|
Billy tudata messze vándorolt, hagymázas álmaiban meglátogatta szülőfaluját, visszaemlékezett a vidám hobbit ünnepekre, a boldog és felhőtlen körtáncokra a finom mézes hobbitsőr ízére. Aztán hallotta öreg elf mesterének szigorú hangját, ahogy megrótta, amikor egy jellegzetes elf fogócska kedvéért elmulasztotta a mágia tanulásból aznapra kirótt penitenciát. Ahogy azonban tudata közeledett a valóság felé megérezte, hogy valami iszonyatosan nyomja a hasát. Kicsit megpróbálta kinyitni szemeit, de ez csak félig sikerült, amit azonban látott felkavarta a gyomrát, mivel az imbolygó földet látta, majd 2 hatalmas szőrös lábat pillantott meg. Lassan összeállt a kép. Valószínűleg Dakk vette a vállára. Egy mordulással jelezte, hogy szeretne leszállni, mielőtt a vacsorát kiadja a minotaurusz mellkasára. Dakk észlelte a kivánalmat, így óvatosan letette a kicsiny testet a földre, hátát nekitámasztva egy fának.
-Így már jobb!-mondta Billy, bár inkább csak rekedt hörgés volt, ez mint érthető beszéd. Alaposan meghúzta a szájához tett pálinkás butykost, hogy ezzel öblítse le az szájában összecsomósodott nyálat.
-Köszönöm! Már csak egy pipára van szükségem és egy fertályórányi pihenésre. Úgysem hiszem, hogy lenne élőlény a közelünkben, mindenki messze futott attól az üvöltéstől.
Billy az olyan emberek nyugalmával szívta pipáját, akiknek sikerült kijátszaniuk a halál kaszás hírnökét. Lehet hogy legközelebb lehet hogy nem lesz ilyen szerencséje –gondolta Billy, de ezt gyorsan el is hessegette magától, mert a félelem megöli a lelket. Hangosan azonban csak annyit mondott: - Ez közel volt. A félórányi pihenő után összeszedte magát Billy és folytathatták az utat. Az út hátralevő részében a bevált Billy- Sir Aylward -Dakk felállásban folytatták. Hála istennek olyan terepre értek, ahol könnyebb volt ösvényeket találni. Billy nagyon fülelt, de nem látott, hallott semmit. Aztán az egyik ösvényen valami furcsát vett észre. Felemelte kezét ezzel jelezve a többieknek ,hogy álljanak meg, ahogy azonban hátra akart fordulni a többiek felé, a semmiből megjelent egy dobóháló és iszonyatos sebességgel közeledett felé. Esélye sem volt hogy kikerülje, ahogy így gúzsba kötve eldőlt mint egy zsák már csak annyit láthatott, hogy a többiek is hasonlóan jártak. Dakk iszonyatos erejét felhasználva, még küzdött, és már kezdte is széttépni a hálót, de aztán egyre több és több repült felé, végleg eldöntve a küzdelmet.
A bokrokból és a fák alsóbb ágairól furcsa emberek ugráltak elő, kicsit az elfekre, kicsit az emberekre emlékeztettek, de volt bennük valami, ami Billy szemében amorfnak tűnt. A vadászok vezetője rövid kaffogó hangokkal utasítgatta a vadászokat, akik gyakorlott mozdulatokkal fegyverezték le a háromfős csapatot. Billy a nyelvük emlékeztette valamire de nem tudott rájönni mire is. A lefegyverzés után felpakolták a zsákmányt, és elindultak egy szinte észrevehetetlen ösvényen. Legalább jó irányba megyünk. –állapította meg Billy, - És legalább nem kell gyalogolni, bár az utazás ezen módja nem volt túl kényelmes. Mosolyogva figyelte, ahogy a Dakkot cipelő 6 vadász görnyedve nyögdös a hatalmas súly alatt, és persze Dakk sem könnyítette meg helyzetüket azzal, hogy folyamatosan himbálózott. Egy jó negyven percnyi séta után egy faluféleségbe érkezte, ami kicsit a fákon, kicsit a földön volt. Az aprónép és a nők összesereglettek, hogy megtekintsék a vadászok zsákmányát. Szemükben az öröm látszott, és az, hogy a nők szinte elképzelték hogyan fogják megfőzni, megsütni az ízletes falatokat.
Billy közben rájött, hogy a nyelv melyet a vadászok beszéltek egy ősi nyelv elkorcsosult formája. Valaha sokat olvasott ezen a nyelven, mivel ez az ősi kultúra számos értékes feljegyzést hagyott számunkra örökül a mágia természetéről. Aztán eltűnt ez a kultúra, és máig sem tudja senki hova lettek, bár néhány emléket még találni abból az időből.
Billy tudta, hogy először a sámánnak fogják bemutatni a zsákmányt, hogy abból az isteneknek ajánljanak áldozatot., és eszébe jutott, hogy bizonyos írások alapján arra következtetnek, hogy ebben a kultúrában elterjedt volt a kannibalizmus, ez Billyt cseppet sem nyugtatta meg. Remélte, hogy szóba tud elegyedni a sámánnal, és rá tudj venni, hogy segítsenek. Hamarosan le is tették őket a sámán bungalója előtt. A sámán kilépett a pálmalevelekkel fedett bejáraton. Őse rituális ruháit viselve, kezében hatalmának jelképével.
-Légy üdvözölve sámán! -szólalt meg Billy ezen az általa rég nem használt nyelven. Szájából darabosan szálltak elő a szavak. Csak remélte, hogy a sámán, még őrzi nyelvének emlékeit, és megérti a hobbit mondatát.
-Mit kerestek itt behatolók? És hogy jöhettek át a lávaszörny területén? -kérdezte a sámán. Ha meg is lepődött festett arca nem árult el semmi érzelmet, talán csak szemeiben látszott a vérszomj. Billy kicsit nehezen értette meg a furcsa szókapcsolatot, de végül rájött, hogy a „Hegyek gyomrának szülötte, aki vérszomjas mit egy Verhoag” csak az a vadállatot jelentheti akivel nemrég csatáztak.
- Bocsássatok meg nekünk, csak véletlenül kereszteztük törzsed területét. Mi csak a túloldalon tanyázó betolakodókat szerettük volna megölni, illetve az álltaluk fogva tartott társainkat kiszabadítani. A „Hegyek gyomrának szülötte, aki vérszomjas mit egy Verhoag” pedig kénytelenek voltunk megölni.
Erre a mondatra a vadászok szorosabbra vonták a védőőrizetet a foglyok körül, és további harcosok is közelebb húzódtak, és fegyvereiket szorosabban fogták.
-Az jó, akkor két legyet ütünk egy csapásra! Megszabadultunk a szörnytől aki megkeserítette életünket. Az utóbbi időben egyre jobban elkanászodott, már a faluba is bejött vadászni, ezért voltunk kénytelenek a falu nagy részét a fákra építeni, mivel oda nagy súlya miatt képtelen volt felmászni. És hogy még boldogabb legyen ez a mai nap 3 illetve kettő és fél ilyen hatalmas harcost fel tudunk áldozni az oltáron. -örvendezett a sámán.
-Ó hatalmas sámán! Kérlek kíméld meg életünket, és még jobbá tesszük életeteket! -próbálta meg Billy felvenni legkenetteljesebb hangját Billy. -Ha megölsz minket, akkor társaink akik hajóval közelednek illetve az a nagyobb csapat, aki szintén a szigeten partra szállt keresni fognak minket. Ha őket is sikerül elkapni, akkor jön egy nagyobb hajó, hogy az előző utasait megkeresse, és így tovább. Egy több és több kutató fog megjelenni, mivel nagyon fontos ügyben járunk, és így életetek folyamatos harc lesz, ami még egy ilyen hatalmas sámánnal rendelkező törzsnek is könnyen a kihalását jelentheti. Ha azonban elengedsz minket, elűzzük innen a betolakodókat. Akikből hatalmas vacsorát tarthattok, és újra tiétek lesz a sziget, és ígérem, hogy törzseinkből senki nem jön ide benneteket háborgatni, bár sajnos mindenki nevében nem beszélhetek, de szavamat adom, hogy megteszek mindent. Bár nem kérem, de ha segítetek nekünk akkor még élve is elkaphattok párat közülük, aminek biztos örülnének isteneitek.
Beorn! Várom a sámán válaszát. Nekem nincs bajon a paplovag nőkkel csak őket Valkürnek hívnak. (Ala Wizardry), de ha át is jön a papi erejét biztos elveszítené, és csak egy sima harcosnő maradna belőle.
|
),
), hogy a kalózok táborában raboskodik, s majd onnan szabadítják ki. De ezt majd Beorn elintézi. 
), találj ki a Heroes világába egy totál Dartonra hajazó halálistent, és így nem is kell másik világból származnia (akár még a neve is lehet az), nem veszíti el mágikus képességeit, beillik a történetbe, nem lesz elveszett lélek, stb, stb... Mivel személy szerint nem sokat (sőt, semmit) nem tudok e világ isteneiről, az egy szem Baa-n kívül, szerintem akármi beleférhet. A bemesélés is meg lészen oldva: ő is fogoly lesz az öreg pappal együtt. A női lovagok meg igen is léteznek, én is nyomultam egy törvényes/gonosz (!) Hextor hívő csaj paladinnal D&D-ben. Nem is beszélve Sune lovagjairól a Realms világában... 
