Theodorus olyan érdeklődéssel hallgatta Johnatan beszédét, hogy szóhoz sem jutott. Fel sem tűnt neki, hogy közben elkezdett világosodni. Arról vette észre a reggel eljöttét, hogy Alexander megszólalt: „Jó reggelt ezen a szép napon mindenkinek!”
Ekkor elhatározták, hogy mivel fogytán az étel, ismét halat próbálnak fogni és megmutatják két új barátjuknak, milyen is az az igazi „Hajótöröttes” Szusi.
A halászat egyszerűbb volt a hálóval, mint korábban az alabárddal. Bár verseny így nem alakulhatott ki, mégis jól érezték magukat, mert jó volt a fogás és hamar élelemhez juthattak.
Theodorus újra elmondta, mit hogyan készít, és mi lesz a végtermék.
- Van még egy kevés sónk –kezdi Theodorus, és némi jégtömbbe fagyasztott rizs a ládikóban, ezt a pajzsra helyezve a napon felolvasztjuk, majd az így kapott rizságyra ráhelyzezzük a nyers halat és megsózzuk. Ekkor hideg, de nem is olyan rossz ételt kapunk.
Rövid időn belül elkészült az étellel és már kínálta is körbe a nem túl ízes, de tápláló ételt. Mindenki örült, hogy ebben a szűkös időben valami változatosságot hoztak az étrendbe.
Ahogy étkeztek feltűnt Petrusnak, hogy valami fura van a hajó mellett a vízben, ami ráadásul mozog is…
A matróz azonnal ráismert a teremtményre. Mikor odanézett látta is, hogy nem is csak egy van belőle, hanem egy egész csapat. Delfinek voltak, amikről érdekes történetek keringtek a hajósinasok társaságában. A matróz is elmesélt pár ilyen történetet. Érdeklődés kísérte minden szavát, hiszen a megmentő delfinek és a szerencse is elhangzott beszélgetése során.
Még be sem fejezte, amit elkezdett mondani, bár már legalább a tizedik delfines történetét mesélte, arra lett figyelmes Alexander, hogy valami szárnycsattogást hall. Nem tévedett, ahogy az égre nézett a kukkerral, látott egy csapat hárpiát a levegőben röpülni. Mivel nem akarta megrémiszteni útitársait, így csak annyit mondott, hogy egy csapat madár volt az… Magában azonban eldondolkodott, mégis hová és miért igyekeztek ezek a hárpiák? Végülis arra jutott, hogy majd a nagy hajón utánaérdeklődik valakitől.
Amint végetértek a beszélgetések, mindenki kifeküdt a napra picit napozni, mert egész jó idő volt. Az idillt az íjász és a matróz beszélgetése szakította meg, mikor a hajójuk lehetséges helyéről vitatkoztak:
"Netán elszámoltuk magunkat már megint?"-kérdezte a matróztól Johnatan, aki válaszként elmagyarázta, hogy a hajó legjobb esetben a környezet hatásaként és megfelelő lehorgonyzás híjján csak elsodródott, a másik rossz eset, hogy támadás folytán elrabolták! "Na de most akkor hova menjünk?"-szólt már kicsit kétségbeesetten, majd megkérdezte: "Ha elindulunk az áramlás irányába, mennyi esélyünk lehet arra, hogy megfelelő irányba állunk?" Más lehetőség híjján a matróz útmutatásai alapján elindultak dél-délnyugathoz közelítő irányba.
Miután kipihenték magukat, folytatták a beszélgetéseket. Egyéb dolog aznap már nem történt, így a megbeszélés alapján Alexander és a matróz volt az aktuális ügyeletes. Petrus elmondta Alexnek, hogy ő miért nem marad velük, mert elvileg úgy volt, hogy a másik alabárdos is aznapra van beosztva… Kissé hitetlenkedve fogadta Alexander ezt a horkolós sztorit, de mivel ő nem hallhatta, el kellett fogadnia, hogy így volt.
Miután a három előző éjszakai ügyeletes elment aludni, Alexander és a matróz elbeszélték, mi minden közös bennük. Kiderült, hogy valaha Alex matróz is akart lenni, de inkább alabárdosnak ment.
Ahogy beszélgetnek, egyszer csak valami fényt lát a matróz. Csak ő láthatta, mert Alex háttal ült az eseménynek. Mivel azt hitte a matróz, hogy csak a hold szórakozik vele, nem is figyelt különösebben. De amikor már felhívta a figyelmét matrózunk arra, hogy van ott valami a második fényfolt után, akkor már ő is odanézett és tényleg olyan érzése volt, mintha már látta volna, mintha már megélte volna ezt a helyzetet, pedig még nem sokszor ült hajón életében… Erről azonban nem mesélt virrasztó kollégájának, mert az gyorsan felkapta a fejét és lerohant a kabinokhoz. Mint kiderült, Johnatant keltette fel, mert ezt a valamit neki is látnia kell, mintha jelezne nekik valaki.
Ahogy felértek a fedélzetre, Alexander picit fülelt. Ezt mondták:
„Hogy érted azt, hogy megtalálhatjuk? Csak így a sötétben előbukkan?"- kérdezte Johnatan, miután nem látott semmilyen vízi járműt sem a környéken! "Hát az úgy volt, hogy, mennyi is, szóval nem annyira rég láttam egy fényfoltot a vízen, de mire felnéztem eltűnt, s azt hitem, a hold bukkant elő pár pillanatra! Viszont alig pár perce, miközben Alexel beszélgettem, úgy abból az irányból egy gömb szállt fel, majd nagy fénnyel szétrobbant s eltűnt. Lehet, hogy jelezni akart egy hajó, talán nékünk a mienk! Sajnos előbb még nem láttam, mert elterelte a figyelmemet a beszélgetés!"- mondta el a matróz.
Közösen elhatározták, hogy a hajó fele veszik az irányt. Sokat beszélgettek egymással és bizakodtak, hogy végre talán meglesz ez hajó. A lovag és Petrus ez alatt az igazak álmát aludták a kabinjukban.
Bíztak benne Johnatanék, hogy nem más hajójáról jeleznek, és így visszataláltak. Alexander szóhoz sem jutott, bár nagyon nem is tudott volna mit mondani. Még nem is látta a hajójukat.
Pirkadatig tartott az izgalom. Ekkor végre körvonalazódott a hajó képe maguk előtt és Johnatan felkiáltott: "Végre visszaértünk!"
Ezek szerint ez a vitorlák nélküli hajó az otthonotok? –Kérdezte Alex. Még jó, hogy nálunk van erre a célra egy ép fa törzsdarab. Talán ha nem is teljesen, de részben fel is fogjátok tudni használni. Ebben bízva merült el újra gondolataiba Alexander.
Theodorus és Petrus amint meghallja a "Végre visszaértünk!" mondatot, pláne úgy, hogy nagy lelkesedéssel mondta az íjász, mindjárt futnak fel a hajóra a többiek közé. Johnatan nagy örömmel újságolja el a jó hírt, miszerint hamarosan visszaérnek a hajóra! Ekkor a két hajótörött is ránéz a gyönyörű hajóra és örül, hogy tagja lehet egy ilyen hajó legénységének. Ugye Alex már egy ideje nézi, számára is meglepetés volt a hír, de már korábban tudott róla, mint a két alvó ember.
Amint közelednek a hajóhoz, ismerős arcok után kutatnak, de nem igen találnak olyat. Theodorus viszont meglát valakit, akivel már régóta találkozni szeretne. Bár nem ismeri, de már most le merné fogadni, hogy hosszú beszélgetéseket fog még folytatni vele!
Kíváncsi vagyok, ki lesz az, aki először meglátja az érkező hajót a nagy hajóról! 
Theodorus természetesen ki mást láthatott volna meg, mint egy megtermett, erős minotauruszt? Ő is figyeli az érkezőket.
