Sogroon írta:
Száguldó:
Akkor a magógokat képzeljük amolyan hibrid fajnak? Félig túlvilági démon, félig valamilyen halandó faj (mondjuk ember) leszármazottai, akiket "kitenyésztettek" valamikor. Sokkal gyengébbek (és így jobban is kontrolálhatóak), mint egy valódi démon, de sokkal szaporábbak is.
Ezért van, hogy a normál fegyverek is sebet ejtenek rajtuk, nem csak a mágiával átitatottak.
Legalábbis a leírásaid alapján én valai ilyesminek képzelem el.
Hy Sogroon.
Szerintem…..
Réges régen…Az démonurak megjelenése előtt.
..A magogok egykoron Eofol ( ha jól emlékszem) leginkább civilizált lényei voltak. Erős falal körülvett településeken éltek, a társadalmukban helyett kapott a munkamegosztás és a közös érdekért való fellépés. A szellemi kultúra igen magas színvonalat ért el, mindazok ellenére hogy az írást nem ismerték. Csupán szimbólum rendszer használtak. Intelligenciájuk jóval meghaladta az Eofolban őshonos fajok szintjét. Közösségeik jó úton haladtak a fejlődésben.
Az oligarhák megjelenésekor ezek a települések eltűntek. A szolgálatba kényszeríttet magog-ok szellemi tudása generációról generációra apadt. A túlélés érdekében egyre vadabbak és agresszívabbak lettek. Mostanra már kevesekben él az ősök emléke és a magogok egyre inkább állati színvonalra szorulnak. Éntudatuk még őrzi egyéniségőket de, folyamatosan háttérbe szorul. Egyre inkább pusztítás vágytól fűtött a démonokhoz hasonló lényekké válnak.
Cherbó még őriz egy keveset a több évszázaddal ezelőtt virágzott kultúrájukból. Ez bizonyítja például a rituális festés és a mágikus szimbólumokkal teleszőtt ágyékkötő is.
Mivel már több évet töltött más környezetben tanulással, tapasztalatszerzéssel, igy intelligensebbnek mondható fajtársainál. Jobban felfogja az elállatiasodás/démonasiodás fenyegetését és ezért küzd a démonná válás ellen. Viszont az évszázadok óta beléjük nevelt gondolkodást és viselkedést (vadságot) nem tudja elhagyni.
Ha neked így nem jó akkor csak szólj bátran.
Cherbó fáradtan mászott ki a partra. Az úszás rengeteg erejét kiszívta, mikor vízbe ugrott még abban se volt biztos, hogy tud úszni.
Lerázta magáról a rothadó tengeri hínárt és a rátapadt homokot. Végigtekintett a csatatéren:
A kalózok eléggé megfogyatkoztak, a lord és társai eleven szép kis mészárlást rendeztek. A minotaurusz sérültnek látszik, körülötte számtalan hulla hever. Egy alakkal beszélget, aki nyilván Selmo atya lehet.
Lépteit megszaporázva igyekezett nehogy elfogyjon az ellenség. Közelebb érve velőtrázó üvöltést enged el. Két martalóc reflexből fordulna a hang irányába. Cherbó egy tűzlabdát, hajit az egyikre, a mellkasán találja el. A szétcsapó lángok mindenhol megpörkölik.
A másik már túl közel van. Futás közben cigánykereket vet előtte. Pördülés közben a hátsó tépőkarma végighasítja a kalóz hasát. (Ez a trükk eddig mindig bejött.) A szétspiccelő véréből bőven jut a magogra is.
Újra függőleges helyzetbe kerülve még az égő tenyerét is ellenfele sebére nyomja.
Hirtelen éles fájdalom nyilall a combjába. A másik haramiának sikerült elég alaposan megvágnia. Görbe kardján ott piroslik sötét vére. Cherbó fél térdre zuhan. Azonnal két tűzgolyót vág hozzá. Pillanatokon belül újabbakkal támadja, mindaddig, amíg az éget hús szaga be nem leng mindent.
Fájdalmak közepette lábra küzdi magát és próbál minél hátrább sántikálni. Pár méter után újból összeesik. Szép kis vércsíkot hagyott maga után. Féltédre ereszkedik, és tűzével próbálja távoltartami magától az őt, kiszemelő kalózokat. Bőkezűen osztja a forró áldást minden haramiára.
Az atya sört teremtett természetesen... 
- ront neki üvöltve a kalózoknak. Az ősi törpe harcművészet, a shunu mestereként 
nem jön zavarba, hogy ő fegyvertelen, míg azok egy-egy jókora doongot szorongatnak. A shunu alapvetően egyfajta bírkózás, aminek sjaátossága legjobban a törpéknél nagyobb ellenfelek esetén érvényesül. Dannor félreugrik egy csapás elől, s átbukfencezik az első ork lábai között, közben egy-egy gyors csapást leadva annak belső combjaira és ágyékára. 
