Halihó 101-es oldal!

- Érdekes, amit mondasz, mert valamiről még a kapitánnyal sem beszéltem, te viszont mégis tudsz a dologról...
Valóban, tényleg éreztem valamit, éppen ezért nem mentem túl közel a kapitányhoz, csak a hajó legtávolabbi pontjáig merészkedtem és ekkor számoltam össze őket.
Könnyen lehet, hogy a számításaim csalókák, de úgy érzem, elég ideig maradtam a hajón ahhoz, hogy mindent feltérképezzek.
Nyaklánc volt Góliáton! Az is igaz, hogy őt hívják Szikrózó Góliátnak, ugyanis hallottam, amint róla beszéltek. Tehát ő az, akire te is gondolsz.
Ez esetben viszont úgy érzem, hogy ideje szólnod kapitányunkhoz, hogy nem lesz olyan egyszerű ez a csata és bizony komoly veszteségekkel számolhatunk. El kell mondanod neki mindazt, amit tudsz erről! Azért jobb, hogy ha te mondod el, mintha én, mert akkor rád tudok kontrázni, hogy bizony, ezt én is éreztem és így biztos nem csak a levegőbe fogsz beszélni! Most úgyis azt várja, hogy ki áll elő egy újabb javaslattal, ötlettel. Ha most mondod, nagyot nőhetsz nemcsak az ő, hanem minden eddig kételkedő szemében!

Ezalatt az Ezüstsólyom Röptén:

Az új érkező által borzolt kedélyek lassan leülepednek (majd BHappy majd még reakciózik valamit ), így lassan összeáll végre a partraszálló egység. Pár matróz már előkészítette a hajó után vontatott minijachtot (vízkimerés, portörölgetés, vitorlaellenőrzés, nagygenerál, stb... ), és beszállnak a partra igyekvők.

Elsőként Lord Raphaell Brutuss ereszkedik a jachtba, mutatván ezzel is példát a többieknek (amúgy is elege van már kissé a hajózásból, és bármit megad azért, hogy egy ideig szárazföldet tapodhasson). Őt szinte azonnal követi Dakk, a böszmeteg emberállat, akinek szintén ínyére van egy kis szárazföldi kaland, nem is beszélve arról, hogy megesküdött magának, még egyszer nem engedi el társait önmaga nélkül „kalandtúrázni”. A minotauruszt szép sorban követik a többiek: Sir Theodorus, és két elmaradhatatlan alabárdos segítője, Neldor és barátja Eizyen, valamint Cloud, az elf, és a többiek. Billyt a hobbitot a lord megkérte, hogy maradjon a hajón, őrizni a jó atya éledezését (hátha feleszmél a kómából, és akkor nem árt, ha van mellette egy varázstudó). A dzsinnhez igazából senki sem mer szólni (azóta is meditációs pózban lebeg kabinjában, a hajópadló felett másfél arasznyival).

Ahab kapitány tiszteleg a távozóknak, és végigtekint a partraszállás hírére a korláthoz gyűlt matrózok, és hajókatonává minősülő jégtörpök sorain. Reménykedik benne, hogy mind visszatérnek élve, és hogy eközben a hajójával sem lesz különösebb gond, amit ne tudnának megoldani.

Mivel a mélyebb járású Ezüstsólyomnak jó negyed mérföld távolságban kellett lehorgonyoznia a sekélyes, és mindenféle sziklákkal tűzdelt parttól, a partraszállóknak is ekkora távolságot kell megtenniük. A két matróz, akik a jachtot irányítják, ügyesen kerülgetik az akadályokat, és biztos kézzel kormányozzák a kicsiny hajócskát a part közelébe. Ott azután megvárják, míg mindenki kilábal a havas-jeges partra, majd a megbeszélteknek megfelelően, eltávolodnak attól egy fél nyíllövésnyire. Ha bármi gond adódik, hamar a parton tudnak teremni, hogy esetleg kimentsék az expedíció tagjait, de egyúttal így elkerülik azt, hogy esetleg valamilyen ellen elfoglalhassa a jachtot, és segítségével megtámadhassa az Ezüstsólymot. Túlzott óvatosságnak látszó dolog a kihaltnak tűnő vidéken, de az eddigiek alapján semmilyen óvintézkedés nem lehet elég „túlzó”.

Dakk kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, és kihívó bömbölést hallat. Látszik rajta, hogy alig várja, hogy valaki, vagy valami megpróbálkozzon a partraszállók megtámadásával.

- De jó - jegyzi meg valaki - most már mindenki tudja, hogy jövünk!

- Jahh, próbálj meg egy minotaurusz társaságában csendes akciót végrehajtani!

Ám senki és semmi nem mozdul. A különös város, már ha város egyáltalán, kihaltnak, némának tűnik. Jégbe és hóba temetkezve. Egyenlőre...


Dragonnak talán most kéne előbukkannia...

Ahogy közeledik az időközben az emelvényre visszakapaszkodott kapitányhoz a vérfarkas, az egyből rosszat sejt...
Amint előadja magát, utána meg annál inkább.
Azon gondolkozik, mi van akkor, ha ez a nagyon ajánlkozó vérfarkas valójában is a barbárok küldönce és most, hogy beszivárgott közéjük, felfedné a lehetséges taktikát.
Ezt azonban nem mondja ki, csupán átvillan az agyán.
Majd a hajón tartózkodókat is tájékoztatja erről a fejleményről, meghallgatja Huo szellem mondandóját, amivel alátámasztja a hallottakat, aztán így szól:

Nem tudom, hogy minden elhangzott szó igaz, avagy sem, abban viszont biztos vagyok, hogy ez a barbár hajó valamiért különleges. Az utóbbi percekben átvillant az agyamon, hogy miért is jönnének el egymaguk a holtak földjére, hacsak nincs valami komoly tervük? Bizonyára van és a szükséges védelmük is megvan. Ez lehet a kapitány mágikus nyaklánca is vagy bármi más.
Nyilván a nyaklánc (ha valóban ilyen erővel bír), akkor elég félelmetes ellenféllé teszi őt és külön taktikára van szükség ahhoz, hogy a legénységével is elbánjunk, hacsak nem hagyják magára. Viszont a kapitány helyében, ha tudnám, hogy ilyen erő birtokában van, nem engedné elcsalogatni a lényeit, azaz a csalogatós módszer kudarcba fulladna. Ellenben megtudnák, hogy tudunk róluk és ez számunkra végzetes is lehet. Így a lövészes csapdát át kell dolgoznunk!
Éppen ezért visszaküldöm Huo szellemet, hogy óvatosan, de próbálja kideríteni jövetelük valódi okát, ugyanis nem hinném, hogy csak azért vetették meg lábunkat izzó földünkön, hogy minket megtaláljanak, hanem bizonyára van valami fontosabb céluk is!
Az inferno lényeket is és a vérfarkast is felhasználjuk a küldetéshez. A szellem vezetésével eljutnak a hajóig, majd ott egy felderítőcsapatot elkapnak és kiszedik belőlük a lényeget.
Tehát a feladat a következő! Huo szellem előremegy és segít a maroknyi, de izmos pokolbéli lényeknek, illetve élő kollégájának informátorokat keresni és belőlük mindent kihozni akár úgy is, hogy a szellem megszállja valamelyik goblin testét. Ezután, ha visszatértek és kiderül jövetelük valódi oka, megmondom, hogy mitévők legyünk.
A küldetés másodlagos célja: Az inferno lényeknek minél közelebb kell kerülniük a küklopszhoz, hogy megtudják, hat-e rájuk a mágia.
Ha mindezzel végeztek, visszajöttök és jelentetek nekem. Addig pedig nagyon remélem, hogy ha csekély mértékben is, de szaporodik a létszámunk!

Ezzel a kis csapat elindul, a többiek pedig a megfelelő megoldáson gondolkoznak.

Kössz Beorn, már majdnem megfagytam a városban

A fiú nagy nehezen a város végére ér, nagyon átvan már fázva, de még él benne a remény. Ott aztán picit esdekelve hullik a fagyos földre, de erőt vesz magán és továbbmegy. Örül hogy végre sikerült átvágnia a városon. Messziről végre a partot is látja. Nem lát túl jól a sok fagyoskodás miatt, de mintha embereket látna a parton. Közelebb próbál menni, apró ugrásokat is tesz, csakhogy gyorsabb legyen. Ekkor veszi észre a jachtot nem messze a parttól. Megpróbál szaladni a parton állók felé, és közbe kiabál nekik.
- Hé, maguk! Várjanak meg, ne menjenek el! - arra következtet épp most akarnak indulni valamerre. Miközben fut lefele, már előre örül, hogy végre élő embereket láthat. Mikor megérkezik aztán urrá lesz rajta a fagy, és mielőtt ő, vagy bárki más mondhatna valamit, ájultan zuhan a jeges földre...

Beorn, a varázsló annyira nem öreg (~30-35 éves), hogy valóban "öregnek" lehessen titulálni, jóllehet még így is az idősebb karakterek közé tartozik - bár a fene se tudja például egy elfről vagy törpről ránézésre megmondani, mennyi idős...

Ballentrae iszkolt a többiek után, mikor látta, hogy a hajót kezdik leereszteni a vízre, majd utolsóként kiszállva az általa csak ladiknak hívott dologból, a földet nézve morfondírozott, miközben követte a csapatot.
Kik ők? Hol vagyunk? Mit csinálnak ők itt? Egy ilyen csapat..? ( és egyébként is: WTF?! ) Épp szólni akart az elől haladóknak, hogy ugyan ha nem probléma, esetleg széndékoznak-e valami kis információt csepegtetni neki a helyzet mivoltáról, de amikor felemelte a tekintetét, és meglátta az előttük elterülő tájat, elakadt a szava. Krákogott egy kicsit, körülnézett, összevonta szemöldökét, ellenőrizte Therogot, a hörcsögöt, szorosabbra vonta ócska rongyait és sietősen caplatva felzárkózott a többiekhez. Félig lehajtott fejjel baktatott, ócska kalapjának árnyéka alatt csak a gyorsan mozgó zöld szemeket lehetett látni, amint a horitzontot (vagy ami épp ott volt látható) teljes szélességében vizsgálja.

Mikor Alexander meghallja az "alabárdos tesó" jelzőt, hirtelen olyan melegség árasztja el a szívét, mint amikor egy adag tőtetet lenyom. Rég esett már ilyen jól neki bármi is a tőteten kívül és ezért jószívűen egy adag melegítő nedűtől megszabadul. Majd odafordul Petrushoz és így szól hozzá:
- Látod, nem hiába hoztam magammal a butykosokat! Végre más is hasznát veszi, nem csak mi!

Petrus furcsállva megvonja szemöldökét és fél vállról ennyit vet oda barátjának:
- Hm, ezt se gondoltam volna...

Theodorus eközben azon morfondírozik, vajon honnan került ide ez a kölyök és kik vagy mik minek elemlték pont ide ezeket az oszlopszerűségeket... Hamarosan belátja, hogy rövidesen pár kérdésére, ha nem is mindre választ kaphat...


Huo és társai idő közben elérik azt a helyet a kopjafaerdőben, ahol nem is olyan rég az infernó csapat csapdába csalta a barbár lényeket. Már messziről megismerték a helyet a rothadó hús szagáról és az egyik kopjafán lévő szaggatott szívmaradványokról, amikre már jópár döglégy "bejelentkezett". A testek is még mindig ugyanott feküdnek, ez pedig azt jelenti, hogy más ellenséges horda még nem járt erre, különben biztos elszállították volna a testeket.
Hou továbbra is a többiek előtt "jár" és fürkészi az ellenséges jelenlétet. Előbb utóbb meg is lát egy újabb hétfős brigádot... (1 farkaslovas, 6 goblin)

Az excentrikus varázsló kicsit meghökkent, amint a fiút közelről láthattaa. Erről eszébe jutott, hogy rajta sincs sok ruha. Ettől mégjobban fázni kezdett. "De hiszen varázstudó vagyok!" - majd kis koncentráció után csettintett egyet és aprócska láng jelent meg a tenyerében. Az aprócska láng éppen akkora volt, hogy mindenféle forszírozás nélkül is meggyújtotta a varázsló lebernyegének egyik foszlányát.
Ballentrae egy kis ideig figyelte, ahogy szép lassan ég a ruhája, majd egy maroknyi hóval eloltotta az égő, majd' egy tenyérnyi megfeketedett szövetet.
Ezek után úgy gondolta, ideje lenne valami értelmeset is cselekednie, ami segíthet a beilleszkedésben. Kapva kapott az alkalmon:
- Elnézést, jó harcos uram - fordult az alabárdoshoz -, kaphatnék én is egy(-két) kortyot ebből a nedűből..?

Dakk ránéz a fura fickóra:

- Először a kölyök! - azzal lecsavarja a butykos száját, majd pár kortyot erőltet le az alélt fiú torkán a méregerős szeszesitalból.

- Azután még nekem is meg kell vizsgálnom, hogy nem ártalmas-e - mondja a minotaurusz, és egy hatalmas slukkal jól meghúzza a "tőtettartót".

- Egész kellemes. No vedelj! - nyújtja a varázslóféle felé a kulacsot, melynek a kortyolása után épp hogy lötyög valami az alján. Ezután az alabárdosra néz, és kacsint egyet:

- Remélem hoztál magaddal többet is, mert ez így kevéske lesz!

Johnatant az újonnan feltűnt kölyök jobban meglepte, mint a másik szerzet megjelenése, hisz mi a jóistent kereshet erre egy ilyenforma gyerek?? A Lord kijelentésére ő is elkezdett gyanakodni a másik figurára, de a szeméből ,ami folyamatosan járt, nem éppen azt olvasta le, mint aki valami alattomos tervét ellenőrizné, de lehet ez is csak valamiféle álca! Mindenesetre azt beláta, érzékei most jobban megcsalhatóak, így míg a nagy patás meg az alabárdos elfoglalta magát az átfagyott kölyökkel, kicsit ráért meditálni, hogy szellemi képességeit újra a lehető legjobb tudásához méltan tudja kamatoztatni!

Alexandernek majd kiakad a szeme, ahogy látja, miként jár egyik szájról a másikra a butykos... Bízott benne, hogy az utolsó korty az övé lesz, ezért elég furán néz a minóra, mikor az egy újabb butykost várna tőle, majd így szól:
- Nofene, mi van itt? Titkos itókások utolsó stádiumban?

Majd hogy ne legyen semmi probléma, óvatosan odanyújt még egy adagot kedvencéből, aztán gyorsan, de halkan odébbáll, nehogy még egy butykost kicsaljanak tőle.

Ha már mindenki iszik egy kortyot, Petrus sem marad ki, elkéri a butykost és meghúzza, majd a közben az újdonsült mulatókra figyelő lovagnak nyújtja át a butykost, aki gyorsan az aljára néz, majd a melegítő nedű hatására újult elrővel a kérdéseire keresi a választ...

Huo szellem elgondolkozott azon, hogy teljesítse kapitánya titkos parancsolatát, amiről csak őt értesítette.
A parancs az, hogy a vérfarkast tesztelje le, tényleg mellettük áll, avagy beszivárgó informátora a barbároknak? Azonban most, hogy észrevette a feltűnő barbár felderítőcsapatot, eszébe jutott egy megoldás. Ugyanazt hajtják végre, mint múltkor a pokolbeli lények, csak most a vérfarkas lesz a csalogató. Aztán kiderül, hogy mi lesz...
Elmondja tehát a tervet mindenkinek, nagyokat hallgatva a hűségtesztről, és egyéb terveiről... Várja, mit lép erre ő.

Neldor csendes magányában figyelte - hellyel-közzel persze - a körlötte zajló eseményeket, azaz egy újabb idegen csapathoz verődését(ami közel sem lepte már meg, ennyi zavaros esemény után) és ahogy Dakk és az a percéletű valami löttyöt iszik. - Én úgy vélem - így a lordhoz - vitessük vissza a hajóra.Talán jobb lesz neki ott... - néz az ájultan fekvő idegenre. - Persze egy, két őr kiséretében.Sosem lehet tudni.

Mikor a minó lenyom a torkán egy kevés italt, a fiú nagyot köhögve- prüszkölve kezd magához térni. Továbbra is vacog a, de a behemótszőrme megtette a hatását annyira már nem kényes a helyzet. Mikor először normálisan körbenéz, picit megilyed a minotaurusztól (bakker de nehéz szó ), de aztán megnyugodva veszi észre, hogy nem akarja senki bántani. Megpróbál emlékezni, és picit ostobának gondolja magát, ahogy a dombon kiabált. Jól a szőrmébe burkolózva látja a többiek arcán a meglepődöttséget.
- Öhh... Kö-köszönöm, hogy megmentettek. A-a nevem John. John Sm-smith. - látszik hogy még benne van a fázás, picit vacog néha - Önök ki-kicsodák, ha szabad megtudnom? És mi-mit akarnak errefelé?
A fiú ezután a válaszokra vár. Amúgy nem is annyira kölyök már, olyan 18-20 évesnek néz ki.

- Ez itt a bracadai Királyi Légió negyedik századának harmadik, speciális, partraszálló csapásmérő alakulata! - így Dakk - Azért jöttünk, hogy mindent és mindenkit elpusztítsunk, akit ezen a parton találunk!

Majd megvárja, míg a döbbenet arckifejezése eluralkodik a kölykön, és a körülötte állókon, és ekkor nagy megelégedettséggel, vad hahotába kezd. Hiába no, a minotaurusz humor nehezen érthető, de legalább annál rosszabb...

Jajj, nem tudtam, hogy mi hiányzott a mai napomból! Dougal, köszönjük szépen, de Sogroon eme hozzászólása hozzávetőlegesen másfél éves és az alkotóját sem láttam mostanában erre, szóval hiába erőlködsz itt... még ha legalább az OFF-ba írtad volna!

Clod - a minotaurusz 'tréfája' után - odalép nagytestű barátjához és szól:
-Dakk, szerintem jobb lesz, ha visszavisszük a hajóra újdonsült barátunkat és az ottaniak gondjára bízzuk. Meg talán jobb is lenne, ha ránéznénk arra a kelekótya mágusra is. Végén még megöl valakit - pusztán véletlenül! - mondja ezt egy kicsit aggódva, mintha nem bízna az újdonsült barátjuk tudásában...

Már egy jóideje beértek a kopjafaerdőbe a démonok és Galrathiel, amikor a szellem ismét feltűnik és előadja a látottakat és az ötletét is, hogy a vérfarkast használják csaliként. Ezen nagyon meglepődik, hiszen azt gondolta, hogy ismét a famulusoké lesz ez a feladat. "Hm... fura ötlet, de ha Uraságod is így tartja helyesnek, akkor nincs más hátra!" - mondja ezt a Pit lordnak, majd a szellemhez fordul - "De remélem nincsenek lövészek is köztük! Nem szeretném a szűrömet vásárra vinni!"

Először félrenyeltem, aztán majdnem a monitorra és a klaviatúrára juttattam, amit ittam, mikor elovastam a hsz-t, Beorn.

Ballentrae - miután eltüntette a kulacs alján lévő ízletes nedűt -, a fejleményekre figyelt, és már éppen stílusosan a botjára támaszkodott volna, amikor észrevette, hogy az bizony a hajón maradt.
- Ejj! - bosszankodott is nagyon bonyolult módon - Na nem gond, itt úgysem tudnám összehegeszteni - tette hozzá. Majd végül:
- Mikor indulunk? - teljesen élénk hangon, majdnem mint egy kisgyerek.

Dougal, vedd úgy, hogy a félelmetes Freemy apród rád használta el egyik utolsó tekercsét, ami egy "Blind" varázslatot tartalmazott. Így ezentúl nem tudod elolvasni az ebben a témában írott hozzászólásokat, míg a többi topicban is egy-egy hsz láthatatlan marad előtted saját jobb szórakozásunk kielégítésére!

Az alabárdosoknak bár rosszul esik, hogy pont rájuk esett a választás, de nem ellenkezhetnek felettesükkel, így visszakísérik szerencsétlenül járt új társukat a hajóra. Mielőtt azonban indulnának, Alexander az óvatosan megspórolt tőtetből egy butykost még sietve átad Theodorusnak, hogy ha úgy adódik, húzza meg...
A lovag elfogadja barátja ajándékát, majd útjára engedi.


A szellem igazi okát a dologra nem mondhatja el, ezért a következő dolgot találta ki a kérdés megválaszolására:

Azért téged javasoltalak csalogatónak, mert az előző terv majdnem baljós véget ért, és most jó lenne valami tuti dolgot megpróbálni. Hogy is tervezem? Hát így:
Galrathiel észreveszi a barbár egységeket és azonnal odasiet hozzájuk. Beszélgetésbe elegyednek arról, hogy mit is csinálnak itt, hova tartanak, stb...

Ekkor a pit lord közbeszól:

- Ne haragudj Huo, hogy a szavadba vágok, de sokkal jobb ötletem van!
Mi lenne, ha ezt mondaná vérfarkasunk nekik miután üdvözölték egymást és a Galrathiel elmondta, hogy mi járatban van erre (persze a lidérchajós részt kihagyva):
"Találtam pár barbár holttestet nem messze innen, ahogy megláttalak benneteket, azonnal jöttem, hogy jelezzem nektek. Gyertek velem és megmutatom, hogy kik ők, hátha ismeritek és kerestétek már valamennyit!"
Ha nem jönnének, hanem valami mást mondanának és távozni próbálnának, erre az esetre is van egy bevethető dolog, méghozzá ez a medál, amit az egyik goblinról téptem le, miután a szívével dobálóztam... Mondd azt nekik, hogy ezt találtad az egyik nyakában! Ekkor már biztos követni fognak, hiszen kíváncsi természetű lényeknek ismertem meg őket.
Ha netán mégse, vagy valami oknál fogva ellenségesen bánnának veled, kerülőúton gyere vissza hozzánk és életbe lép a "B" terv, azaz a famulusok csalogatják őket ide, ahogy történt ez korábban is!

Az ötletet szemmel láthatóan szerencsésnek találja szellemünk, mert helyeslően bólogat, és így szól:

- Nagyon jó lenne ez így! Nem is tudtam, hogy ilyen medált tartogatsz a tarsolyodban! Még jó, hogy fifikás pit lorddal hozott össze minket a sors!

Eközben pedig arra gondol, bárcsak vállalná el a küldetést, ahogy azt már tette az előbb is, pedig akkor még nem is tudta részleteket... Ekkor titokban követhetné és minden kiderülne.

Vállald el légyszi!
A barbárok számára létezik egy újabb lehetőség, az, hogy segítséget hívnak, és csak utána indulnak a helyszínre. Ezt mesélőként elvetem, örülnék, ha a második (medálos) lehetőséget választanád, mert már elkezdtem írni tovább a sztorit és ez lenne a legjobb bele!