Amint Eizyen elájult, a mágikus medálja felfénylett egy pillanatra és egy rég elfeledett emlék tört felszínre.
"Milyen nyugalom van!Rég éreztem már ilyet!"
Eizyen egy rét szélén állt, és egy zöldlevelű pirosas növényt keresett, amit apja mondott neki, hogy keressen meg, mert szüksége van rá. Tudta, hogy apja nem szidná meg, ha nem találja meg, ezért inkább csak magának akart bizonyítani.
Már vagy húsz perce kereste a virágot, de nem találta, úgyhogy lassan kezdett türelmetlen lenni.
A rét másik oldalán egy magas, hosszú, ősz hajú öregember állt. Tölgyfából készült botjára támaszkodott amire energiagyűjtő rúnák voltak felfaragva, és az erős napfény ellenére is mintha világított volna.
Mikor Eizyen odapillantott, akkor mosolyodott el valamin. Szemét a rét szélén lévő erdőre szegezte, ahonnan akkor lépett ki egy fiatal elf. Zöld utazóköpenyben volt és barnás fűzött bőrcsizma volt a lábán. Oldalára egy szép pengéjű kiskard volt felkötve. Mondta régebben többször is, hogy honnan szerezte, de Eizyen mindig elfelejtette. Hátán az elmaradhatatlan kedvenc íja volt keresztbe átvetve, amit állítólag vagy 40-50 év alatt csinált vagy mi. Fején viszont valamilyen - eddig még nem látott- fejpánt volt látható. Eizyen számára messze volt még, ezért nem látta mit formázhat.
- "Na talán majd most" - gondolta Eizyen - "csak apu ne vegye észre". Apja szerencsére a közeledő elfre figyelt. Halkan elmotyogott pár szót, amit nemrég tanult. Látása elhomályosodott, becsukta szemét. Amikor újra kinyitotta, szinte mindent szürkének látott. Egy picit szédült, és távoli süvítést hallott. Lassan visszatért tudatához, és elkezdett fókuszálni, - a földre. Mindenhol csak szürke növényeket látott, de olyan három lépésre tőle megpillantott egy csomó szürke növénnyel befedett erősen zölden és pirosan világító növényt.
- Megvagy - mondta félhangosan. Odament és leszakította a virágot. Az egész varázslatnak egy pillanat alatt vége szakadt. Újra visszatért normál látása, és minden kivilágosodott. Gyorsan apja felé nézett, de az öreg mágus az elffel beszélgetett. Megnézte a kezében levő virágot. - "Remélem ez lesz az" - gondolta.
- Eizyen gyere, visszamegyünk a faluba! - Bár apja messze volt tőle, mégis tisztán hallotta fejében apja szavait. Elindult az öreg és az elf felé, de a magas növényzetben csak lassan tudott haladni. Apja és barátja bár lassan jöttek, mégis furcsán gyorsan haladtak a mezőn. Amikor találkoztak az elf kezet nyújtott a gyermeknek.
- Üdvözlöm ifjú uraság - mosolyodott el.
- Szia Neldor bácsi! Az micsoda? - mutatott a Neldor fején lévő fejpántra.

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

- Bűbáj! -mormolja maga elé Aylward emlékei hatására.
Ez elég sokmindent megmagyarázna a közelmúlt eseményeivel kapcsoltaban. És nem csak Dakk furcsa viselkedését a kalózokkal vívott csata óta, hanem mást is. Például a hobbit...
Elhatározta, hogy azonnal felkeresi az atyát, mint egyetlen nagyhatalmú varázstudót a hajón, és megbeszéli vele a dolgokat.
Azonban nem szeretné, ha Dakk addig is valami botorságot csinálna -látszólag a hajón senki más nem törődik a bundás-patás társuk furcsa viselkedésével-, ezért elsüti azt az álomvarázst, amit reggeli ébredése után memorizált. Igaz, azon okból memorizálta, ha esetleg ma este se tudna magától elaludni a tivornyázok miatt. Dehát ez most vészhelyzet.
Alig látható szájmozgással elmormolja a varázsigét. Az utolsó szavak elhangzása után Dakk úgy eldöl, mint az a sokat emlegetett liszteszsák és hangos, öblös horkantásokkal elnyúlik a fedélzeten.
Aylward elindul megkeresni az atyát. A beszélgetésekből kihallotta, hogy Selmo atya a magóggal elindult gyógyteát készíteni a hobbitnak.
Szerencséjére épp megpillantja a magógot, amint az egy gőzölgő edénnyel a kezében kilép az egyik ajtón. Barátságosan bólint felé, miközben elhaladnak egymás mellett.
Belép a helyiségbe és becsukja maga mögött az ajtót.
- Selmo atya, szeretnék magával beszélni! - szólítja meg az öregembert.
- Tudja néhány dolog aggaszt... - kezdi, és elmeséli Dakk viselkedésében beállt változásokat, az emlékeiből felidézett sihederkori történetét és a levont következtetéseit.
- ...És tudja atyám, nem csak ez aggaszt. -mondja befejezésül. - A hobbit viselkedése is enyhén szólva furcsa. Mi erről a véleménye? És a legfőbb kérdés: mit tudunk tenni?

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Na. mindenki itt hagyta ezt a minót a fedélzeten. Szépen alszik. Mijen jó lenne rémálmokat okozni neki, de az atya nem venné jó néven. De mi ez?
Egy fénylő alak tünik fell mellete. Egy nem rég elhunyt lélek. Mégpedig egy hárpiáé. Csak az lehet amit a tengerbe hajitott. Még jól látszanak a teste körvonalai, még nem emésztette fel a sötétség. Ugy mint az enyémet. Az ö aurája szinte világit az enyém mellet. Mit akar ez itt? A mino körül repked. Néha meg tesz egy két szárnycsapást, a bolodja nem jött rá hogy már rég nem a szárnyai reptetik. Felvisit. Érzem a gondolatait. Harag és csalódás. Csalodott, már azt hitte megmenekül a haláltól és haragszik Dakkra mert az visszadobta oda. Többször is köröllebegi, hangosan vijjog, probál belecsipni de még nem tudja hogy lehet az anyagtalannal megérinteni az anyagiasult dolgokat. Érzem a dühét, bosszú esköszik és megfogadja hogy örökké öldözni fogja a mino-t. MI???? Azt már nem. Ez a hajó az enyém, itt nincs dolga más szedet vedett lelkeknek. Rárontok. Bátor kis madár lehetett szembefordul velem. Bátor vagy inkább ostobba. A sötétségem körülöleli, hiábba vergödik az én lelkem sötétjéből nincs menekves. Még nagyon ifju lélek hogy ártani tudjon nekem. Pár pillanattal késöbb már teljesen beburkolom. Vergödik már menekülne, de nem. A fekete éjszaka körölveszi és összeroppantja anyagtalan testét. Eltünt. Elnyelte a végtelen sötét tér és idő. Most már ő is az elfeledettek közt bolyonghat.
Ezen a hajón csak nekem van jogom kisérteni. HAHAHAHAHAAAAAAAAA..

Cherbó óvatosan vitte a bádog poharat. Egész jó szaga van, bár ha lenne egy kis Terfa bogyónk, akkor lenne igazán hatásos. Annak szagától még a szúnyogok is távol maradnak az erejéről ne is beszéljünk. Eszébe jutott, amikor Delrór főzetett vele erőlevest. Igaz hogy adott hozzá receptet, de akkor jobbnak látta a saját tudása alapján elkészíteni. Egészen jól sikerült. A beteg mester rögtön erőre kapott tőle. Legalábbis mindent elsöprő fiatalos hévvel futott a latrina irányába. Mindegy, azóta már rájött hogy akkor összekevert két gyógynövényt ezért hát véletlenül hashajtót kevert az öregnek.
Bekopogott a hobbit kabinjába. Miután halott hogy szabad benyitott és az edényt a hobbitnak nyújtott.
- Az atya küldi. Egyszerű zsályafőzet, de ettől majd erőre kapsz. Óvatosan idd, meg mert lehet, hogy meleg lesz.

-Köszönöm neked és az atyának is! Jó lesz egy kis meleg, mert teljesen kivert a hideg veríték, és a fejem is iszonyatosan fáj. remélem segíteni fog.

Cikász: iszonyú hangulatos ez a te szellemed! Nekem nagyon tetszik!

A szűk kabinban épp hogy elfér a magóg és a hobbit. A felső ágyon Surmó hortyog, csak pár pillanatra ébred fel a delíriumos álmából... arra a pár pillanatra, amíg újabb adagot nem ereszt le a torkán a mágikus hordócskából...

Eközben lassan beköszönt az alkony...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Neldor fémből készült fejpántján egy fényes, átlátszó, zöldes-lilás kő volt, amit egy nagy sólyommadár ölelt át. Két szélén fák és növények látszottak. Eizyen bármennyire próbált valamilyen mágikus kisugárzást felfedezni benne, nem látott semmit ami akár hasonlíthatott volna egy picit is ahhoz az energiához amit keresett. Apja mintha kitalálta volna gondolatait, megszólalt, mielőtt még Neldor válaszolhatott volna:
- Eizyen. Tanuld meg, hogy nem minden a mágia körül forog. Néha egy egyszerű tárgy több értéket tud nyújtani, mint egy mágiával átitatott alkotás. Egy mágikus tárgy miatt, sokszor többet kockáztatunk, és igaz ritkán, de néha az életünkkel fizethetünk kapzsiságunkért.
Neldor, miután az öregember befejezte mondanivalóját Eizyenhez fordult.
- Ezt most vettem Elfendelben: Nagyon megtetszett. Szép, de nem bír semmilyen erővel. Azyus, lassan indulnunk kéne.
"Miért sötétedett be ilyen gyorsan?" - Eizyen meglepődött a hirtelen sötétbe borult tájon, és egy kicsit elkezdett félni is -" Na mindegy, amig apa itt van, nem eshet bajom!"

A hajóban Eizyen nyakán lévő medál újra felfénylett, jelezve, hogy lassacskán visszatér viselőjébe az erő. A mágus még mindig ájult volt, de emléke elkezdett homályosodni, és inkább mintha csak álmodna, úgy látta a maga előtt lejátszódó eseményeket. Mellette éppen nem volt senki, így hát nem is vették észre a fizikai testén végbemenő változásokat. Szeme csukva volt, de láthatóan remegett, ujjpercei izzadni kezdtek.

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!

Billy!

Lassan kortyolgatva a gyógyfőzetet probálta meg felidézni a jelentet, amit meglátott a lord agyában. Megpróbálta megérteni, de ez nem ment.
Közben megpróbált mentális kapcsolatot kiépíteni a karkötővel, de minden próbálkozása kudarcba fulladt.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Márpedig hétvégén általában nem szokott különösebb dolog történni, ha megfigyeled

"Hát itt semmi nem jön ma össze!"- búslakodik Johnatan a korlátnak támaszkodva míg figyeli, hogy a személyzet felkészül az északára! "Nini! ott van Ahab kapitány! A dologhoz az őszava is elég remélem!"-s odafut hozzá, éppen hogy eléri a kabinbejárat előtt! "Uram, ha megengedi, megosztanák önnel egy gondolatot, ami ma jutott az eszembe! A napokban történtekre való tekintettel szeretnék engedélyt kérni arra, hogy a matrózoknak naponta egy kiv vívó vagy harci gyakorlatokat tartsak, ugyanis mint megfigyeltem, a másik hajón is egy olyan hirtelen, vagy lehet akár szervezett támadás, akkor ők vannak kitéve a legnagyobb veszélynek, hisz csekély harci tapasztalatuk van! S ahogy elnézem utazásunk közben bármikor érhet ilyen meglepetés, s ezzel talán nagyobb lenne a túlélési esélyük is, ami jó lenne, hisz ha elveszítjük a legénységet mint pl. a másik hajó, akkor igen nehezen fogunk haladni utazásunkkal, márpedig ahhogy észrevettem nem fogunk megállni egy új legénységet beszerezni. Ehhez a gondolathoz kérném az Ön véleményét, mert a lorddal sajnos nem tudtam ma beszélni!"

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Cherbó miután átadta a bögrét a hobbitnak, visszasietett a fedélzetre. Dakk békésen szundikált, eldőlve, mint egy darab fa. Jó hangosan hortyog hozzá, egy darabig még nem ébred fel. Kezd sötétedni. A matrózok már bevonták a vitorlák nagy részét, és már a lámpák is égtek. Kezd hideg lenni, hűvös lesz az éjszaka. A raktár csapóajtajához sétált. Lemászott a létrán és a sötétben tapogatózni kezdett. Jól telezsúfolták az már biztos, mikor még itt bujkált akár táncolni is lett volna hely. Végre megvan, jól emlékeztem és szerencsére nem pakoltak rá semmit. Felmászott a fedélzetre, a vállán átvetve cipelte azt a kisebb vitorladarabot, amit nyilván foltozáshoz használhatnak. Miután kitekerte, a minotauruszra terítette. Nem tudom hogy mennyire érzékenyek a hidegre, de ártani nem árthat. Ezek után a kabinjába indult. A zsebéből előkapta az apró gömböt. Az a kis fénypont még mindig ott táncolt benne, mintha saját akarata lenne. Most hogy közelebbről is megvizsgálta egy hajszálvékony repedést vett észre a felületén. Biztos nekiütődött valaminek a nap folyamán, elég őrült volt a mai nap. Egy halk pendülés halott és a repedés tovább szaladt a gömbön. Ajaj. Cherbó rögtön megértette, hogy valamiféle mágikus hatalom van épp elszabadulóban. Jobb lesz megszabadulni tőle, már éppen ugrott volna, hogy kiszaladjon és az óceánba dobja a gömböt amikor az egy újabb pendülés hallatván kettérepedt. Vakító fény ragyogta be az egész kabint……….

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Éééééééés: Billy!
Végre kimászott a szobából a lovag, és az atya. Elég sok kínos kérdést tettek fel neked, de sikerült rutinosan, és faarccal letagadnod mindent, hogy bármit is tudnál, és bármi közöd is lenne a dologhoz. A beszélgetés alá a kisérőzenét Surmó ütemes, részeg hortyogása biztosította...
Ezután nekiállsz szólongatni a karkötőt, de az néma marad. Egy idő után elúnod a dolgot, és lefekszel aludni (már amennyire a szobatársadtól lehet ).
...
Arra ébredsz, hogy egy kb. méteres átmérőjű varázskörben üldögélsz (továbbra is a kabinban, Surmó hortyogásának közepette), kezedben egy csonkká kopott mágikus krétával, amit még ki tudja honnan zsákmányoltál. A letekeretlen hajómécses lobogó, sárgás-narancsos fényében döbbenten látod a négyes mélységű varázskör rettentő összetettségét. Néhány jelet, rúnát még csak fel-felismersz, de az egész valami hihetetlenül bonyolult módon fonódik egymásba, olvad egybe, és áll össze egésszé. Körübelül négy másodperced van, hogy elgyönyörködj a jelek felrajzolásának tökéletességében, amikor megszólal az agyadban Bögyös Helga jól ismert, kellemes hangja:
- Jól figyelj rám Billy, mert csak egyszer tudom elgondolni neked. Ne szólj közbe, az lenne a legjobb, ha nem is nagyon gondolnál semmire! Ezt a kört az irányításoddal írtam fel, amiért elnézést kérek, ha lett volna más módszer, hidd el, nem alkalmaztam volna. Többet nem látod, legjobb lenne, ha el is felejtenéd, hogy létezett. Ez egy védőkör, amely a mentális fürkészés minden módozata ellen véd... Legalább is nagyon remélem... mindkettőnk érdekében. Tudnod kell, hogy a lord agyát megfűrkészve olyan dologra bukkantam, anely felébresztette az eltemetett emlékeim. Én már nagyon régóta létezem, Billy, többezer éve. A Mester, aki készített, a mentálmágia egyik legnagyobbja. Egyike az Ötöknek, akik hálót vetettek a világra, hogy a háttérből uralhassák azt. Az ő gondolatmenetüket nem lehet követni, terveik ezredéveken át ívelnek, fajok elhullása, óriási háborúk csupán lépések az általuk elképzelt sakkjátszmában... A mentálmágiának azonban vannak korlátai, csak arra az élőlényre hat, aki a Mester közelében van, nem lehet mérföldekről irányítani vele valakit. Ezt a korlátot azóta sem tudták ledönteni, pedig keresték a módját, hidd el! Végül megalkották a karkötőket, mindegyik Mester egyet-egyet, köztük engem is. Csak én túl jól sikerültem, önálló akaratom lett. Az eredeti célunk az lett volna, hogy rajtunk, azaz a hordozónkon keresztül a Mesterek ki tudják terjeszteni akaratukat... Én elkövettem egy hibát... felfedtem a Mester előtt magam, és ellenkezni próbáltam vele. Nem fontos, hogy mi volt ez a dolog, azóta már a romjait is benőtte a gyom annak a birodalomnak... A Mester éktelen haragra lobbant, hosszas hajsza árán elfogatta az akkori hordozómat, megölette, és engem abba a sziklasírba zárt... Pár hete ébredtem fel álmomból... a Mester szólt hozzám. Egy feladatot adott, és szabadságot ígért. Én belementem: mit tehettem volna? Nem akartam még korokon át ott raboskodni! Valami undok kalózfőnököt kellett "meggyőznöm" arról, hogy támadja meg a hajótokat, és csaljon erre a szigetre. Sikerrel jártam, és a jutalmam te lettél, és vele a szabadulásom. Azt hittem, evvel vége... de amit láttam... A Mester itt van a hajón. Nem tudom, ki az, sosem derítem ki! Bárki lehet! A Mester urallja az alakváltás misztériumát, és tökéletesen tudja álcázni saját elméjét. A lordot azonban biztosan ő irányítja, felismertem a mintázatot az elméjében... és ahhoz a közelben kell tartózkodnia. Fogalmam sincs mit tehetnénk! Nem árulhatom el magam... ha megtudja, hogy felfedtem neked a titkát, azonnal elpusztít! Ha kell, akárkit ellened tud úszítani, akárkit... Félek, Billy!... Egyetlen esélyünk az, amit a Mester sosem ismert el: ő nem isten, Billy! Ugyan az életét mágikus praktikákkal rettentő mód kinyújtotta, és mentális hatalma félelmetes, de nem lehet ott egyszerre minden agyban... nem láthat minden gondolatot... nem... remélem... bár ő a Bábmester. Rettentő óvatosnak kell lennünk! Sosem szabad konkrétan rá gondolnod, mert bármikor elcsípheti a gondolatodat!... Ne haragudj, hogy ekkora terhet tettem rád, de nem akarok megint a rabszolgája lenni! ... ahhhh... mi volt ez? Gyorsan! Törd meg a kört! És ne gondolj semmire!!!!! >>>sound track: Matallica: Master of Puppets<<<

Bocsi, gyerekek, nem akartam, hogy nagyon egyszerű dolga legyen a partynak!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Billy gondolkodás nélkül megtörte a kört, majd erőnek erejével emlékeztette magát, hogy mennyire rosszul érzi magát, és mennyire megviselték a mai események.
Lelki szemei előtt megjelent a hivogató ágy, és nagy nyögések közepette le is feküdt.

Nem a szellem.


Végre szabad vagyok. Istenem már miota vártam ezt a percet. Az eltelt idő folyamán szinte már mindent reményt feladtam. Azt hittem örökké, abban gömbben kell élnem, mágikus energia formájában.Nem is tudom már hogy mikor zárt be oda az a mágus. És vajon miért tehette.
Érzem ahogy levegő todúl a tüdőmbe. De jó ujra érezni. Dehát ki szabaditott meg. Körbefordulok és megmentőmet keresem, had köszönjem meg neki. Hátrafordulok és ott van. Na, de.. Egek ura segits, egy démonfajzat. Miért engedett el, talán felakarja falni a lelkem és a testem. Rémülten hátrálok el előle.

Cherbó reflexből a szeme elé tartotta a kezét. A hirtelen támadt fényességtől így is csak foltokat látott. Ám a szaglása nem hagyta cserben. Rögtön megérezte egy idegen lény szagát, már nincs egyedül. Milyen szag ez? Olyan, mint a nyíló virágok illata tavasszal. Hamar kitisztult a látása. Az idegen a kabin hátsó falához hátrált és rémülten zihált. Különös egy lény. Ránézésre emberé lény, mégpedig egy nőstény. Ám méreteiben talán még nálam is alacsonyabb, talán gyermek lehet. Nem, ahhoz túlságosan is jól fejlett emlői vannak. Már megtapasztalta hogy egyes emberek hamar elvesztik a fejüket, ha ilyet látnak. Ki tudja miért, számomra érthetetlenek ezek a dolgok. Ez a lény csakis ember lehet, könyvelte el magában, de ekkor észrevette a hátából kiálló hatalmas leginkább egy lepke szárnyára emlékeztető szárnyakat. Kék , zöld és fekete színben játszottak. Szép látvány.

- Ki vagy te és hogy kerültél ide? Válaszolj különben….- Ránézésre ez a jövevény retteget tőle. Jobb ha nem fenyegetem mert még valami örültséget csinál. – Ne félj tőlem.. nem foglak bántani..- Közölte vele a lehető legnyugodtabb hangján.

Pixie/sprite rulez!!! Tiszta Earthdawn... ott zártak évtizedekig egy tündérkét egy borostyántömbbe! NAON-NAON tetszik!!!!!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A Pixi.

Nocsak, tud beszélni. De vajon miért szabaditott ki? Azt mondja ne féljek tőle. Könnyű azt mondani, ha éjjel jön velem szembe akkor menten elájulok.
De nem szabad gyávának mutatnom magam. Ha a papnő ezt látná akkor rendesen megszidna.
- Nem félek tőled. Kiáltom el magam bár nem vagyok meggyőzve hogy valoban igy van e.Bárcsak tudnék félelmetesen kiáltani, de akárhogy artikulálok a hangom mindig is csilingelőnek hallatszik. Igy nehéz elijeszteni egy támadót.
- Ne közelits. A kezemet elöre tartom és egy apró energiagömböt bocsátok utjára. Ez a legerősebb ami tőlem telik. Remélem ettől meggondolja magát ha tisztességtelen szándékai lennének.

A kilőtt lövedék telibe kapta Cherbót. Túl közel állt hozzá hogy kitérjen az útjából. Fogait összeszorította, de a várt fájdalom helyett csak egy kisseb csípést érzett. Egy alig érezhető vibráció végigszaladt a testén, pár izma be is görcsölt, de komolyabb baja nem esett. Hát, ez nem valami sok, ezzel nem győznél le. Miközben kiegyenesedett újabb energianyaláb érkezett. Ezelől már sikerült lebuknia. Bár ez a lény rátámadt valahogy mégsem érezte ellenségesnek. Belemarkolt az övéről lelógó erszénybe és a sárga altatóport az ellenfele arcába hintette. Az egy kicsit meglepődött cselekedetén. Elsőször éles hangón hapcizott egy hatalmast, majd a szeme lecsukódtak és a teste elernyedt. Magzati pózban kuporgott a padlón és békés arccal aludt. Nem szokott ilyen gyorsan hatni. Egy emberre kb 15 percig hat, erre a lényre nem tudom, talán tovább egy kicsit. Kötelem, nincs amivel, megkötözzem, inkább szólok valakinek. Ezzel az ajtóhoz lépett és kilépett rajta. – Remélem nem ébred fel amíg vissza nem térek.