Hali, Mindenkinek!
Látom az előzményekből, hogy némi zavar áll fenn a „lovag” mint fogalom körül. Úgyhogy következzék egy kis (ál)tudományos értekezés, ami egyrészt a történelem könyvekből, másrészt a különböző fantasy RPG-kből, harmadrészt magából a Heroes játékokból lett összeollózva általam. Azaz én szerintem ezek a
lovagok (és remélem nem írok túl nagy ökörséget)!
Már alapból az elnevezéssel is némi problémák adódnak. Az angolban ugyanis több szó jelöli a lovagot, mint a magyar nyelvben, így azután a fordítás is nehézkes.
H1-ben volt ugye (ha jól emlékszem):
cavalry és paladin
H2-ben:
cavalry + champion
paladin + crusader
H3-ban:
cavalier + champion
H4-ben:
crusader és champion
H5-ben:
cavalier + paladin
(elég nagy itt is a zavar!
)
A castle seregeket vezető hős neve pedig: knight.
Az én értelmezésemben:
cavalry és cavalier itt most nem lovagot, vagy lovasságot jelent, hanem nehézlovasságot
champion = bajnok, de inkább a védelmező a helyes kifejezés
knight = lovag
paladin = paplovag
crusader = keresztes lovag
Ezek közül a H3 RPG-ben az alábbi „kasztok” szerepelnek:
1.) cavalry, avagy nehézlovas
Egy-egy nehézlovas bandériumot csak megfelelő anyagi háttérrel rendelkező nemesurak, esetleg városok tudnak kiállítani, mert mind a kiképzés, mind a felszerelés, mind azok karbantartása meglehetősen drága. Épp ezért a nehézlovas alakulatok általában 5-50 főből állnak, és csak a legszükségesebb pillanatokban vetik be őket, nem kockáztatva a nehezen kiképzett, és drága harcosok pusztulását.
Egy nehézlovas kiképzése kb. 5-8 év. Ennyi idő alatt meg kell tanulnia lovagolnia, meg kell birkóznia a nehézvért viselésével, és el kell sajátítania a fegyvereinek forgatását.
A nehézlovas harci lovát általában csak előlről páncélozzák keményebben, és maximum egy bőrpáncélt kap oldalról. A nehézlovas páncélzata általában mellvért, sisak, váll és karvért, láncing, csataszoknya, esetleg láncnadrág. Fegyverzete: pajzs, lovassági lándzsa, vagy kopja, és lovagkard.
2.) knight, azaz lovag
Lovaggá csak hosszú-hosszú évek alatt lesz az ember. A gazdagabb családok általában már 6-7 éves korban apródnak adják fiúgyermekeiket (már amelyik elég jó testalkatúnak néz ki), valamely lovagrendbe. Az apródok azután hosszú évek alatt számtalan dolgot elsajátítanak: a vértviselés és fegyverforgatás mellett kell tanulniuk heraldikát, illemtant, etikettet, diplomáciát, történelmet, hadászatot, taktikát, birtokigazgatást, irodalmat, verseléstant, birkózást, úszást, és még számtalan más dolgot. Nagyjából 16-20 éves korukra (testalkattól függ) lesznek képesek arra, hogy a nehéz vértezetet el bírják viselni huzamosabb ideig is (a huzamosabb idő eleinte fél óra!). Ha mindenben megfelelnek, és leteszik az összetett vizsgát, akkor lovaggá ütik őket. A státuszuk ebben az esetben még a legalacsonyabb, bár lovagnak számítanak, de a „sir” megszólítás még nem „jár” személyüknek. A fiatal lovag ettől kezdve 5-6 éven át bizonyítja érdemességét: hadi helyzetben a csatamezőn, béke időben amolyan kalandozással (a’la Arthur király mondakör). Ha ez idő alatt is megfelel a lovagrend törvényeinek és eszményeinek, akkor megtörténik a második, valódi lovaggá ütés. Ettől kezdve nevet és címet kap, és megkövetelheti a „sir” megszólítást. A címét az elkövetett haditettei után kapja (Pl. Sir Ironside, a Sárkányölő).
A viszonylag nagy hatalomra szert tevő lovagok, ha elég anyagi háttér is áll a rendelkezésükre, azután saját birtokot vásárolhatnak maguknak, amelyiknek ők lesznek a védelmezői (azaz innentől champion a helyes megszólításuk), de természetesen még ettől kezdve is ugyan úgy hűséggel tartoznak a lovagrendjük irányába. Inkább csak egy újabb felelősséget vesznek ezzel a vállukra, mint hogy kiváltságként értelmeznék.
Nagy ritkán előfordul, hogy több lovagrend összefog bizonyos területek megtisztítása érdekében. Ez általában egy démonok, vagy alvilági kreatúrák, esetleg élőholtak által megfertőzött vidék. Az ilyen „keresztes” hadjáratba induló lovagokat szokták crusader-nek nevezni.
A lovag hadi helyzetben félvértezetet visel (nagyjából a nehézlovas vértezete), és csak lovagi tornák során veszik elő a lovagi teljes vértet, ami azonban már olyan nehéz, hogy az illetőt daruval kell a lóra felemelni. A lovag lova igazi „tank”, általában teljes páncélzatot visel (épp ezért, az ilyen nagy teherbírású lovak ára is csillagászati). A lovag általában a lovagrendje által előírt, hagyományos fegyvereket forgatja. Vannak olyan rendek, amelyek a minél nagyobb pusztító erőre helyezik a hangsúlyt, így tagjaik általában két kezes fegyvert forgatnak (pallos, vagy - ritkábban - kétkezes csatabárd); mások a pajzs + lovagkard, vagy pajzs + hosszúkard, esetleg a kispajzs + fattyúkard kombinációt részesítik előnyben. Egy lovag számára a lőfegyver bármilyen formája megvetendő dolog! Egyrészt a nehéz vértben nem is lenne képes lőfegyvert használni, másrészt meg az eszméivel is ellenkezik, hogy ellenfelét távolról, orvul pusztítsa el. Természetesen ismeri, és értékeli az íjászok ténykedését a harcmezőn, de ő maga a test-test elleni küzdelem elkötelezettje. Vannak egyes rendek, amik bizonyos dobófegyvereket megengednek tagjaiknak (másodrendű fegyverként), ilyenek lehetnek a dobóbárdok, vagy az élére fent, kis, kör alakú pajzs, ám nem ez a jellemző.
Más népek is tartanak fenn lovagrendeket (bár kétségtelen, hogy az emberek járnak ebben legelöl): híres pl. az elf Smaragd Testvériség, mely rend unikornis háton lovagló, hajlékony elf nehézvértet viselő, két íves, elf nehéz szablyával harcoló lovagokat takar; de ott van az Acélpörölyök törpe lovagrend is, melyek kétkezes harci kalapácsot hordanak, és hátasuk a páncélozott mélységi disznó. És persze meg kell említenünk a rettentő Halállovagok rendjét is, amelybe gonosz, élőholt lovagok tartoznak.
3.) paladin, azaz paplovag
A paplovagok képzése még tovább tart, mint a sima, világi társaiké, és még kevesebben vannak náluk. A jelentkezőnek nem elég a lovagság igen nehéz követelményeinek megfelelniük, hanem ráadásul még el kell mélyedniük választott (rendük patrónus) istenének tanaiban is. A képzés végére a paplovag azonban képességeitől fogva kisebb-nagyobb mágikus (papi) hatalomra tesz szert, és ha istenéhez hű marad, és annak tetsző módon él, és hajt végre hősies tetteket, varázshatalma akár a csekélyebb képességű papokét is elérheti egy idő után. Egy paplovagra talán még szigorúbban vonatkoznak a lovagi előírások, hisz neki nem csak világi társai előtt kell felelnie tetteiért, hanem a mindent látó, és minden cselekedetét bíráló istene előtt is.
Ennyi.
), azután léteznek harcművész-lovagok, pap-lovagok, meg még páran (pl. druida-lovagok), de ezek mind-mind kis létszámú, egyedi jellegzetességgel bíró lovagrendek, és nem ők a jellemzők.
