Freemy: szerintem nem sokan vannak arra felé. De megkérjük Cikászt, hogy kísértsen már a jó Alexander kabinjában egy kicsit...

Az óvatos kopogásra Ahab kapitány nyit ajtót. Azonnal feltűnik neked, hogy mintha kissé ideges lenne, mert a másik kezét a rapírja markolatán nyugtatja. Feszülten körbenéz, hogy rajtad kívül (mögötted) minden rendbe van-e a hajón, de mikor konstatálja, hogy nem egy újabb veszedelemhez akarod riasztani, némileg lecsillapodik.
- Theodorus lovag. Valami baj van? - kérdi tőled.

Vazze! Most látom, hogy ez volt az 1500. hozzászólásom. Nekem is szófosásom lett az utóbbi időben...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Mint írtam korábban, Alexander nehezen, de feljutott a fedélzetre és a folyosó bejáratánál kiáltotta el magát. Elvileg egy csoportnak kell lennie előtte, vagy tévednék?

Theodorus előtt kinyílik az ajtó. A kapitánnyal találja szembe magát, aki nem a legjobb hangulatában van... Bele is kezd mondandójába lovagunk:
- Elnézést a zavarásért Uram! Igazából nem is Önt keresem, sokkal inkább az Atyát. Tudomásom szerint itt van ő is a kabinban. Ugye nem voltak hamisak az információim? Fontos ügyben beszélnem kellene vele, ugyanis Alexander állapotában jelentős változás történt, jó volna, ha meg tudná nézni...

Gratulálok a "szófosáshoz"!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A lovag is elköszön, majd elindulnak. Menet közben elmondja Theodorus az atyának, mi történt, hogy valószínűleg semmire sem emlékszik az alabárdos.

Petrus félreértette az iménti jelet, mikor azt hitte, hogy valaki szólni akar barátjához. Így most ő előrelép és szól.
- Nem ismersz meg engem?
- Nem, bár ismerős az arcod, de nem tudom hová tenni...-feleli Alex.
- Egyik legjobb barátod vagyok, Petrus. Egy csatában szerezted azt a sérülést és most ébredtél fel azóta, hogy ellátták sebedet. Valószínűleg amnéziában szenvedsz, remélem, hamar visszatérnek emlékeid Alexander.
- Alexander lennék?
- Bizony, az. Mi az utolsó emléked?
- Hát nem is tudom, igazából semmi sem ugrik be. Azt mondod, hogy a barátom vagy? Mit tehetnénk, hogy visszatérjenek az emlékek?
- Theodorus lovag, a másik jóbarátod elszaladt segítségért. Reméljük, hamar visszatérnek az atyával és közösen kitalálunk valamit!

Majd ketten kissé félrehúzódva beszélgetnek, Petrus mesél történeteket Alex életéből, hátha beugrik neki valami. Sajnos eddig semmi. Ekkor érkezik az atya és a lovag.
Theodorusék is üdvözlik a régi barátot, majd megkezdődik a kérdésekben is gazdag kivizsgálás...
A lovag közben megkérdezi az atyától, hogy: "Tud-e valami memóriarendbehozó szert Alexnek adni?
Vagy bármi mást? Esetleg mi lehetne a helyes gyógymód?"

Természetesen nem tervezem végleges memóriatörlésnek a dolgot, jó lenne, ha hamar rendbejönne.

Neldor nagy figyelemmel hallgatta Clod magyarázatát de ez - mint utóbb kiderült - nem nagyon hatotta meg: - Mi is hasonló körülmények közt voltunk pár éve - ha szabad ilyen finoman fogalmaznom - azonban mi nem dobtuk el a becsületünket.Többre tartottuk a nemesi származásunkat és a tiszteletünket Urria felé, mintsem hagytuk, hogy a gonoszsággal és a világra rontást hozó mágiával átitatott negatív hatalmat gyakoroljanak hős harcosaink.Inkább kértük az elemeket, hogy segítsék feleinket a sötétéség elleni harcban. - mondta egyre hangosabban Neldor -Mi elöbb dobtuk el halhatatlanságunkat semmint köptük le megfeketedett nyállal a többtízezer éves nemes, elfi hagyományokat és tiportuk sárba őseink áldozathozatalait, akik gondoskodtak arról, hogy beszélhetünk ma még Elfi fajról.Soha nem állhat elő olyan helyzet az életedben, hogy a Nekromancia tanait kéne igénybe venned!Inkább halj becsülettel, mintsem élj tovább megrontottan és tisztátlanul! - nézett szigorúan Clod szemébe Neldor. - Ha te inkább emelkedőnek érzed a Nekromancia teljesebb kiismerését és örülsz, hogy ezáltal még az élők közt lehetsz, hát akkor soha többé ne lásd Uscayha-t és légy kitagadva az elfek fajából, mint élőholt szolga 'ki elárulta a népek népét!

- Hogy micsodát? - lepődik meg az atya. Majd miután részletesen meghallgatja Theodorust, és kifaggatja Alexandert, így foglalja össze a diagnózist:
- Hmmm... Elég rendes emlékezet zavarnak néz ki. Sajnos nagyon keveset tudok az ilyen bajokról. Annyira emlékszem, hogy egy részük magától elmúlik egy idő után, egy másik részükhöz viszont valami erős sokkhatás kell érje az áldozatot. Persze ez utóbbit nem javaslom kipróbálásra, azaz semmiképp ne akarjátok fejbeverni, vagy majdnem vízbe fojtani, mert ha jól tudom, könnyen előfordulhat, hogy az újabb sokk véglegesíti az emlékezetkiesést, azután annyi... Egy mentalista persze könynedén rendbe tudná tenni... legalább is remélhetőleg. Talán a dzsinn. Kár, hogy róla azt sem tudjuk, él-e, hal-e.

Dakk nem bírja tovább. Felmordul, és egészen közel lép Neldorhoz. Lassan, tagoltan ejti a szavakat, közben látszik rajta, hogy izzik a haragtól. Valami nagyon mélyet, valami nagyon fájdalmasat kavartak fel benne az elf szavai:
- No, akkor most figyelj egy kicsit RÁM, elf! Szónokolsz itt a becsületről, a hősiességről, meg arról, hogy ti sosem adtátok fel őseitek hitét! Remek! Akkor nézz rám! Minek látsz, hm? Igen, a lelked mélyén megborzongsz, mert egy nagydarab, szőrős, vad, vérengző fenevadat látsz magad előtt! Egy minotauruszt, aki vért iszik, és szűz lányokat fal fel, amikor éppen rájön az Éhség! Ne is tagadd! Ismerem a fajtádat! Az ősi hitetek fényében testszelegtek, és gondolkodás nélkül pusztítotok el mindent, amiről úgy gondoljátok, hogy gonosz! Szerinted hány társamat láttam elesni Velharon erdejében, mikor a századunk egy hibás térváltás miatt elvétette az ugrópontot? Meg sem kérdeztétek, hogy kik vagyunk, és mit keresünk ott!!! A fénylelkű, ősi hitű druidáitok undorodó arccal hívták ránk a gyilkos villámokat! A legjobb barátomat mellettem sujtotta agyon egy. Szenes váz maradt belőle csupán! És igen, igazoltuk az elképzeléseteket! Rátok támadtunk, emésztő dühhel, rátok rontottunk az esélytelenek gyilkos haragjával! És lemészároltuk a fénylelkű druidáitokat, és a lánglelkű, csupabecsület íjászaitokat, akik lesből, a fák védelméből eregették társaimba halált hozó nyílvesszőiket!!! És igen, felperzseltük az egész erdőrészt, és öltünk, és pusztítottunk! Mind a négyen, akik megmaradtunk végül a százból... Úgyhogy nekem ne papolj igaz hitről, könyörületről, fénylelkű hősökről!!! Ismerem a fajtátad jól! És Clod, akivel együtt verekedtem, és akit gawámmá fogadtam, lehet, hogy általad sötétnek tartott mágiát használ. De sokkal külömb, mint bármelyikőtök, aki csak lesből mer megtámadni egy magamfajtát!!! Mert a háborúban nem az a lényeg, hogy milyen fegyvert forgatsz, hanem az, hogy milyen szívvel!

Rohadtul kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni!

Hát te is ott voltál?... - akadt meg Neldor lélegzete egy pillanatra - ...de...de... - lepődött meg és nézett totális értetlenséggel a minó szemébe - ... de az, hogy lehet?Azt elvileg senki sem élte túl. - és eközben egy félistenre való tekintet sütött az elf szeméből - Én olyan híreket hallottam, hogy egy portyázó csordától kellett megvédeni Velharon erdejét.Tehát mégsem...mert azért még nem veszem semmibe a szavad - tette hozzá pár pillanattal késöbb - Bár szerintem nem tudod - folytatta immár nyugodtabb hangvétellel - de az akkori időszak(80-90 évvel ezelött)nagyon feszült volt az Ashder, Lahalon és Velharon erdeinek környékén.Biztos tisztában vagy vele, hogy hol is helyezkedik el:valahol az Óriások Földje és Deyja közt.Namármost akkor az elf bölcsek ennek a területnek a kérdését tartották a legégetőbbnek, ettől zengett az akkori elfi köznyelv.Adjuk fel esetleg azt a területet vagy hagyjuk, hogy állandó támadásoknak és zargatásoknak legyen kitéve, miközben felemészti a már így is ritkulóban lévő fajunkat?A Legfőbb Bölcsek úgy döntöttek, hogy még egy rövid de meghatározatlan ideig támogatják azt a környéket, míg sikerül valamiféle megegyezésre jutnunk az óriásokkal.Segítség a déli területeiken, hogy a háborúban álló mocsárlakókkal könnyebben dűlőre jussanak.Nem tudtam, hogy ennyire buták de így is nagy áldozatot hoztunk.Volna.Azt mondták az nem elég, amit segítség nyújtás néven felajánlottunk - tapasztalt íjászok és druidák, teszem hozzá - így a hosszantartó huza-vona sokáig eltartott.A kérdések csak gyarapodtak a bölcsek és az óriás vezetők közt de haladás nem volt.Ez persze nagy titokban és rejtetten zajlott, mondanom se kell.Aki nem tudott róla - sok óriás és a Nekromanták - azok szépen tovább támadták a szóban forgó régiókat.Ez feldühítette az ott állomásozó harcosainkat, ami végül zúgolódáshoz vezetett.Ez eljutott a Bölcsekhez akik ekkor már sürgették az óriásokkal való egyezkedéseket de azok jobban elvoltak foglalva a pontos területi juttatásokkal illetve az esetleges igába hajtható fajok számával.Ekkor már egyértelmű volt a végkifejlett:ebből megegyezés nem lesz, hagyni kell azt a három erdőséget.Sírt a szívünk de így kellett tennünk hisz' ott volt még Avlee déli csücske ami erősítésre szolgált.Viszont mindeközben már nem lehetett megálltani az önállósodott harcosainkat, akiket feldühített a tehetetlenség és az erdők felé érzett érzelmi kapocs már elvághatatlan volt.A Bölcsek ekkor azonnal kivontak onnan mindekit.Az értelmesebbje ment, a többi maradt.Ez utóbbiakkal találkoztatok, érzelmileg túlfűtött druidákkal és íjászokkal 'kik egy ideig még fenn is tartották azokat a régiókat - hivatalosan azonban nem volt már a mi területünk.Pár hónapig tartott ez az állapot aminek a végére nagyon ingerlékenyek lettek és mindenkit, szónélkül megtámadtak.Bár ne tették volna... - Neldor finoman írt egy lélek és egy béke rúnát a levegőbe, majd folytatta - ...de megértelek és sajnállak.De szeretném hangsúlyozni ez kirívó eset volt, egy nagyon rossz időszakban.

-Nos, Neldor - mondja Clod, miközben közelebb lép az elfhez - talán még mindig sötétnek, bizarrnak és visszataszítónak találod azt, amit tettem és amiben még mindig hiszek. De ugyanakkor te is láthatod minotaurusz barátunk tragikus múltjából, hogy a mi fajtánk se olyan tisztátlan és nagyszerű, mint azt bármelyikünk is gondolná. Hozzád hasonlóan mélyésgesen tisztelem a druidákat, annak ellenére, hogy mit tettek, s azt hiszem ez valamennyiünkben közös. Ugyanakkor némileg megvetést érzek irántuk, túlzott fennköltségük miatt, hogy nem segítenének más, általuk gonosznak titulált fajoknak, ha azoknak szükségük lenne rá. Amit mondtam és gondolok azt vállalom, mégha ezáltal a fajom ki is közösít és még te is ellenséget fogsz bennem látni. Ha úgy gondolod kard ki kard, döntsük el, de én nem vagyok híve az értelmetlen erőszaknak. Tudom, hogy nem fogod álmomban átvágni a torkom, hiszen akkor te is olyanná válnál, mint amilyennek talán ott belül most engem tartasz.
Mondtata befejezéseképp jobbját Neldor felé nyújtja. Nem tudja mi lesz most, talán ez lesz jobbjának utolsó mozzanata...

_________________

Derick figyelmesen hallgatta az elfek között tomboló fergeteget, amit teljesen sosem értett meg. Nem hagyta figyelmen kívül azonban Dakk szavait sem, és néhány mondat után aprókat biccentett.
"Teljesen mindegy, mivel áltatjátok önmagatokat és egymást, hívjátok akárminek - sors, istenek, idő, akarat - úgyis oda visz, ahol szükség lesz rátok vagy ahol meg kell halnotok. Miért győzköditek egymást üres szavakkal, hisz' nem is ismeritek a másikat... Képtelenség alkalmazkodni a régi normákhoz, mert hiszen aki így tesz, önmaga rabja lesz, ami a legcsekélyebb mértékben sem nevezhető jó dolognak. Bár valahol persze megértem, mi is okozza a feszültséget, de hát ezek a lények minden bizonnyal idősebbek nálam, ráadásul elfek. Ennyire mást mondanak hát a kereskedők, és ennyire átveri a a kontinens sok-sok élőlénye saját magát?" A harcosnak ismételten a félelf jutott eszébe, aki sokat segített neki. "Vajon ő is találkozott ilyesfajta 'ellenállással'? Hisz ő boszorkánymesterként jótékonykodott a mocsarakban, ahol az utolsó küldetéseim egyikén ismertem meg... Lehet ő is ezerszer átélte ezeket, és azért lett olyan búskomor mégis bölcs és megfontolt?" D'Roknak egy rövid, csupán pár soros versfoszlány jutott az eszébe, amit Roald szobájának falán olvasott még régen... Régen, mikor voltak igazi barátai. A félelf a következőt véste a kőfal egy kicsiny, lecsiszolt szegletébe:
"Mert a világ kegyetlen és
Az ígéretek megszegve
Ne mondj nekem
Semmit, ne próbáld elmondani
Hogy őszinte leszel hozzám, tudod;
A teljes igazság kimondatlan marad"*
Mikor eme gondolatmenete végére érte, arra eszmélt, hogy az egyik elf a kezét nyújtaja a másik felé. "Talán béke lesz. Talán nem... Minden háború két ellenszenvező alak miatt robban ki, csak azért, hogy sokak haljanak meg. Ugyanez működhet kicsiben is, remélem zöldágra vergődnek a dologgal." Így hát fogta magát és odasomfordált a csapathoz, majd anélkül, hogy megvárná a másik fél rekcióját, maga felé fordította a gigászi harcost, és a segítségét kérte:
- Dakk, te vagy jelen helyzetben az egyetlen a hajón, akiben igazán bízom, ne kérdezd, miért. Egyébként itt már úgysem sok tennivalód akad - nézett az elfekre -, remélem. Tehát nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy mi is történt velem az elmúlt egy hónap során. Amióta hajóra szálltunk, minden ködös. Mi történt, és kik ezek a civakodó hegyesfülűek, meg a maroknyi másik fickó? Egyáltalán mi történt itt?

Beorn, a te karidat ismeri egyedül Derick, - tudod, még a krimóból, mikor mindketten nagyon fittek és üdék voltunk... -, ezért valahogy magyarázd majd el neki a sztorit, és utána futhatok az atyához, hogy hohó, itt valami gubanc van! Köszi.
*Sisters of Mercy - Some Kind of Stranger

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

Ewolian: offé, megpróbáljuk. Csak az orgyilkosunkra reagálnék...

Dakk lenéz a furcsa köpenyesre. A szemében izzó harag gyorsan eltűnik, és átveszi helyét a felismerés, és a csodálkozás...
- Hmm - gondolja - az a furcsa alak. Végül is, velünk harcolt jó párszor, de miért pont hozzám fordul?
Azután megpillant, megérez D'Rok szemében, tartásában, mozdulataiban valamit. Ugyan azt, ami önnön lelkében is tombol általában: a magányt, és a társak iránti vágyódást. Valami megrebben a nagydarab patásállat lelke zugában. Fél szemmel még az elfeket lesi, hogyha úgy hozza a sors, be tudjon avatkozni egy esetleges harcba gawája oldalán. Túl sok minden történik, történt egyszerre. Az elf, aki haragvón szólt Clodra, magyarázatot adott a történtekre. Persze, mindent meg lehet magyarázni... talán jóvá is lehet tenni. De a szív sötétebb zugából sosem lehet kitörölni bizonyos dolgokat.
Clod tökéletesen úgy reagál fajtársa szavaira, ahogy azt Dakk remélte. Számtalanszor beszélgettek már erről is, mikor épp kettesben voltak, túl jól ismeri már a másik lelkét megnyomorító gondolatokat. És igen, tökéletesen meg is érti őket. Hisz ezért lettek egymás gawái, mert bár a fajuk talán ősi gyűlölettel viseltetik egymás iránt, de kettejükben túlontúl sok a közös vonás...

Azután itt ez a köpenyes. Dakk elgondolkodik egy pillanatra, megpróbálja felidézni, hogy hol is találkozott vele legutóbb.
- A hajóra még együtt szálltunk fel, az biztos. Ott volt a kalózok támadásakor, meg a szigeten is... Hmmm... a szigeten... És utána? Nem emlékszem semmire - gondolja, majd hangosan folytatja:
- Hogy lehet, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ki vagy, és tudom, hogy egymás mellett forgattuk pengénket, de nem emlékszem rád az utóbi hetekből? Hogy lehet, hogy fel sem tűnt a hiányod?

Majd eljut az agyáig a másik kérdése. Összevonja busa szemöldökeit, és hosszan, kutatóan néz a férfira.
- Öhöm. Azt hiszem nekünk beszélnünk kéne! Nyugodtan, kettesben. Ha itt tényleg végeztünk.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Látod Neldor!- szólt Billy, hiába beszéltetek most oly sokat, csak az derült ki, hogy nincs egyetlen igazság, és a Minden TörténésekÖsvénye pedig mindig más arcát mutatja attól függően hogy honnan nézzük.
A necromancia is csak egy út a mágia hegyére, mint ahogy a tél is a természet egy része, pedig halált hoz állatra, növenyre egyaránt.
És hogy megmutassan a viszonylagosságot, a necromanciával is lehet gyógyítani, azáltal, hogy elpusztítod a betegséget, és a fény és szeretet mágiájával is lehet pusztítani, tehát felejts el hogy az út nem rossz, csak aki rajta halad.

Most szépen fogjatok kezet, és tiszteljétek egymást, amíg a másik okot nem ad arra, hogy a tisztelet elmúljon.

-szólalt meg Billy a 2 vitatkozó elf mögött, senki sem vette észre mikor jött.

Bocsi, de módosítanom kell mert nem Clod-nak, hanem Neldornak szánta Billy az eszmefuttatást.

FIGYELEM!

(átszerkesztve)

Akit érdekel ez a Heroes 3 online RPG lementett, letölthető formátumban, az az alábbi linkről lehúzhatja az 1-10. részt. A mai napig meg vagyon a mentés, van vagy 541 oldalas, és tömörítve 4,45 Mb, úgyhogy lehet olvasgatni...

A mentésért külön köszönet a gyönyörű Kicsirkének! A 10. "fejezet" második fele már a saját művem, na, onnantól romlik a színvonal...

Heroes Online RPG mentés, WinWord formátumban, 1-10.

Johnatan nem sokat pihent, valami negyedórát talán, s hirtelen úgy pattantak fel a szemei, mintha nem is lenne benne fáradtság! "Hát ez így nem fog menni, hogy bennem van a tudat, hogy oly sok mindent kéne tenni!"- gondolta magában, majd felkelt, mjad felvette magára a kabátféleségét, vagyis ami még volt belőle, majd kiment a fedélzetre ellenőrizni, hogy halad a munka! Odakinn még mindig "társalogtak" egypáran, sőt még a köpönyeges is csatlakozott, bár nem úgy nézett ki, mintha a téma iránt lett volna fogékony! Odakinn a hideg azonnal eloszlatta minden kedvét attól hogy most induljon körútra, dehát nincs mit tenni, rá kell nézni az emberek körmére, különben nem halad a munka! Sejtése be is igazolódott, két matróz a hidegre hivatkozva valami szélvédett helyen rendeltek el maguknak kényszerpihenőt, s a fedélzetmeter láttán sem voltak hajlandók ténykedésre ösztökélni magukat. "Na jól van, eredjetek le a konyhára, kérjetek a szakácstól valami forró italt, ami átmelegít, aztán meg neki a padlónak, miélőtt ráfagyna a sok trutymó!"-szólt miután előadták magukat a fagyoskodók, majd eliszkoltak be a konyhára! Azután elment megnézni a sebesülteket, de ott semmi rendellenesség nem volt, s úgy tünt, hogy az atya is ellátogatott már arrafelé! így kirendelt még két embert a fedélzetre, hogy őrség is legyen mostmár! ezután pedig a lord kabinjához ment, majd miutány bebocsátást nyert, előálllt kérésével! "Tisztel lord uram, lenne egy kérésem! Ugy tudom az ön enegedélye kellen hozzá, s szeretnék vételezni magamnak egy új mellvértet, ugyanis a régi sajnos már hasznavehetetlen, viszont a raktáron levő bőrpáncélok sajnos nem sok védelmet jelentenek, illetve egy részük már szinte nem is alkalmas viselésre! Ha jól sejtem, akkor talán már átadta önnek a hobbit az általa átvizsgát hadieszközöket, s ezért jöttem volna nagyságod elé!"- szólt a lordhoz mikor engedélyt kapott a szólásra, majd várta mily feleletet kap kérésére!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Lehetne egy olyan kérésem, hogy fel tudnád bontani ezt 3 részre a Total Commanderrel? Ugyanis 2 Mb a letöltési korlátom, így ekkora fájlt nem tudok letölteni, de nagyon szeretném.
Nekem csatlakozásom, pontosabban hajóra érkezésem óta megvan minden, lementettem. Ez sem kevés, de szívesen megosztom veletek.

Theodorus amint elment az atya, előállt azzal az ötlettel, ami az atya szavai után jutott eszébe.
Édesapja egyszer azt mondta, mikor édesanyja került hasonló helyzetbe, hogy valami olyan dologra kell felhívni a figyelmét, amit ő alkotott vagy fontos volt neki. Ez talán visszahozhatja az emlékeket az által, hogy folyamatosan eszébejut valami arról a bizonyos dologról. Miután ezt elmondja a két alabárdosnak is, jön a kérdés:
- Vajon Alex esetében mi lenne ez?
- Meg is van! -feleli Petrus. A tőtet! Alexander, emlékszel még kedvenc italodra, aminek a tőtet nevet adtad?
- Tudja a fene, bár maga a név nagyon ismerősnek tűnik. Hozz egyet, ha lehet, megkóstolnám!

Theodorus már repül is a butykosért.
Amikor Alexander meghúzza, végre pozitív dolog történik. Emlékszik az italra, sőt még azt is tudja, mi minden van benne. Eszébejut a hordó és a hajó is, ahonnan származik. Majd láncszemszerűen halad folyamatosan vissza az emlékeiben, mire minden visszatér. Természetesen nem egyik pillanatról a másikra, de egy fél napba beletelik, mire újra a régi éne jelenik meg harcostársai előtt.
Mikor eszébejut a hajó, elküldi maga mellől barátait és visszavonul kabinjába. Ott szellemileg nagyon elfárad, mire minden emlék visszatér, ezért hamar el is alszik...

Theodorus és Petrus pedig hálát adnak az égieknek és visszatérnek a többiekhez, akik épp valamiről vitatkoznak. Bár úgy tűnt nekik, már épp a vita vége felé járnak, mert míg Alexanderrel foglalkoztak többször erősebb hangnemben is szóltak egymáshoz, most már úgy néz ki, csillapodtak a lázongó felek... Mivel egyikőjük sem tudta, pontosan miről is van szó, így figyeltek és nem szóltak közbe. Szemlélő így is akadt rajtuk kívül is elég...

Remélem, hihető a memóriás dolog. Nem találkoztam még ilyen emberrel, de elképzelhetőnek tartok egy ilyen gyógyulási módot.

Sziaztok, szeritnem tök jó ez az rpg, fantáziadús, meg az emberek is jól mozgatják álltalában a karaktereiket. Elolvastam már az egészet nagyából, és a kérdésem az lenne, hogy mostanában nem érkezik e meg valamikor a hajó, és ha megérkezik, akkor ott be lehetne e szállni? Addig is további szép dolgokat, és így tovább

_________________
A Föld a világ szemetese

Eizyen hátrált egy lépést amikor a mino felemelte a hangját, de ugyanakkor rajta is látszott, hogy nem futamodna meg ő sem, ha az összetűzés komolyabbra fordulna. "Több esélyünk lenne Neldorral, még így is, hogy neki még be kéne mennie a kardjáért. A minotaurusz amekkora, a folyosón sokkal nehezebben mozoghatna, és főleg még kevésbé tudna támadni a ...bárdjával. Eizyent egy pillanatra elöntötte valami esztelen őrület, hogy megszerezze a bárdot, de szerencsére, még időben észbe kapott. Furcsa pillantását a minotaurusz mintha észrevette volna, Eizyen ezért inkább gyorsan levette szemét a bárdról, és az odalépő új emberre irányította tekintetét. A gyors párbeszéd után Dakk ismét visszafordult, Eizyennek ekkor újra el kellett kapnia róla a tekintetét. Ekkor megszólalt a minotaurusz akinek a mondandóját meghallgatva, a varázsló egy picit elbizonytalanodott. Amikor meg Neldor válaszolt is, nyugtalanul rápillantott. Alig hallhatóan, hogy szinte csak Neldor hallhatta megszólalt: - Nekem erről még sohasem meséltél... - Döbbenete még a koncentrálásban is megakasztotta. Most teljesen védtelen lett volna, de szerencsére ez az állapot nem sokáig tartott.
Clod kinyújtott karja és a mindenek után történt, esetleg barátinak mondható hang, amellyel Neldor felé fordult, megváltoztatta valamennyire a véleményét. "Lehet, hogy valahol a minotaurusznak is igaza van". Bár még nem békélt meg teljesen, ő is lecsillapodott, bár még egy pillanatra átfutott az agyán, lehet hogy Clod csak arra vár, hogy megfogják a kezét, és esetleg alkalmazzon valamit nekromanta tudásából.
Ekkor szólalt meg a hobbit a hátuk mögött, Eizyen meglepődött. "Hogy-hogy nem vettem észre? Ennyire nem szoktam vigyázatlan lenni. Bár lehet, hogy most nincs olyan érzésem, hogy hátbatámadna akárki is ezen a hajón." De miután meghallgatta Billyt, rádöbbent, hogy itt már nem lenne esélyük. "A szőrös főnök, meg a két hőn emlegetett "gawája"... -gondolta gúnyosan - De most itt vannak, ez már nem jó így, úgy tűnik máskor kell megszerezzem a bárdját, most már sokan vannak, már nem tudnám megszerezni."
Végül kifelé látszólag megnyugodva, de belül még mindig gyanakvóan megszólalt: - Lehet, tényleg túl reagáltam ezt az ügyet, mindenesetre ez a rég nem érzett számomra negatív érzés eléggé felkavart, remélem talán érthető. Amennyire lehet, én részemről elfelejtem! - szólt.

Köszi, bár a délután kissé elhúzódott, de fő az hogy sikerült

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!