Cherbó aggódó arccal gubbasztott a kabinban. Nem tetszett neki a lord viselkedése. Mi történhetett vele? Teljesen megváltózott a Krakenel vívott csata óta. Talán az ő elméjéről később szál el a bűbáj? Vagy talán épphogy most szállt el teljesen? Mindenesetre ez a mostani Lord jelleme jobban ráillet azokra akikről annyit halott különböző szóbeszédekben. Főleg a -minden potyautast vízbe dobatok- mondata nem tetszett neki. Jobbnak látta egy kicsit meglapulni és nem a lord szeme elé kerülni egy darabig. Hátha lenyugszik majd idővel.
Hátradűlt az ágyán és a könyvét kezdte lapozgatni. Régebben sokkal többet olvasott, de Delrór halála óta nemigen jut hozzá más álkémiai könyvekhez. Az emberek kicsit furcsán néznének egy magogra ha belépne egy könyvtárba. Más varázslók és alkimisták se igen fogadnák fel tanítványnak. Azt hiszem sosem lesz belőlem igazi alkimista. Pedig örömömet leltem a tudományban, való elmerülésben. Delrór mindig biztatott hogy sokra vihetem igy, tehetségesnek látott annak ellenére, hogy én kételkedtem a szavában .- Meglásd egyszer felesküdött alkimista, leszel, talán még a nagy titkok közül is megfejtesz egye t.- mondogatta mindig. Hmm. Bolond vénember volt. Szép is lenne, ha pont én oldanám meg az 5 nagy kérdésből az egyiket. Akadnak, akik szinte gyerekkoruktól a nagy kérdésekre adott válasszal foglalkoznak, egész életük rámegy, és végül nem tudnak semmit felmutatni. Tény hogy érdekesnek találnám mind az öt feladatott, de ezekkel foglalkozni egy egész élet is kevés. Kicsit már megkopott az emlékezetem: mi is az 5 nagy feladat?- tette fel magának a kérdést. Á. Igen, meg van.
1, Az aranycsinálás.: Közönséges fémek maradandóan történő arannyá váltóztatása. Léteznek apróbb módszerek, amivel a fémeket hasonlóvá lehet tenni az aranyhoz, de ez csupán felszíni hasonlóság, meg csak idéglenes hatású.
2, A bölcsek köve előállítása: Az a szer elkészítése, amely sajátmagunkat arannyá vagyis tökéletessé teszi.
3, Az Élet vize: az öregedést megállító és minden betegséget gyógyító életelixír előállítása. Lehetőleg olyan, amely az összes fajra hat.
4, A UnCulus létrehozása: a mesterséges élet megalkotása, talán az alkémia legnehezebben járható útja.
5, A világegyetem és az élet egységének visszaállítása, a mikró és makrokozmosz összefonódásának útja. Ez a tan leginkább spiritizmust, filozófiát és hihetetlen de nekrómágiát tartalmaz. Erről szinte semmit se tudok.
Aki ezekből a célokból egyet is megvalósít az örökre beírja a nevét a történelembe.
Á, nem is érdemes ezen törni a fejemet, nem hagyhatóm hogy örökké a fellegekben járjak. Ki kéne nézni hátha már lecsillapodtak a kedélyek.

Lillit ekkor lépet be a kabinba. Amint meglátta a magogot összerezzent. Már lépet volna hátra ki az ajtón, de ekkor erőt vett magán. Tök nevetséges hogy így rettegek tőle, hisz a hajón mindenki jóban van vele. Talán mégsem olyan démoni, mint ahogy kinéz. Belépett a szobába és leült a vele szemközti ágyra. A szíve a torkában dobogott ugyan de lassan meggyőzte magát hogy nincs oka tartani tőle.
-Tudod- nehezen préselte ki magából a szavakat. -Ö izé hát, még meg sem köszöntöm neked a szabadságom. A többiektől tudom hogy te vetted el a varázslótól a gömböt amiben fogoly voltam. Hát szóval köszi. - Uh hát ez a köszönetnyilvánítás elég zavartra sikeredett, talán még ki is nevet majd.

A szellem.

Az atya fejében hangok jelennek meg, rögtön megérzi hogy ezek nem fizikális hangok inkább amolyan telepatikus üzenet. Csak ő halja mégpedig a szellemel való összeköttetése folytán.
-Nekem lenne egy őtletem a mentális védelem kialakitására.
Az atya körbehordózza tekintetét és meg is pillant közvetlenül a plafon alatt. Láthatóan nem örül neki hogy mindent hallottam.

- Nem kell megköszönnöd. Nem tudatosan segítettem, fogalmam se volt róla hogy ott vagy. Az igazság hogy nem tudom miért vettem el a varázsló gömbjét, miután megöltem. De már nem számit. Mindenesetre örülök neki, hogy szabad vagy, én is voltam már fogoly és tudom hogy nem jó érzés. De figyelj csak! Pár nappal ezelőtt furcsa szagot éreztem, áradni belőled. Olyan volt mintha egy gog, az én fajtám asszonya lennél. Mikor rá akartam kérdezni te elrepültél. Most már elmondod hogy mi volt az vagy jobban szeretnéd megtartani magadnak a titkot?

Sorry, tegnap az USA elnökével nem tudtuk egyeztetni a programunkat, ezért inkább otthon maradtam (értsd: meg sem próbáltam bejutni az őskáoszba), meg amúgy is kicsit magam alatt vagyok az utóbbi időben. De azért próbálkozok:

A dzsinn:
- Hogyhogy honnan jöttem? Természetesen a palotámból, ami Azúria egyik legnagyobb és legfényűzőbbike! De hogy miként kerültem ide ilyen hirtelen, az egyenlőre rejtély számomra... Ez - néz körbe - ha jól látom az Elsődleges Anyagi Sík. Meg is látszik rajta... Már ha nem bántom meg evvel önöket. Ha jól tudom, nincs háború, melyet népünk jelenleg támogat, úgyhogy elvileg nem is jöhettem volna ide, hacsak valaki meg nem idéz. Ám kétlem, hogy önök között lenne akkora hatalmú varázsló, aki képes lenne engem csak úgy megidézni. Már elnézést a becsmérlő szavaimért... Az előző percben még kedvenc hurijaimat öleltem, miközben azon töprengtem, miként tudnám végleg legyőzni azt a hitvány áruló Al Ghaazit. Azután... hmmm... mintha emlékeznék valami furcsa varázslatra, amit az idekerülésem előtt éreztem meg. De nem térmágia volt, az biztos... Furcsa. De ha már itt vagyok, nem tudják, hogy végződött a Negyedik Zászlóháború?

>> A Zászlóháborúkat (a'la MAGUS) a bracadai, nagy hatalmú főmágusok, és csatlósai vívták meg állandó rendszerességgel, nagyjából húsz-huszonöt évente. Célja és oka ma már ismeretlen, de a kűzdelem kellően véres, és megfelelő felemelkedési lehetőséget biztosít az ifjú, törekvő varázslók számára. A Zászlóháborúk úgy a tizenötödik után kifulladtak, a birodalom túlzott felmorzsolódása miatt. Ez ma már történelem. Az utolsó Zászlóháború jó hatszáz éve volt, a negyedik meg ki tudja mikor? Olyan 850-900 éve lehetett... Erről természetesen csak az tud, aki járatos a történelemben, főként a bracadaiban. Ja, és a dzsinn és a lámpás közötti kapcsolat is csak egy igazi beavatott mágus számára lehet esetleg (mondom: esetleg!) ismert. <<


Az atya:
- Ki vele, szellem, milyen ötleted van? Úgy látom, mindenkire szükségünk van, aki bármit is tehetne...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Tier Nan Gorduin-t ne vegyük akkor be a buliba????Egy profi-gyilkos-bárd elég jól elszórakoztathatná a népet! (Wayne Chapman-Karnevál)

Neldor jóideig pihegett a fedélzeten, nézve, hogy szedik össze magukat az emberek(és persze mindeközben kíváncsian várta mikor beszélik meg a lordék a dolgokat.)Háttal a tat falának támaszkodott és szerencsétlen helyzetén kezdett el töprengeni.Nemes vér, nemesi tett nélkül.Már ha csak az Ezüstsólyom Röpte fedélzetén töltöttt időt nézte, harc és értelmes cselekedet nélkül tengette napjait ettől függetlenül kínokból azért kijutott neki.Ez cseppet sem vidította föl.Sőt, inkább elkeserítette.Bezzeg ha nem úgy alakul az élete, akkor megmutathatta volna mire képes!A hajón tartózkodó összes egyén csak az ő róla szóló regéket és mondákat hallgatta volna naphosszat.Megnyugtatta magát, hogy ez nem nagyképűség(az elfeknek nem sajátja ez a tulajdonság), egyszerűen a felmenői tulajdonságai megvannak benne is.Csak nem volt lehetősége még felszínre hoznia magából.De egyszer úgyis eljön a nap...Nagy zsongás alakult ki a hajókorlátnál, amit Neldor a távolból figyelt.Valami lámpás félét találtak a matrózok meg egy-két kalandozó.Nagy tanakodás kezdődött meg, amit valamivel késöbb a tárgy aktivizálódása követett.Pár másodperc alatt egy Dzsinn bukkant elő a lámpásból és a fedélzeten lévőkhöz szólt. - Mi ez már megint? - húzta fel a szemöldökét az elf - Mit kérdez ez?Zászlóháború?Apám mintha mesélt volna erről de csak felszínesen!(remélem nem elcsépelt)Bátorságot - és erőt - vett magán majd odatámolygott az új jövevényhez: - Tisztelt idegen.A Zászlóháborúknak sok száz éve vége, én is csak a nevéről hallottam, azt hogy hol zajlott, fogalmam sincs.Pedig több mint 200 éve élek.Jó ideig abban a lámpásban tartózkodhatott. - intett eközben finoman az asztalon heverő ereklyére - Háborúk - tudtommal - csak az Óriások földjén zajlanak jelenleg és azok is csak pozíció harcok, semmi több.Ja és persze az élőholtak, mocskos jellemükhöz méltóan a határaik mentén lévő városok, falvak lakóit tizedelik.- és eközben Neldor fejében ismét felvillantak a szomorú emlékek, torkában gombóc keletkezett...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Theodorus furcsán nézi, miként tekeri az atya jobbra-balra, le-fel a fejét, mikor aztán egy igen érdekes pózban megáll valahol felfelé kandikálva, mintha valami borzasztó érdekeset és szokatlant látna, ráadásul a lovagnak úgy tűnik, mintha valakihez beszélne is…

Theodorus is lát(hat)ja a szellemet? Hall(hat)ja a beszélgetést?

Alexander nem bírja ki szó nélkül, bár lehet, hogy jobban tenné, ha csöndben maradna. Mégis szól:
- No-no! Ne olyan hevesen jóuram! Azok a handzsárok maradjanak csak a helyén! Semmi oka arra, hogy erőszakhoz folyamodjon! Tisztázzuk a dolgokat szép szavakkal szépen sorjában!
1. Még be sem mutatkozott! Ugye nem komolyan mondta, hogy ez a borzasztó hosszú és kimondhatatlan valamilyen fás vagy más név a magáé? Hogy hívják? Én Alexander lennék. Maga pedig? (kezet nyújt felé)
2. Ki is az a gaz Halházi? Kicsit félreértette alabárdosunk a gazfickó nevét… Mi közünk van nekünk hozzá? Te ismered, Petrus? (A másik alabárdos nemlegesen rázza a fejét.) Többiek? (Ugyanaz a fejrázás mindenkinél.)
3. Mi a fene az a zászlósháború? Még sosem hallottam róla, pedig már kerek 32 évet megéltem… Vagy jó rég volt, vagy nagyon messze innen! Vagy sokat ittam aznap… Tehát nem nagyon tudhatok róla!
4. Az, hogy itt van köztünk, számunkra is akkora rejtély, mint ahogy látom a maga számára! Csak nem titkol valamit? Ha nagyon menni akar, hajónkról szerintem egy szemvillanás alatt, egy hang nélkül távozhat, mint ahogy érkezett. Mi nem hívtunk ide senkit, de ha már itt van, örülnék, ha kicsit részletesebben beszélne erről a zászlósfityfenéről, meg a barátosnőiről. Aztán ha magától nem tud távozni, akkor a legegyszerűbb az lesz, ha elmondja, miként küldjük vissza, és kölcsönös búcsút veszünk egymástól… Ha nem gond, míg belekezd mondandójába, hozok egy tőtetet, a legjobb italomból, de az Isten szerelmére! Vegye le a kezeit azokról a szörnyű fegyvereiről! Épp elég vér folyt ma itt a hajón!
5. No meg aztán ez a kék test…

Petrus ekkor azonnal elrántja a dzsinn elől Alexet, mert túl sokat beszél. Mondja is neki csendben:
- Te hogy lehetsz ekkora marha, hogy pertut akarsz inni egy idegennel, mikor épp arra készül, hogy valamelyikünket feldarabolja???
- Tudod, - válaszol Alexander – nem hinném, hogy őkéksége ártalmas lenne, csupán megzavartuk neki rövidnek tűnő, de annál hosszabb bájolgását és ettől enyhén szólva is morcos lett. A legjobb erre a tőtet! Én már csak tudom. Nőügyekre inni kell és tovaszáll a probléma! Az öregem is megmondta: „Ha nincs nő, fáj a fő, éppen ezért inni kő’!”
Meg aztán, ha már nem szép, legalább hülye ne legyen! De figyelj, mindjárt válaszol is!

Neldor kicsit megijedt a dzsinn reakciójától de ettől függetlenül megpróbált ezután higgadtan és nyugodt hangon, viszontszólni hozzá.Azonban Alexander megjelenése kicsit felkavarta az eseményeket. - A balga nem tudja, milyen jellemük van ezeknek a dzsinneknek?Vagy legalább rájöhetett volna az elmúlt a pár perc alatt.Jobb ha nem is szólt volna hozzá, most ki tudja hogyan fog reagálni.Azután megpróbálom menteni a menthetőt....

Ha a jó lovagunk pl. az Élőholtvadász rendbe, vagy az Inquisitorok szövetségébe tartozik, akkor simán. Ha nem, valószínüleg nem. De ha nagyon szeretnéd, akkor lehet a lovagnak ilyen spec képessége, talán különleges örökség, egy átok, vagy egy nem-is-varázstárgynak-tartott-varázstárgy jóvoltából. Így egy kissé izgalmasabb lenne a szitu, hogy ha a pap néha kicsit "lebukhatna". Cikász? Mi a véleményed?


A dzsin:
Nagyjából úgy méri végig az alabárdos, mint valami férget.
- Hitvány vicceidet fel sem veszem, mert annyira alattam állsz, hogy ugatásod nem ér fel hozzám! - mondja végül, és hangjába annyi megvetést sűrít, amennyit csak lehet.
- Nos, úgy látom, itt senki értelmeset nem találok, úgyhogy, ha megbocsájtanak az urak - itt egy aprót, megvetőt biccent - visszatérnék birtokomra. Ég önökkel!
A kezével furcsa mozdulatot tesz, egy ici-picit elhalványodik a teste, de semmi más nem történik. Szemei elkerekednek a döbbenettől.
- Mi a fene! - szemmel láthatólag újra próbálkozik, azután újra, és újra, de semmilyen eredményt nem tud elérni.
- Ez nem lehet! Nem semmisíthette meg ez a néhány perc alatt a Kelyhet! Akármekkora gazember az az Al Ghaazi, és akármekkorára van a hatalmával, az a leggyorsabb és legveszélyesebb rituáléval is legalább öt évig tart!! Mi a franc történt?! - néz körbe kissé értetlenül, és szemmel látható kezdődő kétségbeeséssel...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Johnatan az éppen folyó szópárbaj közepette jobbnak ítélte, ha esetleg idehivatja a többi, feltehetően nagyobb tapasztalattal bíró embereket, így a melletteálló matrótz oldalbabökte, s így szólt halkan:"Menj gyorsan, kerítsd elő nekem a lordot, a papot, meg a varázslót, de izibe!"- s már rohant is az útjára! Eközben, mikor már éppen távozni próbált, szólalt volna meg, de valami probléma ütötte fel a fejét! Az idegen azon kívül, hogy mintha némileg szellemesítette volna a testét, mást nem csinált, vagy tudott csinálni, s ennek folytán tanácstalanság ült ki az idegen ábrázatára! "Ha netán megengednéd, s kicsit csillapítanál a benned rejlő felháborodásból, akkor esetleg megvárhatnád, hogy idehívjam a hajón lévő két mágiához értő utasunkat, hátha ők tudnának neked segíteni ezen probléma megoldásában, s talán kérdéseidre is megadhatják a választ!"- mondta az idegennek! "De addig is közlöm veled, mi senkinek sem állunk a szolgálatában a te világodbéliek közül, s az az általad említett személyről még nem is halottunk! Bár lehet, hogy az eggyik utitársunk már igen, de nem hinném, hogy köze lenne hozzá!"-s elgondolkodott azon, hogy most vajon idehivassa-e a magógot, de jobbnak vélte, ha nem látja meg idő előtt ez a kék lény!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Felölem rendben

Mégis mit gondolsz ember? Ha tényleg a nagy metálmágusok egyikével álunk szemben, akkor vajon megérné bármilyen védőfalat is emelni ellene. Nem tudom tényleg egy metálmágus az ellenfeletek e de, ha igen akkor félelmetes ereje van, hogy még előlem is el tud rejtőzni. Még ha lenne köztetek a metálmágiához valamit is értő személy, akkor sem tudna olyan védőburkot alkotni, ami megalítaná őt. A saját területén nem tudjátok legyőzni. Javaslom inkább, hogy próbáljunk a félelmeire összpontosítani. Mivel eddig titokban tevékenykedett, ezért valószínű a jövőben is így próbál majd. Tehát a leleplezésétől tart. Ezt kell kihasználnunk ellene. Szóval ne védelmi falat, hanem inkább riasztó rendszert építsünk ki.
Elmondom hogyan: Valójában a köztünk lévő kapcsolat adta az ötletet.

Elösszőr is párokba rendeznénk a hajó utasait. Aztán ha ön is megtámogat egy kis varázserővel, akkor a két személy közt kialakítok egy nagyon enyhe mágikus kapcsolatot, ehhez csak arra van szükség, hogy a két személyben legyen egy egymáshoz hasonló gondolat, érzés vagy emlék.
Ez a kapocs annyira enyhe lenne, hogy még ők maguk se tudnának róla, ám egy apró trükkel el tudnám intézni, hogy ön a szemével láthassa a köztük feszülő mentális szálat.
Azon kívül, ha valakit újra megszállna a metálmágus és elvesztené az uralmat maga felett, akkor a kapcsolat megszűnne. Ön látná, hogy mely két személy nincs már összekötve és akkor azon kettő közül kéne keresnünk a megszállottat.
A metálmágus nyilván képes olvasni a gondolatainkban, tehát tudni fog erről a kapcsolatrendszerről, és ha tényleg annyira tartana a leleplezéstől, akkor nem próbálkozna többé. Ha mégis akkor is tudnánk kinél, kell keresnünk.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Hát mégis mit gondolsz honnan ismerem a lélek működését és a mentális erőket? Számtalan ember tudatát átjártam már, megismertem a lelketek szintjeit, erejét, tudását. És végső soron én is egy lélek vagyok. A mentális erőkről szerintem nem kéne magyaráznom neked. Szerinted hogy mozgatok tárgyakat, ha tulajdonképpen nincs is anyagi kezem. A mentális erő nem más, mint a lélek hatalma. Már többször megfigyeltem, hogy ha egy lélek kiszabadul a hús és csont börtönéből, akkor már nem kötik le a figyelmét a világ gondjai. Sokkal inkább sajátmagára összpontosít, és ez által lassan megismeri a lelkek igazi erejét. Minden, amit cselekszek voltaképp a lelkem mentális parancsai, által tudom végrehajtani. Bár az én erőm más mint egy élőlény mentális ereje, mondhatni hogy az élők és a holtak mentális ereje, ugyanazon körforgás negatív és pozitív része. Alapjában véve teljesen mások ám sok hasonlóságot fel lehet fedezni ha jobban ……….Most értettem meg a kérdés valódi mivoltát:

Ez a pap azzal gyanúsít hogy én lennék a metálmágus, aki a küldetésüket akarja zátonyra futtatni. Grrrrr. Még sosem érzett düh árad szét bennem. A sötét felhő fodrozódni majd pezsegni kezd, miközben többszörösére nő. GRRR. A kabin fája recsegni, ropogni kezd, egy polc hatalmas reccsenéssel törik ketté, a rajta lévő eszközök csörömpölve gurulnak szét. A plafonon lévő díszes csillár őrületes táncba kezd. Még sosem éreztem ekkora dühöt. Az asztal csikorogva mozdul el a helyéről és csúszik arrébb egy pár centit. Ezeket nem szándékosan csinálom, de a dühöm átszivárog az anyagi síkra, nem tudom és nem is akarom visszafogni. Ki kell adnom magamból különben menten, szétszakadok. Az ablakok elsötétednek, a szobába csak nagyon kevés fényt engednek be. A székek, amiken senki sem ül egyszerre vágódnak hátra. Grrrrrrr.
- Engem gyanúsítasz. Megvádolsz, holott tudod, hogy én semmiképp nem lehetek a metálmágus.. Mit gondolsz, ha az lennék, akkor hagytam volna, hogy ez az átkozott kötést létrehozd köztünk, a kezedbe adtam volna a módszert, amivel egy pillanat alatt elpusztíthatsz. Azt hiszed, tűrném hogy a pórázon vezetett kutyád legyek. Hidd el pap, az a te szerencséd hogy nem én vagyok az.
A teapatikus kapcsolat szinte kitágul, ahogy a hangos és haraggal teli szavak átdübörögnek rajta.

Selmo atya arcán rettegés fut végig, mikor a szellem feltárja előtte lelke sötét hatalmát. A többiek felugrálnak az asztaltól, szemükben rémület, értetlenség, és - meglepő módon, néhányuknál - az izgalom fénye csillan. A pap remegő kézzel kap a szívéhez, összegörnyed a rá nehezedő nyomástól. Arca elszürkül, lélegzete elakad, szemmel láthatólag remegni kezd.

Azután... azután a szívéhez kapó keze hozzáér a szent szimbólumához, mely felragyog, és aranyló fénye átsugárzik összezárt ujjai közt. Abban a pillanatban Selmo atya végre magára talál. Kihúzza magát, jobbját, benne a szimbólummal, a mennyezet felé emeli, és dörgő hangon szólal meg:
- Irregulatum ghostium silencium!

A szimbólumból fehéres-arany fény csap ki, és a szellemet összetartó sötét esszenciába hatol. Annak hatalmát úgy fújja el az isteni, szent energia, mint tollpelyheket a téli vihar.
- Tudom, hogy gyűlölsz! Tudom, hogy legszívesebben megölnél, amint módod adódna rá! Tudom, hogy legszívesebben mindenkit lemészárolnál a hajón, ha hagyom! De én nem engedem! Igen, én vagyok az, aki parancsol neked!... Én vagyok az, aki kordában tart! Legszívesebben elpusztítanálak, hogy biztonságban legyünk tőled, de úgy érzem, hogy még szükségem lesz rád! És ha a szívesség, melyet majd tőled kérek, elegendő lesz hozzá, akkor elengedlek majd... - teszi hozzá ezt az utolsó mondatot egészen halkan.

A szobában tartózkodó lord, a varázstudók, és a lovagok megdöbbenve néznek a papra:
- A szellem az? - szólal meg végül lord Raphaell. - Tehát nem űzted el, te pap, itt volt végig a hajón!

Selmo atya erre nem válaszol, minden akaraterejével a szellemre koncetrál, és kíváncsian várja annak reakcióját.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

"Mégis látsz jobb megoldást?"-felel az idegen lebecsmérlő kijelentésére."Mert hogyha tényleg felsőbb rendűnek érzed magad, akkor mégis miért nem tűntél el az előbb, s tértél vissza hazádba? S mégis mit veszíthetsz azzal, ha egy ilyen magunkfajta varázstanonccal találkozol? Meglehet, hogy mégis talán tud segíteni, hisz sokfelé járhatott kelhetett a világban, s több mágustól is halhatott olyan dolgokat, amik esetleg a hasznodra lehetnek a mostani helyzetben! És ami a legjobban látszik, hogy más jobb megoldást nem látok jelen helyzetben, mert mi abszolút nem tudjuk, s nem is nagyon értjük, talán egy két kivétellel, hogy miről beszélgettél te itten az elébb! Ugyhogy talán leszállhatna őkelmeséged a fellegekből talán ide a földre, s lehiggadhatna egy kicsit! Semmi rosszat nem akarunk, mi is ugyanúgy meg vagyunk lepve , akárcsak saját magad!"-fejezte be mondandóját Johnatan, s közben gondolatban sürgette a matrózt, hogy haladhatna már egy kicsit! "Mi tart ennyi ideig? Talán ők is eltüntek egy másik világba?"

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Benne vagyok. A lovag viszont paraszti származása miatt nem tartozhat sehova, de majd lesz akkor egy varázstárgy. Esetleg a Lord Hagentől kapott kard?

Theodorus érdeklődéssel figyeli az atya mozdulatait, miközben beszélget egy szellemszerű lénnyel. Azt azonban nagyon furának találja, hogy senki más nem törődik ezzel a beszélgetéssel. Mintha észre sem vennék. Egy ideje már többször volt olyan, hogy hangokat hallott, de nem ismerte fel a hang forrását, ráadásul más nem hallotta azokat. Valami túlvilági sustorgó hangok ezek, most viszont látja, hogy egy szellem a tulajdonosa. Így rájön, hogy nem hallucináció az egész(a lovagnál ekkor jön a megvilágosodás), rájön a lehetséges összefüggésekre, de erről még nem beszél másnak. Ugyanis még nem tudja, mi okozza ezt, és mivel járna, ha más is megtudná. Minden esetre nagyon érdekesnek találja kihallgatni azt a beszélgetést, amit valószínűleg más nem hallhat. Ebből talán több kiderülhet számára a körülményekről, mint másnak, és ha arra kerül sor, időben felkészülhet bármire, esetleg társait is figyelmeztetheti egy "megérzésről"...
Az ötletet jónak találja, hallgatja és fél szemmel pedig figyeli a beszélgetést. Persze úgy, hogy ne látszódjon semmi abból, hogy figyel. Néha hümmög is párat...

Eközben Alex és Petrus szóhoz sem tud jutni a meglepetéstől. Csak nézik, ahogy a dzsinn "szenved".

Billy nyugodtan figyelte az eseményeket, egy kicsit elmélázott Bögyös Maca emlékében. Aztán eszébe jutott valami!
Elméjében megformálta szavait a karkötőnek.
Mond csak, te már egyszer felrajzoltattál velem egy mágikus kört ami védett a mesteredtől. Nem tudunk a hajóra is valami hasonlót tenni, vagy legalább olyat, amelyik jelez, ha a Mester a közelben van?

Theodorus kíváncsian figyeli a beszélgetést, majd bár kevésbé, mint szobatársai, megis meglepődik. Nem gondolta volna, hogy ez a szellem ilyesmire képes lenne... Majd mivel mindenki az atyára néz, nem pedig a szellemre, így ő is így tesz, ami egyben bizonyítja korábbi feltevését, mi szerint a többiek nem látják a test nélküli lényt. Amikor aztán megszólal a lord, ez a tézis 100 százalékban bizonyítottá válik. Theodorus, hogy az esetleg valakikben felmerülő gyanút az iránt, hogy ő netán látná és hallaná a szellemet elűzze, megszólal: Szellem? Van szellem a hajón? Mit keres itt? Hogy került ide? Netán nem őt keressük???

Petrus úgy dönt, hogy megnézi, mi van már, miért nem jön a matróz a többiekkel. Elindul és meg is látja a fickót, amit az az ajtó előtt áll földbe gyökerezett lábbal. Elmondása szerint fél benyitni, de még kopogni is, mert nagyon fura csörömpölő hangot hallott bentről... Petrus elgondolkozik, mitevő legyen. Úgy dönt, picit vár és hallgatózik. A matrózt pedig visszaküldte, hogy mondja azt, majd ő szól nekik, de a hangzavarról ne szóljon. Az nem az ő dolga!

A dzsinn:
A kékbőrű külső síklakó arcán a harag hulláma söpör végig, ahogy a számára emberpondrónak tűnő fejtegetését hallgatja.
- Hogy merészeli - gondolja magában. - Elmorzsolom! Megmutatom neki, hogy milyen az igazi hatalom!
Azután, tanuságát téve annak, hogy nem véletlenül szólnak a mesék a külső síkok magasabbrendű elméjéről, hirtelen belátja, hogy a hozzá szóló furcsa alaknak talán igaza is lehet. Valahogy megérzi, hogy az idegen tényleg nem bántó, sértő szándékkal szól hozzá, és valahogy megérzi azt is, hogy immár rájuk van utalva némileg. Addig legalább is, míg ki nem deríti, mi történt a palotája legjobban védett termében őrzött Kehellyel, hatalma forrásával.
- Igazad lehet... ember. (Ezt az utolsó szót szemmel láthatólag némi erőlködéssel ejti ki.) - Arcvonásai kisimulnak, leengedi a levegőbe emelt öklét, és elereszti a manát, melybe belemarkolt az imént. Ökle körül kihúnynak a baljós szikrák, és mintha a szemében is csökkenne némileg a felsőbbrendűség fénye.
- Rendben, beszélek azzal a te mágusoddal. Idehívnád? ... Kérlek!


Freemy: legyen a kard. Élőholt vadász penge (RPG-s megfogalmazás: sebzi az egyébként normál fegyverrel nem sebezhető élőholtakat, és szent sebzésbónuszt ad, valamint igaz viselőjének biztosítja az Élőholtak látása varázslatot, permanensen, folyamatosan, amíg a kardot a gazdája magán, vagy a kezében viseli.)


Billy:
- Sajnálom. Az a védőkör csak elrejtett minket, de ha a Mester észlelte volna a jelenlétét, akkor könnyedén áttörhette volna. Ha mindenkit ilyen varázskörbe rejtenénk, szerinted milyen hamar jönne rá, hogy mi történt? Sajnos én nem tudok semmit, amivel meggátolhatnánk a hatalmát, mert ilyennek alkotott. Nem tudok az ellenébe tenni igazán semmit, mert a készítésem során ilyen hatalmat nem kaptam tőle. (Szégyen érzete, meg egy kicsit az elveszettségé is).
Ekkor a karkötőből határozottan a megdöbbenés, majd a kíváncsiság érzete árad feléd.
- Egy nemes dzsinn. Itt a hajón? Hogyan?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0