Derick figyelmesen hallgatta az elfek között tomboló fergeteget, amit teljesen sosem értett meg. Nem hagyta figyelmen kívül azonban Dakk szavait sem, és néhány mondat után aprókat biccentett.
"Teljesen mindegy, mivel áltatjátok önmagatokat és egymást, hívjátok akárminek - sors, istenek, idő, akarat - úgyis oda visz, ahol szükség lesz rátok vagy ahol meg kell halnotok. Miért győzköditek egymást üres szavakkal, hisz' nem is ismeritek a másikat... Képtelenség alkalmazkodni a régi normákhoz, mert hiszen aki így tesz, önmaga rabja lesz, ami a legcsekélyebb mértékben sem nevezhető jó dolognak. Bár valahol persze megértem, mi is okozza a feszültséget, de hát ezek a lények minden bizonnyal idősebbek nálam, ráadásul elfek. Ennyire mást mondanak hát a kereskedők, és ennyire átveri a a kontinens sok-sok élőlénye saját magát?" A harcosnak ismételten a félelf jutott eszébe, aki sokat segített neki. "Vajon ő is találkozott ilyesfajta 'ellenállással'? Hisz ő boszorkánymesterként jótékonykodott a mocsarakban, ahol az utolsó küldetéseim egyikén ismertem meg... Lehet ő is ezerszer átélte ezeket, és azért lett olyan búskomor mégis bölcs és megfontolt?" D'Roknak egy rövid, csupán pár soros versfoszlány jutott az eszébe, amit Roald szobájának falán olvasott még régen... Régen, mikor voltak igazi barátai. A félelf a következőt véste a kőfal egy kicsiny, lecsiszolt szegletébe:
"Mert a világ kegyetlen és
Az ígéretek megszegve
Ne mondj nekem
Semmit, ne próbáld elmondani
Hogy őszinte leszel hozzám, tudod;
A teljes igazság kimondatlan marad"*
Mikor eme gondolatmenete végére érte, arra eszmélt, hogy az egyik elf a kezét nyújtaja a másik felé. "Talán béke lesz. Talán nem... Minden háború két ellenszenvező alak miatt robban ki, csak azért, hogy sokak haljanak meg. Ugyanez működhet kicsiben is, remélem zöldágra vergődnek a dologgal." Így hát fogta magát és odasomfordált a csapathoz, majd anélkül, hogy megvárná a másik fél rekcióját, maga felé fordította a gigászi harcost, és a segítségét kérte:
- Dakk, te vagy jelen helyzetben az egyetlen a hajón, akiben igazán bízom, ne kérdezd, miért. Egyébként itt már úgysem sok tennivalód akad - nézett az elfekre -, remélem. Tehát nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy mi is történt velem az elmúlt egy hónap során. Amióta hajóra szálltunk, minden ködös. Mi történt, és kik ezek a civakodó hegyesfülűek, meg a maroknyi másik fickó? Egyáltalán mi történt itt?
Beorn, a te karidat ismeri egyedül Derick, - tudod, még a krimóból, mikor mindketten nagyon fittek és üdék voltunk...
-, ezért valahogy magyarázd majd el neki a sztorit, és utána futhatok az atyához, hogy hohó, itt valami gubanc van! Köszi.
*Sisters of Mercy - Some Kind of Stranger