Cherbó a fájdalomtól eltorzult arccal csapkodott a madarak után. Már jó pár helyen csíptek ki kisseb cafatokat belőle. A vérveszteségtől az ájulás szélére sodródott, ráadásul a számára szokatlan hideg csak még tovább lassította amúgy így elfáradt karjait. Folyamatosan úgy érezte, hogy a madarak csak incselkednek vele. Jókat mulatva tehetetlenségén. Ebben a harcban nem sok sikerélmény jut neki. De azért amíg van benne erő harcolni fog- tökélte el magában. Most látta meg a hajó felé úszó minótauruszt a hátán a pixivel. Ezek meg mi a francot keresnek ott? Mindegy végül is. De hogy fognak visszajutni a fedélzetre?
A gondolat egyszerre fogant meg a tettel. Felkapta a hozzá legközelebb lévő kőtelet, és az árbochoz kötötte. A hajókorlát nem bírná el Dakk súlyát. Közben egy újabb tollas lény csapott le rá és mélyesztette hátába a karmait. Cherbó odakapott és a madár lábát megragadva a padlóhoz csapta. Még rá is taposott mikor a hajó oldalához futott és a kötél másik végét ledobta a minó-nak. Pár tűzlabdával fedezhetné is őket, de erre most nincs lehetősége.

Lillit félájult állapotban kapaszkodott Dakk vállába. Az egész teste remegett és rángatózott. Próbálta újra aktivizálni a hidegtűrő varázslatot de sehogy se ment. Gondolatai egyre jobban lassultat, végül már a hideget és a sebeiből áradó fájdalmat sem érezte. Boldogan zuhant az eszméletlenség karjaiba.

Mikor Lillit elájult egy speciális önvédelmi mechanizmus indult be körülötte. Ez a varázslat természetesnek mondható a pixik közt, bár ritkán jön elő, mert általában kerülik a veszélyes helyzeteket.
Elösször csak pókháló szerű szálak jelentek meg a teste körül. Ezek sokasodni kezdtek, mignem teljesen beburkolták Lillit-et. A szálak tovább növekedtek és mikor sikerült rendesen megkapaszkodniuk, elnyerték végső, meglehetősen erős, szilárd de mégis rugalmas állapotukat. Leginkább egy hernyó bábjára emlékeztető valami csöngött most Dakk válla felett. Felűről a minó egyik szarvára, alulró pedig a vállába és a háta egyik részére tapadt oda.

A szellem.

Az atya (ha a fedélzeten van egyátalán, ha nem akkor bocsi) elég szorongatott helyzetben volt. Varázserejével valamiféle mágikus pajzsot képzett és ezzel próbálta visszatartani támadóit. (Remélem nem baj). Két madárlény azonban megtalálta védelme réseit és azokon áthaladva egyenest a papnak rontanak. Az atya talán önvédelemből talán valami mágikus csapás előkészítése ként, az arca elé tartotta a kezét. Nem tudom melykre készült de, bármely is lett volna hasztalanak bizonyult mert a két szárnyas démon élettelenül zuhant a lába elé. Elösszőr nem értette a dolgot, de aztán felpillantott és meglátta a feje fölött lebegő sötét felhőt.
A sötétségből csápok nyúltak ki és ostorként csapkodtak a támadók között. Amely madarakat megérintették azok az életerejüktől megfosztva, kifacsart gyümölcsként esett le. A sötétség eleven fekete lyukként szívta magába az életüket tápláló eszenciát. Az atya épp szólásra nyitná a száját, de megelőzőm.
- Én megvédelek minden ellenségedtől, te meg segíts nekem megtalálni a mentálmágust, hogy megölhessem.

Theodorus amikor meglátja az első lecsapó villámot, nem tudja hová tenni. Majd mikor megszólal fejében a szellem hangja, mindjárt tudja, hogy ki okozza mindezt.
Az atyához intézett rövid, de velős mondandójából érdekes asszociációk kezdenek keringeni a lovag fejében. Ilyesmikre gondol:
- Ez nem a mentálmágus, viszont meg akarja ölni. Segít az atyán, pedig ha hagyná meghalni, kiszabadulhatna. Mégis van benne valami jó, vagy borzasztóan hű az adott szavához. Inkább az utóbbi lehet, és ennek nagyon megörül Theodorus, hiszen ezentúl ha bármit hall, az úgy is lesz.
Egy dolog viszont nagyon furcsa neki az egészben, méghozzá az, hogy abszolút nincs olyan csend, ami a tanácskozáson volt, most mégis szinte ugyanolyan hangosan és érthetően észlelte a párbeszédet, mint korábban. Ez azért is érdekes, mert korábban nagyon közel is voltak hozzá, most viszont tőle távolabb áll az atya és a villámok se a közelbe csapnak le... Ezen ismét elgondolkozik. Biztos, hogy kimondott hang nélküli, agyhullámokkal történő beszélgetést észlel. Csak két lehetséges megoldást lát az egészre.
1. Valamelyik varázsló elvarázsolta,
2. Varázshatalmú tárgy van a birtokában van.
Az első variáció nem túl valószínű, hiszen varázslókkal nagyon még nem volt dolga, így most már csak az a kérdés számára, vajon melyik tárgy rendelkezik varázserővel azok közül, amit a tanácskozáson is viselt illetve most is visel. A páncél és korábbi ruhája már ki is esik a választékból, hiszen most nincs rajta egyik sem, de vajon mi lehet, ami ezt okozza?
Ideje azonban nem nagyon van gondolkozni, hiszen a légvadászok még mindig szép számmal érkeznek. Kardja már nagyon sok állat életét kioltotta, de még mindig nem eleget...
A lovag így úgy dönt, hogy ha szerencsésen túléli a támadást, akkor is ráér ezen gondolkozni, nem szeretne úgy járni, mint alabárdos barátja, aki valószínűleg szintén figyelmetlensége miatt elég súlyosan megsérült...

Remélem nem baj, ha nekiáll Theodorus azon gondolkodni, vajon mi okozza páratlan képességét. Idővel ki is fog számára minden derülni, de más nem fogja megtudni, kivéve, ha a sors másképp rendeli...

Alexander miután Petrus távozott, az ő javaslatára megpróbált aludni, pihenni egyet. A fedélzetről azonban nagyon behallatszott a hangzavar... Alabárdosunk felkelni sem tudott, nemhogy visszamenni segíteni nekik, pedig legszívesebben ezt tette volna. Lassan azonban elálmosodott és lecsukódtak szemei.

Míg ő aludt, a fedélzeten véget ért a küzdelem... Persze nem egyik pillanatról a másikra, hiszen a legénység épp a második hullámot aprította, míg a távcsöves újabb árnyékot fedezett fel az égen, ami szintén közeledett és egyre nagyobb lett, bár még nem tudta kivenni, hogy mi az vagy mik azok, ha netán többen vannak... A dzsinnen is látszott, hogy tudja, nem csak a légvadászok támadására lehet számítani, de rajta kívül senki sem tudta, mi következhet utánuk. Ilyesmikkel nem minden nap találkozik a legénység...

Mi történt? Egy ideje nem halad a sztori...

Hétvége van.

Clod körül már jópár döglött állat teteme hever élettelenül a bárka fedélzetén, de még mindig vannak páran. Nemrégiben szerzett kardja halvány, lilás színben vibrál a rámondott átoktól. Ilyen módon sikerült megtörnie a madarak antimágikus burkát, s átkait rájuk zúdíthatja, a kard acélpengéjéről nem is beszélve. Elfhez méltó ügyességgel [Ha egyszer az. ] vágja át egyik támadója nyakát, mialatt ugyanazzal a mozdulattal a következő csapását sikerül kivédenie. Azonban nem sikerült minden mozdulata ilyen bravúrosra, már több kisebb-nagyobb sebből is vérzik. Még pár madár köröz körülötte és társai körül mikor a távcsöves elkiáltja magát:
-Nézzétek! Mi az ott?!
Hirtelen páran - akik egy pillanatra kiszabadulnak támadóik állandó rohama alól - felpillantanak az égre, köztük Clod is. Egy hatalmas, a légvadászokéhoz hasonlatos felhő közeledik a hajó felé. Még viszonylag messze van, így nem is lehet kivenni mi vagy mik azok. Egy biztos, hogy hatalmas és vészjósló, ami a légvadászok rohama után nem túl bíztató...

_________________

Dakk nagy nehezen, szinte csonttá fagyva kapaszkodik ki a jeges tengerből a tatfedélzet közelében. Hihetetlen szerencse (no meg a mesélő közbenjárása ), hogy egyáltalán túlélte a kalandot.
- Soha többet... soha többet... - vacogja teljesen elkékült szájjal.

Az egyre gonoszabb hidegben a bundája pillanatok alatt fagyott szőrmévé változik, melyről szabályszerű jégcsapocskák, összefagyott szőrcsimbókok csüngnek alá. Igen-igen szánalmas látványt nyújt szegény minotaurusz.

Mégis erőt vesz magán, hosszú mancsával hátranyúl, és óvatosan lefejti magáról a megdermedt, pókhálóhoz hasonlító anyagba gubódzó tündérkét.
- Ohh, Kicsim! - suttogja, majd termetéhez képest féltő óvatossággal, a körülöttük kavargó madárlényektől testével védelmezve, feltépi a tatfedélzet ajtaját, és egyenest berobog a konyhába.
Ott azután puhán lefekteti a kicsiny testet a melegen duruzsoló tűzhely padkájára, ahol már nem éget annyira a hő, de elegendő meleget termel, hogy a pixiet fel tudja melegíteni; majd lekapja a tűzön melegedő, teának szánt kondérnyi vizet, és nem törődve azzal, hogy össze-vissza égeti a mancsát, a száját, pár nagy kortyintással kihörpöli annak tartalmát. Nagyot prüszköl, de azonnal érzi, amint a forró víz odabentről elkezdi átmelegíteni. A csodálkozva bámuló szakács kezébe nyomja a kiürített kondért, majd a tündérke felé intve így szól:

- Vigyázz rá, jó?! Most már megmaradok... - teszi hozzá Zumbának, mikor látja, hogy az döbbenten bámulja a jégcsapokkal tűzdelt bundáját, mely épp most indul lassú olvadásnak.
- Azt hiszem, marad még egy kis munka nekem is odafenn. Megyek is!

Azzal kisiet, megkeresi csatabárdját, és megpróbálja felmérni a kialakult helyzetet.


MGee: mi is az az újabb felhő?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Beorn, én hoztam fel a felhőt, így MGee nem tudhatja, ő csak tovább folytatta... Szóval írom is mindjárt!

Már csak öt-hat darab légvadász röpköd az égen áldozatok után kutatva, de hamar az ő életük is véget ér... Nem gondolta volna a legénység, hogy egy ekkora madárrajjal is képesek végezni, mégis sikerült.
Ekkor azonban valami új még ismeretlen valami jelenik meg az égen. Ez leginkább egy sötétszürke, majdnem fekete felhőre hasonlít. A furcsa az az egészben, hogy egyre nagyobb lesz. Mintha amőbák osztódnának. Nem tudja senki sem elképzelni, hogy mi lehet az, akár barátságos is lehet...

Egyedül egyvalakinek kellene sejtenie, hogy mi az, ami érkezik, mégpedig a dzsinnek.
Ő viszont most tehetetlenül fekszik, így váratlan meglepetés lesz...

A történet a következő lehetne, ha Beorn is belemegy:
Aki bezárta és száműzetésbe küldte a dzsinnt, számolt azzal is, hogy egyszer majd valami oknál fogva véletlenül kiszabadulhat börtönéből, és hogy ne térjen vissza elátkozta őt úgy, hogy kiszabadulása esetén hatalmas légvadászrajoknak kellett volna megsemmisítenie őt. Azzal viszont nem számolt a bezáró, hogy nem lesz egyedül szabadulásakor, így sikerülhet túlélnie.
Most pedig érkezik az a bizonyos alak, aki őt bezárta, hogy a holttestét végérvényesen megkaparintsa, és dicsőségesen hazatérhessen egykori barátjának holttestével. Majd valószínűleg azt mondaná, hogy rátalált, de az életét már nem tudta megmenteni...

Ha így nem jó, akkor várok javaslatokat. Remélem, már tetszeni fog Beornnak. Fogalmam sem volt, mit hogyan írjak át, de talán így már ok.

Freemy, majd átírod, ok?!

Abdul el Hazed fáradtan emeli fel utoljára már épp hogy csak parázsló jobb handzsárját, és ólomnehéz mozdulattal csapja ketté az egyik utolsó madárlényt.
- Elfogytak végre...- dünnyögi. Aranysárga szemeibe hihetetlen fáradság ül. A két varázslat, melyet folyamatosan fenn kellett tartania a hajó védelme ellenében, hihetetlen mód kiszívta minden erejét.
- Nagyon gyenge vagyok ezen a síkon - töpreng, miközben a végtagjain végigfutó remegés miatt majdnem elejti fegyvereit.
- Elvágva a Forrástól... nem lenne szabad így túlerőltetnem magam. Bár, olyan mindegy már...
Még hallja, hogy a többiek valamit kiabálnak, és mintha felfelé mutogatnának.
- Ugyan, mi lehet az? Ugyan, mit érdekel már az engem? Ez a harc számomra úgy látszik véget ért...

A nemesdzsinn egy halk sóhajjal rogy a fedélzetre, derengő varázslatai kihunynak, két mágikus handzsárja eltűnik. Szeme csukva, kékes bőre szinte elszürkül...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Clod, miután megszabadul utolsó támadójától, körbenéz a fedélzeten. Mindenütt sebesült emberek (és egyéb humanoidok ) állnak vagy éppen ülnek, próbálják feldolgozni az elmúlt eseményeket. Látszólag mindenki rendben van, még Dakk is, aki nemrég tért vissza a hajó konyhájából, ahova valami selyemgubóra emlékeztető dolgot vitt le. Mindenki, kivéve egy valakit. A dzsinn - aki körül mellesleg a tetemek többsége hever - most a földön fekszik, s fegyeverei is mintha köddé váltak volna. Clod - mágiatudó mivolta miatt - érezte, hogy az amúgy igen erős mágikus teret fenntartó nemesdzsinn mintha most nem is lenne ott, ahol van. *Valószínűleg meggyengült a csata alatt, s ezen a síkon gyengébb lehet, mint hazájában. Clod nem biztos benne, hogy mit tegyen, ezért inkább elkiáltja magát:
-Mágiatudók! Gyertek ide! Úgy látom, a dzsinnek valami baja van!

*= Ezt úgy képzelem el kb., hogy a mágiatudók és a mágikus lények - pl. dzsinnek, elementálok, főnixek, gólemek stb. - "generálnak" maguk körül egy mágikus teret, amit a többi mágus is érezhet. Végülis egy aura-szerű dolog sztem. Ennek mértéke attól függ, hogy tulajdonos mennyire nagy tudású varázsló, vagy lények esetén mekkora mágikus erő hozta létre / tartja egyben.

_________________

Derick leeresztette kardját, mikor már az utolsó támadó is a földre hullt. Meglehetősen fáradtnak érezte magát, de nem igazán törődött vele egyelőre, hiszen egyik bajtársuk(?), a dzsinn a földön feküdt, nem túl bíztató látványt nyújta. Mindkezözben valaki elkiáltotta magát, hogy egy újabb felhő a láthatáron.
- Remek...! - mondta a harcos, majd leült a legközelebbi hordó tövébe, és erőt nyűjtőtt, hátha az ismeretlen megint az életükre tör. Közben nézte, hogy az egyik elf miben mesterkedett a dzsinn körül.

A kiálltásra Billy is előkerült, és elkezdte vizsgálni a dzsinnt. Látott már ilyet, tudta, hogypihenés és meleg kell neki, mivel a tűzmágiáját hazsnálta el. Szólt hajón tébláboló alabárdosoknak, hogy vgyég le a dzsinnt a szobájába, és helyezzék surmó ágyára.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Miután a dzsinnt lefektették az ágyra, billy megfogta a kezét. Mivel az könnyű volt, és szinte már áttetsző, tudta, hogy gyorsan kell cselekednie.
Szólt az ottlévőknek, hogy a melegítsenek a konyhai tűz felett ruhákat, és kellően forróak, hozzák ide. Miután kiadta az utasításokat, nekilátott egy régen nem használt elementális erő gyűjtő rituálénak. Mivel a hajón ő nem tudott nagyobb tüzet gyújtani, ezért elővette füstölőit, amelyekre tűzrúnák voltak festve, és ezeket a dzsinnt testének bizonyos pontjaiba szúrta, miközben halk hangon dünnyögött, amelyet még a mellette állók sem érthettek. Amikor meglett a füstölők elhelyezésével, a meleg ruhák is megérkeztek, amelyekkel a betakarta a dzsinnt testének bizonyos részeit. Miután a külső tüzkörrel elkészült megkezdte a belső tűzkör kialakítást, egy kevésnyi törpe pálinkával, amelyet óvatosan csurgatott le a dzsinn torkán, majd leült vele szemben, és megkérte a bent tartózkodókat, hogy menjenek ki a szobából.
- Ha minden rendben lesz, akkor 1 óra múlva kijövök! Addig is türelem!-szólt Billy, majd csak a retesz csattanását lehetett hallani.

Billy nem láthatta, hogy Alexander megsérült és már nincs a harctéren, így mikor a dzsinn mellett álló Petrust meglátta, kiadta a parancsot, ami a két alabárdost arra szólította fel, hogy Abdult vigyék surmó kabinjába. Petrus így egy közeli matrózt kért meg, hogy segítsen, majd közösen a kabinba szállították az eszméletlen harcost. Furcsa volt, hogy milyen könnyű. Alabárdosunk meg is jegyezte a matróznak:
- Ha tudom, hogy ilyen könnyű, nem is hívlak. Gondolom, te se erre számítottál...
Ezt a megjegyzést a többiek is hallották, majd meglepetten, egyesek hihetetlenül, mások nagyon furán néztek... Majd a kabinban az ágyra fektették őt és Billy parancsára magárahagyták a lénnyel.

Beorn, várom válaszod! Különben nem tudom, mi legyen a felhővel! Vagy történik valami, vagy békésen továbbáll...

Miután a hobbit kabinajtaja becsukódik mingenki megy a dolgára. Egyesek sebeiket mennek ellátni, mások épp bajtársaikat keresik. Clod is épp az utóbbit teszi, Dakkot keresi. Legutóbb akkor látta, amikor visszamászott a hajóra, azóta eltűnt a szeme elöl. Mást nem nagyon ismer a hajón, így őt keresi fel, hogy pár kérdést tegyen fel neki...

_________________

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Cherbó az árbocrúdnak vetette a hátát és erősen lihegett. Ez a tehetetlen harc több erejét kiszívta mint gondolta. Vége megint nyugi van. Szétnézett a fedélzeten. Mindenütt a fekete madarak hullái láthatók, felismerte köztük azokat amiket ő harapott vagy nyomorított meg. Normális körülmények közt most megsütné és győzelmi diadalünneppel fogyasztaná el őket, de ezek a körülmények nem nevezhetőek normálisnak. Amúgy sincs jó ízűk, tudta, mert egy párnak leharapta a fejét, de jól megégetve minden hús egyforma. Még sosem hiányzott neki ennyire a lángjai. Szégyellte bevallani de nélkülük tehetetlennek érezte magát. Most még a sebeit sem tudja kiégetni. Remélem, hamarosan előáll az atya valami gyógyító hokusz-pokuszal. Addig is elszívhatná az utolsó fájdalomcsillapító szivarját- gondolta, de aztán letett róla. Talán készíthetnék valamilyen sebkenőcsöt, így hirtelen három is az eszembe jutott, de ahhoz alapanyagok kellenek és itt a hajón nem hiszem hogy található akár egy is.
- Vajon ők meg kik lehetnek, fedezte fel két új útitársát. Már harc közben is látta őket, de akkor nem ért rá ezen gondolkozni. Az aki ott áll első ránézésre mintha ember lenne, de amit közelebb sétált érezte hogy a szaga inkább az elfekre hasonlít. Hogy kerülhetett ide?. Majd kiderül, de most a többiek a földön fekvő köré gyűlnek. Cherbó még sosem látott hasonló lény, a bőre sötétkék volt, a szagát pedig alig érezte, mintha nem teljesen anyagias lenne. A biztos hogy ehhez hasonló szaglenyomatot még nem érzett soha. A többiek közé állt hátha megtudhat valami újat.

Billy: a rituáléd meglepően jól sikerül. Nagyjából fertályóra telik el csupán, és a nemesdzsinn testébe határozottan visszatér az élet (?). A bőre haloványszürkéből ismét "egészséges" kékes árnyalatot ölt, és észreveszed, hogy az ágyba is mélyebben süllyed bele. Mintha ismét lenne súlya... vagy ilyesmi. Sajnos azt nem sikerül elérned, hogy felnyissa a szemeit, vagy bárminemű életjelt adjon... bár ki tudja, milyen életjelt kellene adnia egy külső síklakónak? Egyáltalán lélegzik egy ilyen dzsinn? Vagy van szívverése? Ezen töprengsz egy ideig, majd ráeszmélsz, hogy ennél többet - egyenlőre - nem tudsz tenni.

Freemy: felhő jobbra el. Valóban felhő volt. Persze ha valakinek van jobb ötlete...

MGee: Dakkot az előfedélzeten találod. Roppant csatabárdját markolva a gyanús felhőt bámulja. Elég rossz állapotban van, úgy néz ki, mint akinek markos troll mosónők csutakolták volna végig jeges vízzel a bundáját egymás után vagy ötvenszer. Látszik rajta, hogy nagyon fáradt, de próbálja magát tartani. (Az esztelen minotaurusz büszkeség!) Fel sem eszmél arra, hogy közeledsz felé, holott korábban már meggyőződhettél remek szaglásáról és hallásáról, amik segítségével szinte semmi nem kerülhette el figyelmét. Így azután meglepődik, mikor váratlanul megszólalsz a háta mögött...

Jou: semmi gond, ez nem lóverseny, hanem szórakozás. Én is eléggé el vagyok havazva, ezért sorry mindenkitől. Nem a mennyiség a cél, hanem az, hogy mindenki jól érezze magát ebben a topicban.

Cherbó: Billyt pillantod meg, a hobbitot, amint kilép a kabinból. Az odakinn várakozók azonnal megélénkülnek, és kérdésekkel kezdik el őt bombázni:
- Hogy van a dzsinn? - kérdezi Selmo atya elsőnek.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0