JLHFans: Száguldó úgy gondolta, hogy az éppen most futó összacsapásba szálhattál volna be, mint egy (feltehetőleg nem túl sokáig élő) NPC. Azután ha annak vége, egy másik képében. De ha nem, nem...
Száguldó: rád bízom a kissé öntelt varázstudót. 
Sogroon: összeszeded maradék erődet, és sikerül kitolnod a nehéz kőajtót. Az eleinte lassan enged a nyomásnak, majd hirtelen kitárul. Körübelül ez a mozdulat fel is emészti megmaradt erőd nagy részét. Az éhségtől és a szomjúságtól fekete karikák ugrálnak a szemed előtt, térdre zuhansz, kis híja, hogy el nem ájulsz.
Mikor kissé kitisztul a látásod, felméred kötrnyezeted: egy nagy méretű, szintén ötszög alapterületű helységben vagy, amit egy mécses világít meg. Középen egy csigalépcső "hengere" indul felfelé, elég meredeknek, és elég hosszúnak tűnik innen lentről nézve. Mikor megvizsgálod celládat, ahonnan kiszabadultál, megállapítod, hogy a nehéz kőajtón kívülről egy bemélyedés található, valószínüleg amivel nyitni lehet őket. Az ötszög terem öt falába egy-egy hasonló kőajtó állja az utadat. Ezek közül egynek a felszínén nem találsz ilyen "fogantyú" féleséget, egy meg ugye az, amin kitámolyogtál. Mit teszel? Utolsó erőtartalékaidat felemésztve talán felkúszhatsz a lépcsőn, vagy megpróbálhatsz kinyitni egyet a három nyithatónak-tűnő ajtó közül. Ez sem lesz túl könnyű feladat, de egyre még talán van erőd...
Jou: szerintem ok, a kalóz, aki a toronyban orvlövészkedni akart, eddig a kőbunkerben szundibundizott.
Dakk, a hobbit és a lovag viszonylag hamar lekűzdik azt a pár kalózt, akik az erőd ajtaját ostromolják. (Közben mászott be az őrmester is mondjuk a falon keresztül.)
- Hmmm - töpreng félhangosan Dakk - Nem tetszik ez nekem, valahogy túl kevesen voltak.
A lovag felsiet a toronyba körülnézni, mivel ő is valami cselt gyanít (ekkor történik a meghiusított merénylet).
Dakk éles, sötétben látó szemei hamar kiszúrják, miben mesterkednek a kalózok.
- A lord és az egyes csapat támadja a hátukat! De látod ott, hoblit, egy nagyobb csapat be akarja őket keríteni! Néhányan csalják őket maguk után, a szinte biztos halálba! - Dakk hamar dönt - Figyelj rám, jó hoblit, kicsi gawám, ebből most maradj ki... ez nem csata lesz, hanem mészárlás! - az utolsó szavakat már morogva ejti ki, Billy alíg érti meg.
A bikafejű kiugrik a jól védhető fedezékből, az erőd kapujából, és hatalmas léptekkel rohan a cselvetésre készülő, még mindig szép számban lévő gazemberek (és gazorkok, gazgoblinok, gazgnollok
) felé. Minden egyes lépésével lefoszlik róla a magára erőltetett, a sokévi tanulással elsajátított civilizációs máz egy-egy darabkája, és az ötven méter megtétele után már csak egy vérben forgó szemű, tajtékos pofájú, két és fél méteres szörnyeteg rohanja le a meglepett kalózokat.
A vágtatva érkező minotaurusz felugrik a levegőbe, és az elsőt (egy megtermett orkot) úgy rúg mellkason patájával, hogy annak szanaszét törött bordái a hátán szúrják ki a bőrét. A szerencsétlen ork azonnal szörnyethal.
-
GRUÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - bömböl Dakk, és már lendíti is éjfekete csatabárdját. A rettentő, magasról indított, köríves csapás elmetsz egy csodálkozástól tágra nyílt száj alatti nyakat (a fej pörögve elszáll), lemetsz egy felemelt, vaskos jobb kart, és a tompa végéig belemerül egy ogre oldalába. Dakk egy ideig próbálja kifeszegetni a haláltusáját vívó szörnyből fegyverét, de közben ellenfelei is feleszmélnek, így a puszta kezével esik nekik.
Egy csatát sokféle jelzővel lehet illetni. Beszélnek nemes kűzdelemről, izgalmas párviadalról, alattomos trükkös csatározásról, de ez, ami a döbbent kalandozók szemei előtt kibontakozik, minden, csak nem csata. Egy megtermett, jó fél tonnás szörnyeteg őrjöng a többtucat kalóz gyűrűjében. Nem nézi már, hogy kit ér, mit ér: üti, rúgja, vágja, tépi, harapja azokat, akik a hatósugarába kerülnek. Egy apró termetű goblint, aki hátulról próbálkozott a békanyúzójával a szarvára tűzte, ott lóg le most is a hullája, feketés vére el-elvakítja az örjöngő minotauruszt. Mintha a poklok egyik démona jött volna fel, hogy rendet tegyen. A minotaurusz számtalan sebből vérzik, kardvágások, szigonyszúrások... de eddig még egyetlen ellenfelének sem sikerült másodszorra megdöfnie őt. Bezúzott koponyájú, kitépett torkú, letépett végtagú ellenfelek röppennek szanaszét, ahogy a bikafejű dühöngése eléri őket. Persze ő sem sérthetetlen... egy jól irányzott lándzsadöfés a gyomrán jön ki, még letöri a lándzsa nyelét, és torkon döfi vele a biztos győzelmének örülő gnollt, ám az ogre Patkányképű rettentő husángütésétől lebénul az egyik karja, majd megingását kihasználva, egy harci kalapácsos féltörpe szétzúzza jobb térdkalácsát.
Dakk a földre rogy, közben még kicsavarja az ogre husángját annak kezéből, és nagyot csap az oldalából kilifegő nehéz számszeríjvesszőre. Az üvöltve hátratántorodik, így marad egy kis szabad hely a minotaurusz körül. Fájfdalmában lefoszlik róla a vérgőzős tombolás, a szeme inkább szomorú, mint haragos. Végigtekint a halmokban álló kalóztetemeken (vagy jó másfél tucat lehet belőlük), majd az acsarogva közelítő társaikon:
- Jó harc volt - hörgi, s vér buggyan ki a száján - Gork büszke lehet rám.
A fájdalmában megvadult ogre főnök mindenkit hátraparancsol, magasra emeli iromba bunkóját, hogy szétloccsancsa a földön magatehetetlenül halódó minotaurusz koponyáját. Egy fekete dobótőr érkezik valhonnan a sötétből, és állapodik meg az alvezér koponyájában (D'Rok mester munkába állt... :
). Hang nélkül dől hátra.
- Rájuk megyünk! - kiált a lord, és a harc újult erővel lángol fel.
Naná! 
" - fut át agyán a gondolat, s kezd kételkedni benne, hogy ki tud-e szabadulni. De akkor újabb felismerés mar bele:
). Dannor hátrább lép... nekifut... és felkenődik! Majd újra...
