Neldor koszosan és kimerülten ült a fedélzeten, miközben hátát a hajókorlátnak vetette.Egy rövid ideig nézte a tetemek eltakaritását illetve a rendbetételi munkálatok megkezdését majd felállt és kardjának vérmocskos pengéjét megtörölve elindult kabinjába, hogy lepihenjen.Oly' régen volt már erre alkalma.Mikor a folyosón épp célja felé igyekezett, meglátta amint Billy lép ki az ajtón, értesítve a többikeket a dzsinn állapotáról.Megvárta a választ, megnyugodott és a kabinban már a jó hírt közölte is Eizyennel.Ezután az elf levette páncélját és az ágyára feküdt.Nem kellett sok idő, hogy mély álomba szenderüljön.Azonban, amint elérte a pihenésének legmélyebb pontját, furcsa hangon, idegen szavak jutottak el hozzá.Mintha valami idézés hangjai lennének.Én nincsenek is olyan messze, talán csak húsz-harminc méterre...

_________________

Billy fáradtan lép ki a szobából, vele együtt tűzrózsavirág, és lávabokor illat árad a szobából. Meglepődve nézi a felé irányuló tekinteteket, majd miután meghallja a hozzá irányzott kérdést, kisé nehézkes lihegés közben válaszol:
-Atyám, úgy néz ki, hogy sikerült stabilizálni az állapotát, ismét van súlya, és a bőrszíne is egészségeseb, de továbbra sem mozdul. Kérem atyám maga jobban ért az életjelekhez, jöjjön be és vizsgálja meg maga is!

A felhő, amit távcsöves barátunk furcsának talált, már nem a hajó irányába halad. Mondja is magában:
- Azt ki lehet venni, hogy tényleg nem felhő, hanem egy másik hatalmas repülő lénycsorda, talán fekete sárkányok? Mindegy, amíg nem felénk tartanak, addig semmi gond! Viszont rossz hír, hogy nem vagyunk egyedül a tengeren, túl messze nem lehet a célpontjuk... Vajon szóljak erről a kapitánynak?

Theodorus a csata után míg várni kell a dzsinn állapotát elemző Billyre, meglátogatja Alexandert. Látja, hogy alszik, a sebe pedig szépen gyógyul. Ezért meg sem próbálja felkelteni "Aludjon csak, addig sem fáj neki!" -gondolja a lovag.

Ekkor Petrus zavarja meg, akit megkért, hogy szóljon neki, amint változás történik. Ő pedig jön és elmondja, hogy kijött Billy, ideje visszatérni és meghallgatni, amit mond.

Ezzel vissza is indulnak a nem is olyan messzi gyülekezet felé, ahol látják, hogy az atya épp belép a kabinba, ahová a dzsinnt szállították...

A madárlények teste málladozik, amint valaki hozzáér. Furcsa, undorító, nyúlós tapintásúak, mintha valami zselészerű anyagba nyúlna az ember. Brrrrr... Ráadásul, ahogy a dögök a hideg tengervízbe csobbannak, ahelyett, hogy szépen elmerülnének, lebegni kezdenek a víz felszínén, és amíg a száguldó hajóból hátratekintve szemmel lehet tartani őket, teljesen úgy tűnik, mintha szabály szerűen olvadoznának. Akár egy jégkocka egy pohár forró vízben. Nyugtalanító egy látvány.

Freemy: legyen egy csorda fekete sárkány? Szeretnéd?

Az atya: Selmo atya belép a kabinba, amely még a hobbit varázstudó rituáléjától szaglik. A jó pap akaratlanul is istene jelét veti magára, és kissé furcsán bámul a távozó Billy után. Nagyjából öt percet időzik odabenn, majd gondterhelten lép ki ismét, szokás szerint kopaszodó feje búbját simogatja:
- Fogalmam sincs - fordul a hobbithoz. - Igazából semmi életjelt nem mutat, amit mondjuk egy normális emberi lénynek kéne, de valahogy nem tűnik halottnak. Bevallom, még nem vizsgáltam soha meg egy külvilági lényt ilyen szempontból. Ha engem kérdeztek, azt mondom, várjunk vele, hátha magához tér. Addig is őriznie kéne valakinek. Ha meg nem tér magához, legalább elmélyedek kissé a dzsinnek belső testfelépítésének tanulmányozásában... - teszi hozzá ez utóbbit magamagának, egészen halkan.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Amíg nem ellenem jönnek, lehetnek bármennyien. Mégis hihetőbb, hogy hatalmas sárkánysereg látszik felhőnek, mint csak egy csorda... Nem? Úgysem érdekes a sztori szempontjából, akkor miért ne? Ha gondolod, véletlen pár darab felénk is tévedhet...

A zárt kabinajtón túl hőseink mindeközben arról beszélgetnek, ki milyen hőstettet hajtott végre a mai napon. Egyesek beszéde arra enged következtetni, hogy bizony nem kicsit túloznak. Mikor valaki azt mondja: "... Fél kézzel hét dögöt vágtam le, miközben sérült társam óvtam a másikkal..." már mindenki tudja, hogy az illető nagyotmondó versenyen is sikeresen indulhatna, bár arcával senki sem jelzi felé ezt... A többség azért mégis igaz történeteket mesél. Valaki történetét aztán épp félbevágva újra nyílik az ajtó és kilép az atya Billyvel az oldalán...

D'Rok fáradtan tápászkodik fel, amint látja, hogy Selmo és Billy a többiek felé veszi az irányt. Akármennyire is visszavonulva tengeti életét a hajón, érdekli, mi a helyzet a dzsinnel. Egy magafajta kalandozó-szerűség sem láthat mindennap ilyet, így szeretné tudni, mi hír van az új jövevényről. Elindul hát a csoportosulás felé, ahol mindenki az ajtón kilépő alakokat figyeli.

Clod segít a matrózoknak kidobálni a tetemeket a hajóról. Nincs más dolga, hisz Dakkot nem nagyon látta az összecsapás óta, a többiek pedig a hobbitra várnak, amíg ő próbálja a dzsinnt magához téríteni. Egyhangúan dobálja a nyálkás málladó hullákat a vízbe. "Deya urai örülhetnek a sok léleknek, bármilyen torz lényeké is azok" Gondolja munkája közben. Egyszer azonban hirtelen valamit érez. Az épp keze ügyébe kerülő állat már nem mozog, de még mindig érzi benne az életet. Nekromanta tanulmányai alatt megtanulta, hogy hogyan érezze meg egy testben az életerőt akkor is, ha az már a halálán van.

Az elf halkan - míg bal kezével az állat nyakát fogja - a kesztyűs kezét az állat mellkasára elmormol néhány varázsszót. A csendre nincs oka, hisz a közelébe nincs senki sem, de ki tudja mit reagálnának utastársai arra, hogy milyen mágiákat alkalmaz... talán még így is megérzik majd a varázstudók a hajón. Miután a szavak elhagyják a száját jobb keze halvány lilás fényben elkezd derengeni, s szinte végigfut karjának erein. Az állat eddig is rothadó teste most méginkább bomlásnak indul, teste kiszárad. Clod kihajítja a (mostmár) teljesen holt dögöt, s a körülötte maradt néhány tetemet is bedobja a tengerbe. Miután munkájával végez körbenéz a fedélzeten. A matrózok többsége még mindig a dögöktől tisztítja meg a fedélzetet, a többi utas eltűnt a szeme elöl. Kivéve egy valakit, aki az előfedélzeten áll, s a tovaszálló felhőt nézi. Kezében csatabárdjával, a tengervíztő fagyott szőrével igencsak furcsán mutat az előfedélzeten. Dakk az.

Mikor odalér az előfedélzetet a hajó fő részével összekötő pár lépcső aljához valami feltűnik neki. Eddig úgy tudta, hogy Dakknak remek hallása és szaglása van. Bár lehet érzékeit leköti az előttük elhaladó felhő. Talán ismét vér fogja áztatni a fedélzetet... Mivel Dakk nem veszi észre ezért ő szólal meg:
-Nos barátom, azt hiszem most van egy kis időnk, hogy feltegyek pár kérdést, feltéve, hogy az a valami vagy valamik nem tör az életünkre. Előszöris miért támadtak ránk ezek a dögök? Hirtelen felbukkantak és minden ok nélkül nekünk estek. Ilyen lényekkel még eddig nem is nagyon találkoztam. Az úticélotokkal vannak kapcsolatban? És tulajdonképpen hol is vagyunk most? Ha jól saccolom vagy az északi szigeteket tűztétek ki végállomásként vagy Bracada partjai felé hajózunk. Őszintén szólva nem tudom, hogy melyik lenne rosszabb...

Megj 1; Ezt az életerő-szívó dolgot azt gondolom meg kell magyaráznom. A 3 idején/világában nem tudom volt-e ilyesmi, de szerintem a Death Ripple nevű spell azonosítható azzal. A 4-ben pedig van életerő elszívás, már ha jól emlékszem Nem tudom egy ilyen varázstudók előtt mennyire marad titokban, tőlem akár balhé is lehet belőle, hogy haladjon a sztori. Mondjuk ha az atya - mint jellegzetes erathiai szerzetes - ellenezné a nekromanciát, vagy ilyesmi. Persze szabad a vásár.
Megj 2; Beorn, az elf barátunk nem nagyon tud a kalandról - az mellékes hogy én igen, bár én se teljesen - így szvsz jogosan kér felvilágosítást.

_________________

Freemy: maradjunk abban, hogy a sárkányok a H3 RPG-ben rohadtul ritka lények, így NEM fognak csordában repkedni. Csak ha eljön a világ vége maximum... Legyen inkább sima felhő.

MGee: nekem tetszik az életerőszívás. Maradjunk annyiban, hogy - akár a D&D-ben - egy varázslatot azért nem annyira könnyű észlelni, ha azt az illető éppen nem látja, vagy hallja. Még ez utóbbi esetben is lehet álcázni, és megfelelő gyakorlással (a D&D-ben erre külön skill szolgál) lehet totál másnak álcázni, vagy némán, mozdulatok nélkül elvégezni. Természetesen egy nagyobb hatású varázslat használja a manát a környezetéből, és az átmeneti manahiányból, illetve az esetleges visszamaradó hatásokból következtetni lehet arra, hogy mi is történt. Ezt azonban tanulni kell, a visszamaradó hatások értelmezése nem könnyű, különösképpen a Boszorkányvadászok és az Inquisitorok jeleskednek benne...

Dakk:
- Nem tudom, mik voltak ezek a dögök, de igazából már kezdek semmin sem csodálkozni... amennyi furcsaságon mi átmentünk az utóbbi időben... Tudod mit, úgy látom, hogy az a valami mégis csak sima felhőnek tűnik... egyenlőre legalábbis... Menjünk le a konyhára, mert rámférne még egy kis meleg! Azután a tündérkére is akarnék még vetni egy pillantást. Ott azután elmesélem neked az egész kalandot, hátha Te, aki több évet láttál nélkülem, ki tudsz okoskodni valamit belőle. Egyébként meg - int valamerre a hajó elé - nem Bracada felé tartunk. Célunk a Jégszigeten van, ami, ha jól emlékszem, Tatalia északnyugati csücskétől északra helyezkedik el. No gyere, menjünk!

Azzal lebattyognak a meleg konyhába, ahol a szakács épp újabb, nagy adag grogot készít a harcban részt vevőknek. Dakk megszemléli a pixie-t, és örömmel konstatálja, hogy az lassan éledezni kezd, majd letelepednek egy-egy fapadra, és a maga komótos, tömör stílusában nagyjából elmesél mindent onnantól kezdve, hogy elváltak egymástól a Fehér Hajó fogadóban...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Rendben, akkor rábízom mindenki fantáziájára, hogy mi volt a felhő. Az legalább végtelen...

Mielött a mino és az elf beléptek volna a konyhába. Bocsika de ezt már régebben megirtam és most nincs időm átirni. Remélem nem baj.


A konyhában hagyott gubó hirtelen mozdult meg. A nagydarab szakács összerezzent, mikor meglátta. Fogalma sem volt hogy mi ez a valami, de kitenni sem akarta nehogy a minótaurusz rossz néven vegye. A falhoz állt és csak remélte hogy nem valami ocsmány orjásrovar kell ki belőle.
A selyemszálak fonadékén egy repedés futott végig, majd két vékony kis kar nyúlt ki belőle. Lillit egy erőteljes mozdulattal feszítette szét. Ösztönösen tudta hogy a karjaival és a szárnyaival egyszerre kell nekifeszülnie, ha ki akar jutni. Végül is sikerült kikószálódni belőle. Nagyszerűen érezte magát, az inkubációs gubó remek munkát végzett. Nemcsak a sebeit gyogyitótta be, de a varázserejét is felfrissítette, valamint új erővel töltötte fel. Frissnek és tettre késznek érezte magát. Csak kicsit elzsibbadt végtagjait kellet kinyújtóztatnia, nem éppen kényelmes pozícióban ájult el és bábozódott be. Miután érezte, hogy kimegy a görcs a tagjaiból, rögtön egy hidegtűrő varázslatot aktivizált. Most már teljesen frissnek érezte magát, még a hirtelen támadt hideg sem zavarta. No lássuk, hol vagyunk.

- Nini, ez itt a konyha. Hogy kerülhettem ide? Biztos Dakk hozott be .- Csak most vette észre a sarokban toporgó szakácsot. – Szia- integetett neki. Na, de ez miért bámul ilyen kiguvadt szemekkel, és miért vigyorog, mint valami gyerek, aki tudja, hogy a legnagyobb csínye ellenére sem szidják meg.

- Mit bámulsz? Tette fel neki a kérdést. Kicsit idegesítette az a fancsali vigyor az arcán.
Mielőtt a szakács válaszolhatót volna, Lillit- nek beugrott, amiket már az inkubációs gubókról tapasztalt. Ezek olyan hatékony gyógyító eszközűk, amik akár még a pixi testébe lőtt nyílveszőt vagy a szervezetébe jutott mérget is képesek eltüntetni. Magyarul mondva felold mindent a pixi testén kívül. És ebbe a mindenbe beletartoznak a ruhák is.
Rémülten kapta a kezeit meztelen teste elé. Hogy lehet ilyen feledékeny, átkozta el magát. Most az egyszer sajnálta hogy ilyen karcsúak a karjai, így nem sokat tudott eltakarni magából.
- ELFORDULNI MOST- parancsolt rá a nagydarab szakácsra, de az mintha meg se halotta volna. Még mindig kikerekedett szemekkel és idegesítő vigyorral bámulta.
- No várj csak. Sziszegte a méregtől elöntött hangon. Egy régen használt varázslatba kezdett. Az orra körül egy átlátszó szappanbuborék jelent meg. Egy másik meg a tenyerén metarizálódott. A tenyerén lévő lassan emelkedni kezdett és közben egyre inkább zöldes szint vett fel, mintha sűrű gázok kavarognának benne. A konyha mennyezetéhez érve a buborék kipukkadt.


A szakács, mint a megvadult bika tépte fel a fedélzeti ajtót. A kint állókat férelökve rohant a korlát felé. Mikor elérte egyből rókázni kezdett, a fedélzeten álok értetlen szemmel nézték.
Alaposan kiadta magából az utolsó ebédet, talán még a tegnapit is.
Lillit dühös arccal lépett ki az imént feltépett ajtón. A szakács egyik kötényét tekerte magára, olyan helyzetben, mint ahogy fürdés után a törülközőt szokták.
- Örülj, hogy ennyivel megúsztad. A törvény szerint meg kéne, hogy vakítsalak. –kiáltott rá a szakácsra. Majd felemelt orral a kabinja felé vette az irányt, közben a válla felett még visszaszólt a kint állóknak. – Ja és bocsi de azt hiszem, hogy a konyhára ráférne egy kis szellőztetés, mert eléggé büdös van bent. És, most ha megengeditek, távozom, még ruhát kell teremtenem magamnak.- A választ meg sem várta már be is libbent a fedélzeti ajtón.

Jó, hát legyen

Dakk és Clod épp a lépnének be a konyhába, amikor a szakács őrült módjára feltépi az ajtót és kirohan, épphogy nem borítja fel az elfet, aki épp az ajtó kinyitására készült. Magában már a legdurvább szitkokat szórja a "támadójára", de visszafogja magát és csak utánakiált:
-Hé ember! Nem látsz a szemedtől? Mi a....
Azonban már nem tudja befejezni utolsó mondatát, hogy megkérdezze mi folyik itt, ugyanis épp ezalatt távozik a szerencsétlen emberből a legutóbbi ebédjének maradványa, egyenest a tengerbe. Rövidesen a pixi is felbukkan a konyhaajtóban, teste körül a szakács egyik köténye. Clod számára világossá válik, hogy mi is történhetett az imént odabent. "Még szerencséje is volt a szerencsétlen flótásnak, hogy nem kell vakon tengetnie mindennapjait...meg aztán ki készítene ételt?" Gondolja magában, majd Dakkhoz fordul:
-Azt hiszem jobb lesz oda nem bemennünk, amíg a varázsige elmúlik. Hidd el párszor már megtapasztaltam milyen is az...még fiatalabb éveimben. - mondja, második mondatát halkabban, nehogy a kis tündér meghallja - Mi lenne, ha inkább a kabinodba mennénk? Mégiscsak jobb, mint idekinn fagyoskodni és közben meg is nézhetnénk mi történt a dzsinnel.

_________________

Sziasztok, a csatáról most nem tennék említést, mivel úgy gondoltam, hogy Eizyen nem tud közelharcolni, és tűzmágiát sem használhatott volna ami hathatott volna, ezért a csata alatt végig az utitársaira varázsolgatott, őket erősítette, ha ez nembaj. Egyébként meg nem voltam gépközelben, ezért nem tudtam írni, úgyhopgy sajnos ebből a csatából kimaradtam.

A csata után Eizyen fáradtan lerogyott az ágyára. A botot a sarokba támasztotta, mellyel valamilyen szinten még tudta védeni magát a fedéleten. A sok gyorsító és erősítő varázslatban nagyon kimerült, ezért most inkább lepihent. Sejtette, hogy a dzsinnek több idő fog kelleni, míg magához tér. Igaz ő is szeretett volna majd elbeszélgetni a dzsinnel, rendkívüli módon érdekelte ennek a lénynek a léte, mivel erősen vonzódott a mágiához.
Épp az ágyán meditált és energiát gyűjtött, amikor Neldor belépett. Neldor elmondta, hogy a dzsin úgy tűnik jobban van. Az elf pár kisebb sebesülését Eizyen beforrasztotta, de szerencsére úgy tűnt nincs komolyabb sérülés rajta.
Neldor is fáradtan az ágyra huppant Eizyen mellé. Épp a csatának egyes részleteit beszélték meg, amikor egyszere hallgattak el. Eizyen a levegőben megérzett egy különös, - rég nem érzett - változást. Lehet, hogy más ehhez hasonló változást nem vett volna észre, de ez különösen beleivódott a három évvel ezelőtti csatából kifolyólag, ahol Eizyen elvesztette apját, és az egész falut lerombolták ahol addig élt.
Neldorra nézett. Az elf is észlelte a változást és arcán megrándult egy-két izom.
- Ez az amire gondolok? - kérdezte. A mágus csak komoran bolintott, és mintha megbeszélték volna egyszerre indultak el a kabin ajtajához.

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Petrus amint észreveszi a szakácsot szaladni, egy pillanatra benéz a konyhába, ami koránt sem úgy néz ki, mint máskor. A pixit soha sem látott pózban látja odabent, és maga a helyiség is más színben tündököl... Mivel az apró leányt ruhátlánul látja, azonnal távozik, majd rögtön Zumba után ered. Őt a fedélzet mellett találja ráadásul nem is egyedül. A szakács bár látszik rajta is és a tengeren hullámzó szokatlan folton is, hogy kidobta legutóbb elfogyasztott ételének egy elég nagy részét, ő mégis mosolyog... A matróz és az időközben odaerő alabárdos is meglepődik, mikor megtudja, hogy szerelmes a szakács. Petrus ekkor rákérdez:
- Mióta? Eddig ugyanis jelét sem észleltük sem rajtad sem a főztödön, hogy ilyen állapotban lennél... Ki az a szerencsés?

Theodorus bár észrevette szakácsunk szokatlan viselkedését, most nem törődött vele. Látta, hogy Petrus utánament, gondolta, majd ő elmeséli az egészet, ha lesz kedve hozzá, neki fontosabb gondolatok töltötték be elméjét. Ez pedig nem volt más, mint a beszélgetés során tapasztalt furcsaság illetve a csata közben észlelt furcsaság közötti kapcsolat okának keresése. Korábban ott hagyta abba az elmélkedést, hogy rájött, valami ruhadarab okozhatja, és a pajzs valamit felső ruházata nem lehet az. Mi maradt még?
Most következzen szó szerint a lovag összes gondolata a témában:
A csizma? - nem hiszem, ez az egy dolog az, ami még megmaradt otthonról, lehetetlen, hogy varázsereje legyen.
A zokni illetve az alsóneműnek nem szoktak varázstulajdonságot adni...
A kesztyűt még a kastélyba kerülés előtti mesterlövésztől kaptam. Neki fontos volt a kesztyű, azt mondta, szerencsét hoz, rásegít a pontosabb lövésekre, de túlvilági lények észlelésére nem volt szüksége, pláne ha a szellemlényeket nem is mindig lehet eltalálni... Ez nem lehet az! Kizárt!
Apropó előholtak, szellemek, túlvilági lények. A kastélyban szinte mindig ők voltak az ellenfelek. Nézzük, csak mi származik onnan! Nem túl sok minden.
A pajzs, de ezt már kizártam.
A sapka, amit egy másik lovagtól nyertem első megnyert tornámon. Ez lehet varázserejű, hiszen alig tudok róla valamit. Mi van még?
A kard. Ezt a lordtól kaptam, az ő kardja volt. Azt mondta mikor átadta, szerencsét hoz, majd kacsintott egyet... Ez is gyanús, hiszen köztudottan hatalmas előhalott ölő volt valaha.
A sál is onnan származik, de erről sem tudom elképzelni, hogy varázsereje legyen.
Az ingem, ami elszakadt, szintén a kastélyból származik, de az is már kizárt.
A nyaklánc pedig elvileg pont a szellem megszállás ellen van. Nem hinném, hogy szellemlátási-hallási képességet is adna, de azért ez sem zárható ki teljesen...
Másom nincs. Tehát vagy a sapka, vagy a kard vagy a nyakék. Itt is van mellettem Eizyen rá is kérdezek óvatosan, mi mindent tud az ilyesmiről, persze nem jöhet rá kérdésem okára!
Eizyenhez fordul a lovag, majd megszólítja:
Ne haragudj, hogy megzavarlak. Még nem sokat beszélgettünk, úgy érzem, itt az ideje, hogy pár szót váltsunk egymással.
Tudod, engem túlzottan soha sem érdekelt a mágia. Túl kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy ilyesmit tanuljak, meg aztán a test-test elleni küzdelem és a lövészet mindig jobban vonzottak. Ennek ellenére a varázshatású tárgyak mindig is érdekeltek. Ilyesmit soha sem szereztem magamnak, túl drágák voltak szerintem a tudásukhoz képest... Szerinted megérik az árukat? Milyen varázshatású tárgyakat ismersz, miket használsz, ha van ilyen? Támadásra vagy védekezésre használsz inkább tárgyakat? Vannak tudomásod szerint valamilyen varázstárgyak a hajón? Fel tudsz ismerni tárgyakat, hogy rendelkezik-e valami varázserővel, vagy sem?

Természetesen a varázslónak lehetnek elképzelései, hogy miért kérdezi ezt a lovag, de semmi konkrétumra ne jöjjön rá, ha lehet!

A szakács egy pillanatra mintha megbántódna, mikor a főztjére terelődik a szó. Talán úgy érzi, becsmérelték kissé. Ám az érzés ahogy jött, úgy el is múlik: arcán újra boldog, megelégedett (sőt, kissé bamba) vigyor terül szét.
- Egy istennő! Nem szabad róla beszélnem, mert szerencsétlenséget hoz. Ez a csoda hozzá tartozik népem múltjához... és csak az arra érdemesek részesülhetnek benne! Sosem hittem volna, hogy én leszek az egyik! De szavamra, olyan boldog vagyok, mint még sohasem életemben! Ahogy kiszellőzik a konyha, olyan vacsorát rittyentek nektek, hogy mind a húsz ujjatokat megnyaljátok utána!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Petrus is elmosolyodik, majd még mielőtt távozna így felel a szakácsnak:
- Aztán emiatt el ne veszítsd kivételes érzékedet a főzéshez! Nem szeretnék túl sós ételeket fogyasztani!

A szakács válaszát már meg se várja, indul vissza. Közben úgy dönt, benéz Alexanderhez.
Belép a kabinba. Alabárdosunk alszik még, méghozzá elég mélyen, hiszen ahogy szokott, most is horkol... Petrus ezt most kivételesen jó jelnek véli, örül neki, bízik benne, hogy hamar rendbejön itteni legjobb barátja. Majd elhagyja a kabint és visszatér Theodorushoz. Nem siet túlzottan, mert látja, hogy a lovag el van foglalva és épp egy picit félrehúzódva a varázslóval beszélget. Gondolja, ha akarja, majd elmondja a lovag, miről volt szó, zavarni semmiképp sem akarja őt.

Hohó! csak nekem tűnik úgy, vagy Eizyen tényleg két helyen van egyszerre? Ewolian hsz-ében még a kabinban csücsül, Freemynél meg kint van a fedélzeten. Lehet én látom rosszul a dolgot, de próbálnék egy kicsit igazítani rajta. Innen végülis bármi lehet, ha nem passzol akkor átírom.

Dakk és Clod épp a közös szálláshely felé tartanak, amikor óhatatlanul belebotlanak egy kis csoportba, akik egy nyitott kabinajtó előtt beszélgetnek. Az elf már látta mindannyiukat a fedélzeten, minotaurusz barátja pedig valószínűleg, sőt, szinte biztosan ismeri valamennyiüket. Egyikőjük egy elf, Clod őt már ismeri, (gyk: Neldor)a második alak egy ember, ruházatából ítélve varázslóféle lehet. (gyk: Eizyen) Ők ketten a nyitott kabinajtóhoz közel állnak, míg a harmadik kissé távolabb. Ő is ember, Clodtól nem messze harcolt a szárnyas lények ellen. Kitűnő lövész - ember mivolta ellenére -, ehhez kétség sem férhet.(gyk:Theodorus) Valamiről mintha beszélnének, amikor azonban a minotaurusz és az elf közelebb ér hozzájuk hirtelen elhallgatnak. Meg is kérdezi Clod egyetlen ismerősétől a hármasból:
- Neldor, mondd csak, mit csináltok itt? Azt hittem mind holtfáradtak lesztek az ütközet után...

Szóval így képzelném el: a paladin a két harcos épp akkor kapta el, amikor kabinjukból kifele jöttek, hogy a különös dolog után járjanak, amit éreztek. Ha nem tévedek ez a rég nem érzett változás a nekromanta mágia jelenléte lehet. Ha jól emlékszem Neldor szülőfaluját élőholtak rohanták le és pusztították el. Vagy tévedek?

_________________

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0