Üdv!
Az alábbi beszámolót egy bátor hősnő írnoka készítette, aki jelen volt az ítélet kihirdetésénél...
"The Fall of Crustacea!
A Pierpoint-i sikertelen támadás után, Crag Hack (Bozso) parancsot adott az oly' nagy becsben tartott lovaghölgynek Sylviának, hogy mint eddig olya' sokszor, ezúttal is védje meg Ura földjét, Crustaceát...
Sylvia természetesen vállalta a feladatot a hatalmas elánnal, sokadszor támadó Fiona (Rusty Rockfist) vezére, Voy ellen.
Valami, számára megmagyarázhatatlan baljós előjel már rögtön az első nap megcsapta érzékeny orrát, amint beleszimatolt a levegőbe...Tudta, háborúban van, csaták előtt áll, és nem hibázhat.
Amikor megpillantotta az útjába akadó első Barbár várat, amit mindig bázisként használ, valamelyest enyhült az aggodalma, hiszen tudta, a következő hét elején már Behemót élén fog harcolni. Az első hét végére, mindkét vár a birtokában volt, a másodikat a mocsárlakóktól vette el.
A baljós jelek azonban továbbra is csak gyűltek, a tengeren hajózó 3 hős, a ládák és úszó farönkök 80%-t üresen találták, csupán a Sword of Hellfire kardot lehet említésre méltónak találni.
A második hét végére vált bizonyossá, hogy ellenfele mindkét várát az erdőlakóktól foglalta el...
Sylvia tudta, ha nem siet, nem lesz esélye a győzelemre... Pénz hiányában, amit a tengerről remélt beszerezni, nem volt lehetőség a gyors támadásra. Mire jelentősebb sereget tudott maga köré gyűjteni Sylvia, Voy már mindkét várban felhúzta a szükséges épületeket és magas várfalakkal és lőtornyokkal védte azokat.
Más megoldást nem látván, Sylvia egy gyors manőverrel partra szállt Voy főváránál. Az Istenek kegyének hitte, hogy a szerencse rámosolygott, hiszen a boszorkány nem volt a környéken...Az utolsó pillanatban azonban mégis feltűnt egy kék zászlós hadihajó, amivel Voy érkezett haza, hogy átadja egész seregét a védekezni kényszerülő társának. Sylvia számára ekkor vált egyértelmű, nem kegy, hanem átok ez...csapdába esett!!!
Más megoldást nem látván, bízva a Villámmadarakban és a szerencsében, no meg az expert Leadershipben, támadott...Újabb balszerencse volt, hogy a madarak éppen nem érték el az elfeket, akiket azonnal körülvettek a védők, megpecsételve a támadók sorsát. Voy mentette a menthetőt és beásta magát a várába, tudta hogy Voy jönni fog...
Így is lett, a boszorkány hamar a várnál termett, azonban elszámította magát és jelentős veszteségeket szenvedett, így ő is elmenekült.
A következő 2 hét a puhatolózás jegyében telt, amikor végül is újból Sylvia támadott, bevette ellenfele második várát, Voy pedig hajóba szállt...Sylvia tudta, ha nem ér haza időben, Voy az üresen tátongó fővárat fogja bevenni...Sylvia ismét csapdában érezte magát, hiszen ellenfelei az utolsó hajót is elvitték, a kis szigeten pedig nem tudott hajót építeni...egy menekvése volt, a summon boat, amivel háromszor próbálkozhatott mindössze...Amikor a 3. próbálkozásra, meghallgattattak imái, bízott az Istenekben, hogy az ő győzelmét akarják. Másnap már hazai partoknál volt és pont át tudta adni a megmaradt sereget, hogy legyen esély a vár megvédésére...
Ezúttal Voy volt kényszerhelyzetben, de bízott seregében és támadott.
Amikor a várvédők meglátták a 57 Fát közeledni, tudták, csak idő kérdése, ha leomlanak a falak, az életük, a csata, a vár, a háború, a föld elvész...
Az utolsó emberig küzdöttek, halált emgvető bátorsággal szálltak szembe a többszörös túlerővel, ám a támadók Catapultjának egy jól irányzott lovése beomlasztotta a déli falakat, szabad utat nyitva a fapásztorok előtt...Innen már nem volt visszaút, a barbárok hősiesen küzdöttek, de végül mind elhullottak a hosszú harc alatt...
Sylvia látva, hogy nem ért haza időben, nem védhette ő a várat a döntő ütközetben, megmaradt embereivel Ura utolsó megmaradt területére vonult vissza, hogy elvigye a rossz hírt: CRUSTACEA ELESETT!!!"
Az ítélet pedig egyértelmű...Hibázni nem lehet!!!
Ám a hősnő vakmerően és bátran nézett szembe végzetével...tudta, mindent megtett, amit lehetett...
Gratula Csizu, szép volt!
pá
Bozso