Dakk nagyot húz a borostömlőből, ami ennek következtében ki is ürül.
- Hmmm... Mindkettő az Arénához köthető. A legrosszabb élményem az volt, amikor én, Dakk, a Sárkányölő, a 3. csapásmérő század, 4. pusztító osztagának parancsnoka, szégyenszemre a rühös ork rabszolgavadászok fogságába kerültem. A legszebb meg az volt, mikor jópár év elteltével végül sikerült megszöknöm az Arénából... Azért még egy gondolatot engedj meg, a bosszúdhoz megjegyeznem. Ha gondolod, és ennek a kalandnak itt vége, megopróbálhatunk eljutni közösen Nighon sziget-kontinesére. Ha azután odaértünk, szép békében elválunk, én megkeresem az enyémimet, és megpróbálom elérni, hogy én vezethessem az ellenetek kiküldött megsemmisítő csapatot. Mit szólsz? Nem lenne nagyszerű dolog szerinted, ha egy ismerős keze által halnál meg? Szerintem ez egy nemes cél, amiért érdemes lenne együtt, bajtársként kűzdeni! - Dakkon látszik, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mondott. Teljesen fellelkesül, izgatottan megnyalja húsos száját, miközben arra vár, hogy rábólints az ajánlatára.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Nem tudom, miért vagytok ti ennyire mások... Nekem mindegy, ki által halok meg, ha eljön az ideje, viszont mint mindenki szeretném minél későbbre halasztani ezt az elhalálozási időpontot...
Annak meg semmi értelmét nem látom, hogy közösen eljussunk a szigetedre. Egyrészt egyedül tényleg esélytelen lennék, ha meg csapattal mennék, te már ismernéd őket, míg én nem ismerném a tieidet. Mindkét esetben én (illetve csapatom) vallanék kudarcot, te illetve a tieitek meg győzedelmeskednének. Miért is lenne ez jó nekem? És ez még nemes cél szerinted? Ez nemcsak, hogy nem nemes cél, nem is fair!
Theodorus látja, mennyire fellelkesül a minotaurusz, mikor megteszi szerinte pompásnak tűnő ajánlatát, de bármennyire is ajánlkozik Dakk, nem fogadhatja el ezt az ajánlatot a lovag, ha egyáltalán ajánlatnak lehet nevezni azt, mikor az embert a mészárszékre invitálják, ráadásul önszántából és dalolva... Természetesen nemet mond, valamit azt, hogy
- Jobb is ha elfelejted ezt az egészet. Teljesen igazad van abban, hogy ez a hadvezér majdhogynem megközelíthetetlen, és csak véletlenül hatalmas szerencse és vérszomjas emberek segítségével férkőzhetnénk a közelébe... Nem sok esélyt látok arra, hogy beteljesítsem a bosszúm.
A lovag a beszélgetés közben kézbeveszi a kártyát és csak úgy nekiáll kevergetni. Teljesen véletlenül az asztalra esik a Big Luck and Morale nevű kártya, aztán pedig a Bloodlust + Dimension Door + Earthquake varázslatot adó kombó kártya. Vajon ez egy isteni jel lenne? Hamar le is söpri az asztalról a kártyákat be a többi közé. Dakk pedig felhúzza szemöldökét és hümmög egyet... Theodorus hamar folytatja:
- De térjünk csak vissza ahhoz a két előbb említett élményedhez. Elmondanád részletesebben őket? Kíváncsi vagyok, mi minden jár ilyen helyzetekben egy minotaurusz fejében!

Na akkor már tényleg írok ide is valamit!

Miután kijött a Lord kabinjából, ment vissza a munkálatokat ellenőrizni! Alig egy órával később megjelent a lovag két alabárdos barátja, s felajánlották segítségüket! "Máris végeztek a lordnál? De gyorsak! Na, szóval segíteni szeretnének! Hát akkor a kötelek és a vitorlaanyag felhordásában segíthetnének, s akkor küldjék ide az egyik matrózt odalentről!"-szólt, s ők elindultak a raktárba! Nemsokára jött is fel az egyik matróz, akit a szereléshez osztott be! A munka így jól haladt, a vacsorához szólító gong után már csak némi igazítás, egy két kötél helyrerakása maradt, így az este be tudta már jelenteni, hogy holnap teljes sebességgel elindulhatnak újra a céljuk felé! A kaptány megörült egy kicsit a hírnek, s így a másnap előbújó napfelkelte már újból bontott vitorlával találta az Ezüstsólyom Röptét, s teljes sebességel kelt újra útnak, hogy teljesítse küldetését!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Petrus és Alexander szívesen segítettek Johnatannak, és mindent megtettek azért, hogy indulásra készre hozzák a hajót. Estére végeztek is a munkával, így aztán miután a fedélzetmester bejelentette a kapitánynak, hogy indulásra kész a hajó és reggel már indulhatnak is, leültek beszélgetni. A fáradt matrózok érdeklődéssel hallgatták az alabárdosok meséjét. Pláne azt, amikor látták, hogy egy elhalálozott kollégájuk hogy alakult át ellenféllé, hogy lett belőle szellem.
Bár eddig nem tudta Johnatan, már tudja, hogy Alex humorán kívül a rajztehetsége is páratlan, így míg Petrus elmondta a történetet, Alexander készített pár rajzot is azokról a lényekről, akik ellen a legnehezebb volt küzdeniük. Magával hurcolta még parancsnokának egy unalmas időben készült rajzát, így ezeket mikor befejezte a másik alabárdos a történetet, megmutatta mindenkinek. Hatalmas volt a csodálkozás pláne azon a rajzon, amikor azt szemléltette, hogyan alakult át az ember szellemmé.
Íme a rajzok:
A parancsnokuk
A démonsereg egyik tagja, akiben állítása szerint megállt Alex alabárdja...
Az áruló barát, akinek a fejpénze borzasztó magas volt, mielőtt odalett a kastély... Azóta nem tudják mi van vele.
Itt pedig a nagy csodálatra szert tevő szellemes kép.

A nagy munka és az élmények után hamar nyugovóratértek az emberek. Rendhagyó módon Alexander sem horkolt, nagyon hálás volt ám ezért az úrnak Petrus!
Másnap az alabárdosok valami szokatlanra ébredtek. Vajon mi lehet az?

Jou: a két alabárdos azért a későbbiekben főként a matrózok hadikiképzésében tudna segíteni, amit ugye a lord rád bízott még annak idején. De fogd be őket bátran, hagy izzadjanak!



Dakk szemmel láthatólag elszomorodik, és elgondolkozik. Majd, mint akinek eszébe jut valami, megint fellelkesül, és újból magyarázni kezd a lovagnak:
- Ne, ne térjünk vissza, szeretném, ha megértenél engem előtte, mert az előző kijelentésemmel a becsületembe gázoltál némileg! Ha nem nézném, hogy humi vagy, most ki kéne hívjalak egyikőnk haláláig tartó párviadalra, hogy a becsületemen esett foltot lemoshassam! Így azonban, szerencsére, elég lesz, ha egy kicsit jobban megismered népem szokásait, és talán belátod végül, hogy mennyire jogos, és igaz volt az ajánlatom!

- Mint talán már említettem, a hazámban, nálunk minotauruszok között, a vezetői jogot erővel lehet megszerezni, és megtartani. Így azután vezetőink a legerősebbek közülünk, a legjobb harcosok, a legrátermettebb parancsnokok. Mivel minden kinevezésnél ott van legalább egy Jelenlévő, ha visszatérnék oda, egy szakaszparancsnoki pozíciót jogszerint magamnak követelhetnék. Ám én fejlődtem annyit harci tudásban az évek során, hogy simán századparancsnokságig is eljuthatnék. Vagy talán feljebb is. Erre legalább jók voltak az Arénában töltött évek... Ha együtt mennénk Nighonba, én természetesen segítenélek a csapatod összeválogatásába, és felkészítésébe, tudva, hogy mire számíthatsz majd ott. Megtanítanám nekik, neked, hogyan harcoljatok a vak troglodita öldöklő hordák ellen, miként védekezzetek az égből le-lecsapó hárpiáktól, mit tegyetek, ha a csatamezőn beholder mágusok, vagy meduza íjászok bukkannak fel, milyen páncél a legalkalmasabb a minotaurusz csatabárdok ütéseinek kivédésére, és merre meneküljetek, ha esetleg felbukkan egy hatalmas scorpicore, vagy hasonló csúfság. Természetesen eközben én is képben leszek, hogy mik a csapatod erősségei, és gyengéi. Így biztosan megnyerem a licitálást a többiek előtt...

- A licitálás? Nem hallottál még róla? Akkor ezt is elmondom. Nálunk az a szokás, hogy egy-egy hadi feladatra az azt elvállalni képes parancsnokok (akik legyenek hadurak, századparancsnokok, de akár szakaszparancsnokok is) licitálnak, hogy melyikük képes kevesebb élőerővel, vagy több megkötéssel véghezvinni azt. Ilyen lehet például, hogy az illető nem használ mágiát, vagy nem vet be repülő egységeket, stb. Amikor fogságba estem, a monkok elpusztítására én is licitáltam, és az én ajánlatom nyert. A másik pusztító-szakaszparancsnok nyolc minotauruszt vállalt be az utolsó licit-körbe, de én lementem hétre, és ez alá már nem mert ígérni. Így azután hetedmagammal láttunk nekik, és végül is sikerrel is jártunk.

- Szokatlannak tűnik számodra? Igen, tudom, hogy nálatok a cél a minnél nagyobb sereg kiállítása. Nálunk viszont a licitek hatására az egész sereg sok-sok önállóan cselekedni képes csoportból áll, akik mind más és más feladatot tudnak végrehajtani. Ezért nem tudtatok igazán győzedelmeskedni felettünk sosem! No de visszatérve az ajánlatomra! Miután én pontosan ismerni fogom a csapatod összetételét, nyugodtan lemehetek a végső licitben olyan mélyre, amivel még sikeresen végre tudom hajtani a megállításotokat, de ami alá nem mernek a többiek ígérni. Természetesen, ahogy azt a kultúrált hadviselés szokásai előírják (nem úgy, mint nálatok!), a döntő összecsapás előtt én is részletesen tájékoztatnálak a saját seregem pontos összetételéről, és közösen jelölnénk ki a csatateret is. Az, hogy én fogok győzni, szinte teljesen bizonyos, hiszen számomra csak a győzelem, vagy a halál az elfogadható. Te, lovag létedre gondolom nem adnád meg magad, ami egyébként nagy szégyent jelentene rád nézve, ezért a halálod tény, ahogy az is, hogy a nap felkel minden hajnalon. Ha egyébként győznétek valami csoda folytán, akkor egy újabb sereggel kellene szembe néznétek, ami - az újabb, második, óvatosabb licit hatására valószínüleg már nagyobb lenne - és ami biztosan legyőzne benneteket. Szerintem magad se gondoltad komolyan, hogy össze tudsz akkora sereget gyűjteni, amekkorával egész Nighont legyőzheted?! Mindenesetre, ha igazan, és bátran kűzdesz, halálod után esetleg az a megtiszteltetés érhet, hogy letisztított koponyád az Igazak Csarnokába kerülhet, ahol ezüsttáblát szögelnek a homlokcsontodra, amelyen hősi tetteidet ismertetik. Szerintem ennél nagyobb elismerésben nem is részesülhetnél! Remélem azt nem képzelted, hogy akkora pusztítást végezhetnél hazámban, szedett-vedett seregeddel, hogy maga a Császárnak kelljen veled foglalkoznia!? Bár, ha ezt el tudnád intézni, még esetleg arra is lenne esélyed, hogy a legfőbb megtisztelés jeleként, koponyádat beépítik a Csonttrónusba, amin az istencsászár uralkodik. Nos? Így hogy tetszik az ajánlatom?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A hosszas beszélgetés során észre sem vették, hogy beesteledett, ahogy azt sem vette észre Theodorus, hogy lovagkollégája már egy ideje felkelt és a fedélzeten járkál fel-alá. Csak most tűnt fel neki a közeli csörömpölésből... Ezért így felel Dakknak:
- Nehéz gyors választ adni erre a kérdésre. Inkább alszok rá egyet, hiszen itt az este. Ráadásul látod, felkelt a Sir is, akivel fontos beszélnivalóm van. Mivel eddig aludt, gondolom, csak elvállalja az éjszakai ügyeletet, mi meg holnap megbeszélünk mindent. Addig gondolkozok az ajánlaton aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle… Ha nem haragszol, most megyek és beszélek Sir Aylwarddal. Jó éjt!

Remélem nem haragszik meg Kertics, hogy beszéltetem helyette a karakterét, de már rég láttam írni a topicba, így vettem a bátorságot helyette írni.
Kertics, ha ezt olvasod és valami nem tetszik, szólj, átjavítom!

A másik lovagnak úgy látszik, már feltűnt, hogy valahogy egy másik lovag is került a fedélzetre, mert ahogy odalép Theodorus és üdvözli, eképp válaszol a Sir:
- Üdvözlöm magát is! Ahogy talán már tudja, Sir Aylward a nevem. Hallom, ma érkeztek a fedélzetmesterrel, aki magukra bukkant. A kapitány el is mondta, hogy mit vár tőlünk. Gondolom ez ügyben jár itt.
- Pontosan ezért! –válaszol Theodorus. Először is hadd mutatkozzam be én is! Theodorus lovag vagyok Osgard várából. Sajnos a vár mikor utoljára láttam, a nekromanták kezébe került, azóta nem jártam arra. Egészen véletlenül nem tud róla valamit? Sikerült visszafoglalni Erathiának?
- Sajnálom, de erről érdemben nyilatkozni nem tudok. Azt tudom, merre található az a vár, de még életemben nem voltam ott, így azt sem tudom, milyen állapotok uralkodnak arra manapság… Ráadásul mióta a tengeren vagyunk, már többször gazdát cserélhetett, hiszen köztudott, mennyire szeretik azt a várat támadni az élőhalott seregek… De térjünk vissza a tárgyra!
- Rendben! Szóval azért is jöttem ide, hogy a beosztásunkról beszélgessünk. Ahogy látom, maga ilyenkor szeret ébren lenni, én viszont normális körülmények között éjszaka aludni szoktam. Megbeszélhetjük azt, hogy magáé az őrség este 8-tól reggel 8-ig? Aztán reggeltől este 8-ig én veszem át a stafétabotot. Természetesen, ha valami miatt egyikünknek valami elfoglaltsága lenne, a másik értelem szerint helyettesíti. Gondolom elég megerőltető lehetett szinte állandóan az őrködéssel foglalkozni… Mostantól könnyebb dolga lesz, hiszen lesz váltás!
- Ez a megállapodás tetszik nekem. Viszont úgy látom én vagyok az idősebb, ezért felajánlom, hogy igyuk meg a pertut!
Theodorus még szép, hogy belemegy, sosem szerette a magázódást, de bizonyos helyzetekben ez elkerülhetetlen. Így borozgatnak egyet, majd Theodorus megemlíti:
- Sokszor lesz olyan pillanat, amikor mindketten a fedélzeten leszünk. Ilyenkor nem bánnám, ha mesélnél élményeidről legyen az a kastélyoddal vagy bármi mással kapcsolatos. Biztos tudunk egymásnak érdekességeket mesélni!
A lovag belemegy a dologba, hiszen ha nem hozta volna fel Theodorus ezt, akkor ő tette volna meg. Bólint egyet, lévén hogy tele a épp meghúzta a borosflaskát, aztán neki is állna a mesélésbe. Theodorus azonban nem hagyja szóhoz jutni. Így szól:
- Tudod, ma már ne kezdjünk bele beszélgetésbe, mert borzasztó fáradt vagyok, de holnap ha még lesz kedved az éjszakai őrség után, szívesen beszélgethetünk némi borocska mellett!
A Sir ismét bólint, majd elbúcsúznak egymástól. Theodorus örül, hogy ilyen normális ember ez a lovag. Nem örült volna neki, ha egy amolyan nagyképű valakivel hozta volna össze a sors, akiket már a kastélyban sem bírt… A szálláson beszélget még picit az alabárdosokkal, elmondják, kik kit ismertek meg, mik az első benyomások a hajóról és az emberekről, majd a lovag csendre inti társait és hamar el is alszanak. Másnap reggel teljesen kipihenve ébrednek, majd a két alabárdos fura képet vág. Vajon mi történhetett? –gondolkozik Theodorus.

Na, mi is történt? Hát elindult a hajó!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Ezt hogy érted? Ki az a levegős barát? Egy Monk?

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Eizyen elindult kifelé a fedélzetre. Amint kilépett a folyosóra, meglátta Neldort amint belép a kabinjába. "Hát, lehet meg kéne kérdezzem, hogy ő mit gondol erről... Lehet, hogy picit elsietem a dolgokat, de mindenesetre akkor is ki kell derítenem, hogy mik ezek a látomások!!"
Eizyen az elf után belépett a kabinba, ahol most félhomály uralkodott. Nem volt bennt senki, csak Neldor, aki fáradtan lerogyott az ágyára. Valamin erősen gondolkozhatott, mert nem vette észre a belépő Eizyent.

- Szia, min gondolkodsz ennyire? - kérdezte régi barátját a mágus. Az elf összerezzent, majd barátjára tekintett, és picit felüdült az arca.
- Nem is nagyon láttuk egymást azóta, hogy a hajóra kerültünk. Mi a véleményed ezekről az emberekről? Meg lényekről akik a hajón vannak?
- Nemtudom, most éjszaka beszélgettem a magóggal. Egész normális, értelmes. Aztán meg megérkezett a fedélzetmester. Láttad azokat a hajótörötteket? Picit furcsának találtam őket. - egy pillanatra elgondolkozott, - Te nem vetted észre, hogy ahhoz képest, hogy milyen kevés ideje vagyunk itt, mennyi szokatlan dolog történt? Tudod volt ez a megérkezésünk utáni viharelementál, ahol használtam a minotaurusz bárdját. - mély levegőt vett, "nem fog hülyének nézni ha elmondom neki" gondolta - Hát... Azóta látomásaim vannak, amiben embereket fejezek le azzal a bárddal. És még élvezem is... - felpillantott, és megelégedett azzal amit látott. Neldor nem kérdően, felhúzott szemöldökkel nézett rá, hanem elgondolkozva hallgatta barátját, és ahogy látszott az elhangzottakon gondolkodott. - Tudom, hogy meg kell szereznem azt a bárdot, hogy kiderítsem miért vannak ezek. - Az elfre nézett, de az most nem akart közbevágni, ezért folytatta - attól félek, hogy a minotaurusz nem adná oda önszántából. Esetleg nem segítenél valahogy rávenni, hogy egy kis időre had nézzem meg...? - Neldor pillantására inkább abbahagyta a mondatát, majd csak hogy szinte magát nyugtassa meg, még kimondta amit akart: - csak meg akartalak kérdezni, mielőtt még esetleg valami őrültséget követnék el, és benned megbízom hogy nem fogod ezt nagyon senkinek sem elmondani. Nos, mi a véleményed?

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

Ja, értem. Így már más!

Petrust reggel furcsa érzés fogja el. Kifut a szobából, és örömmel nyugtázza, hogy a hajó elindult. Alexander erre megjegyzi humorosan:
- Éreztem én, hogy vagy a Föld kezdett el mozogni ennyire, vagy tényleg elindultunk… Ezt az érzést már elég régóta nem éreztem. Végre újra olyan hajón vagyunk, ami halad a célja felé! Hiszen azért vannak a tengerek, hogy a szárazföldek között hajózni lehessen. Egy helyben állni, vagy céltalanul bóklászni a hajóval annyi, mint egy több százezer fős csatában csak úgy álldogálni, vagy elhalálozott ismerősöket keresgélni, mint tűt a szénakazalban…
A két alabárdos nem sokáig zavarja a levegőt a lovag mellett, gyors reggeli után elindulnak Johnatanhoz, mert biztos lesz mára is megfelelő feladatuk, gondolják.
De lesz ám!

Theodorus is örül, hogy végre elindultak, már vágyik kalandok után, itt pedig nem lesz nehéz ilyet találni. –gondolja.
Ahogy ezen gondolkozik, eszébe jut az is, hogy fontos beszélnivalója van a minotaurusszal. Ideje reggelizni valamit, aztán felkeresni őt és elmondani azt, amin egész este gondolkodott. Sokat törte a fejét, de talán megérte, ugyanis van egy jó megoldási javaslata a dologra. Talán még a minotaurusz is bele fog menni… Ha netán mégse, akkor sincs baj, ez a javaslat lesz az egyetlen út, ha nem fogadja el, lemond az egészről.

Itt az idő a váltásra is –gondolja a lovag, tehát először is pár falatnyi reggeli elfogyasztása után, őrségben lévő társához vezet az útja és át is veszi tőle az ügyeletet. Megtudja közben, hogy volt egy kisebb vihar az éjszaka, de semmi baj nem történt, csupán elég hideg volt. Sir Aylward már visszakívánkozik a kabinjába, hogy végre felmelegedhessen picit, és ideje aludnia. Így búcsúznak egymástól:
- Ha nem haragszol, most nyugovóra térek –kezdi a Sir, elég hideg volt meg minden… Beszélgetni jó volna picit, de majd legközelebb, hisz lesz még alkalmunk rá bőven!
- Semmi baj, menj csak!
Ezzel távozik is a Sir, lovagunk pedig eképp gondolkozik el Aylward gyors távozásáról:
- Talán picit megfázhatott a viharban? Esetleg történt valami, amiről nem szeretne beszélni? Majd kiderül, ha fontos! Addig is jobb, ha alszik egyet, mert...
Ekkor egykori kastélyának egyik nagyon fontos mondása rémlett fel benne, amit minden lovagtanonc lelkére kötöttek. Ez volt az: „Kezed ha kardot fogni reszket, fejed a földön marad.” Bár ez nem a megfázás miatti reszketésre utalt, hanem inkább a félelemre, de akár ez is lehet most a helyzet. Vajon mi volt ilyen rémisztő, ha egyáltalán tényleg volt valami?

Ebben az eseménytelenségben hamar tovaszállnak a vélt vészhelyzetről szóló gondolatai Theodorusnak, aztán eszébe jut a minotaurusz és a megbeszélnivalójuk. Így hamar Dakk után néz, aki épp ekkor jelenik meg a fedélzeten. Észreveszik egymást és most a lovag hívja kártyázni a barna bőrű lényt...

Dakk, aki a konyhából keveredett elő éppen, ahol kedvére belakmározott a félig sült marhahúsokból, jó hangulatban lép a fedélzetre.

- Kártyázni? Végül is, miért ne? Sok tennivaló úgy sem akad... - néz végig a fedélzeten, ahol csupán két álmos tekintetű matróz végez valami látszat-tevékenységet, hogy a várhatóan nemsoká felbukkanó Ahab kapitány ne találja azt teljesen üresnek.

A minotaurusz így felmászik kedvenc helyére, ahol éjszakáit is tölteni szokta, az előfedélzetre, a nehéz nyílvetőnek támasztja csatabárdját és vízhatlan tokba bugyolált hangszerét, majd elhelyezkedik egy kóccal teli bálán (nem fért már a raktárba), és kicsomagolja a kártyákat. Itt, az előfedélzet zárt palánkja védelmében nem fenyegeti őket az a veszély, hogy a közepesen erős szél felkapná a lapokat, még is a friss levegőn lehetnek, ahol a minó kedvére gyönyörködhet az örökkön változó tenger pompájában.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Látszik a minotauruszon, hogy jóllakhatott, hiszen nagyon vidáman nyalogatja a szája szélét… Theodorus gondolja, most talán pont jókor lesz ez a beszélgetés. Valamivel jobb hangulatban van őbarnasága… A kártyát is hevesebben bontogatja, mint tegnap. Vissza akar vágni nagyon, de ehhez azért lesz majd egy-két szava a lovagnak is!

Ezzel mar indul is a zsuga. Theodorus egy figyelemelterelő hadműveletként nekiáll beszélni, folytatja a tegnap abbamaradt témát.

- Tudod, az éjszaka, mielőtt elaludtam, hosszasan elgondolkodtam azon, amikről tegnap beszélgettünk. Arra jutottam, hogy beláttam, nagyon fura szokásaitok vannak...
Nálunk is van ilyesmi, de ott nem vérre megy az egész, hanem csak addig, míg az egyik el nem ismeri, hogy a másik jobb! Nem áldozunk fel harcosokat csak azért, hogy a fejével vagy a koponyájával dicsekedjünk. Ez szerintem nem túl szép szokás, de ha nálatok ez a hagyomány, ám legyen. Nincs jogom vitatni.

Viszont a válaszom már nem olyan egyszerű, mint ahogy te azt gondolnád. Természetesen ismerve szokásaitokat, az ajánlat szép, de ezt ebben a formájában mégsem fogadhatom el. Apróbb, de lényeges változtatások során viszont könnyen elfogadható lehet. Hallgasd meg az ajánlatomat!

Téged a tegnapi beszélgetéseink után barátnak és nem ellenségnek tartalak! Ezért, ha egy mód van rá, semmi áron sem szeretném az életedet venni. Nálunk a kastélyokban lovagi tornákat rendeznek, talán már hallottál ilyenről. Ott bizony nem az a cél, hogy megölje az egyik lovag a másikat, hanem az, hogy kiderüljön, melyikük is a jobb, de az életük mégsem forog veszélyben! Természetesen szerencsétlenség következtében előfordulhat haláleset, de nem ez a cél! Nálunk sokszor az ilyen lovagi torna győztese szerezheti meg a legszebb nőt, hiszen minél nagyobb biztonságban érzi magát az asszony az embernél, annál inkább vonzódik hozzá. Nálatok ez nem tudom, hogy van, de gondolom majd elmondod, ha van kedved... Most had térjek a lényegre!

Tegyük fel, hogy együtt megyünk a te Nighonodba. Tegyük fel, hogy jól képzett harcosaim lesznek, és neked is, hiszen nem semmi csapattal jöhetsz majd ellenem, és több, mint valószínű, hogy a licitálást is megnyered.
Egyféleképp megyek bele ebbe az egészbe, és ezt mondom most el. Tehát a legfontosabb cél, hogy NEM TÖRTÉNHET MEG a másik fél meggyilkolása, csupán ki kell mondatni vele, hogy te vagy a jobb és ezt te el is ismered azzal, hogy meghagyod az életét, amaz pedig békével elvonul, álljon bármelyik oldalon! Ennélfogva lövészek alkalmazása szigorúan tilos! Csak a puszta erő fog dönteni. Gondolom, ez neked nem hátrány...

Látom, mondani akarsz valamit, de most ne szakíts félbe! Most jön a java!

Így képzelem el az egészet: Közösen kiképezzük a seregemet, te a licitálás megnyerése után ugyanannyi markos lényt hozol magaddal, mint ahogy azt előzőleg az én seregem összetétele után megbeszéltük. A küzdelem előtt tartunk még egy utolsó, rövid megbeszélést és egymásnak eresztjük a seregeket. Majd mindkét csapatból aki veszít, visszavonul, aki nyer, továbbjut a következő körbe. A győztesek összekerülnek az előző kör győzteseivel és újabb körök következnek, míg ki nem derül, ki a végső nyertes. Ha ez a te csapatodból kerül ki (akár te vagy, akár más), akkor visszavonulok, és örökre leteszek a bosszúmról, elismerve, hogy jobbak vagytok nálam és biztos nem tudnám megbosszulni apám halálát, lévén, hogy a mágiatudományokban jártas minotaurusz vezéreteknél gyengébb lénytől is vereséget szenvedtem, viszont, ha én nyerek, ti álltok félre az útból és esélyt hagytok arra, hogy komoly élet-halál harcot vívhassak ezzel a hadvezérrel! Van még egy lehetőség. Ha nem nyerek, de nyer egy másik ember a csapatomból, akkor őt illeti a lehetőség a hadvezéretek ellen!

Ha így elfogadható az ajánlat, belemegyek, ha nem, felejtsük el az egészet!

Gondolom, erre most nem tudsz választ adni, előbb a hadvezéreddel is beszélni kellene a dologról, de legalább gondolkozz el rajta és kíváncsi vagyok, hogy te benne lennél-e egy ilyen dologban? Valamint megvalósítható lenne-e szerinted egy ilyen harc?

No, közben térjünk is vissza a kártyára, mert túl sokat beszélek és még a végén kikapok! Durva egy lapot helyeztél az asztalra! Erre nem számítottam!

(A minó fekete, őszülő bundával, nem barna.)

- Félreértettél, lovag - szól Dakk, miközben az Arkangyal Haragjával az utolsó 12 pontot is lerombolja ellenfele tornyából, és ezzel megnyeri a játszmát. - Mi nem áldozunk fel senkit, hogy dicsekedhessünk a koponyájával! - eközben kever, és újra oszt. - Az ellenfeleink, ha kiérdemlik hősies tetteik által, akkor, és csak akkor abban a megtiszteltetésben részesülhetnek, hogy letisztogatott koponyájuk bekerülhet a csarnokba. Ha nem haltak megfelelő halált, esetleg gyáván, menekülés közben érte utol őket a vég, a trogloditák zabálják fel undok maradványaikat! - most a lovagnak vannak jobb lapjai, a minotaurusz védekezésre szorul.

- Nagyjából felfogtam, hogy mit akartál kihozni a hadjáratodból, hála annak, hogy sok időt töltöttem a humik között. Sajnos el kell keserítselek téged: abban a pillanatban, amint fegyverrel a kezedben egyedül, vagy akár társakkal Nighon földjére lépsz, azonnal hazám ellenségének számítasz, mert így mondja ki a törvény. Lehet szó arról, hogy csak talpasokat alkalmazunk, de a te sorsod ebben a harcban vagy a halál, vagy a rabszolgaság, hiszen bár engem legyőzhetsz, az utánam jövő sereget már biztosan nem fogod. Sajnálom! Ha megpróbálnék úgy viselkedni, mint ahogy te szeretnéd, és életben maradni, miután ti győztetek, vagy életben és szabadon hagyni téged, miután mi, azzal elveszíteném a becsületemet fajtársaim előtt, és esélyem sem lenni eljutni sosem a Walhallába.

- Egyébként a lovagi viadalt ismerem. Sok hasonlóságot mutat a mi kihívásainkkal, amikor egy vezetőt egy közvetlen beosztottja az Igazak Körébe szólít, hogy eldönthessék, alkalmas-e arra, hogy továbbra is betöltse ezt a pozíciót. Természetesen a viadal csak a legritkább esetben végződik halálra, hiosz akkor már kipusztultunk volna, általában az előzetes egyeztetések során első vérig, kétvállra fektetésig, szarv-vesztésig, fegyvertörésig, vagy hasonlókig tart a párharc. Sajnos ilyen viadalt csak minotaurusz vívhat minotaurusz ellen. Ha te is fajtársam lennél, talán, esetleg, nagy-nagy szerencsével és gigászi kitartással elérhetnéd pár év igen sikeres ténykedés alatt, hogy kihívhasd azt, kit le akarsz győzni. Talán minotaurusszá kéne válnod...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A szép napsütésben barnásnak látszik az a fekete minó…

- A francba! Kiált fel Theodorus.
Az elterelő hadművelet nem volt eredményes –mondja magában a lovag, sőt még a saját figyelmem is eltereltem, és elfelejtettem időben felhozni azt a kártyát, amivel még menthettem volna, ami menthető!
No mindegy! –folytatja újra érces hangján. 1:1 a játszma állása! Mindent megteszek, hogy legközelebb jobb legyek!

A minotaurusz most jobb kártyákat osztott le Theodorusnak. Úgy látja, most minden esélye megvan a győzelemre, de a lapok sorrendje nem mindegy! Így először a Toronytámadó lapot játssza meg, hogy lecsökkentse a vár védelmét. Ekkor a lovag megjegyzi:
- Lehet, hogy félreértettelek, lehet, hogy nem. Ha így nem fogadható el számodra a küzdelem, akkor nem lesz küzdelem. Mondtam, hogy csak így vállalom. Megértem az indokaidat, de te is értsd meg, hogy biztos halálba nem viszem katonáimat. Ez esetben meg kell várnom, míg ez a hadvezér elhagyja a biztonságosnak tűnő otthonát és egy hódító hadjárata során kell lecsapnom rá. Persze ez csak most hirtelen tűnik a legjobbnak. Koránt sem biztos, hogy így esélyünk lenne ellene… De ezen ráérek még gondolkodni, egy darabig nem fogom elhagyni ezt a hajót, hacsak a jóisten nem gondolja másként…
Mivel minotaurusszá csak úgy nem válhatok és igazából annyira nem is szeretnék más lenni, jó nekem így emberként. Tisztelet övez, akármerre megyek, pont jó ez így nekem.

Majd miután a minó nyel egyet, hiszen oda az egyik lövésztornya, kijátssza Theodorus a maguk közt kamikázénak hívott elementálidéző varázslat kártyáját és egyből neki is esik velük a várnak. Segítségükkel a várfal fele is oda lesz. Ekkor következik újra Dakk. Sokmindent nem tud tenni, hiszen vagy a várat védi vagy ha támad, akkor következő lépésnél már nem lesz mit védenie! Bizakodik nagyon a lovag, hiszen már nincs messze az újabb, az igazi győzelem!

Most lenne jó, ha valaki megjelenne és beleavatkozna a játékba, esetleg új partit kellene kezdeni miatta. Közben folytatódhatna a sztorizgatás. Nem? Mi az elképzelése a mesélőnek?

Az, hogy a mesélő mostan hazamegy, és szépen kialussza magát...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Mindezt csupán azért kérdeztem, mert gondolom jelenleg Theodorus és Dakk párbeszéde kötött le igazán. Kíváncsi leszek, mi lesz a további sztori!
Remélem az alabárdosok sem hiába kezdték el edzeni Johnatannal a matrózokat!

Na mivel a mesélő most nem ér rá, ezért kicsit foglalkozzunk a fedélzettel is, s ne csak kártyázzunk!

A reggel gyönyörű volt, főleg azután a kis vihar után, ami az esete fentlévők szerint eléggé hűvössé tette az éjszakát! A napfelkeltét már fent töltötte Johnatan, s nagyon szépnek találta a látványt! A matrózok a tegnapi nagy hajtás után inkább a pihenés mellett voltak, s néhány lézengő embert kivéve szinte senki sem volt a fedélzeten, azok páran is csak azért, hogy a kapitány ha felkelt ne találja legénység mentesen a hajót! Reggeli után Johnatan felkereste Ahabot, s végre némi emlékeztetés után megtörtént az, amit lehet hogy előbb is jobb lett volna bevezetni! A délelőtt folyamán, mikor a teljes legénység megjelent a fedélzeten Ahab kapitány kihirdette a napi kötelező gyakorlatozást a matrózoknak, s azoknak a harcosoknak, akik szeretnének esetleg edzeni velük, amit a vacsora előtti egy-két órára engedélyezte, azzal a feltétellel, hogy a hajó tisztasága és karbantartása nem szenved csorbát! Johnatan a reggel segítségét felajánló két alabárdos barátjához ment, s kifaggatta őket: "Hát ha ennyire szeretnétek segíteni, akkor ha megkérhetnélek titeket, úgy lennétek a segédeim ezen egy-két órás gyakorlatozás alatt?" A két jóbarát látszólag örült a felkérésnek, s úgy tűnt beleegyeznek, de engedelmükkel otthagyta őket, hogy majd visszatér, ugyanis a kapitánnyal még meg kellett beszélni egy-két apróságot! A fedélzeten a bejelentést követően egészen az ebédig, sőt még azután is eléggé nagy téma volt a legénység körében! Volt aki feleslegesnek tartotta, volt aki hasznosnak vélte ezt a kis edzést, s volt aki egyáltalán nem foglalkozott a témával! Mindenesetre délutánra már eléggé megvitatott volt a téma, s Johnatan meg az idő közeledtével egyre izgatottabb lesz!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

A két alabárdos nagyon örült Johnatan kérésének, örömmel bólintottak rá a feladatra. Miközben a matrózok arról beszélgettek, kinek mennyire tetszik az edzés, Johantan javaslatára, amit bár nem mondott ki, mégis útban a kapitány felé megparancsolta egy röpke fejbiccentéssel és némi mutogatással, Petrus már fel is osztotta az embereket négy csoportba. A válogatási szempont ez volt:
1. csoport, akik jó ötletnek tartották az egészet, azok Alexander vezetésével fognak gyakorolni.
2. csoport, akik nagyon nem voltak oda az ötletért, ők kerülnek Petrushoz.
3. csoport, a maradék. Köztük akadnak olyanok, akiknek szimpatikus mindez, másoknak kevésbé. Ők lesznek Johnatan csoportja. Szerencsére a túlsúlyban azok vannak, akiknek szimpatikus mindez.
4. csoport: Minden eddigi csoportból ugyanannyi ember kerül ide, akik feladata a hajó irányítása, és az ezzel járó dolgok ellátása lesz. Természetesen mindenkire minden nap sor kerül.

Az edzés lebonyolítását Petrus úgy tervezte, hogy reggel 8-tól este 8-ig lesz gyakorlás. Ez idő alatt 4 óránként más-más ember váltja fel az addig a hajón dolgozókat, azaz minden egyes csoport még 3 részre oszlik, így a hajó feladatainak ellátása minimális szinten tartható és az edzés is. Ráadásul az emberek így nem napi 12 órát edzenek, hanem csak napi 8 órát, ami ugye pont megfelelő.

A javaslatot mindenki elfogadhatónak tartja, de majd sorsot kell vetniük minden nap azért, hogy megtudják, kik kezdik a hajómunkát, hiszen mindenki vagy a második vagy a harmadik turnusba szeretne kerülni, hogy a nap közepén vagy végén pihenhessen, miközben a hajó munkáit látja el.

Mire Johnatan visszaér, az emberek már mindent megbeszéltek. Tetszik, vagy sem, ez lesz a beosztás. A két alabárdos meg is kérdezi a fedélzetmestert, hogy neki így megfelel-e minden, mert már csak az van hátra, hogy ő is rábólintson a dologra és akkor, akár már ma kezdhetik is a felkészülést.