Alexander épp végzett felfedezései összesítésével, mikor megérkezett a fedélzetmester és a felszerelések szétosztására buzdította őt.
Az alabárdos picit meg is lepődött azon, hogy milyen gyorsan előkotorták a matrózzal a felszereléseket. Így felelt Johnatannak:
- Te aztán nem vesztegetted az időt! Induljunk, és nézzük meg, minden rendben van-e!
Petrust elküldte a szakácshoz a hideg élelemért, majd a fedélzetre érvén
látta, hogy valóban minden szükséges eszköz megvan, már csak egy fontos dolgot kell megcsinálni.
Ez pedig a vízszállításhoz használható kisebb hordó, amit egy hordozható/húzható keretre kell szerelni. A már készen várakozó legényekhez szól most Alex és szerelésre buzdítja őket.
Hamar el is készül a keményfa szállítószerkezet, rajta az üres kb. 200 literes kishordó, mindez sítalp szerű deszkákon. Ezt úgy készítették el, hogy 6 ember képes szállítani/húzni (kettő elöl, kettő hátul, egy-egy két oldalt), akik rövid szállítóút után felválthatók új, friss erőre.
Havas területen csúsztatni, köves, latyakos területen hordani kell.

Rövidesen Petrus és Zumba is megérkezik az élelmiszeres csomaggal.
Úgy néz ki, minden kész az indulásra, ekkor a két alabárdos és a fedélzetmester elkezdi a felszerelések szétosztását. Mindenki azt visz magával, amit csak akar, amire úgy érzi, szüksége lesz.

A rövidesen induló csapatnak nem lesz fix létszáma, mert ha netán valaki később csatlakozni szeretne, úgy tehetünk, mintha az elejétől fogva itt lenne. BHappy jelezte még, hogy jönne, de ide még nem írt. Rá várjunk még picit és indulhatunk.

A nagy várakozás közben visszatért Beorn...
No, nem mintha ez baj lenne, csak távolléte miatt indult volna az expedíció. Így most nem tudom, mi legyen. Sokmindent elterveztem előre, és még el sem indultunk...

Alexander a felszerelések szétosztása után indulásra buzdítja a csapatot. Óvatosan leereszkednek a jégre és kezdetét veszi a vízkereső út.
Ekkor Alexander megszólítja társait és menet közben egy beszédre készül.
Először is így kezdi:
- Mit gondoltok, meddig fog tartani utunk? Lesz elegendő víz a gejzírnél? Merre lehet az első kút?

Tapasztalatlan társai mind másfele mutatnak...

_________________


Freemy

No. Vízszállítás elfogadva. Legyen. Ti akartátok...

Nem emlékszik, mióta feküdt mély, álomtalan álomba. De valami felriasztotta őt. Valami új, valami friss, meleg, élő. Egészen a közelben! ENNIVALÓ! Eltartott egy darabig, amíg végre sikerült összeszednie magát. Úgy látszik túl régóta fekszik már a jégkamrájában, mélyen, érinthetetlenül. Túl régóta volt már, hogy utoljára ehetett. Óvatos volt, nagyon óvatos. A multkori kudarc tette azzá. Tudta jól, ha ismét hibázik, és nem jut élelemhez, nem biztos, hogy lesz még egy esélye.

Apró, szemmel láthatatlan mozdulatokkal lezította ki rettentő izmait. Fehér szőrbundájáról lassan leolvadt a jég, mely számára nem a halált, hanem a túlélést, a rejtőzést jelentette. Irdatlan karmai hamarosan már a jégbarlang falát köszörülték. Agyában az eljövendő táplálék képe kélyes örömet csalt, de mindeközben nem feledkezett meg az óvatosságról sem. Nem volt ösztönlény, de nem volt egészen tudatos sem. Más volt. Igazi ragadozó. Az élőlények és környezetük villanásnyi képekként futottak végig elméjén. Sokan vannak, fegyveresek, vizen úszó házzal érkeztek. Mágiatudók is tartanak velük. Egyik sem rendelkezik túl nagy hatalommal. Igen, jók lesznek tápláléknak! A kétlábúak húsa édes, és tápláló! Sokáig kitart.

Mivel úgy akarta, az eddig fagyott, többtucat méternyi vastag jégfal engedelmesen egy alagúttá nyílt szét előtte. Teste hőmérsékletét ösztönösen a külső környezethez igazította (volt már baja hőlátó szerzetekkel), fehér bundája tökéletesen simult bele a tájba. És ha ez nem lenne elég, körülölelte őt az ösztönösen alkalmazott, tudat alatti, ősi mágia is: kaméleon álca. Ha valaki ránéz, mikor mozdulatlanul fekszik, még két méterről is egyszerű hóbuckának tűnik.

És figyelni kezdett. Óvatosan, nagyon óvatosan mozgott úgy, hogy rálásson a vizen úszó házra. Szeme elveszett sűrű álcázó bundájának szőrszálai közt. Figyelt kitartóan. Várta az éjszakát, hogy közelebb lopódzhasson. Azután... a sors úgy rendelte, hogy ne kelljen a veszélyes megközelítéssel bajlódnia. Az élelem maga indult el felé! Kélyes örömet, és egyre növekvő éhséget érzett. Szája sarkából apró nyálcsepp hullott a hóra... Enni fog, hamarosan enni. Kevesen vannak hozzá, hogy komolyabban ártsanak neki. A húsuk pedig oly sokáig kitart majd!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Alexander folytatja:
- Most pedig, menet közben engedjétek meg, hogy bemutassam szigetünket! A felfedezőcsapat vezetőjeként érdekes tapasztalatokat szereztem, ideje nektek is tudnotok mindenről!

Az általunk meglátogatott és általam vezetőnkről, Brutuss szigetre keresztelt sziget területe elég kicsi, Evenmorn szigeténél is kisebb. Tapasztalataink szerint a mintegy 200 km hosszú partvonalat nagyrészt öblök és fjordok tagolják, melyeket a szigetet borító jégpáncélból aláereszkedő gleccserek mélyítettek és mélyítenek a mai napig a tengerpartokba. A partmenti, lapos sávon túl a belső területeket uraló fennsík emelkedik. A szigeten két óriás vívja a maga harcát időtlen idők óta: a tűz és a víz/jég, a hegyeket építő vulkánok, gejzírek és a hegyeket legyaluló jégárak. A jégsapkákból táplálkozó gleccserek elérik a tengert, időnként új fjordokat vájnak, jégtömegük hatalmas.
A gleccserek és gleccserfolyók megállás nélkül gyalulják, pusztítják a szigetet, de létezik a másik, építő erő, amely ezt a pusztítást ellensúlyozza: a vulkanizmus. A táj végső formáját e két folyamat eredője határozza meg. A felszínen látható a rólam, mint felfedezőről elnevezett Alexander-hátság.
A középső területeket nagyjából "S" alakban átmetsző hasadékvölgy tágulása miatt a Brutuss sziget területe jelenleg is folyamatosan nő. Valószínűleg e tágulás váltja ki a jelenleg kb. 30-40 vulkánból származó kitöréseket, illetve a gejzírműködéseket, melyek időről időre megzavarják a sziget nyugalmát, esetenként akár nagyobb természeti károkat is okozva. Itt találhatók apróbb tavak, melyek általában fenékig be vannak fagyva, hála a csöppet sem meleg időjárásnak…
Apropó, időjárás! A Brutuss sziget időjárásáról is készítettem becsléseket, melyeket az első felfedezőút során vett talajminták alapján elég pontosan meg lehet határozni. Tehát az időjárás télen elég hideg, nyáron hűvös. Köszönhetően a melegvízforrásoknak, a nyári átlaghőmérséklet maximum plusz 2-3 fok lehet, a téli -10 és mínusz -35 körül van. Az szigeten tartózkodó négy dologra mindig számíthat: havas esőre, hóesésre, szélre és az időjárás változékonyságára. A magas szélességi kör miatt nyáron a Nap alighogy lebukik a horizonton, röviddel utána már fel is kel, ezért aztán igazán sötét ebben az évszakban nincs is. Ez magyarázza az egyeseknél fellépő alvásproblémákat… Mindennek persze télen jön el a böjtje, mert akkor a Nap alig emelkedik a látóhatár fölé, már le is nyugszik, reménytelennek tűnő sötétségbe borítva a tájat. Még szerencse, hogy nyár van…

Ha számításaim nem csalnak, akkor az Alexander-hátságra kell feljutnunk, majd a hasadékvölgyben a tavak körül biztos találhatunk működő gejzírkúpot, illetve elszállításra váró vizet.

Tehát először is irány arra (előre mutat), a hegyek felé!
http://www.sielok.hu/fotok/havas/tel172.jpg

Most pedig egy pillanatra mindenki nézzen balra, a jeges tájra! Gyönyörű alakzatokat hozott össze a véletlen:
http://hormosapi2005.uw.hu/iceland/photos/photo117.jpg
http://hormosapi2005.uw.hu/iceland/photos/photo119.jpg

No, két napos csúszás után végre írok is valami érdemlegeset.
Hú, Alexandernek mesterfokú természetjárása és 100%-os becslése lehet, valamint az alkímiához is konyíthat egy kicsit, mert nagyon profinak tűnik.

Derick lustán figyelte, ahogy a többiek készülődnek a felfedezőútra. Talán ideje mozogni kicsit, az atyával ráér később is beszélni, eléggé elfoglaltnak tűnik így is a "vezetőség" - gondolta.
A csapat már elindult pár perce, mikor a hallgatag harcos utánuk isietett, majd, mivel ő szinte semmit nem vitt magával apró kis zsákján kívül(csak tucatny kis szütyőt, ahol a "kellékeket" tartja ) elég hamar beérte őket. Miközben az egyik alabárdos beszélt, körülnézett a csapat tagjai között, hátha látta már valamelyiküket a szigeten is. Mindeközben - hiába távolodtak a vízfelülettől - nem lett melegebb, sőt, a hideg szél egyre metszőbbé vált...

Kik vannak a csapatban?

Alexanderről sem tudtok még mindent!

Theodorus látja, amint valaki késve indul a csoport után, nagyon bánja, hogy ő nem tarthat a csapattal...
Ekkor körbepillant a hajón és azon gondolkozik, mitévő legyen. Megpillantja a bárdjára támaszkodó Dakkot, akivel olyan jókat kártyázott már korábban. Oda is szól neki:
- Nincs kedved kártyázni egyet-kettőt, míg ezek (fejével a távolodó csoportra mutat) visszaérnek? Itt van a másik paladin is, biztos szívesen csatlakozna hozzánk.

Alexander észre sem vette a későn induló útitársát, arra figyelt, merre van a helyes irány. Továbbra is vezeti a csoportot egyre feljebb a hegygerincre. Mivel egyre meredekebb lesz az út, több alkalommal pihenőt tartanak, mint ahogy az eddig volt...

Azt tudom, hogy ki készülődött indulásra, de azt, hogy végülis ki jött velünk pontosan nem tudom, mivel nem ír senki sem. Jobbat nem tudunk, csendben bandukolunk és várunk az első hangoskodóra...

Dakk:
- Végül is, miért ne! - csillan fel a minotaurusz szeme. - De tudod mit, menjünk le az ebédlőbe, mert nem túlságosan szívelem, ha a mancsomhoz fagynak a lapok!
Ezek után a távozók után néz:
- Remélem tudják, mit csinálnak. Nekem valahogy olyan rossz érzésem van... No, menjünk!


A lény:
Igen, végre a préda elindult. Nagyjából felém tartanak! Pompás! Persze ezek a gondolatok sem egészen így, ebben a formában suhantak át agyán, de nagyjából így lehetne a tartalmukat leírni. Egyre inkább eluralkodott rajta az éhség, és a kellemesre való várakozás érzete. Az ösztönös óvatosság azonban nem engedte, hogy megmoccanjon. Még inkább befúrta magát a hóba, és igyekezett minél észrevehetetlenebb maradni. Tudta, a préda nem menekülhet. Védtelenek hozzá képest, és nem nagyon látott olyan fegyvert náluk, amivel komolyabban ártani tudnának neki. Nyammmmm...


Odalenn:
A zöldes, leginkább kocsonyára emlékeztető valami hirtelen megmerevedik. Apró állábai izgatottan kezdenek tapogatózni egy szemmel alíg láthatóan sérült palánkdeszka közelében. A készítők hanyagsága... vagy egy apró anyaghiba... vagy egy jégtábla... ki tudja? A palánkra vésett rúna egyik szára megsérült. Immár nem tölti be feladatát tökéletesen. A tapogatók egyre izgatottabban keresgélnek, majd meglelik azt a pontot, ahol a védelmező mezőben egyetlen, parányi rés tátong. Szinte kielégült az a mozdulat, amint a kocsonyás izé szép lassan, hihetetlenül lassan, teljesen elvékonyodva befelé kezd folyni a deszka repedésén keresztül. Befelé, a hajófenékbe...


Mi történt? Eddig mindenki a mesélő után "sírt", most meg az egy szem Freemyn, meg BHappyn kívül mindenki lelécelt?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Semmi különös, szerintem szabadságot vettek ki!

Johnatan miután a felszereléseket kiosztották az alabárdossal, elgondolkodott rajta, hogy menjen-e, de nem volt hozzá semmi kedve, se ereje! Igaz az alabárdos megpróbálta ugyan rábeszélni, de mivel semmi olyan tennivaló nincs, amihez feltétlenül szükséges lenne a segítsége, ezért inkább nemet mondott! Majd miután a felfedezőcsoport elindult lement a kabinjábe, s elterült az ágyán, s egy pihenésnek látta a legjobb hasznát! Szinte minden csendes volt, csak a fedélzeten fújó szél következtében létrejövő zajok törték meg néha a csendet, így eléggé hamar sikerült elaludnia!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Rövidebb meditálás és felszerelésének összeszedése után Neldor, a megbeszélt időpont elött valamivel, már a fedélzeten tartózkodott.Heveny undorral kémlelte a kietlen tájat, miközben valamiféle életjel után kutatott.Mindhiába.Az íjában fogadott volna bárkivel, hogy itt élőlénnyel biztos, hogy nem fognak találkozni...Miután leereszkedtek a jégtáblára hamarjába előre sietett egy viszonylag magas dűnére, hogy körülnézzen és - dacára annak, hogy nem hitt benne - ne fussanak valami rondaság képébe, óvatlanul.Mire mindenki lejutott a hajóról már visszafele haladt az elf, hogy szóljon, a környék teljesen nyugodt és semmilyen probléma nem fenyegeti a csapatot...

Miután ismét partot értek, Clod körbekémlel a tájon. Már ha lenne mit megvizsgálni itt... amerre a szem ellát hó és jég az úr, s a sziget belseje felé pár kisebb-nagyobb bucka is feltűnik, az egyik ilyenre futott fel az imént Neldor, hogy körbekémleljen, azonban már vissza is tért a csapathoz. A távolban még körvonalazódik egy hegy sziluettje is, valószínűleg ott lesznek a gejzírek. A hideg eléggé megviseli Clodot, de lehet, hogy ez csak az iméntinek az utóhatása. Életében egyszer érzett ehhez hasonlót: még a falujában, a sérülése utáni éjjelen. Épp az elhasznált varázsenergiát próbálta visszatölteni, mikor az iméntihez hasonló, ám sokkal erősebb fájdalmat érzett. Nem tudja mind a mai napig miért lehet ez, de magának azt a magyarázatot adta, hogy amikor a nekromanta megsebezte az átkozott tőrével egyfajta mágikus kapcsolat alakulhatott ki köztük, ami akkor lép működésbe mikor közelebb vannak egymáshoz. De ez csupán puszta találgatás.
Most van jobb dolga is, mint ezzel törődni. Elvégre ha nem találnak iható vizet akkor rövid időn belül nem lesz mit inniuk...

_________________

A lény:
Végig szemmel követte a felé közeledőt. Szinte fizikai fájdalmat érzett amiatt, hogy vissza kell fognia magát, de ösztönei azt súgták, hogy az egy szem nyeszletkénél, akinek egy íj lógott a hátán, nagyobb falat ütheti a bendőjét, ha kivár még egy kicsit. A vékony testalkatú préda nagyjából hat szökkenésre állt meg tőle, a szomszédos dombtetőn. Persze nem láthatta őt. Semmi esélye nem volt rá... De az illatát a jeges szél pont az orrába sodorta, és ez teljesen megőrjítette. Friss hús, és az ereiben csörgedező vér! ÉHSÉG! Rettentő éhség! De ki kell várni... még egy kicsit türelemmel kell lenni! Amikor látta, hogy a nyeszletke visszasiet társaihoz, és felszínes gondolatai nyugalmat, és veszélytelenséget sugároznak, már tudta, hogy ismét jól döntött. Kémlelő. A préda szeme, akit előre küldtek. A többiek ettől elővigyázatlanabbak lesznek. Figyelmetlenebbek. És könnyebb lesz őket zsákmányul ejteni... A mind jobban feltámadó, egyre sűrüsödő hóesés csak a kezére játszott...


Valahol a hajófenékben:
Eltartott egy jó ideig, míg a zöld, kocsonyás valaminek sikerült a jeges vízből a sötét, nyugodt hajófenékbe, majd egy szinttel feljebb szivárognia. De itt jó. Csend van, és sötét. Pont megfelelő. Ösztönösen, lassan, állábait hol kinyújtva, hol visszahúzva deríti fel környezetét. Érzékeli azt, értékeli az eredményeket. Azután dönt. Ez egy raktár, melyben élelmiszert tárolnak. Kitapogatja az egyik hordót, melynek tetejét csak ímmel-ámmal szögezték vissza. Sózott hús van benne. Pont megfelelő. A valami szép komótosan körbefollya a hordót, majd elkezd beszivárogni a belsejébe. A hordó mélyéről undok, cuppogós hangok hallatszanak. Mintha emésztene valaki valamit. Egyre több tűnik el a zselészerű izéből a hordóban, és egyre hangosabb lesz a zaj. Persze nem olyan hangos, hogy bárki is meghallaná, csak a csendes raktárban tűnik fel. Azután lassan vége lesz. A zaj elül, a zöldes trutyinak nyoma sem marad. A hordó ugyan úgy áll a helyén továbbra is, a belsejében szemmel láthatólag érintetlenek a sózott húsdarabok. Ám az már nem egészen sózott hús. Több, másabb annál, pedig színre, szagra, s talán még ízre is tökéletes az imágó. A hússzeletekké lett kocsonya pedig elégedett, jólakott várakozásba kezd. Várakozni azt nagyon tud...


Billy, a hobbit kabinja (Billy nincs benn jelenleg):
Mintha mély, álomtalan álomból ébredne, úgy ült fel hirtelen.
- Ilyen hát az elmúlás - fut át Abdul el Hazed agyán a gondolat. - Üresség és sötétség.
Próbálja összeszedni a gondolatait, és összerakni magában az elmúlt eseményeket.
- Túlerőltettem magam. Lehet, hogy épp ez volt a céljuk. Ha nem tudnak megölni a Légvadászok, majd belehalok a mágikus túltöltekezésbe. Okos ötlet! Magam is kitalálhattam volna. Persze van egy nagy hibája: hogy nem jött be! Még élek! És bosszúra éhezem! De mitől ébredhettem fel? Mintha valami történne, vagy történni fogna... mintha valakit, vagy valakiket nagy veszély fenyegetne. Igen. Sárga ragadozószemeket láttam, és rettentő éhség érzetét éreztem. Valaki les valakire. Ezt át kell gondolnom... pihenésre... van... még... szükségem...
Azzal a hirtelen magához térő nemes dzsinn visszahanyatlik a priccsre. Hullaszerű állapota elmúlt, mély álomba merült.


No, hát ennyi lett volna erre a hétre. A lény nagyjából úgy néz ki, mint egy ancient behemoth, csak kicsit gyorsabb, és éhesebb. Mentálisan, és rápillantva nagyjából észlelhetetlen, amíg el nem kezd mozogni. Korlátozott, ösztönös mágikus képességei vannak. Nem gyenge falat, úgyhogy jó lenne, nem egy íjlövéssel leszedni. És szeretne pár NPC-t megkajálni előtte, csak úgy, a style kedvéért...
A kocsonyával egyenlőre nem kell foglalkozni, ő majd később kerül "képbe".
A dzsinn meg tényleg mélyen alszik...
Sok sikert!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A vízszállítóbrigád épp tagokat cserél. Az eddig szolgálatot teljesítőket lecseréli 6 másik harcos. A két volt felderítő matróz is épp a lecseréltek közt van, boldogan, megkönnyebbülten törnek a csapat élére, és ösztöneik azt súgják nekik, hogy mutassák a lehetséges, előre eltervezett utat. Amint haladnak a csoport élén, egyre feljebb a hegygerincre, egyszer csak valami rettenetes kinézetű valami elkapja az egyik matróz lábát. Felsikolt, mindenki megrémül, vesztenek szerencse és ügyességi pontokat... Mindenki harci pózt vesz fel és megkezdődik a matróz kiszabadítása, akit látszólag elvinne a lény magával.
De ekkor megfordul, egyik mancsával a matrózt tartja, a többivel pedig eszeveszetten hadonászik. Úgy néz ki, közelharcban verhetetlen.

Mágikus tulajdonságai még nem derültek ki, így azzal lehet próbálkozni ellene!

Billy miközben elgondolkodott a Lord furcsa viselkedésén, lassan learaszolt a raktárak felé, ahol meg kellett tenni, amire a Lord kérte, bár olyan régnek tünt, ez a nem sokkal ezelőtti pillanat. Mielőtt elvégezte volna a varázslatokat fáradtan leült az egyik hordó mellé. Nem karta mutatni, de őtt is megviselték a történések. Miután pár percig pihentette lábait nekiállt, hogy elvégezze a melegentartó varázslatot, valamint riasztó bűbájokat tett a raktár megfelelő helyeire.

Alexander és Petrus a szokásos hármas pózt veszi fel, bár most nincs itt a lovag, - aki valószínűleg mit sem sejt az egészből -gondolják az alabárdosok - ezért kettesben veszik fel a harcot a lénnyel szemben. Mikor elrabolja a matrózt, útánaböknek a lénynek, mire az visszafordul és hihetetlen mozdulatokkal hadonászik, közelharcosnak esélye sincs ellene. Így aki teheti, mind megpróbál mögé kerülni, míg mások elterelik a lény figyelmét. Alabárdosaink sebezhető pontot keresnek a lényen, de nagyon nehéz dolguk lesz, ha ilyesmit szeretnének találni...
Petrus azt javasolja:
- Próbáljunk meg a hajlatokra támadni, ott biztos vékonyabb a bőre ennek a "pokolfajzatnak"! Pl. a karok töveinél, esetleg egy ügyes mozdulattal talán egy karját is le lehetne vágni...

Szinte alig hallhatóan ropogott Neldor lába alatt a hó, miközben visszafelé sietett a felderítő csapathoz, közölni a híreket.Az élenjáróknak - 2 matróznak - el is mondta az informácót majd megállt és visszafelé, a hajó fedélzetére tekinett.Szeme vadul fürkészett valami nem odavaló után de csak a már nem helyén lévő faragot szobornak a szószerint - hűlt helyét találta. - Pedig valami nincs rendben.Érzem. - öntötte szavakba saját magában az időnként rá-rátörő és esetenként beigazolódó megérzéseit - valami nagy gond van a hajóval. - folytatta tovább az erőszakosan agyába villanó negatív képek értelmezését.Ezalatt azonban a viszonylag gyorsan haladó csapat (a még vékonyabb rétegű havon) már elhaladt mellette így az elfnek gyorsan abba kellett hagynia a nézelődést illetve az érzések konkrét helyének való meghatározását.Bár könnyed lépteivel hamar utolérte a csapatot az elötte haladó Clod kicsit sem nyugatta meg. - Szerencsére nincs itt Eyzien, heves vérmérsékletével veszélybe sodorhatná a vízkeresési expedicíót. - gyorsította magában az idő múlását Neldor, hisz' tisztában volt vele, itt csak látszat munkában lesz része - Clod! - szólt a fajtárs után az elf - Te láttál eddig valamit, ami nem egy ilyen undok földre való? - köpött volna vakító fehérségű hóba ha neveltetése nem taszítaná el e tettől - Mert én csak havat, havat, és minduntalan havat láttam eddig, semmi mást.Szerencsétlen egy hely ez. - és mintha ezzel valami ősidők óta szunnyadó haragott szított volna mérhetetlen magasságokba, tört elő egy méreten felüli behemót.Az álcául szolgáló temérdek hótömeg, sokezer kis apró porszemcseként zúdult a társaságra, így első sorok eleve esélytelen nyugtalanságával kezdték a csatát.Az ezután következő hatalmas ordítás pedig csak mégjobban megfélemlítette azokat. Az elöl haladó kalandozók (Alex és Petrus) egy matróz végzetes elragadása után támadással próbálkoztak eme óriási szörnyeteg ellen. - A balgák, nem tudják ki ellen emelnek fegyvert. - szűrte a fogai közt a szavakat Neldor, a harci hévtől - egy elfi jellemtől eltérően - már idejekorán megrészegülve - Itt csak az íj és a nyíl segíthet - járt az elf agya majd oldalba lökte Clod-ot emígy szólván:Clod!Akkor lőj csak ha hallatja bömbölését, be a szájba illetve a torok belső felületére célozz.Nem bírják ki jellegzetes ordításuk nélkül ha végre élelemhez jutnak.Kívülről szinte sebezhetetlenek, kültakarójuk félelmetesen vastag! - azzal elengedett egy nyílvesszőt, 'mi ártalmatlanul pattant le a szörny állának hegyéről.Egy újabb nyíl, elő a tegezből, várás az újabb lehetőségre: - Nyisd a szád te szerencsétlen! - mondta már félhangosan az elf, miközben a közelharcosok próbálták megfékezni azt a tomboló óriást, aki ismért elragadott egy szerencsétlen matrózt.A behemót karmai iszonyatos erővel suhantak a levegőben, szakítva ketté egy fegyverforgatót, 'kinek a kiömlő beleinek illatára mégjobban megvadult a fenevad és egy újabb harci kiáltásra szánta el magát.A nyíl kettétört az állat roppant fogsorának egyik tagján majd ismét folytatta őrült élelemszerzési folyamatát...

A bestia épp a második szerencsétlen matrózt szakítja ketté, mire Clod teljesen feleszmél. "Valami ilyesmire számítottál Neldor?" kérdezi kissé gúnyosan fajtársától. Kissé megretten a kreatúra látványától - nem lát az ember ilyen borzalmat minden nap. Hófehér bundája a fej közelében már véres a balszerencsésebbek vérétől. Az elfet leginkább egy idősödő behemótra emlékezteti a látvány, habár olyat is csak a könyvben látott és ez az állat mintha ruganyosabb és sebesebb lenne.
Clod most már áldja valamennyi istent, amiért a raktárban talált íjat hozta magával a 'madarak' ellen használt kard helyett. Egy nyilat kezébe vesz a hátába helyezett tegezből. Megfeszíti a húrt és lő. A nyílvessző szélsebesen száguld az állat teste felé, az azonban mozgásával nehéz célpontot nyújt. A vessző azonban így is súrolja, de az állat meg sem érzi. Ekkor hallja meg Neldor utasítását. "Csak tudja mit mond, biztos látott már ilyet" gondolja "Addig is próbálkozzunk valamiféle átokkal..."

_________________

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Egy ideig szórakozott a matrózzal a lény, majd elválasztotta fejétől szegényt...
Ekkor egy másik matrózba kapott bele, aki ennek a mozdulatnak köszönhetőleg kiteregette a hideg hóra bendőjét, illetve mindazt, amit elkezdett emészteni utolsó étkezése után. Csöppet sem volt bíztató látvány, viszont a többieket ezzel nagyon felhergelte, és újult erővel fogadkoztak, hogy őáltaluk fog meghalni ez a bestia.

A második matróz után az alabárdosok felé fordult, majd meg is indult feléjük a lény. Neldor és Clod ekkor távolsági fegyverekkel próbálkozik, láthatóan nem sok sikerrel...

A lény már-már eléri Petrust és Alexandert, akik egymás mellett állva, hősiesen állnak és várják a bestiát. Neldor is és Clod is újra lőni készül, de valamire várnak. A lény csapásra lendíti az egyik kezét, közben egy hatalmasat ordít. Ekkor lőnek rá, de a nyilvesszők újra célt tévesztenek. A hatalmas csapást Petrus kivédeni nem tudja, így Alexanderrel együtt egyszerre ugranak egyet hátra, majd a terv az, hogy az előttük elsuhanó kezet próbálják sebesíteni. Petrust sajnos eléri a lény, és megsebesíti a hasán, Alex épen marad, válaszbökése viszont semmit sem ér, túl vastag a bőre a lénynek ahhoz, hogy áthatolhasson rajta alabárdja. Az állat újra felbőg, majd kb. 10 fokkal elfordul tőle, úgy tesz, mintha valaki megsebezte volna és másik célpontot választ magának. Ez pedig a két lövész, ugyanis egyikőjük betalált az állat szájába, ami láthatóan heves fájdalmat okozott neki.

Miközben a lény lassan az új célpont felé baktat, Alex megnézi a sérült Petrust. Három köröm is felmetszette a hasát, szerencsére nem mélyen, csak felszínesen, mégis ömlik a vér belőle. Ekkor az épen maradt alabárdos a nem messze mellette fekvő fejetlen testhez szalad, letépi róla ingjét, és szorítókötést csinál belőle Petrusnak, akinek így eláll a vérzése és újra talpra tud állni.
Alex megparancsolja ekkor egy matróznak, kísérje vissza a hajóra, hogy ápolják barátját, és kérjen némi erősítést is, talán kitartanak addig a lény ellen, hiszen bár nagyon erős, mégis lassú...

Petrus a matrózt átkarolva elindul vissza a hajó felé, miközben a többiek a lénnyel csatáznak tovább...