Bár megtorpan tőrt lendítő keze, kétkedve fogadja támadója szavait.
Megmarkolja a magóg nyakát és a falhoz szorítja.
- Csak egy indokot mondj, hogy miért higgyek neked és ne öljelek meg itt nyomban! – leheli az arcába.
Ám ekkor a fedélzet felől éles kiáltás szűrődik be a kabinba, melyet futó lábak dobogása és ideges kiabálás követ.
Aylward meglepetten néz a magógra egy pillanatig, majd heves szitkozódások közepette felkapja kardját és kiront a kabinból.
- Megtámadtak! Fegyverbe! - hangzik fel egy kiáltás.
A fedélzetre lépve egy pillantással felméri a helyzetet, és úgy dönt, hogy az őrmester segítségére siet.
Néhány nagy lépéssel átszeli a közte és a dulakodók közötti távolságot, két marokra fogja kardját és egy gyors félköríves harántvágással megszabadítja a támadó testét a fejétől. A kifröccsenő vér pirosra színezi a korlát és a fedélzet jórészét, sőt bőven jut belőle a meglepett őrmesterre is. Sebaj, nyilván megbocsátja.
A lovag harcra készen körbepillant, hogy újabb célpontot keressen.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Billy bizonytaan léptekkel tántorgott a lépcsőfeljáró felé. Töbször is visszapattant egyik és másik falról.
Kilométereknek tüntek a lépcsők.
Miután felért a fedélzetre, és megcsapta orrát a friss levegő. Kicsit kitisztul a feje. Körbenézett a fedélzeten...

Cherbo enyhén megmaszirozta a nyakát. Az ember kardját felkapva kirohant. Szerencsére sikerült meggyöznie. Igaz hogy ha az a sikoly nem hangzik el akkor nem tudta volna mit csinál.
Felugrott és az ember után rohant. A fedélzeti ajtóbol nézte végig ahogy egyetlen lendülettel lemetszi egy másik ember fejét. Elkezdödött a támadás. Nem tudja mit tegyen. Ha esetleg segitene nekik a harcban akkor talán megtarthatja az életét. Viszont lehet hogy öt is ellenségnek néznék.
Jelenleg nem sokra becsülte a tulélési esélyeit. Nem számit, volt már ennél közelebb is a halálhoz. Ha harcolni kell akkor legyen. Ugyis rég érezte már a sült hús szagát. Átkozott mágia ami ezt a hajót védi.
Kilépett az ajtó mögül és az árnyékok közé huzodott. Felkészült a támadásra.

Hmmmm... Nem is tudtam, hogy ilyen dolgok esnek meg egy csendes támadásnál...
Hiába no, rutinos ez a lovag... Simán kiszúrja a sötétben a rejtett tőrt, és egyből levonja a következtetéseket a három "békés" alakból... (Bocsi, kicsit gonosz medve lettem ) Na de, ha már így esett...


Az őrmester életét a váratlanul feltűnő lovag menti meg. Esélye sem lett volna elkerülni a veséjének szánt alattomos szúrást, főleg úgy, hogy a kardforgató karját is még előtte ki kellett volna szabadítania... Zoanel feje elszáll tova, és ezzel a csendes "kommandós" rajtaütés utolsó esélye is...

Alf, jobbról érkezik lovagunk felé, ő volt a "sötét" alak. Kezében hosszú szigonyt tart, úgy rohamoz a páncél nélküli, mezítelen pengét szorongató bajnok felé. Lehet, hogy hosszú fegyverével sikerrel is járt volna, a lovagnak nincs ideje nekihuzakodnia egy új csapáshoz a félhátulról feltűnő ellenfele ellen (sicc), amikor a gazfickót váratlanul letteríti valami. A haverja az, Rough, ex-másodkormányos. Valaki az első fedélzetről vágta hozzá egy jól irányzott mozdulattal a megtermett férfit. Az eltalált Alf elterül, a "lövedék" viszont meg sem moccan. Kissé furcsa szögben áll a nyaka...

BHappy: tételezzük fel, hogy nem a sötét, illetve beszélgető alakokra mozdult rá a karaktered, hanem a legénységi szállás felől érkező halálhörgés mikéntjét akarja kideríteni. Oksa?

Derrick amint óvatosan kinyitja a kabinok felé vezető apró folyosó ajtaját, épp abban a pillanatban nyílik a jobb oldali kabinajtó is, mely a hajókatonák szállására vezet. Bazil, a szigonyos lép ki rajta, ám most nem szigonyt tart a kezében (Alf elkérte ), hanem egy gonosz kinézetű, mindkét élére fent, görbe kést... Odabenntről, a kabinból halk gurguládzás hallatszik, valami ütemesen kaparászik, egyre halkabban. Folytott, tömény vérszag csapja meg az orrodat. Bazil és te egyszerre pillantjátok meg egymást... (A kabin folyosón egy gyenge fényű mágikus lámpás világít valamelyest, úgyhogy még azt is látod, hogy könyékig véres a jóember... ).

Ismét a lovag, és a fedélzeten lévők:
Amint akaratlanul is felnéztek az előfedélzetre, egy nagydarab, szarvas, szőrős (:lol:) árnyékot pillantotok meg, amint épp int nektek. Lehet, hogy szólni is szólt volna valamit, de ebben a pillanatban egy, a sötétből jövő számszeríjlövedék fúródik a jobb mellébe, amitől elterül hanyatt... (A lövés valahonnan a tatfedélzet tetejéről érkezett.)

Hirtelen megelevenedik a fedélzet. A hajó másik oldaláról félmeztelen, izmos alakok bukkannak elő, többnyire orkok, de akadnak közöttük másfélék is... Mindegyikük fegyvert szorongat a kezében. Lehetnek vagy féltucatnyian, és társaik egyre másznak fel mögöttük a kötéllétrán...

Hogy teljes legyen az öröm, a hozzátok közelebb eső oldalon is csónak ütődik a hajó palánkjához (ez volt az, amit az őrmesterék eddig figyeltek), s odalenn fém csillan a halovány holdfényben... Valami nagydarab lény elégedett horkantása hallatszik alulról...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Billy kóvájgó fejjel bezuhan a lépcső melletti kis nyilásba, ami nagy szerencse, mivel kissé lassan fogja fel amit lát, és így nem veszik észre a harcolók. A hajó oldalán felugráló martalócok észre sem vették, hogy alattuk a perem és néhány deszka másikusan megjelenő zsírtól lesz csúszós.

Beorn, teljesen oké a dolog! Szimpi ez a mészáros itt velem szemben...

Derick fejében azonnal összeállt a kép; a felhangzó csatazaj, a puffanások, ez a férfi itt előtte, véresen - de seb nem látszott rajta.
Azonnal egymásnak estek, hiszen mindketten tudták, hogy innen csak egyikük menekül meg. Dericknek kicsit megremegett a gyomra arra a gondolatra, vajon miért is véres ez az alak könyékig... Megérdemli azt, amit kapni fog...
A rosszindulató fegyver szélsebesen suhant Derick lengőbordái felé, de amaz felfelé csapó kardja megállította a támadást és még egy könyökütést is megeresztett a fickó orrnyerge felé. Úgy tűnik, az ütés hatástalan volt, mivel Bazil még mindig talpon van.
D'Rok kezdte felismerni ellenfele képességeit - nem sokat állnának még mindig stabilan, harcra készen egy ilyen ütés után -, és ez még inkább arra késztette, hogy beleadjon mindent a következő mozdulatsorba...
Bazil ismét előrelendült, és megpróbélt beletérdelni Derick ágyékába, ezzel is lassítva kicsit őt, ám sokat nem ért el vele, mert a harcos nemes egyszerűséggel félrelépett, és csak a köpenye szélét hasította fel az a penge, amit a térdeléssel együtt akart a altestébe vágni a matróz.
Derick a kitérését követöen rettentő erővel hátba vágta a kard markolatával Bazilt, akinek ettől megroppant pár csigolyája. D'Rok folytatta a mozdulatot és megvágta a matróz lábikráját, amitől az megrogyott, de nem esett össze. Sérüléseihez képes gyorsan megfordult, de ilyen állapotban hozzá sem érhetett Derickhez, mivel ő már a háta mögött állt, jobb kezében a felemelt kardjával.
Bazilnak akaratlanul is egy kígyó jutott eszébe a hullámos pengéről - és egy darabig ez volt az utolsó gondolata, mivel Derick bal keze előrecsapott félkörívesen, és hűvs eszméletlenségbe taszította a matrózt.
Derick megfogta a sarokban lévő kötelet és alaposan lekötözte Bazilt. Lényegében csak ez a kötél mentette meg a matróz életét, mert Derick csak a párbaj utolsó pár másodpercében vette észre, így az az ötlete témadt, hogy inkább meghagyja a nyavajás életét és kihallgatja.
Átlépte a testet, majd benyitott abba a kabinba amiből Bazil kijött. A látvány, ami elé tárult...

Mit látott szegény sokat tapasztalt karakterem?

A hajóra felmászó haramiák eddig nem vettek észre. Szerencsére jól betudok olvadni az árnyékok közé. Úgy látom megpróbálják bekeríteni a többieket. Az egyikük megkerüli az árbocot, egyre közelebb oldalazik felém. A tekintete nem erre néz, amennyire ezt meg lehet állapítani ilyen sötétben. Cherbon egyre inkább eröt vesz a harci láz. Szinte érzi a vér rohanását az ereiben.
Egy villám fürgeségével ugrik elő. Egyenesen a hozzá legközelebb álló banditára veti magát. Felugrik. Lábait az áldozat derekára kulcsolja, karmait a vállába vágja. Mikor érzi hogy jól megkapaszkodott, előrelendít fejét és a borotvaéles démoni fogsor, belemar a haramia nyakába. Mindez csupán egy pillanat műve. Szerencsétlen flótásnak még eszmélni sincs ideje. Ilyen támadásra biztos nem számitott. Hörögve esik hátra magávalrántva a magogot is. Cherbo még mindig harapja a nyakát, érzi a vére izét a szájában. Csodálatos íz ez. Mióta elhagyta szülőföldjét mindig is próbálta visszafogni magában a démoni énjét. Általában nem sikerült, mint ahogy most sem. Tudja hogy nem épp erkölcsös ez az állati viselkedés, de nincs más választása. A lelke mélyén még őröl is neki.
Valaki a bordái közé rúg. Legurul áldozatáról, közben kiköpi azt a véres húscsomót, ami valaha egy ember nyelőcsöve volt. A földön fekve látja amit a szerencsétlen hörögve vonaglik. A nyakán lévő hatalmas üregből bugyborékolva ömlik a vér. Szemeivel a támadóját keresi, aki meg is jeleni. Egy ork, a puszták hitvány népe. Csatabárdjával a földön fekvő Cherbo felé suhint. Sikerült az utolsó pillanatban elfordulnia előle. A szekerce recsegve ál bele a fedélzetbe. Gyorsan talpra ugrik. Csak most kezdi érezni a bordái sajgását. Reflexszerűen egy tűzgolyó jelenik meg a bal kezében. A hajót védő mágia aktivizálódik és éles fájdalom mar a tarkójába. Szinte felordít kínjában. Kétségbeesett mozdulattal próbája támadójára dobni, ám az ork közelebb van mint gondolta. A lángoló tenyere egyenesen az ellenfele arcába nyomódik. A tűz kialszik és a fájdalma is, rögtön elmúlik. Az ork viszont ordít, térdre zuhant és mindkét kezét az egyik szemére szorítja. Nyilván sikerül megégetni. Cherbo eléugrik, lábát rúgásra emeli. A lendülettől megpördül tengelye körül., olybá tűnik, mintha az elsuhanó lába el sem érte volna ellenfelét. Valójában viszont a sarka felett kiálló 10 centis visszagörbülő tépőkarma szántotta végig az ork torkát.
Ellenfele már nem ordít, hörögve dűl hátra. Egyelőre még él de hamar elvérzik, vagy megfullad.
Cherbo félelmetes démoni morgással vicsorit áldozataira.

Surmót egy éles "csattanás" térítette magához... Gyorsan körbekémlelt a szobában, közben szidta az összes tengeristen fel- és lemenőjét. Már akiket ismert. Pont a legszebb, legédesebb álmai közepén! Hallgatózott de semmit sem halott, vajon mi lehetett ez a rejtélyes hang? Megvonta vállát majd a másik oldalára fordult, hogy onnan folytathassa édes álmát, ahol abbahagyta...

... álmatlanul forgolódott percekig, majd különös hangokra lett figyelmes. Kiáltozás éjszaka? Ezeknek már semmi sem szent? Aztán valamiféle csetepaté hangjai szűrődtek le. Úgy döntött, hogy jobb lesz ha kajütben marad, és az ágyában lapít...

...alvást színlelt... (nem volt nehéz, szemei majd leragadtak)

Száguldó: überkirály vagy

Beorn: mivel az őrmestert megtámadták + Ylyona látja a második támadót + eltörik vki gerincét + ha jól emléxem volt egy nyakelvágás is, így a hajó kb. 1/3-a már tud a támadásról! Meddig van itt csend?
Kiáltani bárki kiálthatott (bár a legvalószínűbb, hogy a megtámadott őrmi volt, hogy riassza a többieket), ezt hallotta meg a lovag is. Nem mondtam, hogy a magóg és a lovag ugyanakkor beszélgetett, mint mikor megtámadták az őrmit. Lehetett kicsit később is, mikor már az őrmi megpróbálta kivédeni a támadást és javában dúlt a "harc".
Aylward a fedélzetre lépve a köv.-t látta: egy fegyvertelen őrmester birkózik egy tőrös emberkével. Ha ehhez hozzávesszük a kiáltást, akkor nem nehéz kitalálni ki a támadó és ki az áldozat. Fegyveresen senki nem kiabál segítségért egy fegyvertelennel szemben!
Csak hogy kicsit én is kötekedjek...

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Kertics: jóvannnnnnnnna! Végül is igazad is lehet, no.

Akkor nézzük, hogy állunk:

BHappy: a kabinban a látvány (már amennyit a folyosón pislákoló fény engedi), még talán a te edzett gyomrodnak is sok: a hat hajókatonát álmában érte a halál, Bazil mester elmetélte a torkukat, majdhogynem fültől fülig. (Bizonyára nagyon élvezhette azt, amit csinált.) Az utolsó katona valószínüleg csak kevés bort ihatott, vagy felriadhatott, mert a felsőteste félig lecsúszott a keskeny priccsről: pont belelátsz kiáltásra nyíló szájába, és rémülettől tágra nyílt, lassan megüvegesedő szemeibe. A kabint vér borítja, akár egy ócska horrorregénybe, melyet a verset írni nem tudó tathaliai fűzfapoéták szoktak összebarkácsolni rosszabb napjaikba. Látszik, hogy Bazil rutinos öreg róka volt (:twisted:), hisz csak könyékig lett véres... Úgy érzed, itt már nem segíthetsz többet (az elfogása naon kira ötlet volt!!!). Hallgatódzól egy kicsit: a matrózszállások felől megnyugtató szuszogást hallasz, egy szinttel feljebbről (a lord szállása) viszont a padlódeszkák nyikorognak, dobognak, valamint jól kivehető a fegyverek csengése is. Kűzdelem dúlhat odafenn...

Cherbo: király vagy, sok-sok kűzdelmet fogok mesélni neked...
A hajó bal oldalán felkapszkodó hat alak közül kettővel végeztél. Ez némi megfontolásra készteti társaikat. Félkörben közelednek feléd, tartva a távolságot. Lassan hátrálsz, amíg tarajos hátad az előfedélzet alatti építmény falához nem koppan. Innen nincs további hátrálás: harcolni kell. A sötét alakok után még három újabb mászik fel a kötéllétrán, de... az első hihetetlen nagyot zakózik. Úgy látszik a matrózok még sem végeztek jó munkát, mert valami olajos-zsíros, csúszós foltot hagytak a fedélzeten. (:twisted:) A következő alak (egy megtermett goblin) párduc fürgeségével veti át magát a palánkon, majd kezét nyújtja, hogy felrántsa a társát a földről, és... ő is a nyakába hengergőzik... Mitől lett ilyen síkos a fedélzet azon része? Harmadik társuk már óvatos, kikerüli a két földön fetrengő társát, de az egyikük utána kap, talán támasztékot keresve, és sikerül őt is magukhoz rántani. Kicsit kabaréba illő lenne a jelenet, ha lenne valakinek ideje, és kedve mulatni a dolgon...

Jitay Nagymester felhatalmazott, hogy, mivel nincs netközelben egy ideig, mozgassam a karakterét. Tehát:
Ylyona későn veszi észre az (azóta már néhai) Zoanel mesterkedését, és csak a lovag életmentő akciója láttán jön rá, hogy tulajdonképpen mi is történt. (Lehet, hogy egy kis altató neki is jutott, ezért lassultak le egy kissé a gondolatai.) De ami késik, nem múlik: hamar feltalálja magát, ruhája alól egy borotvaéles tőrt ránt elő, és két gyors nyisszantással elmetszi a mellettük lévő kötéllétra tartóköteleit. Tettét siker koronázza, a sikerről pedig egy hatalmas loccsanás, és alulról jövő folytott káromkodás tudósítja...

- Fényt! - morzsolja a parancsszót odalenn egy mély, böfögésszerű, kásás hang. Néhány motyogva kiejtett szó hallatszik (akár kántálás is lehet), amikor is a hajó egész fedélzetét lágy, mágikus fény ragyogja be. (Innentől jól lehet látni mindent... Ja, a rossz hír: egy mágiaértő is van a támadók között... )

Johnatan őrmester: kihasználod a váratlan jött fényt, és gyorsan átpillantasz a hajópalánkon, hogy megszemléld, mivel is álltok szemben ezen az oldalon. Egyetlen pillantást vethetsz: épp hogy vissza tudod kapni a fejedet egy alulról eleresztett, rövidíjból kilőtt nyílvessző elől, de ez a pillantás is elég, hogy megállapítsd: nem sok jóra számíthattok. A hajópalló mellé érkező csónakban négyen ülnek, egyikük épp a tengerbe zuhant társát húzza vissza a csónakba, a másikuk egy ronggyal betekert csáklyát lóbál a kezében. De nem ez aggaszt igazán: hanem az a nagy darab, barna bundás, vérben forgó szemű alak, aki a hajópalánkon ( ) mászik felfelé éppen, csupán a karmait használva. Fogalmad sincs, milyen lény lehet, első pillantásra gnollnak néznéd, de - tudomásod szerint - a gnollok kb. másfél méteres teremtmények, ez meg megüti a kettőhuszat is...

Lovag + Ylyona + őrmester: Johnatan kiáltással hívja fel a veszélyre társai figyelmét. Sir Aylward épp a kissé (?) démoni kinézetű hírhozó segítségére akar sietni, mikor a kiáltás hallatán megtorpan, és visszafordul. Ez a megtorpanás menti meg életét: a tatfedélzetről érkező újabb számszeríj lövedék így a szíve átfúrása helytett csupán a jobb vállát sérti fel. (A mocsok orvlövész!)

Az őrmester és a Lánghajú kivont fegyverrel áll a hajópalánk közelében, szemmel láthatólag harcra készen. A csáklyát felvetették, az őrmester meg is próbálja levágni, de egy újabb, alulról jövő nyílvessző hamar elveszi ettől a kedvét.

A lovag pár gyors lépéssel mellettük terem, és épp szólásra nyitná a száját, mikor a nagydarab, rémálomba illő alak közéjük veti magát. Tényleg úgy néz ki, mint egy gnoll, de olyan széles, mint egy kétajtós szekrény, és valóban megvan vagy kettőhúsz, a magasságára nézve. Szagban meg még Dakkal is felveszi a versenyt... Egyetlen gyors, szemmel alíg követhető mozdulat, és a legközelebb álló Lánghajú kábultan zuhan hátra vagy három métert, egyenesen a főárbócnak. Jó, ha csontja nem tört...

Eközben, mert mindenkit lefoglal a hajó főfedélzetén zajló mészárszék, senki sem veszi észre, hogy az előfedélzeten valaki letépi a nehéz ostromnyílvetőt takaró viaszosvászon szövetet, és egyetlen, emberfeletti erőt sejtető mozdulattal felajza a hatalmas szerkezetet. A nyílvető lassan elfordul, a karnyi vastag, jó lándzsa hosszú lövedék hegye a tatfedélzetet célozza meg. A fejetek felett zúg át a rettentő lövedék, a találatról egy fejhangú sikoly tudósít, majd egy hatalmas csobbanás. Jó 12 méter mélyen van a tenger a tatfedélzettől... nem valószínű, hogy bárki is vissza akarna mászni ezek után... Az előfedélzeten pedig elcsendesedik minden...

A nagytestű gnoll (?) felbukkanása tűzbe hozza a hajón lévő gazfickókat:
- Veszettkutya! - üvöltik - Vér és halál! Nincs kegyelem!

Aki járt már kikötő környékén, vagy hajózott életében, annak beugorhat a név: Veszettkutyának az egyik legkegyetlenebb kalózkapitányt nevezik, kinek kedvenc sportja az, amikor elfogott szerencsétleneket egy nagy vasketrecbe záratja, és az jöhet ki közülük, aki megöli a másikat. Az áldozatok kezét, lábát összekötik, így csak harapni tudnak...

Kérünk valami torokszorítóan izgalmas párharc leírást, ne egyből vessék a feje, ha lehet...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Cherbo egyre hátrálva vesszi tudomásul hogy be fogják keriteni. Ha sikerül nekik akkor a biztos halál vár rá. Ellenfelei ovatosan közelitenek, biztos látták hogy járt elöző két társuk, no meg a kezében megjelenő lángok is meglepték öket.
Nem hagyhatja magát körülvenni. Az egyik ork kitör az egyre szükülö gyürüból és felé rohan. Cherbo is meglodúl de nem támad inkább átbukfencezik az rohanó ork lábai között. Szerencsére elég csámpás volt hozzá. Nem áll meg, egy goblin felé szúr görbe kardjával, de csak a levegöt sikerül széthasitania. Cherbo oldalra fordult a csapás elöl.Karmai végighasitják a támadó arcát. Egy másik goblin jelenik meg a háta mögött. Hátulról átkarolja a nyakát és tört akar döfni az oldalába.
Méd idejében sikerül megoldást találni helyzetére. Lábait fellenditi és a kardos goblinnak támasztja. Elrugaszkodik. A nyakát szorongató goblin hátraesik magávalrántva Cherbot is. Nagyot nyekkenve jajdul fel amint a magog csontüskéi a meztelen felsötestébe furodnak. Cherbo lehemperedik róla, talpra szökken és a borotvaéles agyarait kivilantva a fekvő alakra veti magát. A démoni fogsor ismét megtalálja az elenfél torkát. Tanulva az elöző esetböl most nem szoritja sokáig. Hamar elengedi, még épp idejében ugrik el egy ork buzogánya elöl. A szétkarmolt arcú goblin is ismét neki ugrik. Elszökken támadói utjából és az árbocba kapaszkodva mászik felfelé. Mikór már biztonságos magasságba ért, letekint elenfeleire.
Hárman vannak. A szétkarmolt pofájú goblin, a buzogányos ork és egy láncos buzogányos kutyafejű teremtmény. Mindanyian a másik oldalon tomboló bestiát nézik. Nyilván azt gondolják megfutamodott elölők. Ezt talán kihasználhatja. Felmordul és elrugaszkodik az árboctól. Négy méter magasról a gnollra veti magát. Hatalmas dörrenéssel dönti le a lábáról, a csontok semmivel sem összetéveszthető recsenése, a gnoll halálának hiradói.Cherbo nem üti meg magát. Az ellenfél teste felfogta a becsapodás erejét, meg amúgy se könnyen törnek egy magog csontjai. Biztos ami biztos alapon még a hátsó tépőkarmait is a gyomrába mélyeszti.

Miért? Én szeretem a lefejezést. Gyors, egyszerű, fájdalommentes .
Na jó, akkor legyen csata, vérzivatar és küzdelem!

Alig sikerül elkerülnie a hatalmas mancsot, ami félkörben végigkaszál társai között és telibe találja Ylyonát.
Egy alulról indított vágással megpróbálja meglepni a gnollszerű alakot, de ellenfele képzett harcosnak bizonyul és kemény karmaival könnyűszerrel hárítja a támadást. A penge sikítva csúszik le a karmokról és Aylward a lendülettől kibillen egyensúlyából. Ekkor éri a másik kéztől az iszonyú erejű ütés. Még sikerül oldalt kapni felsőtestét, így az ütés a karját éri, ám szerencsétlenségére épp az orvlövész által megsebesítettet. Olyan erővel csapódik a korlátnak, hogy a fogai összekoccannak, kardja kirepül kezéből és vagy 20 centi mélyen belefúródik a fedélzeten álló egyik hordóba. Pillanatnyi eszméletvesztése is lehetett, mert mire észbe kap, már a padlón fekszik. Oldala fájdalmasan lüktet, valószínűleg eltört vagy elrepedt néhány bordája, vállából és az orrából vér szivárog, sérült karja pedig zsibbadtan lóg mellette. És még a kardját is elvesztette!
Kihasználva tehetetlenségét, a közelben tartózkodó egyik ork megpróbálja görbe kardjával megadni a kegyelemdöfést a földön fekvő lovagnak. Aylward csak kifinomult reflexeinek köszönheti, hogy a penge a fába fúródik és nem a nyakába. A fájdalomtól eltorzult arccal épp kezével előrántja tőrét és elvágja az inakat támadója lábában. Az ork meglepett kiáltással zuhan a lovag mellé. Aylward azonnal ráveti magát és megpróbálja szívébe mélyeszteni fegyverét. Egy kéz kulcsolódik csuklójára, miközben egy másik gyomorszájon találja. A fájdalom szinte felrobban testében, még a nyála is kifröccsen, egyenesen támadója arcába. Hatalmas erőfeszítéssel rádobja testét a tőrre, hogy súlyával segítsen egyre fogyó erején. Az ork megpróbálja ledobni magáról, minek következtében átbukfenceznek a fedélzeten.
Gurulás közben jónéhány embert elkaszálnak a támadók sorából. A főárboc állítja meg gurulásukat és szerencsére az ork marad alul; a lovag és az árboc közé szorul. Látva a lehetőséget, teljes erőből kétszer is lefejeli ellenfelét, amit rögtön meg is bán, mert az ágytól szerzett sérülése szinte azonnal jelzi jelenlétét. Az ork arcából reccsenés hallatszik és gurgulázó sikolyával vér és fogtörmelék záporozik ki a szájából. Ugyanakkor kezének szorítása alábbhagy, így Aylward végre ki tud szabadulni és tőrét belemártja ellenfele mellkasába, majd a biztonság kedvéért néhányszor megforgatja a pengét. A test még ráng egy-kettőt, aztán elernyed.
Kitörli szeméből a vért és tántorogva feláll. A gnoll még mindig talpon van! Alig néhány méterre magától megpillantja kardját is. Elindul, hogy visszaszerezze.

Beorn: remélem vmi hasonlóra gondoltál!

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Kábultságából feleszmélvén Johnatan a szigonyos fickótól elveszi a szerszámot, s egyet vág vele a tompa végével a földön fekvő arcába, de csak akkorát hogy éppen elájuljon. -"aztán ott maradsz alatta egy darabig érted?!"- mondja hozzá, majd félretéve a betegséget bajtársai segítségére siet. A korláton éppen átmászó alakot hirtelen arconvágja a szigony éles végivel, hogy aztán nehogy vissza tudjon mászni ide, s egy csobbanás hallatszik csak utána. Közben a társa is megfordul a kiáltás hallatára, s egy jólirányzott ütéssel kicsit mégszédíti a tisztet, hogy majd kiesik kezéből a fegyvere, majd szerencsére épp el tudott húzódni, a neki szánt végső csapás elől, így a bandita pengéje csak at arcát sebzi fel kissé. Ezalatt észhetérve a bordái közé csap a szigony másik végével, majd fellöki, s eközben ellenfele kigáncsolja, s elesik egy nyekkenés közepette. következő pillanatban a talpraugrott haramia ütését kellett hárítania, ami kishíján az életébe is kerülhetett volna. A kezében kettéhasadt a szigony az ütéstől, de szerencsére így félrecsúszott a vágás, s így az oldalából vágott le egy kis bőrdarabot, majd a kard átütötte a fedélzet deszláit.-"Hű ha ez elkap?"- futott át egy pillanat alatt az agyán, s már sózta is a következőt a támadója bordáira, de már a "maradék" szigony hegyes végivel. Ezután felrúgta a levegő után kapkodó banditát, s talpraállván még egyszer lesújtott a biztonság kedvéért. Az oldalán ért sebét gyorsan nem vészesnek diagnosztizálva felkapta a dobóeszköz maradékát, ami megmentette, s gyorsan felmérte a helyzetet. A lovagot, aki nemrég megmentette, egy orkkal látta hadakozni, s nem messze tőlük a fajtársa segítségére induló goblont látott a küzdők felé szaladni, majd a következő pillanatban a törött fegyver átjukasztotta a mellkasát, s hanyattvetődve próbált még felkelni, nem sok sikerrel. Eközben a halott haramia kardját felvéve igyekezett a lovag fegyvere felé, kiszedte a hordóból, majd odadobta a már felé közeledő harcosnak, s belevetette magát a harc sűrűjébe.

Remélem megfelel az igényeknek Beorn mester! Hogy elszaladtak itt a dolgok ! Tényleg felgyorsultak itt az események!

Surmó nem tudott úgy tenni, mintha mi sem történt volna! Idegesen forgolódott a harc hangjaira… valakit ölnek odafent. Hirtelen felült, majd leugrott priccséről és az ajtóhoz lépett. Úgy érezte rá fontos tennivaló vár most, bár nem igazán érthette mit tehetne a harcban, amit ő mindig is nagy ívben elkerült! Kidörzsölte szeméből a maradék kevés álmot is, majd kilépett a folyosóra.
Amit fent látott minden képzeletét felülmúlta, pedig csak az ajtó mögött kukucskált ki. Kilépett a fedélzetre, mindenütt harcolókat látott, tépték, harapták egymást, kardok suhantak, harci kiáltások hangoztak, a feje mellett egy nyílvessző repült el. Egy undorító szőrös hatalmas és ronda alak közelített az ellenfél nélkül, bambán ácsorgó Surmó felé.
Még sosem látott ilyen ronda szörnyet. Állt ott remegő lábakkal és nem tudta mitévő legyen. Remegő? Nem! A lába nem remegett, változott! Surmó nem tudta mi történik, nem bírta ésszel felfogni az egészet, elájult!

A hatalmas szőrös lény megállt a vonagló ember előtt és kíváncsian nézte mi történik. Surmó tagjai saját táncukat járták, nyúltak, dagadtak, ruhája megreped terebélyesedő szőrös mellkasától! Kócos haja loncsos szőrré nőtte ki magát, pofája megnyúlt! Veszettkutya nem hitt a szemének, saját magát látta a földön!
Kissé megzavarodott, de tudta mit kell tennie! Vesszen a konkurencia! Hatalmas mancsával lecsapott, véres csíkokat festve a másolatának ábrázatára. Az ütés egy ökröt leterített volna, ezzel szemben ellenfele megrázta magát és szép lassan felállt! Veszettkutya kissé megrémült… Nem! Ő nem rémülhet meg – gondolta! A két lény szép lassan elkezdett egymás körül körözni, majd Veszettkutya úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha pontot tesz az ügy végére! Vicsorgó pofáját ellenfele torkának irányozta!
Ami ezután kialakult a fedélzeten arra mindenki sokáig emlékezni fog, a két fél egy szőrgolyóként vergődött ide-oda, közben tépték harapták egymást! Már nem lehetett eldönteni ki kicsoda, egy nagy karmos – agyaros fergeteg lett belőlük, a morgásról, vicsorgásról amit kiadtak magukból pedig jobb nem is beszélni, még a legedzettebb ork harcosok is nagyot nyeltek és félve tekintettek oldalra időnként a harcoló felekre…

Laca

Ui: ha nagyon gáz átírom... amúgy meg folyt köv...

Kicsit megpróbálok én is belefolyni a játékba, mert így esténként van egy kis időm, meg majd napközben is megpróbálok részt venni a sztoriban, de nagyrészt akkor is Beorn-ra van bízva a karakterem irányítása. Amennyiben viszont nem illik bele a történetbe (majd az al-mesélő eldönti ), úgy nyugodtan hagyjátok figyelmen kívül majd kitörlöm/módosítom az itt leírtakat

Ylyona hirtelenjében azt sem tudta mi történt vele. Csak annyit, tudott - érzett, hogy minden porcikája majd szétszakad. Agyába a gondolatok még egyre csak kábán jártak, de azért lassacskán összerakta mi is történt. Más dolga egyenlőre úgy sem volt, hisz nem bírt, nem mert megmozdulni. Valamitől lelassultak a reflexei, így az a hatalmas nagy szőrös lény egy kézlegyintéssel eltávolította őt a csata közepéről. Mire azonban feleszmélt már azt látta, hogy ebből a rémes jószágból már kettő is van a fedélzeten, de ezek valamiért egymás ellen harcolnak.
Valami mágia lehet a dologban, motyogta maga elé. Majd feltűt hogy szinte teljesen megdermedt mindenki, és a két harcoló szörnyeteget nézi. Lassan és óvatosan megpróbált feltápászkodni. Úgy érezte hogy izmai szétpattannak a kíntól. Azonban győzött benne az akaraterő, és végre sikerült talpra kecmeregnie. Ezzel egyidőben fellobogott benne a harci szellem. Elméje kitisztult, köszönhetően a fájdalomnak, ami teljesen kiűzte tagjaiból azt a lanyhultságot ami eddig bennük volt
"Ki kellene használni, míg a figyelem megoszlik" - gondolta. Sajnos most nincs segítségére a sötét, mert valami furcsa derengés tölti be az egész hajót. Tudja, hogy így nem sok esélye lenne bármelyik támadója ellen. Ezért övéről előkapja dobókését, hogy azzal ügyeskedjen valamit. Sajnos túl sokra nem mehet vele, mivel nem akarja saját társait is eltalálni. De azért pár ronda orkfajzatot sikerül így elintéznie. Kiszúrja azt, amelyik figyelme egy pillanatra elkalandozik a két lény harcára és eldobja kését. Az ork fel se tudja fogni hogy mi történt vele - csak egyszerűen elfogy a levegője, ami a felvágott a torkán át távozik sípolva.
De ekkor a lány már nem törődik vele, hanem a már kezébe simult késével egy újabb fajzatot céloz. Ennek sikeresen egy bemetszést végez a sarka felett, így az a földre rogy, és valószínűleg többé már nem is fog talpra állni. De hogy ebben biztos legyen, amennyire tud, gyorsan ott terem és megpróbálja végkép elintézni a fajzatot. Ez azonban annyira nem is egyszerű, hisz egyrészt körös-körül harcok folynak, másrészt az ork még ilyen állapotban is eléggé szívósan védekezik. Persze nem túl sokáig mert nem tudja követni a Ylyona pengéinek az útját, legfeljebb a szemével, de ez nem sokat segít rajta.
Azonban Ylyona még mindig nem a régi önmaga, a reflexei hiába gyorsak, ha a teste nem képes azzal a sebességgel reagálni ahogyan kéne. Így, egy a hátába kerülő bandita tőrszúrása elől már nem tud teljesen kitérni, de a hátába szánt tőr, így csak a bal karját hasítja végig. Tőre a fájdalom hatására kihull a bal kezéből, azonban a jobba visszareflexerűen visszaüt, és mikor megfordul látja a bandita arcát elöntő meglepődöttséget. A bandita még lépne egyett, karját is lendítené, azoban az elkezdett mozdulata megtörik, és szinte rémülten néz le a mellkasából kiálló tőrt.
"Asszem, ez az enyém" - szól a lány, miközben kihúzza a tőrt a bandita melkasából. A bandita szemeiben és arcán még akkor is félelemmel vegyes meglepődés tükröződik, mikor elvágódik holtan a hajó deszkáin.

Amennyiben újra leütnének, azt már lehetőleg tegyék óvatosabban a kalózok, mert még valami komolyabb, 8 napon túli sérülést is összesszed magának Ylyona, ami annyira azért nem hiányzik.

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

Üdv!

jó kis csata kerekedett ki... ellentétben a sztorimmal
mostanság tényleg csak olvasni járok ide, tocsogtam is a vérben rendesen nem fog az agyam, semmi ötletem...
még pár ilyen jó kis vérbő harci jelenet, és én is bloodlustot kapok

mostanában még a southpark-adagomhoz se jutok hozzá
DAP-pal, azaz download accelerator-ral nem tudom letölteni a http://sp.hostoffice.hu -ról, save as... -zel meg megszakad a letöltés, és annyi. van vkinek vmi ötlete? getright vagy ilyesmi muxik?

előre is thx.

Beorn: Sztem is jó Száguldó Kreegan-sztorija, én csak azt tartom rossz ötletnek, hogy eleddig egyetlen király volt csak. Sztem jobban kifejezné a sok fordulatot a történetükben az interregnum-monarchia váltakozás. Így lehetne pl. "x. király/uralkodó/főpap stb.-nek még megvolt a ...k könyve/jogara/kaszája stb., de az y.-nak már nem. kérdés, közben hová tűnt? stb." jellegű talányokat belevillanatani, és az időszakos démoninváziókra is jobb magyarázatot adna. sztem jobb lenne a keret ezáltal...

Grundolg észrevett egy kisebb csapat manót, akik heves vitába kezdtek felajánlása hallatán, és látszott, hogy érdeklődnek a cucc iránt. Amint jobban megnézte őket, észrevette, hogy egy 5fős asztaltársaságról van szó (zsemlegombócot és szárnyast rendeltek a legtöbben) - de olyan aprók, hogy a nagy, kétkezes fegyverzetnek biztosan semmi hasznát sem vennék. Ebből arra következtetett, hogy valószínűleg vki vezeti őket vagy vki megbízásából dolgoznak, és az ő számára hasznos lehet egy ilyen. (Máskülönben nincs, aki kipróbálja.) Megvárta, amíg dűlőre jutnak, és körbetekintett a többi vendégére. Többnyire gazfickók és barbárok járnak ide élelemért, a mágiahasználók általában elkerülik e helyet - no nem mintha a kiszolgálás bármi kívánnivalót hagyna maga után, vélte Grundolg. Sok fura szerzet akad itt...

_________________
... astrologers proclaim month of october
all octobers are DOUBLED!!!

Bakker! Nem gyűjtesz bélyeget véletlenül? Elcseveghetnénk a bélyegsorok rejtelmeiről, ha gondolod, elvégre ezt a topicot erre találtuk ki! Vagy, ha tetszik, megoszthatnánk egymással izgalmas linkjeinket, beszélgethetnénk arról, hogy ki hova utazik a nyáron, milyen kajáét szeret leginkább... azaz csupa-csupa olyan dologról, ami szorosan kapcsolódik a Heroes 3 online szerepjátékhoz... Továbbra sem vagyok tisztában a karaktered céljaival, motivációival, és hogy mit miért tesz. Valahogy a "jogászpicsa tesóm" és a Matrix közötti összefüggésnél elvesztettem a fonalat...

Vissza a játékhoz:

A két szőrös rettenet egymást tépve, harapva, tovább kűzd a fedélzeten. Összekapaszkodnak, megpróbálják egymás torkát átharapni, ütik, karmolják, lefejelik egymást. Miközben ide-oda gurulnak, néha akkorát csapódnak a hajópalánkhoz, vagy a főárbóchoz, hogy a hajó is beleremeg. Kegyetlen, ősi indulatoktól fűtött élethalál harc ez. Végül, az egyiküknek sikerül hasonmását maga alá szorítania, és az egyik hosszú, hegyes körmét annak szemébe vájnia. Az alul lévő lény üvöltése fájdalmas, de hamar gurgulázásba fullad, amint a felül lévő felszakítja a nagy, szőrös torkot. Élvezettel lefetyeli a kiömlő vért hosszasan, végül mancsát belemártva, szétkeni maradékát az egész pofáján. Ezek után felegyenesedik, és körbenéz. Vajon melyikük az? Az igazi Veszettkutya, vagy az átváltozott Surmó?

Az iromba gnoll égnek emeli vöröslő pofáját, és valami ősi, elfeledett mocsárból származó győzelmi üvöltést ereszt meg, mely megremegteti a legbátrabbak szívét is. A régmúlt, a szerencsére jórészt már letűnt barbár korok hangja ez...

- Veszettkutya! - üvöltik válaszul a megmaradt kalózok, és feledve azt a tényt, hogy társaiknak jó a fele már elhullott, míg ellenfeleik közül még egyet sem tudtak a padlóra küldeni, újúlt erővel vetik a harcba magukat. Lehetnek még vagy heten-nyolcan...

A hajó védelmezői megpróbálnak félkört alkotni, egymás hátát védeni akaratlanul, amint a feltápászkodó Lánghajú segítségérte siet a lovag is, és az őrmester is egyszerre.

- Jó nap ez a halálra - jegyzi meg egyikük.

A hajó előfedélzete mögül, ekkor egy alak lebeg felfele (valószínüleg az egyik csónakból indulhatott): egy lilászöld köpenyt viselő, tarfejű, arcán tetoválásokkal elcsúfító férfi az. Szája ördögi vicsorra nyílik , amint végigtekint a mészárszéken, miközben jobb kezében varázslat fénye izzik hidegkék fénnyel. Egy készülő Jéglövedék. Úgy látszik pontosan tudja, hogy a hajó milyen védelmekkel rendelkezik...

Egy pillanatig mérlegeli, hogy a három látható hős közül melyikükbe küldje a halálos varázslatot, miközben kicsit közelebb lebeg a főfedélzethez. Végül az őrmestert szemeli ki magának. Kinyújtja kezét, hogy eleressze a biztosan célba találó halált, amikor... egy rémalak emelkedik fel mögötte. Szőrös bundája csupa vér, a jobb keze bénán lóg, de elkínzott, szarvakkal ékített pofájában a gyűlölet lángja lobog. (Kis képzavar, sorry... ) Bal mancsával a varázsló köpenye után kap, és lerántja maga mellé a deszkákra. Egy meglepett sikkantás, a varázslat elenyészik, majd pár jókora ökölcsapás hallatszik, és végül egy elégedett horkantás... (Mouuuuu... )

Odalenn a maradék kalózok eközben körbeveszik a három látható védőt, szemeikben a biztos halál ígérete. Mindezek hátterében a nagy szőrős gnoll tovább vonyítja a holdat...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Jó kis mulatság, kár, hogy a javából kimaradtam! Mennyi vér! Ehehe...

Derick kilépve a szobából nem vette észre azt ott "felejtett" matrózt, ami nem is csoda, hisz múltja ellenére megviselték a kabinban látottak. Hirtelen ötlettől vezérelve odaültetette Bazilt a sarokba, és egy kisebb kötéldarabot tekert a gazfickó nyaka köré, majd igen stabilan odatámasztotta a kötélre a tőr markolatát, így a - még tőrhöz képest is nagyon hegyes - vége pont a matróz nyakát karcolgatatta... Ha Bazil esetleg magához is tér, biztos nem fog megmozdulni, mert akkor meghal. Ezt valószínűleg ő is ismeri, mivel feltehetőleg megfordult hasonló körökben mint Derick. Kipróbált módszer, működik...

Derick, arcán gonsoz mosollyal hagyta el a helyszínt, majd egyre gyorsítottat lépteit. Végül futva ér ki a fedélzetre, ahol a világosság miatt könnyedén megállapította, hogy utastársai igen szorongatott helyzetben vannak.
Cseppet sem lassítva előkapott bal kezével egy tőrt az övéből és a legközelebbi goblinba hajította, majd rohant tovább. A többi támadó még nem igazán vette észre, mohó ölésvágyuk elnyomta érzékeiket... Alighanem biztos zsákmánynak nézik a három viharvert alakot - lehet, hogy így is van, de Derick bízott az ismeretlen társakban. Az a sok tetem körülöttük...

Futtában látta, hogy az egyik hátrébb álló ork kiszúrja - hiába, oda a sötét nyújtotta előny -, és felé indul. Derick nem tudott hova kitérni, és nem volt kedve közelharcba bocsátkozni a megtermett figurával, de csak futott tovább, bízva az általános tényekben, miszerint az orkok viszonylag ostoba humanoidok. Mikor a szörny már csak két méterre volt és ütésre emelte hatalmas baltáját, Derick felugrott a hajókorlátra és kicsapott oldalra, egyenesen az ork felé, miközben tovacsúszott a nedves korláton. Mindeközben feltűnt neki a hatalmas, üvöltő mocsár-lény - már látott ilyesmit, amikor a mocsárvidéken járt akkori klánja megbízásából -, és a meglepetés miatt, amit a látvány okozott, majdnem beleesett a vízbe. Az mentette meg ettől, hogy a kardja beleakadt az ork izmos karjába, aki ettől viszont elejtette fegyverét.
Derick visszaugrott a deszkákra és szembefordult immár fegyvertelen ellenfelével. A szörny hirtelen a híres-hírhedt <béltépő> fémjelzésű készségét kapta elő, és vadul ordítva támadásba lendült, de megcsuszott a padlón. A matrózok mégsem végeztek száz százalékos munkát , de többjük sajnos el is nyerte "jutalmát"...

A férfi odalépett a félájult orkhoz és befejezte, amit elkezdett. Egy-két támadó kezdett ráeszmélni arra, hogy a hátuk mögött valaki ritkítja soraikat, így egyikük - egy goblin - megindult Derick felé. Amaz még nem állt fel a legyűrt szörny teste mellől, de látta a közeledő alakot és változatlan testtartásban várta, hogy közelebb az érjen.
A goblin magabiztosan közeledett, kezeiben egy-egy tőrkarddal, meg-megforgatva őket kezeiben. Derick összes izma megfeszült, ahogy csuklyája alól látta a közeledő goblint, aki szemmem láthatóan értett is a fegyvereihez.
Mikor már csak karnyújtásnyira volt Dericktől, a goblin győztes kiáltást hallatott, majd hamar elhalkult, mikor Derick hullámos pengéje torkon szúrta. Többen is hátrafordultak, hogy megnézzék mi történt. Végre
- Most! - kiáltott Derick a többiek felé, mikor az őket körülvevő szörnyek figyelme lanyhult valamelyest.

A csata ismét teljes vérgőzzel zakatolt tovább...

_________________
... astrologers proclaim month of october
all octobers are DOUBLED!!!

A két martalóc feszülten figyelte Cherbot, aki még mindig a gnoll hulláján térdelt. Felnézett ellenfeleire és egy gonosz morgás közepette mosolyra húzta véres száját. Bár leginkább vicsorgásra hasonlított.
Az ork tett egy pár lépést hátrafelé, és mintha a félelem jeleit látná az arcán. Nem is csoda, négy társukat a szeme előtt mészárolta le, azon kívül valószínűleg nem találkozott még Cherbohoz hasonló lénnyel. Egyszer mintha hallotta volna, hogy eléggé babonás népség és az ilyenre könnyű ráijeszteni. – gondolta magában. Hirtelen talpra ugrott és egyenesen az ork szemébe nézett.
Elég messze volt tőle, de még így is jól látta az izzadságcseppeket a homlokán. A szemkontaktus mintha órákig tartott volna, látta az orkon hogy legszívesebben hanyatt homlok menekülne. Cherbo hangosan felüvöltött, ez volt az a pillanat mikor végleg elfogyott az ork bátorsága. Nem mutatta ki ugyan, csak hátrált még egy lépést, rontás űző jelet vetett maga elé, megfordult és inkább a hajó másik oldalán folyó harcokból vette ki a részét. Remélte hogy valaki majdcsak elintézi a magogot helyette.
A másik ellenfele a szétkarmolt arcú goblin viszont nem hátrált. Az arcán csak őrület és harag látszott. Úgy néz ki megakarja torolni az arcát ért sérelmeket. Megpörgette egy párszor a kardját és támadásba lendült. Cherbo ügyesen fordult el a szúrás útjából, megpróbálta megragadni a goblin csuklóját, de az elrántotta a kezét. Könyökével a magog arcába vágott. Cherbo megérezte az ütés erejét de, ez csak tovább tetézte harci dühét. A goblin hátra lépett és ismét meglendítette fegyverét. Cherbo reflexből lehajol az elsuhanó penge elöl. A fejét lehajtva ellenfele gyomrának ugrott. A goblin ügyesen reagált, térdével sikerült fejberúgnia. Cherbo megtántorodott, egy szerencsés mozdulattal megragadta a goblin fegyvert tartó csuklóját. Megpróbálta kicsavarni belőle a kardot közben egy újabb ökölcsapást kapott az arcára. Egy őrült ötlet jutott eszébe. A tenyeréből, amivel a goblin csuklóját tartotta hirtelen lángok csaptak fel. Még sosem gyújtotta fel a lángokat tele kézzel. Nem tudhatta hogy sikerül-e, úgy néz ki igen. Az elmaradhatatlan kín rögtön belenyilallt az elméjébe. Vergődni szeretet volna, de a tüzet egyelőre fenntartotta. Fogát összeszorítva tűrte a fájdalmat, közben a hajó mágiáját átkozta.
A goblin üvöltött, Cherbo keze súlyosan megégette a fogvatatott csuklóját. Sikerült kirántania a szorításból, látta amint a magog kezében egy pillanatra felvillannak a lángok és szinte rögtön ki is alszanak.
Cherbo fájdalma azonnal elmúlt, egy kicsit kóválygott még, de érezte hamar kitisztul majd a feje. A haramia még mindig üvölt, a kézfeje teljesen elfeketedett. Ha túlélné a csatát akkor mindenképp le kéne vágni. Viszont erre már nem lesz gondja.
Cherbo a dühtől elvakultan dönti le a lábáról. A mellkasára térdel és karmaival ismét végigszántja az ellenfele arcát. És újra és újra…… . A goblin üvöltése lassan elhalkul. Cherbo viszont csak akkor hagyta abba a karmolásokat mikor már egy vértől tocsogó lecsupaszított goblin koponyával nézett farkasszemet.