Neldor mintha nem is hallotta volna meg Clod kérdését, szúrosan annak szemébe nézett: - Nem tudsz valamiféle információval szolgálni arra nézve, ki használhatott holtmágiát az elmúlt pár percben?Dakk nem hinném és tudtommal a matrózok nem rendelkeznek ilyesféle hatalommal. - szólt hűvösen az elf, majd Eizyenre nézett, hogy ő is kifejtse véleményét. - A természet feltétlen híve, hogyan kerülhetett egyáltalán kapcsolatba egy, az életet minden tekintetben semmibe vevő mágiával? - morfondírozott magában Neldor. - Egy tisztavérű elf alapból nem képes elsajátítani ilyesféle "tudást", valami más is áll a dolog mögött.Félelf?Áhh, túl "tisztának" tűnik.Lehetséges, hogy a mentálmágus keze van a dologban? - jártak a gondolatok az elf agyában, egy számára 'oly elfogadható kirakós játék majdnem utolsó elemét is kirakva.Mert bár mélyen érintette a múltját, minek jelenjét és jövőjét iiletve azok folytatólagosságát megszüntette a nekromanta térhódítás, inkább gondolt a mágus egy újabb cselszövésére, hátráltatására(vagy épp előrelendítésére), mint egy - látszólag - fajtárs tisztátalan létére. - Majd hamarosan kiderül.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

De Neldor túl "tiszta", őt rendkívüli módon taszítja az "idegen" elfi hozzáállás mert megakar felelni múltjának és vérének.Hányatott sorsú szegény - relatíve - ifjú!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Amikor Neldor és Eizyen kiléptek a kabin ajtaján épp Theodorust látták amint feléjük tart. Eizyen hátrapillantott Neldorra, és egyenesen kifelé indult a folyosón. Amikor Theodorus eléállt a kérdéseivel, Eizyen szinte fel sem fogta őket, annyira máshol járt az agya. "Ki lehet az, aki ezen a hajón ilyen fajta mágiát használ?" Ekkor lépett be a folyosóra az új elf, és a minotaurusz.
Az elf feléjük közeledett. Eizyen egyből észrevette rajta a közelmultban történt tisztátlan mágia használatának lenyomatát. Még érezni lehetett körülötte a levegőben a halál és a sötétség ízét. Eizyen mindenesetre így érezte, és tökéltesen megbizonyosodott róla, hogy az elf használt nekromanta mágiát. Jelentőségteljesen Neldorra nézett, aki úgy tűnt szintén érezte amit Eizyen.
Mikor közelebb értek és Clod megszólította őket, kitörni készülő haragját épphogy tudta csak megfékezni. Szinte dübörögtek agyában az elf szavai. Mikor Neldor megszólalt egy picit lecsillapodott. "Hogy lehet ennyire nyugodt?" - kérdezte magától. Ő nem tudta olyan jól leplezni ingerültségét, mint Neldor, így végül amikor megszólalt, hangja remegett az indulattól:
- Milyen undorító dolog a nekromanta mágia használata, és te mégis ezt használod??! Hogy merted venni a bátorságot? És ezek után még azt várod, hogy megbízzunk benned??!! Mivan, hogyha az élőholtak küldtek, he? hiszen nem tudhatjuk, hogy tényleg úgy történt-e az a csata, mint ahogy állítod!!
A kirohanás közben elkezdett koncentrálni, hogy valami pusztító varázslatot bocsájthasson az elfre, hogyha esetleg harcra kerülne megint a sor. Tudta, hogy több esélye lenne, mert ő az előző csatában kevesebb sérülést szerzettt, mint a többiek akik közelharcban harcoltak. Amikor pedig körbepillantott, meglátta a minotaurusz döbbent képét is, valamint a hátára erősített csatabárdját. "Na még ez is!, legalább talán két legyet üthetek egy csapásra...!"

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Neldor meglepődött barátja agresszív fellépésén illetve egy lehetséges varázslat koncentrációjának megkezdésén. - Mi ütött bele?Kicsit túlreagálta a dolgot! - Viszont amint Dakk is vehemensebben állt fel Clod mellett, Neldor a kardjának markolatára pihentette kezét.Pontosabban csak pihentette volna, mert a kabinjában még a csata után lecsatolta magáról az azt tartó szíjat. - A fenébe!Azt hiszem itt nem rúgnék labdába. - mondta magának. - Dakk, jól figyelj rám! - mondta mindezt már hangosan - Nekünk a nekromancia megléte tette tönkre az életünket!Ne várd, hogy nyugodt szívvel menjünk el ezen esemény mellett.Eizyen kicsit hevesen vonta kérdőre a barátod de hidd el nincsenek ártó szándékaink.Egyenlőre vagy míg be nem bizonyosodik hogyan képes ilyen és ehhez hasonló varázshasználatra.Ha épész érvvel él felénk, nem fogunk agresszívan fellépni.Jó lenne ha te is meghallgatnád a jó gawád magyarázatát vagy ha már ismered azt, elég nagy bűn, hogy eltitkoltad előlünk.Nekromancia tudományát nem tűrhetjük meg ezen a hajón szó nélkül! - szűrte a szavakat az elf miközben egy lehetséges csatabárdlendítés útjából való elhajolás helyét kereste.

_________________

Theodorus nagyon nem szerette, mikor valaki cserbenhagyja, sokan nem is tehették meg, de most végülis megértette a varázslót. Ugyanis amikor feltette kérdéseit, nem számolt azzal, hogy esetleg más dolga is lehet Eizyennek... Mindketten a saját dolgaival, gondolataival voltak elfoglalva. A varázsló egy pillanatra megtorpant, de mikor észrevette az újonnan érkezett elfet, rögtön felé indult. "Biztos van valami elintézetlen ügyük"-gondolta Theodorus. Egy apró kézmozdulattal jelezte a varázsló ekkor, hogy az idő nem a legaktuálisabb a válaszra és továbbállt. Talán jobban meg is tudja gondolni, mit feleljen a lovagnak...
Theodorus látta, hogy nagyon indulatos a varázsló, amikor pedig meghallotta a beszélgetés témáját, teljesen megbocsátott a magárahagyásért.
Remélem, Eizyen memóriája nagy és el tudja tárolni a kérdéseket, és alkalom adtán visszatérhetünk rájuk.

Az eddig horkolástól hangos kabinban változás történik. Alexander felébred és fel is ül az ágyán. Fogalma sincs, hogy mi történt, hol van... Egy butykost lát nem messze tőle. Elveszi, beleszagol, semmi szaga... Meghúzza. Hideg víz. "Ez jó volt!"-nyugtázza magában. Meghúzza újra, ismét jól esik. Majd feláll és az ajtó felé veszi az irányt. Lábait gyengének érzi, alig bír rájuk állni, majd lassú, fura mozdulatokkal elindul a folyosón a fedélzet felé. Minden ismeretlen neki, csak azt vette eddig észre, hogy egy hajón van. De hol? Elgondolkodik, semmi.
Fáj a feje, meg az oldala de semmi nem ugrik be neki...
Egy pixie száll el mellette. "Ez ki? Ismerem?" -semmi sem ugrik be.
"Mi a nevem?" -fogalma sincs.
Egyre feljebb ér, már majdnem kiér a folyosóról: "Mi ez a hideg?"
A folyosó végére érve ismeretlen arcok jelennek meg előtte. Egy ideig nézegeti őket, de senki sem tűnik ismerősnek. Valamiről beszélgetnek. Ekkor hangosan megszólal:
- Emberek! Segítsetek! Mi folyik itt? Hol vagyok? Kik vagytok? Mi történt itt? (az oldalán található sebre mutat)
Észreveszik őt sokan, de nem nagyon tudják, mit feleljenek. Egyszer csak valaki számára ismeretlen megszólal...
Ki is az a valaki?

Dakk:
- Nagyon jól tudom, mi az a nekromancia. És azzal is tisztában vagyok, hogy Clod gyakorolja ezt a hatalmat, hiszen nem egyszer ez által kerekedtünk az általában túlerőben lévő üldözőink fölé. Ahol a penge és az íj már kevésnek bizonyúlt... (Oké?)
- Csak nem tudom, miért kéne ezért őt kérdőre vonni. Olyan mindegy, hogy egy tűzgolyóval ölnek meg, vagy elsorvasztják a tüdődet. Nem? Egy nekromantának is ugyan úgy loccsan ki az agya, ha fejbe vágjuk egy taglóval, mint a legájtatatosabb varázslónak...
- Nos, Clod, te nem akarsz hozzáfűzni valamit?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Johnatan miután végetért a csatározás, s a sebeit is ellátta, amiből 1 komyolyabb és még egy jópár könnyebb volt található, megszervezte a hajó takarítását! Igaz parancsot nem kapott rá, de sejtette, hogy úgyis az lett volna a következő lépés, s amúgy is a sok vér és tetem csak akadályozta volna a közlekedést, s emelett baleset-, és egészségveszélyes is! Ezért a könyebben sérült illetve elbujdosó matrózokból megszervezte a takarítócsapatot és a sérültek megsegítésére is gondolt! Miután végzett ezzel, megkereste íjját, amit a bizonyos hordó mögött meg is talált, majd leült a hordóra, s elgondolkodott az elmúlt percek eseményein! Gondoloatait végül egy halk suttogásban összegezte:"Már megint szerencsém volt!" Ezután elindult kabinja felé, hogy egy kicsit pihenjen és lepakolja dolgait, majd felkeresse a hobbitot és a lordot, s kerítsen magának valami új páncélt illetve utánaérdeklődjön a dzsinn állapotának! A kabinfolyosón eléggé nagy tömeget látott, a 2 elf, a varázsló meg a minó éppen tárgyaltak valamiről, de érezhető volt a levegőben a haragot, vagy legalábbis valamiféle dühöt! Szerencsére a kabinja a lejáró után az első volt, így gyorsan lelépett a színről, nem akart most a részévé válni akármilyen ügynek! Lefeküdt az ágyára, s egy kis idő múlva elszenderedett! Végre egy kis nyugalmat lelt!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Ismerős hangot hallott a kabinok felől, ismerős dolgok után érdeklődni. Derick nagyon kíváncsi volt, ki is kiabál ilyen furcsa kérdéseket, mert bár a hang ismerős volt, arcot nem tudott kapcsolni hozzá. Felkelt a hordó mellől és elballagott a szállásokhoz, ahol ott állt Dakk és pár ismeretlen figura is, akik valószínűleg azután kerültek fel a hajóra, miután ... vele mi is történt? Eszébe jutott, hogy Dkkal, a lovaggal vagy az atyával kéne beszélnie. A patás épp kapóra jön... közelebb ment és ekkor vette észre Alexandert, akit így már be tudott azonosítani: ő volt a három fickó közül az egyik, akik mellett a madarak támadása alatt harcolt. Biztosan elvesztette az emlékeit. Derick félelf barátja és mentora mesélt neki hasonló dolgokról. "Fene izgalmas a dolog... Először én ébredek fel valami nyomorúságos álomból(?), amire nem is igen emlékszem, aztán itt van ez az alak is, csak ő egyáltalán nem tud magáról. Túl sok elvarratlan szál... s ha ezek mind összefutnak..."
D'Rok kiráza a fejéből a gondolatokat, majd folytatta útját a - mostanra már feltűnik neki - hevesen társalgó banda felé, miközben nem vette le a szemét Alexanderről.

Clod meglepődik, hogy fajtársa ennyire vehemensen nekiugrott,de próbál higgadtan reagálni:
-Előszöris, a nekromancia nem veszi semmibe az életet, csupán mint energiára tekint rá, de most ne bonyolódjunk teológiai vitába. Talán úgy gondolod, hogy a nekromanták pár életért bármit megtennének? Talán néhányan igen, de ők Deya hadait vezetik, én nem olyan vagyok. És tudd meg, a nagy és híres druidák is gyakran semmibe veszik az életet, legyen az akár elf, akár más humanoid.

-Egy határmenti faluban éltem, mely korábban Erathiai őrposzt volt, az élőholtak inváziójával azonban elszakadt a hazájától és az elfek is betelepültek közéjük. Ritka volt a keveredés, a két faj egymás mellett élt békében és tiszteletben. Az élőholtak Av'Lee-i rohamainak sikeresen ellenáltunk. De idővel fogyatkoztunk, számos harcosunk odaveszett, ember is és elf is. Egyedül talán az menthetett volna meg minket, ha pár druidát küldenek fővárosunkból, ám erre az élőholtak miatt nem nagyon volt lehetőség. Pár varázstudónk nekünk is volt, a legkülönfélébb "tiszta" mágiaiskolákból. Elég hatásosak voltak, ám nem eléggé. Ennek hatására kezdtem el mélyebben nekromanciával foglalkozni, amit már korábban is ízlelgettem. Úgy éreztem, hogy a tüzet csak tűzzel győzhetjük le. Mint kiderült jól gondoltam, a varázslatok és hatásuk mikéntjét nem részletezném. És ezt a sikert mások is észrevették, ezért az első adandó alkalommal elküldtünk egy üzenetet, hogy küldjenek druidákat, lehetőleg némlieg nekromanciában jártasakat. Erre cserébe kaptunk egy sereget - ami mellesleg két hónap múltán érkezett meg, ez más kérdés - amely szétverte ugyan az élőholtakat, azonban kiátkozták a falvunkat a birodalomból, s nem csak varázstudókat (akik eddigre valamennyire szintén elsajátítottak egy-két hasznos dolgot), de a szegény katonák java részét is felkoncolták.

-Ez volt az, amiért szembefordultam a druida tanokkal, melyek tisztátlannak mondják a nekromanciát. Ezek után már a lejtőn nem volt megállás, bár ez inkább emelkedőnek volt mondható. Rövid idő alatt elsajátítottam jópár alapismeretet, aminek sokszor köszönhetem az életem, talán mások is. - itt egy pillanatra Dakkra néz - miután Dakkal szétváltunk a kikötővárosban, beálltam az erathiai hadseregbe. Akkor bárkit, bármilyen előélettel felvettek, hisz a határokat tartani kellett. Én is elég különös csapatba kerültem. Volt ott ember, elf, törpe, sőt még gremilin és gyíkember is! De - *sóhaj* - a többit már tudjátok ti is...

Szerk 1; Igaz, elnéztem Félvér feltételezése törölve Igen, érdekes lesz, kíváncsian várom a fejleményeket
Szerk 1.1 : Nem, nem rendelkezem telepatikus képességekkel

_________________

Petrus mikor látta, hogy a varázsló már nem Theodorus mellett van, úgy döntött, odalép hozzá és elmeséli a szakácsos sztorit...
Miután elmondta, a lovag hangosan felnevetett, bár azért csak a közelebb állók hallhatták.
Ekkor ismerős hang csapta meg a fülüket. Bizony, Alexander volt az, de legnagyobb meglepetésükre nem ismerte fel őket. Sőt, elég fura kérdései voltak. Mintha nem lenne magánál...

Theodorus és Petrus összenézett, mindketten egyre gondoltak. Ideje felkutatni az atyát és rendbehozatni vele bajtársukat, ha lehet.
Mivel nem ismeri még fel őket, most nem mennek oda hozzá, nem mesélik el, ki is valójában, valaki úgyis megteszi helyettük, inkább ketten kétfelé kutatják jóatyánkat...

Beorn, épp hol is tartózkodik az atya? Még mindig Billyvel a dzsinnél, vagy már leléptek onnan?

Petrus úgy dönt, hogy felkutatja a fedélzetet, kikérdezi a takarító matrózokat, hátha ott jár-kel valahol az öreg. Theodorus pedig tiszteletet parancsoló mivolta miatt körbekérdezi az éppen körülötte tartózkodókat, hogy látták-e az atyát, mert bizony szükség lesz rá Alexander rendbehozásához.

Vajon tudja valaki merre van?

Az egyik hátsó raktár ajtaját magára zárta. Egy lebegő fénygömb bevilágította az egész teret, majd egy másik varázslattal megtisztított egy kisseb teret a portól. Lillit őrületes táncba kezdett, karjai és csípője szemmel alig követhető mozgását még egy táncművész is megirigyelhetné. Apró lábaival folyamatosan dobbantotta a ritmust. Ez a tánc zene mellet egészen színpadképes lenne de így a csendes raktárban bárkinek úgy tűnhetne hogy megörült. Végül is úgysem látta senki, gondosan elreteszelte az ajtót, nem szeretne még egy kukkolot elkergetni. Még mindig meztelen volt, és csak remélni tudta hogy idegességében nem rontja el a varázstáncot. Lassan az ujjai végén pirinyó kis gömbök kezdtek el villogni. Mikor érezte, hogy már elég esszenciát vont el a világból, végre nekikezdhetett a ruhakészítésnek
Az ujjai folyamatosan mozogtak, mintha valamilyen pengetős hangszeren játszana. Előtte zöld posztó jelent meg a levegőben lebegve. A mozdulatait nyomon követve, alakulni és váltózni kezdett Kezdetben a régi ruhájához hasonlót akart csinálni, de aztán meggyőzte magát hogy most úgysem szidná le a papnő ha nem a hagyományos öltözetben jelenik meg. Erre mindig is ügyeltek és már a legapróbb váltóztatást is rögtön szóvá tették. De most nincsenek itt ezért Lillit végre kiélhette öltözködés iránti szenvedélyét. Valami újat, valami szokásostól eltérőt akart. A levegőben levitáló anyag négyfelé vált.

A legkisebb részből két szandál készölt. Bonyodalmas volt a kialakítása, de mikor végzett vele boldogan huzat fel. A hosszú rögzítő zsinegeit kétszer körbetekerhette ívesen felfelé a lábán égy végül is a térde mögött kötötte meg.
A második részből készült a szoknya, egy fekete sűrű szövés eléggé rövid és szűk szoknya amit egy testesebb ember nő akár fejpántként is használhatna. Gyorsan magára kapta, elégedetten látta hogy úgy simul az alakjára ahogy szerette volna, remélte hogy a vérkeringését nem szorítja el.
A harmadik részből egy szintén fekete felső rész készült. Kevesebb anyagból, mint az előző és kicsit sokallta is rajta a kivágást, de már kezdett fáradni ezért nem alakította tovább. Ez merészebb egy kicsit, na és.
Mielőtt végképp kiadná minden erejét a negyedik anyagból egy fejpánt jött létre. Zöld színű selyem, középen a Zöld úrnő szimbólumával. Ezeket is magára öltötte.
Egy újabb varázslat hatására az egyik láda oldala tükörré változott, ahol egyben láthatta mit alkotott. Tagadhatatlanul tetszett neki. Mostanra már teljesen elfelejtette, hogy otthon ezért mit kapna.
- Egész jó lett- konstatálta magának, Lelapít ott ahol le kell és domborít ott ahol domborítani kell. Csak a hasam ne lenne ennyire fehér. Talán, majd ha eszembe jut a barnító varázslat azzal egy kicsit napbarnítottá tehetem.
Remélem a többiek nem röhögnek ki- gondolta mielőtt felmászott volna a raktár létráján.

Kívánságotok, parancs!

Selmo atya: a lord kabinjába sietetett, ahol a kapitánnyal együtt épp összedugják a fejüket, hogy az újabb furcsaságokat megvitassák, köztük a dzsinn feltűnését, esetleges hasznosságát, vagy kártékonyságát, a madarak (madárlények) támadását, okát.

Kormányos: a kormánynál, vár arra, hogy felváltsa őt az a matróz, akit lassan kezd kiképezni az alap kormányzói ténykedésre (:lol:), hogy legalább pihenni tudjon.

Matrózok: három a fedélzetmester utasításainak megfelelően a fedélzetet takarítja (lassan végeznek), három meg még pihizik.

Zumba, a szakács: szerelmes sóhajtozások közepette épp valami lakomát rittyent a szerencsére azóta kiszellőztetett konyhában.

A dzsinn: továbbra is abban a kabinban heverészik, ahová vittétek. Életjelt még mindíg nem mutat.


A minotaurusz végig egyetértően bólogat Clod "előadását" hallgatva. Amikor gawája a druidákról beszél, akaratlanul is összeszorul az ökle. Túlságosan át tudja érezni a helyzetet, főleg úgy, hogy már hallotta nem is egyszer a történetet.

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Theodorus nem jár sikerrel az emberek kikérdezésékor. Fura, hogy senki sem látta az atyát, de ez van... Viszont sietve érkezik Petrus, aki látszólag jó híreket hoz.
Így is van. Az alabárdos állítása szerint az egyik matróztól tudja, hogy jóatyánk a lord kabinja felé indult... Hogy miért, azt nem tudta, de valószínűleg még most is ott van.
Lovagunk amint megkapta a hírt, egyből el is indult az atyához. Fontos mondandója miatt nem várhatott senkire és semmire. A varázslóval való beszélgetése így későbbre tolódik... Sietős léptekkel halad, míg oda nem ér az ajtóhoz. Ekkor picit vár, összeszedi gondolatait és óvatosan bekopog...

Petrus amint elment Theodorus, Alexanderhez szólt volna, de ekkor úgy látta, mintha valaki szerette volna megelőzni ebben...

Szegény Alexander kétségbeesve várja, hogy valaki szóljon már hozzá, de eddig senki sem tette meg. Megelőzi valaki Petrust?