Theodorus és társai szinte észre sem veszik, hogy múlnak a napok a hajón, nagyon jól elvannak. Mióta már hárman játszanak, még élvezetesebb a parti. Theodorus mindig bízik abban, hogy miközben az egyik fél van ostrom alatt, közben a másik is meggyengül és ezt kihasználva indít támadást az addigi szövetséges ellen. Bár semelyikük sem mondja, úgy néz ki, mindegyikük hasonló taktikával próbálkozik. Gondolja is magában a lovag: „Nem baj, ha így alakul, csak legyen rendben a váram és védelem is maradjon otthon. Ebben az esetben probléma nem történhet.” Természetesen utolsó biztosítéknak mindig megtart egy-egy ütőképesebb lapot (már amikor van nála), és ezek segítségével bizony sokszor reménytelennek tűnő helyzetből is képes felállni és a végén a maga javára fordítani a csatákat. Mivel ahogy a múltkor is volt, egy-egy parti sokszor elhúzódik, Sir Aylward-ot a lovag akkor is és most is megkérte, hogy álljon szolgálatba helyette. A Sir természetesen elvállalta a feladatot, hiszen lovagként ő is ismerte a kártyát, bár velük nem játszott, mert általában éjszaka volt szolgálatban, akkor pedig a többi játékos aludt, megértette, hogy csak úgy nem lehet véget vetni egy partinak, és sokszor hosszú idő, mire kiderül, ki is nyer.
Theodorus mivel átadta szolgálai időpontját a lovagnak, így éjszaka került sorra. Bár nem igazán szerette az éjszakai virrasztást, mégis elviselte, pláne akkor, mikor nyert is a meghosszabbított partik alkalmával…
Ilyenkor nem sokan voltak már ébren. Egy-egy matróz, amelyik picit többet ivott a kelleténél, néha odalépett hozzá és értelmetlenségeket beszélt neki. Az „egyik fülön be, a másikon ki” elvet vallva meghallgatta őket. Egyszer egy matróz olyasmit mondott, pontosabban énekelt, amit talán soha sem fog elfelejteni. Ezt próbálta dalolni ez a naplopónak is becézett matróz abszolút ritmustalanul: „Tán ittam, tán torgok, de részeg az nem vagyok...„
Ez az éjszaka nem volt túl meleg. Sőt, már majdnem azt lehetett mondani, hogy egész hideg volt. Napról napra észrevehetően csökkent az átlagos napi hőmérséklet. Meg is lepődött a lovag, mikor meglátta, hogy a kormányos csak úgy állítása szerint „10 percre” otthagyta a kormányt. Persze nem azon lepődött meg, hogy otthagyta a kormányt a rossz idő miatt, hanem azon, hogy visszaemlékezett korábbi hajójukra, ami azért süllyedt el, mert nem vettek észre egy víz alatti jégtömböt, ami felszakította a hajó oldalát. Mindig erre gondolt, ettől félt, amikor elment a kormányos melegedni. Gondolta is, hogy majd szól ez ügyben Johnatannak másnap, de végülis még egyszer sem szól, pedig már nem ez volt az első alkalom, amikor megesett ilyesmi… Mindig megfogadta, hogy most már tényleg szól, mert ez így borzasztó veszélyes!
Mit is tehetett volna az ilyen pillanatok, percek (néha fél órák) alatt, mint állandóan a tengert nézte. Hol az egyik, hol a másik oldalon. Aztán mikor sehol sem látott semmit, elment előre és ott nézett ki.
Egy ilyen pillanatban, mikor mindkét oldalt minden rendben volt, hátrament és egy furcsaságot vélt felfedezni. Egyre erősödő rózsaszínű fényt látott, ami mintha nemcsak a hajót követte volna, hanem úgy tűnt, hogy emelkedik is…
Ekkor a lovag nem várta meg, mire ez az érdekesnek tűnő valami felér a felszínre, hiszen tudta jól már egy ideje, hogy minden, ami ismeretlen, nagyszerűnek látszik, de koránt sem biztos, hogy valójában az… Szóval nem várt, hanem futott a kapitányhoz és felkeltette. Mondta neki:
- Uram! Ne haragudjon, hogy a álmából keltem fel, de most azonnal jönnie kell velem, és meg kell néznie azt, amit láttam! Hihetetlennek tűnik nekem, de valami van alattunk, ami követ minket, ráadásul rózsaszínű a fénye és nemcsak követ, de egyre inkább emelkedik is felfelé…
Ezzel be is fejezte a lovag és a kapitány, miután valamit magára kapott, hogy azért mégse fázzon meg, már jött is utána. Theodorus mutatta az irányt, Ahab kapitány pedig úgy tűnt, mintha még félálomban lenne, hiszen egy-két fedélzeti elembe véletlenül jókorát belerúgott. Így került egy vödör is véletlenül a tengerbe…
De nem is ez a lényeg, hanem az, amit Ahab mondott erről a bizonyos valamiről….
Mi a fene is ez? Semmi rózsaszínű tárgy vagy lény nem rémlik a Heroes 3 világából… Rózsaszín párduc meg csak nem lehet! 
Beorn! Erről a harmadik személyről, aki beszállt a partiba, mit érdemes tudni? Ismerős karakter vagy csak egy matróz? Ugye nem maga Sir Aylward? Elvileg ő ismerhetné ezt a kártyát, de mikor mi játszunk elvileg szolgálatban van… Szóval ki ő?
