A szoba plafonján lebegek. Mikor a pap kérdezgetni kezd egy kicsit lejjebb ereszkedem, pont szembe vele. Még mindig furcsállom hogy egy halandó láthat engem.
- Igen igazad van. Gyűlölök mindent, ami él, nem tudom elviselni a szívetek dobogását és a belőletek áradó fényt. Én magam vagyok a sötétség, és az nem fér össze a fénnyel. Azt mondtad, látsz bennem egy kis jóságot, hát nagyon tévedsz. Nincs bennem se jóság se gonoszság, ezek a fogalmak semmit sem jelentenek nekem, ezért hát ne próbálj meg besorolni egyikbe se. AZ élők lelkében állandó harcot vív ez a két eszme, ez a harc hiányzik a lelkemből. Nem ezen eszmék határozzák meg tetteimet, hanem a saját akaratom. Mert ez vagyok én, egy test nélküli akarat, ami nem követ semmit, csak saját magát.

- Azt kérded ki voltam. Mikor? Amikor még éltem? Nem tudom. Nem tudok visszaemlékezni csak kísértet ként töltött emlékeim, vannak. Talán nem is éltem soha, lehet, hogy nem élőlényként születtem, hanem kárhozott lélekként. Vagy egész egyszerűen olyan erősen nem akarok rá emlékezni, hogy már elhitetem magammal, hogy meg sem történt. Lényegtelen mi voltam. Nem akarok erről beszélni. Néz magadra ember. Téged anya szült, olyan, vagy mint a szüleid, rájuk hasonlítasz, és tőlük tanultál meg mindent. Engem a sötétség és a gyűlölet szült. Rájuk hasonlítok és tőlük tanultam. Ezért hát: nem tudsz megérteni engem, minthogy én sem tudlak megérteni téged.

- Ez csakugyan az én zsákomból való, - könyvelte el magában Cherbó mikor megvizsgálta a konyhában talált üvegszilánkot. Az a átkozott szellem, remélem más nem hiányzik. Egy pillanatra elöntötte a düh, - szerencséje hogy halott, mert ha nem lenne az, akkor biztos azzá tenném. Remélem az atya olyan helyre, száműzte ahol csak szenvedés lesz az osztályrésze.
Felment a fedélzetre hátha a friss tengeri levegő lenyugtatja egy kicsit. Odakint már sötét volt. A lámpásokban vidáman táncoltak a fürge lángocskák. Rögtön meglátta, hogy nem igazi tűz lobog bennük hanem valamiféle mágia által kreált. Leült a padlóra és a karám ajtajának támasztotta tüskéit. Zsebéből elővette, a halott varázsló gömbjét. Párszor megforgatta a kezében. A vörös kristálygolyón visszatükröződött a lámpások fénye. A belsejében mintha egy apró fénypont táncolna. Mikor közelebbről is megnézte látta hogy tényleg mozog, nem a szeme csapta be.

Egy alig halható robbanás zökkentette ki, a gömb ámulatából. Párszor megrázta aránytalanul nagy füleit, vajon tényleg halotta, vagy már képzelődik is. Be fogok csavarodni.

Eddig még soha, senkinek nem hánytorgatta fel, hogy ki mennyit ír (az egy szem Sogroonon kívül ). Én csak örülök annak, ha nem csak én szenvedek "szófosásban". És különben is, nekem tetszett!

A hatalmas robbanás végigdübörög az Ezüstsólyom Röptén, és azonnal félbeszakítja a szellemidézés (elűzés) körüli vitákat, a szellemtörténetek és kísértethistóriák felelevenítését.


- Mi a franc volt ez? - bámul ki Dakk a hajó palánkja felett a hang irányába. - Nézd már, egy másik hajó! Egész közel. Hahó, ámberek! Jobbra előttünk egy böszmeteg ladik pont útban!
Mikor jobban megszemléli az eseményeket, és többen is a korláthoz gyűlnek, akkor látják csak, hogy milyen elkeseredett csata tombol azon a vizijárművön. A tér szövedékébe hasított, lilásan derengő térkapu épp akkor zárodik össze egy undorító cuppanás kíséretében (ki a franc nyithat térkaput a tenger fölé ), még vagy fél tucat szárnyas-karmos hárpiát okádva a tenger fölé. A minotaurusz jól látja, amint egyikük épp letépi egy balszerencsés matróz fejét, aki valami nevetséges gyíklesővel hadonászott.
- Erősek a kiscsajok - gondolja. - Elkélne a segítség!

Eközben a kormányos is észleli a bajt, megkongatja a vészharangot, és teker egyet a kormánykereken.
- Elkerüljük őket, vagy segítsünk nekik? - kérdi a kormányállásba lépő Ahab kapitánytól.
Ahab végigtekint a kalandozókon, akik épp fegyvereikért sietnek, és minden bizonnyal már nagyban készülnek a másik hajó megmentésére, lemondóan legyint egyet, és ezt dörmögi:
- Ezekkel elkerülni? Ugyan már! Ők vonzzák a bajt, és nem hagynának ki egyet sem! - azzal egy nagyot sercint a tengerbe. - Három fokkal jobbra azt a kib*szott kormányt!

A másik hajón valószínüleg lehet egy varázstudó is, mert rettentő villámcsapás tépi szét a levegőben víjjogó madárlények néhányát. Az egyikük súlyosan megsérül (szárnya törött), és bódultan kóvályog a levegőben, lassan az Ezüstsólyom Röpte felé sodródva.
- Mila harpy, wu zad rukla! - kiált felé Dakk az előfedélzetről, és vadul gesztikulál hozzá. Integet, mintha hívná a lényt.
A sérült hárpia megpördül a tengelye körül, próbálja magát betájolni, látszik rajta, hogy nem nagyon van vele tisztában, hogy hol is van tulajdonképpen. Végül az ismerős alak felé veszi az irányt, igaz, kissé eltájolja magát: majdnem átbucskázik a korláton.
- Jól van kicsim, nincs már semmi baj! - duruzsol neki Dakk, amint erős karjaival megmenti a madárlányt, hogy a tengerbe vesszen. - Itt biztonságban vagy, nem engedem, hogy bántódásod essen!

No, erre varrjatok gombot! E világ hárpiái egyébként úgy néznek ki, mint Boris Vallejo festményén, amiért fetúrtam az egész netet, de nem sikerült megtalálnom (aki ismeri a művészt, az már sejthet valamit ).

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Azért megpróbálnám! - jegyzi meg nyugodtan Selmo atya. - Tudod, én már sok mindenkivel sikerrel megértettem magam, hiszen, ez a szakterületem végül is... A múlt kutatásához mások megértése, a mienktől esetlegesen gyökeresen eltérő gondolatok, eszmék, hitvilág, világszemlélet megismerése is hozzátartozik. Meg azután nincs is nagyon más választásom! Vagy elpusztítalak, vagy elzárlak valahová, amíg ki nem derül, hogy mi szükségünk lesz rád... de egyiket sem tenném jó szívvel, így kénytelen vagy szabad maradni. Azonban ne tarts ezért engem szánalmas öregembernek, aki aggkori szenilitásában már azt sem tudja, mit cselekszik! Ha teljes bizonyossággal érezném, hogy létezésed az expedíciónk kárára van: egy percet sem haboznék! Így viszont... igazi kihívásnak tekintelek inkább, amolyan szellemi kalandnak, ha megbocsátasz e kis szójáték miatt. Mit szólsz hozzá?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

No, ez nem egészen hárpia, de majdnem... inkább succubusra tippelném, de ebből már lehet következtetni a hárpiára... Ha valakinek megvan az említett picture, az dobjon már meg vele, jó!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Rendben van. Akkor szabadon járhatok a hajon és a szavamat adom hogy nem háborgatlak benneteket. Nem tudom számodra ér e valamit egy halott lélek szava, de ha nem is tartanám be akkor elpusztithatsz.
Hirtelen ismerős érzés tőr rám.Érzem amit egy ujabb halandó élete ér véget és a lelke a hlál martalékává válik.
- valahol itt a közelben, éppen meghalt valaki, közlöm a pappal.- De nem ezen a hajón, van a közelben egy másik is.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Mi ez? Miért babusgatod azt a szörnyet? Talán ismered, valahonnan? - kérdezi meg Cherbó tartván a 3 lépés távolságot a hárpiától.
A másik hajón tovább dühöng a csata. Egyre közelebb érünk. Már jól látszanak a fedélzeten harcolok is. Ha nem lenne az az átkozott védőmágia már támadhatna is.

- Ismerni? - töpreng el Dakk - Nem, személyesen biztos nem ismerem, olyan egyformák ezek... De tudod, sok hárpia harcolt mellettünk a Nagy Hadjáratban, és néhánnyal egész jól összebarátkoztunk. Nem mondom, hogy mindig jól ki lehet jönni velük... de hát ez itt megsérült, ápolásra szorul! Te talán nem így gondolod? - néz összeszűkülő szemekkel a magógra, és keze önkéntelenül is a hátára szíjjazott csatabárd nyelére téved. Azok odaát ölik a madárlányokat, és a madárlányok viszont. Ha gondolod, segíts nekik, de ezt itt - mutat a kábultan pihegő hárpiára - meg fogom menteni!!!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Cherbo rábolintott a minó válaszára. Zavarban volt nem tudta mit kéne tennie. A lordra nézett, ha ő parancsot ad a támadásra akkor segiteni fog az embereknek.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

No, emberek, beszkenneltem nektek a hárpia képet. Hát így néz ki. (Nem, nem az izmos Conan-figura az... )

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Neldornak nem kellett csalódnia barátjában.A pár pillanat alatt megidézett varázslat megtisztította a körülötte lévő ellenségtől.Ha nem is mindtől de legalább sokkal könnyebbé tette helyzetét.A négyből, egyként megmaradt, vele ellenszegülő hárpia a vártnál is hamarabb kimúlt.Ennek oka, Eizyen hirtelen eszméletvesztése volt.Neldor - fajának jellemétől ellentmondóan - kapkodva és meggondolatlanul nekiesett a vele szemben megmaradt ellenféllel, ki több részben és vértől eláztatva pihent meg a fedélzeten.
Ezt követően Neldor, amilyen gyorsan csak tudott, mágus barátjához futott, hogy megvédje azt az esetleges támadóktól.Nem is késlekedtek sokat.A megmaradt hárpiák, erősebbeknek tűntek mint az eddig látottak.Amint rendesen megtizedelték a legénységet(magyarán kiirtották a fegyvert fogó matrózokat)a varázsló és az elf felé repültek.Eizyen mozdulatlan teste felett álló Neldor, farkasszemet nézett a vele szemberepülő fattyal.Tudta, hogy a másik kettő jobbról illetve balról közelít de őrizetlenül nem akarta hagyni barátját.Egy teljes erőböl bevitt csapás a kiszemelt áldozatnak, hangos csattanás a karom és a penge találkozásának eredményeképp, lehulló láb a padlóra(melyet hangos és visító hang követ)majd egy jókora fájdalom a jobb válla tájékán.Ez az eredménye, az igaz barátság demonstrációjának.Neldor valószínüleg ha egy másodpercre is de eszméletét vesztette, mert az utolsó kép az volt, amint megcsonkít egy hárpiát, most meg a földön fekszik és két korcs hajol fölé.Erősen megmarkolná kardját, hogy lecsapja a fejüket de hiába tenné mindezt.Valószinűleg a rövid eszméletvesztés alkalmával kiesett a kezéből a fegyvere és puszta kézzel nem hinné, hogy legyőzhetne, két ilyen jól megtermett példányt.Elkezdett az emlékeiben turkálni, mikor még fiatal elfként, szülőfalujában tengette mindennapjait.Milyen szép idők is voltak!
Akkor még az apja arról mesélt neki, hogy milyen hős tetteket hajtottak végre a felmenői, meg hogy mennyire sokat tettek a legősibb fajért és hogy Neldor is ezt az utat fogja bejárni.Erre meg itt hever két undorító hárpiának a szabad prédájaként.Mégsem úgy alakult a sorsa ahogy azt a vére megkívánta.Szégyenteljes, elfekhez nem illő halál gondolata járta körbe, mikor a korláton túlra pillantott.És a szíve újra megtelt reménnyel....

Sorry, kicsit mozgatnom kell a karaktereket, elnézést érte!

- Itt az idő, hogy kipróbáljam ezt a jó kis új íjamat! - gondolta kajánul a fedélzetmester, miközben kifeszítette a húrt, célzott, és útjára engedte a halált hozó nyílvesszőt. A győzelmi tudatban leledző hárpia koponyáját hátulról érte a lövés, a mágikus nyílvessző a jobb szemén jött ki, miközben a dögöt a földön eszméletlenül fekvő férfira lökte, feketés vérrel, és undorító nyálkákkal terítve be felsőtestét.

Ekkorra azonban már átdobták a kikötésnél használatos kicsiny hajóhidat, és néhány elszánt, felfegyverzett alak sietett át a Világjáró fedélzetére. A friss támadókat lord Raphael Brutuss vezette személyesen (úgy látszik, vérszemet kapott az eddigi harcok során), és fürge rapírszúrásokkal két madárnőt is távol tartott magától, amíg társai le nem vagdalták őket.

Egy furcsa külsejű démoni lény is átugrott, markában felizzottak a lángok, és egy újabb tollast változtatott tűzgolyóvá.
- Iiiigeeeeeeeen! - üvöltötte Cherbo extázisban.

A harc ahogy jött, el is múlt hirtelen. Mivel a térkapu (már ha az volt egyáltalán) bezárult, és nem zúdultak át rajta újabb támadók, az Ezüstsólyom Röpte fegyverforgatói és mágiatudói hamar legyűrték a pár megmaradt szörynyeteget. A lord azonnal a földön fekvőkhöz sietett, hogy megnézze, maradt-e valaki az élők között.
- Szóljon valaki az atyának! - rendelkezett eközben.
- Uram, Selmo atyát az a bikafejű visszarángatta a kabinjába - felelt neki egy rövidkardot viselő matróz.
- Akkor majd ha előkerült. Segítsetek rendet rakni! A dögöket a tengerbe, a halott matrózokat hordjátok oda a korláthoz (nem tudom, milyen vallás szerint kell őket a végső útjukra küldeni), akiben még pislákol az élet, annak adjatok vizet, vagy pálinkát, hogy magához térjen! Aki megsérült, azt kötözzétek be! - Azzal maga is nekilátott, hogy lerángassa a madárnő tetemét a földön heverő elfről.

*** eközben a jó Selmo atya kabinjában ***

Dakk magához ölelve, féltő gondoskodással, szinte futva vitte a sérült, vérző lényt az egykori hajókatonák kabinjába, ahol az atya tanyázott éppen. Pont az ajtóban futottak össze.
- Jó hogy jössz, fiam - nézett rá a pap, - te talán tudod, mi folyik odakinn? Hmmm... Mi ez? Egy harpya vampirus? Jó ötlet volt, hogy szereztél egy testet, sokat meg lehet tudni ezeknek a különös lények boncolásából.
Dakk ekkor penderítette vissza az atyát a kabinjába, és igen-igen morcosan nézett rá:
- Nem lesz boncolás! Ez még itt él! Azt AKAROM, hogy meggyógyítsd!
- Kár lenne egy ilyen szörny... akarom mondani lényre pazarolni a varázserőmet... de - lépett hátra Selmo, mikor meglátta a vadállati düh felvillanását a szarvasállat szemeiben - végül is meg lehet próbálni meggyógyítani... Jó kísérlet lesz, hogy vajon ugyan úgy hat-e rá a gyógyító ige, mint az egyébb humanoidokra... Tedd csak oda, arra a priccsre, fiam!

Dakk óvatosan a keskeny ágyra fektette a tollas testet, finom mozdulatokkal kisimította annak szárnyait, és megpróbálta úgy rendezni a töröttet, hogy az minnél kevésbé fájjon a lánymadárnak. Az, mikor Selmo közelebb lépett, és meg akarta érinteni, hogy varázsolni tudjon, éktelen rikácsolásba kezdett. Ijedtében dobálni kezdte magát, és egyik izmos, karmos lábával majdnem feltépte a jó pap gyomrát.
- Óvatosabban, hé! - szólt Selmo, aki épp az utolsó pillanatban ugrott hátra. - Ha nem csitítod el, akkor nem tudom meggyógyítani.
- Kusta tuu! - rivallt Dakk a hárpiára (a jó atyának majd beszakadt a dobhártyája), és megemelte öklét, mintha pofon akarná vágni a madárlányt. Az, mint ha lekapcsolták volna, egy pillanat alatt mozdulatlanná merevedett.
- Mula shamaan tol framon - mondta neki Dakk gyengéden, majd intett az atyának.
Selmo közelebb lépett, és kissé idegesen (készen arra, hogy bármikor hátra ugorjon) a madárlényre tette a kezét, majd elkántálta a varázsszavakat. A hárpia sebei aranyló fénynel ragyogtak fel, és szemmel látható sebességgel hegedtek be, a törött szárnya is a helyére ugrott. A madárlány egy halk vijjantás után mély álomba zuhant.
- Elaltattam, ha nem bánod - sandított fel a minotauruszra az atya. - Most már rendben lesz. De miért is kellett meggyógyítanom?
- Mert én így akartam! - mondta neki Dakk, azzal lekuporodott a priccs előtti csupasz deszkákra, hogy őrizze a madárlány álmát. Igen elszánt arcot vágott hozzá.
- Ha megengeded, én körülnéznék odakünn - szólt Selmo.
- Persze, menj csak! - dünnyögte a mionotaurusz. - És... köszönöm! - tette hozzá.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

....és a remény kézzelfoghatóvá vált.Első lépésként egy nyílvessző hatolt keresztül a felette gubbasztó hárpia fején, aminek következtében jól megmártózott a szörny testnedveiben.Bár ez igazán nem volt kedvére, emlékeztette magát arra, hogy mit tarthatott meg ezért a kis "fürdőért" cserébe.Következő pillanatban már talpak dobogására is figyelmes lett, amik egyre erősödtek és a fejét elfordítva meglátta azok tulajdonosait.Mivel azonban a fölötte fekvő dög, túl sok anyagot engedett ki magából és a szemébe jutott a legtöbb, így csak a köralakjaikat tudta kivenni de biztos volt benne, hogy megmenekültek.Robbanás és hangos sívogás tett kérdőjeleket ismét a feje fölé.A szemében lévő nyákon keresztül is látta a lángot, mely(a hangjából ítélve)egy hárpiát küldhetett a másvilágra.Egy másik varázsló?Eizyen felépült?Nem, nem hiszem...De akkor mi volt ez?Idegen hangok térítették vissza a valóság mezejére, ahol a hajó megtisztításárol és a matrozok eltemetésének mikéntjéröl folyt a szó.És ami Neldor számára a legfontosabb volt, valaki lerángatta róla a hárpia tetemét.Pár másodperc elteltével már tisztán látott és a föléje hajolót is megvizsgálhatta.Előkelő arcvonások és az ehhez tartozó öltözék.Kíváncsian várta az idegen, első szavait amit neki szegez....

Miután elértük a másik hajót, már nem volt szükség több lövésre, hisz a lord és emberei gyorsan befejezték, amit odaát elkezdtek! Csak egy furcsa dolog volt, amire feleszmélt! A kabinlejáró ajtaját éppen akkor húzta be maga után a minó, amikor odapillantott! "Még erre nem volt példa, hogy Dakk kimaradt volna egy harcból, ha csak nem volt rá különösebb oka . Na de inkább nem ártom bele magam a dolgaiba, nehogy a fejemet vegye érte azzal a bárddal, úgyis mostanában nagyon haragos és ingerlékeny! Inkább megyek odaát segíteni." -s azzal ment is át rendet rakni. Ott egy egész csatamező képe rajzolódott ki, mindenfelé élettelen testek, testrészek szanaszét! A lord utasítása szerint már megkezdődött a takarítás, s ő is bekapcsolódott. A végeredmény nemsokára szembetűnő volt. Összesen 7 matróz teste hevert bebugyolálva a fedélzeten, s még egy pokrócba összegyűjtve a gazdátlan testrészek! A sebesültek közül kettő könnyebben sérült volt, s ketten eléggé súlyos állapotban voltak. Az egyiknek eléggé veszélyes koponyatörése volt, a másik pedig fél kezének elvesztésén kívül eléggé szép mellkasi sérülése volt, kizárt hogy sokáig húzzák az atya nélkül. A két feltehetően elf utast a lord segítette fel a vértócsából, s az egyikük feltehetően ép volt, bár nem volt eszméleténél, mintha kimerült volna valamiben! "Biztos mágiatudó, azok szoktak néha ilyen állapotban lenni!" A másik eléggé sebesültnek látszott, testét számtalan karmolás és vér tarkította, bár az utóbbiból nem csak a sajátját lehetett látni. Szerencsére a pap feltűnt a másik hajó fedélzetén, s éppen a lord felé tartott, gondolom ő hivatta a sebesült elfhez először!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Cherbó a csata után inkáb visszatért az Ezüstsólyom fedélzetére. Nem akarta hogy a másik hajó legénysége a harci sokktól bekattanva ellenségnek nézze. Igy is zavart a matrózok meglepett pillantásai. Miután leöblitette a tüzgyújtástól kiszáradt torkát egyeneset a szobájába indult. Az ajtón belépve meglátta a minotauruszt amint a békésen alvó hárpiát örzi. Az atya nyilván kezelésbe vette.
Elsétált mellete, a zsákjából előkapart egy zsenge gyökeret és komotosan rágni kezdte.
- Tudod Dakk gondolkoztam azon amit mondtál és azt kell mondanom igazad van. Egy dolog harcban megölni valakit és egy dolog azt lemészárolni mikor tehetetlen. Már megtanultam amit szerintem te is tudsz, hogy az élet a legnagyobb kincs, a harcban a saját életünket helyezzük előtérbe ezért gyilkoljuk meg nagyrészt az ellenfeleinket. Ám a másik tehetetlenségét kihasználni arra hogy végezzünk vele gyávaság.Lehet hogy forditott helyzetben ez a hárpia nem kegyelmezett volna neked de szerintem téged ez nem zavar.
Amugy miért ijen fontos hogy megmetsd? A fajaitók közti barátság miatt vagy csak pusztán jószándékból?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Telegit thelemsa! - nyújtja a kezét a lord, hogy felsegítse az elfet a földről. - Sajnos csak ennyit tudok a nyelveteken, úgyhogy remélem, beszéled a miénket, mert igen kíváncsi lennék rá, hogy ki vagy, hogy mit kerestek errefelé, ily távol a kereskedelmi utaktól, és miért, és honnan támadtak meg titeket ezek az ocsmány szárnyas dögök?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Dakk ránéz a magógra, szemmel láthatólag kűzd azzal, hogy be tudja azonosítani a kérdezőt magában.
- Fogalmam sincs... - mormolja a szavakat lassan, kásásan ejtve, alíg lehet megérteni. - Tényleg nem tudom... De most, hogy itt vagy, te vigyázni rá, amíg én menni hozni ennivaló neki. Rendben?
Azzal feltápászkodik (már amennyire az alacsony helyiségben tud), meggörnyedve, és kissé vontatott léptekkel elsiet a konyha irányába.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0