget ér a takarítás, folytatjuk a kiképzést? Vagy van még más munkája is a matrózoknak?

Örülök, ha csatlakozol, de nagyon figyelj a helyesírásra! Nem szeretném, ha ez tenné tönkre az élményt!
Beorn, az ötletek jók lesznek a visszaútra! Ugyanis lesz még az is, nem?

- Nem tudod milyen vihar dúl most a lelkemben - szólt a békülő szándékú Clod felé - Az egész családom, az összes barátom odaveszett a Nekromanta nép létezése miatt, így gondolom értehtő kifakadásom oka.Mivel nem vagyok ellenséges típus, így nem kívánok többet erre a dologra szót fecsérelni - tette eközben jobbját fajtársának bal vállára - de ne várd el, hogy elfogadjam vagy megértsem valaha is az általad használt erőket. - majd hátat fordított a társaságnak és visszatért kabinjába, lelkileg összeszedni magát.


Na igen.Ebben a rohadékos melegben egy jeges szigeten szerepet játszani...most lehet megvillantani a tehetséget

Visszaút? Miről beszélsz? A Jégszigetről nincs visszatérés!

Nagyjából itt tart a szituáció, amikor az árbóc tetején fázósan kuprogó, szemét az egyre erősödő hószitálásba kétségbeesetten meresztő, három bundáva csavart őrmatróz váratlanul felrikkant:
- Föld! Föld a láthatáron!!! Közvetlenül előttünk! Kurv' gyorsan el kéne fordulnunk valamerre!!!!

Ha nem is ez a legszabályosabb a jelentés, amit figyelőmatróz megtett a hajózás történelmében, azért a kormányos szerencsére azonnal elérti a dolgot.
- Tessék kapaszkodni! - mormolja magamagának, nagyot sercint, majd két kézzel megmarkolja a kormánykereket, és vadul elfordítja azt jobbra.

Az Ezüstsólyom Röpte fájdalmasan megdől oldalra, eresztékei nyikorognak, a vitorlák vadul csapkodni kezdenek a hirtelen jött szélirány változás miatt. Néhány kötél, melyre túl nagy terhelés jut, pendülve pattan el, és gyilkos erővel ver végig a fedélzeten. Ami nem volt rögzítve, pehelyként zuhan a megdőlő hajó jobb oldalának csapódva.

De nem volt felesleges a riadóztatás. A hajó bal palánkját gyilkos vastagságú jégtábla súrolja végig. Kegyetlen, karcoló hang, melybe beleborzong az is, aki még sosem járt tengeren, és nem tudja, pontosan milyen érzés jégtáblák közt lavírozni, mikor egyetlen hajszálon múlik, hogy átszakad-e a palánk...

Az Ezüstsólyom Röptét azonban jól felkészítették az útra. Új, nagyerejű rúnák fénylenek fel a gerinc mentén, és a reszelős szélű jégtábla egy darabja egyszerűen elolvad.

Ahab kapitány átkozódva ront elő a kabinjából, de mikor felméri a helyzetet, nyomban intézkedni kezd:
- Fedélzetmester! Le a fővitorlákat! Csak a kormányvitorlák maradjanak!
Egy matróz az orrba, léccel és csomós kötéllel! Vízmélységmérés! Egy másik hátra, figyeljétek nekem az átkozott jégtáblákat! Majdnem nekirohantunk a part szegélyének! Ez a sziget úgy lászik közelebb jött időközben!

... folyt új hsz-ben, mert elég hervadt a net ma.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Miután a szócsata véget ér Billy Dakk mellé lép, és megkéri, hogy menjen be vele a szobájába, amit ideiglenesen megoszt egy dzsinnel is.
Így legalább több legyet is üt egycsapásra,tud beszélni Dakk-al, és a dzsinnt is megnézheti, milyen állapotban van

Billy:
Dakk örömmel veled indul, csak int még egyet Clodnak, aki jelzi, hogy egy ideig egyedül akar maradni a gondolataival. (Vagy csak a minotaurusz értetet félre a jelzést... ) A szarvaspatás nagy nehezen beszuszakolja magát a szűk kabinba, azután... azután legalább puhára estek, mikor a hajó váratlanul jobbra dől. Legalul a szőrős, nagydarab, rajta a kicsiny hobbit, és legfelül a magatehetetlen, de azért jelentős súllyal rendelkező dzsinn...


Az Ezüstsólyom Röpte nagy nehezen megállapodik. Sebessége csökken, és óvatosan lavírozik a part szegélyét adó, messze a tengerbe benyúló jégtáblák mentén. A vízmélységmérés sikeres, így a hajó hamarosan horgonyon áll. Minden vitorlát bevonnak.

Mintha az időjárás is ezt a pillanatot választotta volna, hogy megmutathassa a messziről jött hajó utasainak a Jégsziget zordon szépségét: eláll a hószitálás, és jéghideg, de tiszta napfény ragyogja be a tájat. Amin... amin nem sok látnivaló akad egyenlőre. Ameddig a szem ellát, hófehéren húzodik a sziget, kisebb-nagyobb dombokkal, távolabb apró hegyekkel. Az életnek semmi nyoma, a szűz hómezőt egyetlen lábnyom, egyetlen állat motozása sem töri meg. Fehér, fehér, fehér ameddig csak elláttok.

Selmo atya is ott áll a korlát mellett, és egyre idegsebben vakarja kopaszodó feje búbját, amint lord Raphaell Brutuss egyre erőteljesebb káromkodását hallgatja.
- Nos, atyám - kezdi a hajó ura mézesmázos, de visszafojtott indulattal terhes hangon - merre van hát az a híres rom?
- Hát... öööö....
- Tehát?
- Elég nagy ez a sziget, ugye. Ez valószínüleg egy lakatlan sarka.
- Aha, lakatlan.
- Pedig valamilyen élet biztos van rajta, hiszen számtalan jelentés erősítette meg!
- Számtalan? - így a lord.
- Öööö... egész pontosan kettő... abból is az egyik erősen vitatható, hogy hiteles forrásból táplálkozik-e...
- És pontosan mekkora is ez a Jégsziget? Hogy tudjam, mekkora területet kell majd átfésülnünk.
- Nem olyan nagy! Talán mint Tathalia... - kezdi óvatosan az atya - és... Erathia együtt... de van egy jó ötletem! Vagy legalább is biztosan lesz!
- Rendben - sóhajt nagyot lord Brutuss. - Torres! Tegyen partra pár embert, nézzenek körül, csak a tisztesség kedvéért. Esetleg valmi zászlót is kitűzhetnek. Elég vastagnak tűnik itt a jég, már a szélénél is, ahol a Sárkány-áramlat megolvasztja a szélét, de azért csak óvatosan. Maga, atyám, azt ajánlom, töprengjen egy sort, hogy miként is fogunk felkutatni egy kontinensnyi jégmezőn bármit, ami nem fehér, és nem nedves! Fedélzetmester! Két óra mulva részletes jelentést kérek a kabinomba a meglévő készleteinkről, és arról, hogy hány napig van még ennünk! Ja, még valmi... próbálják meg kideríteni, hogy hal él-e a vízbe. Sok szerencsét! - azzal a hajótulajdonos dühödt léptekkel a kabinjába vonul, és bevágja maga mögött az ajtót. Valahogy nem egészen így képzelte a megérkezést...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Petrus amint kimondta kérdéseit, rögtön megszólalt az őrmatróz, így egyből tudta, hogy nem lesz itt semmi munka, kalandozni fognak.
A hajó gyors irányváltoztatása előtt még épp meg tudott kapaszkodni valamiben, így vészelte át a fordulót. Majd a lord szavai után készült a következő még ki nem mondott feladatára...

Alexander arra ébredt, hogy felkenődött a falra... Az ágya pont annál a falnál volt, amelyiknek a hajó gyors fordulása miatt fellépő centrifugális erő nekivitte.
Természetesen azonnal felébredt és szidta is rendesen a kormányost. Majd meghallotta, hogy valami karcolja a hajó oldalát, ezért gyorsan a fedélzetre sietett. Ekkor vette észre, hogy borzasztó hideg van, illetve azt is, hogy kikötéshez készültek társai, mert valami jégsziget? van előttük.
Mivel hamar ki fognak szállni a hajóból, visszarohant meleg ruháért, majd mire visszatért a fedélzetre már mindenki tudta a dolgát.
Theodorust vagy Petrust kereste szemével, tőlük várt volna információt.
Petrust volt hozzá közelebb a fedélzetmester mellett. El is indult felé...

Theodorus a hirtelen manőver után is bízott még abban, hogy választ kap a kérdésére, hiszen ahogy Petrus, ő sem a legjobbkor próbált beszélgetést kezdeményezni... Ha netán nem lenne elég idő a válaszra, gondolta, majd útközben folytatják, de jó lenne végre többet tudni az egészről...
Mindegy, hogy még most, vagy majd később, de még az újabb nagy sztori előtt jó lenne választ kapnom a kérdésre.

Miután a kis "szóváltás" véget ér Neldor és barátja, valamint Dakk és a hobbit is elsietnek valahova. Clod int barátjának, hogy most kicsit gondolkodna, ha lehet. Épp a konyha felé tart, hogy valami meleg italt kérjen a szakácstól, amikor a hajó éles kanyarodásba kezd, minek hatására nekivágódik a folyosó falának. "Mi van itt megint?" gondolja magában, miközben megpróbál egyenesbe jönni. Miután visszanyeri eyensúlyát kisiet a fedélzetre, hogy megnézze mi történt. Úgy látszik nagyjából minden rendben, "csupán" egy jégtáblával való találkozást sikerült elkerülni. "Szóval ez lesz a Jégsziget? Elég kietlen.." Gondolataiba merülve lép be a hajókonyhába, ahol a szakács épp valami ételt kotyvaszt a hatalmas kondérban. Megszólítja:
-Üdvözöllek! A nevem Clod, azt hiszem nem találkoztunk még. Nemrégiben kerültem ide, még a 'madarak' támadása előtt. Lennél olyan kedves valami meleg itallal ellátni engem?

_________________

"Köszönöm lord uram, akkor nem is zaklatom tovább fölöslegesen!"- szól még vissza, aztán félrehúzódott hogy átnézze azokat a hadifelszereléseket.
Két számára jónak látszómellvértet talált, de ebből az egyik sajnos nem engedte annyira szabadon mozogni, mint ahogy azt ő szereti, a másik viszont nagyon megfelelt a számára is. Az egész úgy nézett ki, mintha egy láncingre ráöntöttek volna egy lemezpáncélt, viszont valójában csak meg volt toldva egy kicsit a vállánál egy majdnem könyékig érő, illetve a derekánál még egy tenényi széles láncingdarabkával. A mellére rá volt ütve díszítésnek egy kitárt szárnyú madár, de konkrétan nem lehetett kivenni hogy ez melyik fajhoz is áll közelebb!Miután végleg eldöntötte, egy köszönés kiséretében visszatért a fedélzetre, hogy folytassa a dolgait. A akbinok felé igyekezve belebotlott Pertusba, aki szemlátomást kicsit meglepődött a vadonatúj ruházatán, amit egy dicséret formájában tudtára is adott! Ezután megérdeklődte Alex illetve a dzsinn hogy van, de csak az alabárdosról tudott elemsélni egy-két dolgot, a kékségről viszont csak annyit tudott, hogy lábadozik a hobbit kabinjában! Eztuán jött még egy kérdés, amin johnatan eléggé meglepődött, s feleletet is adott volna, ha nem jön a figyelőmatróz kiáltása, s pár pillanat múlva nem vágódik hanyatt a hirtelen forulás miatt! Szerencsére senkinek nem lett baja, csak egypár kötél szántotta végig áldozat nélkül a fedélzetet, meg a fent tárolt tárgyak gyültek egybe a hajó oldalfalán, illetve két üres hordó és egy kinthagyott vödör átbuckázva a kupacon ment úszóleckét venni a jeges vízbe!"Finomabban nem lehetett volna!"- vágta hozzá a kormányoshoz távolról, miközben feltápászkodott a padlóról, majd a kirontó kapitány utasításainak megfelelően kezdi rendezni a legénységet! Közben egyre több meglepődött vagy éppen átkozódó arc jelenik meg kinn, s nemsokára a táj is megmutatta magát teljes egészében! "Hát ez gyönyörű! A természet nagyon szépet alkotott, csak az a baj, hogy ebbe a szépségbe kell nekünk megkeresni valamit, amihez civilizáció is kellett hogy legyen, de itt még annak sincs nyoma, hogy jártak volna valaha itt élőlények!"- gondolkodott el magában abban a pár perc szünetben, ami jutott neki, még mielőtt a lord is ellátta volna teendőkkel! Ezek után összegezte a sorrendet, majd megkérte a melette álló alabárdost, hogy segítsen neki összegezni az élelmet! "Először a konyhában kezdjük, megnézzük milye van még a konyhafőnöknek még fennt, aztán a raktárat kutatjuk át, utána egy hozzá értővel bevizsgáljuk a vizet, bár nem hinném, hogy néhány lökött vizi élőlényen kívül más is itt élvezkedne ebben a jeges lében!"-szólt kicsit poénosan Petrushoz, aki látszólag örül annak hogy van mit tenni, s nem a gyönyörű fehér végtelenséget kell néznie, vagy a deszkákat a falon!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Petrus nagyon megörült, mikor kiderült, hogy mégis van munka a számára. El is indultak a konyha felé Johnatan cimborájával...

Alexandernek Theodorus elmagyarázza a történteket, majd mindketten több társukkal egyetemben felfedező munkára készen várják az utasításokat a fedélzeten.

Eizyen követte volna Neldort a kabinba, de Theodorus megállította. Eizyen először furán nézett rá, hogy vajon mit akarhat tőle most a lovag, de aztán leesett neki, hogy mielőtt még történt volna a szócsata azelőtt valamit kérdezett.
- Elnézését kérem lovag úr, de nem tudtam figyelni az előző kérdéseire. Zaklatott lelkiállapotban voltam, és hát nem is figyeltem. Megkérdezhetem, mit kérdezett akkor?
Most már jobban lehiggadt, képes volt figyelni, bár saját magát zavarta, hogy magyarázkodik.
A lovag újra feltette kérdéseit:

- Hát, én sem vettem sohasem, de nem az áruk miatt. Igaz, ha rossz kereskedőnél nézelődsz, vagy ha nem tudsz jól alkudni, akkor ténylegesen magas áruk van. Ezek kiszimatolják, hogy az ember mennyire ért hozzájuk, és attól függően tudnak minél nagyobb, esetleg még megfizethető árat ajánlani. Én azért nem vettem még sohasem varázshatalmú tárgyakat, mert nem volt nagyon rá szükségem. Apám mindig mindent megmutatott - Egy pillanatra újra elöntötte a harag Clod iránt, hátrafordult, még látta befordulni a konyhába vezető folyosóra. Lehunyta szemét, majd újra tiszta fejjel visszafordult a lovaghoz. - Miután meghalt meg nem is volt pénzem, és inkább ha valamit el akarok érni, szeretném saját magam megcsinálni. Elvégre mágus vagyok vagy mifene - dörmögi az orra alatt. - Az egyetlen varázstárgyamat apám adta nekem, ez a medál az. - Húzta elő köpenye nyakából a fényes medalliont. Rézből készült, és egy kép volt rajta amint egy mágus áll a viharban a hegy tetején, botját a magasba emeli, amelybe éppen belecsap egy villám.
- Egyszerűnek tűnik, de hatalmas ereje van. Amikor viselem, megakadályozza, hogy egy varázslat használatától halálosan kimerüljek. Inkább elájulok, vagy automatikusan megszakítom a varázslatot, de nem halhatok bele. Ez nagyon fontos egy fiatal mágusnak, aki még nincs tisztában képességeivel, és erejével. Én is ilyen volta...
A mondatot nem tudta befejezni, mert a hajó hatalmasat rándult. Épp egy kabin előtt álltak. Eizyen bebukfencezett a szemben lévő ágy alá. A gurulás közben beütötte erősen a bokáját. Felnyögött, nem látta, hogy a lovag hova került. Megpróbált kimászni az ágy alól, de ez nem sikerült neki elsőre. - Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?? Ha eltört, a vízbe levitálom a kormányost. Najó, keressük meg az atyát. - Kigurult az ágy alól, majd nagy nehezen feltápászkodott, és sántikálva kifelé indult.

gondolom, azért még érthető így is, az időbeli elcsúszás miatt

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

Nekem tökéletesen érthető a történet és maga a megoldás is. Azért nem hagyom ennyiben! Készülj!

Theodorus a várakozás közben meséli el Alexandernek, hogy mi történt, mikor a varázslóval beszélgetett. A beszélgetés témájáról nem esik szó, csupán a végső eseményről...
- Tudod -mondja a lovag, mikor Eizyennel első igazi beszélgetésünk közepe felé tartottunk, pont akkor következett be a hajón az az irányváltás, ami téged is felébresztett. Nem semmi látvány lehetett a varázsló ekkori arca... Ha valaki látta, jót nevethetett magában...
Ő a nyitott ajtón át belódult a szobába és egy nagy huppanás kíséretében beesett valahová, míg én nekiestem az ajtó szélének, onnan pedig a fedélzetre vezető lépcsőig sodródtam. Mivel nem tudtam, mi történt, gyorsan kiszaladtam a fedélzetre, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Mikor láttam, hogy végre megérkeztünk a szigetre, úgy döntöttem, mielőtt leszállna mindenki, pontot kéne tenni a beszélgetés végére. Legnagyobb meglepetésemre a varázsló már nem volt a kabinban, amibe beesett, fogalmam sem volt, hová lett. Csak nem az úgynevezett Dimension Door nevű varázslatot alkalmazta és lelépett? Bár az is lehet, hogy rosszul emlékeztem a kabinra, mert sok ajtó nyitva volt a környéken..
Mindegy, előbb-utóbb újra összehoz minket a sors és akkor folytatjuk beszélgetésünket... Pont a legérdekesebb ponton maradt abba minden.

Most a legfontosabb szerintem az, hogy a lord és a kapitány kiválasztja a felderítőket, illetve a hajón maradókat. Ugyanis nem mehet el mindenki felderítésre a szigeten, maradni kell harcosnak is a hajón. Ha netán elválasztanának minket, akkor már most sok sikert kívánok neked!

Petrus mindeközben Johnatannal belép a konyhába. Ott sincs minden rendben, látszik, hogy az éles kanyar ezt-azt a földre sodort, ráadásul szakácsunk sem a legjobb formában van. Mintha egész máson járna az esze, mint a főzésen, és egy kis púp is ékesíti feje búbját, netán ő is a kanyar áldozata lett?
Johnatan ekkor felteszi a kérdést, ami miatt ideérkezett.

Clod mikor belép a konyhába, látja, hogy edények hevernek mindenfele a földön. A szakács épp próbál rendet rakni, ekkor Clod odalép hozzá és megszólítja:
-Engedd meg, hogy segítsek!

A fenti még a kanyar és Johnatan és Petrus konyhabeli megjelenése közt történt.

Miközben pakolnak belép két humán a kabinba és a szakácshoz lépnek, hogy megkérdezzék tőle, hogy mennyi élelem található a konyhájában. Miközben a szakács sorolja az egyik férfinek, hogy mi áll rendelkezésére addig Clod odalép a másikhoz és mondja:
-Ne haragudj, de úgy hallottam épp a készleteket méritek fel. Engedd meg, hogy segítsek, elvégre több szem többet lát, több kéz hamarabb végez.

_________________

Mivel Petrus már nagyon menne a jégszigetre, ezért rögtön beleegyezik, hogy segítsen amaz.
A munka közben beszélgetnek egymással.
Alabárdosunk kérdésére kiderül, hogy bár felismeri Clod őt, mégsem jut eszébe a neve. Így elkezd magáról beszélni.
- Petrus vagyok, Theodorus lovag szolgája, aki sokkal inkább barátjának tart a másik alabárdossal, Alexanderrel együtt minket, mintsem szolgáinak. Hálás is vagyok neki ezért.

Elmondja röviden történetét, miközben az élelmiszereket listázzák. Természetesen az elf is részletesebben beszél életéről, kihangsúlyozva a fontosabb, izgalmasabb dolgokat, illetve elhallgatva kényesebb ügyeit (ha vannak)...

Természetesen mindez Jou utánam következő hozzászólása után következik... Nagyon ne szaladjunk előre, míg ő nem ír!
Más: Beorn, örülnék, ha a hamarosan induló felfedező csapatban illetve az azt követő expedícióban nem lenne ott minden emberem. Az egyik alabárdos maradhatna a fedélzeten még akkor is, ha ő ezt látszólag ellenzi! Gondolom, a lord sem szívesen hagyná magára a hajót, akármennyire is lakatlannak tűnik ez a sziget...

Hát eléggé nagy rumli fogadta a számvevőket, mikor beléptek a szakács és az új jövevény mesterkéltek valami rendfélét teremteni a helységben! Némineműleg össze is jött nekik, de még volt mit feltakarítani! Mikozben a fedélzetmester kifaggatta a szakácsot a fentlévő készletekről, addig az alabárdosnak felajánlotta segítségét az elf, amit Johnatan is kedves gesztusként fogadott! Így a raktárat már hárman vették szemügy alá, s így hamarabb végeztek, mit gondolta volna, közben megismerkedtek jobban a legfrissebb uttitársukkal! Mikor a végösszesítést vizsgálta nem éppen a legbiztatóbb arcot vágta utána, de lehet hogy nem is lehetne mást várni! "Hát már nem túl sokáig tartanak ki a készletek, de hát kinek mennyi az a nem sok! Majd a főnök eldönti!"-fejtette ki véleményét a többieknek is, majdan elindultak az utolsó feladatot is elvégzni! Útkozben támadt egy jó gondolata, majd egyből az elfhez fordult! "Clod! Ha jól halottam te értesz valami mágiához, sőt fajtdád mágusredjéhez tartoztál is ha jól értettem! Nem tudsz valami varázslatot amivel megállapítható hogy milyen élőlények élnek, mondjuk itt alattunk a tengerben? Nagyon sokat segítene ha lennne valami ilyesmi varázslat!"- szól hozzá, s várta mit felel reá!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Miközben rendet raknak elkezdenek beszélgetni, ki-ki röviden elmondja életét és hogy ki is ő valójában. Mikor végeznek Johnatan megkérdezi Clodot, hogy tud-e valami varázslatot, amivel a vízben élő állatokat észlelhetik. Valamint megemlíti azt is, hogy úgy értelmezte, hogy valamikor ő a druidák közé tartozott.
-Nos valóban - mondja az elf - druidának is neveltek, de miután kiderült, hogy nekromanciával foglalkozok kicsaptak. Lehet ez kicsit meglepő egy magamfajtától, de azt hiszem jobb, ha ezt tőlem tudjátok meg, mintsem mondjuk Neldortól. Mit ne mondjak elég heves érzelmeket váltott ez ki belőle, de meg is értem... Szóval, mivel egy keveset értek a nekromanciához, ezért minimális mértékben tudom észlelni a közelemben az életerőt, ezáltal az élőlényeket. El kell hogy mondjam, hogy ennek az "érzékelésnek" a hatóköre igen véges, de ha lemegyünk a jégtakaróra, akkor talán sikerülhet valamit észrevenni. Amúgy is örömmel mennék le oda, jóformán sosem láttam még havat és jeget közelről. Elfként nem nagyon jártam Bracadában, a Jégszigeten meg főleg nem. Így legalább az egyiket kipipálhatom. De - mondja Johnatannak - előtte nem tudnál valami meleg ruhát adni nekem? Nem lenne túl kellemes dolog megfagyni.

_________________

Amint végeznek a készletek felmérésével, máris rátér Johnatan a halakra. Clod meg tudja állapítani, hogy vannak-e de ruhára van szüksége.
Petrus mielőtt szólhatna a fedélzetmester, megszólal. Állítólag Billy adott át valami ruhákat, páncélokat, meg ilyesmit valakinek. Te (ránéz Johnatanra) biztos tudod! Lesz itt ruha!

Alexander míg várakozik Theodorussal, arról beszélgetnek, hogy mi történt a madarakkal, miután az alabárdos megsérült. A lovag mindent elmond neki, amit tud, bár a szellem tevékenységéről nagyon hallgat...

"Igen, jól mondod, a lord kapta meg azokat, de abban csak különböző hadifelszerelések vannak, ha jól láttam! Viszont jó hogy említitek az öltözékeket, a akpitány megkért hogy hamár úgyis lejövünk, vigyük fel a bundákat, meg a kis csákányokat amit fafaragáshoz használnak asszem! Azt mondta jégcsákánynak megfelelnek!"-szólt, majd visszafordultak, s egy ponyva alatt meg is találták a felszereléseket! "Ezeket hozd fel légyszves,"-szólt az alabárdoshoz, majd odaadta neki a csákányokat-"ezeket meg segít felvinni Clod!"-s odadadott egy pár darabot a bundákból, a többit pedig őt markolta fel! Utköben elmondta miféle jó hőszigetelő képességgel, s némineműleg vízálló tulajdonsága is van! Ő ezeket nagyon jól tudta, hisz ilyeneket használtak régebben a kiépzésekkor is, bár inkább állóképességpróbán s nem éppen hüvös időjárásban! Felérve odadták a kapitánynak a kért felszereléseket, illetve szólt hogy ők is kimennének a jeges terepre a expedíciós csapattal! A kapitánytól 5 percet kaptak a felöltözésre, így bevonultak az ebédlőbe, lerakták a megmaradt öltözékeket és felöltötték magukra is a felsőruházatot! Közben Clodnak odaszólt azzal kapcsolatban amit lent megosztott velük"Remélem azért a sötét mágiás ismereteidet a legrejtettebb gondolataidban sem szándékszol majd itteni utazásod során bármelyikünk ellen, akár konfliktusrendezésre felhasználni! Ha jól vettem a fajtársaid megvetettek, s ezek szerint Neldor se nézi jó szemmel ezen képességedet, s lehetnek ezzel még páran! Szerencsére fajgyűlölő érzéseim nem nagyon vannak, egészen addig nincs bajom senkivel, amíg elenséges szándékkal nem támad rám vagy sorstársaim ellen, tartozzék bármelyik fajhoz! Ugyhogy remélem szándékodban se áll majd eme erődet ellenünk gyakorolni semilyen helyzetben! És szeretném tudósítani veled, hogy tisztában vagyok egyes nekromanta átkok hatásával, amit az egyik régi pap barátom volt szives megosztani velem, bár csak az alap átkok hatásiról beszélt, a többiről nem sokat, hisz azok olyan hatásúak, hogy fel sem fogom, máris halott leszek, ha netán rám támadnak ilyennel!" Közben pedig elkészültek, hogy kimenjenek a végtelen jégmezőkre!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)