Surmó magában átkozza a percet amikor a hajóra tette a lábát... Csendben, összeszorított foggal tűri a fájdalmat, ami az evezés közben minden sebéből lüktet...
...kalózokat kifüstölni... - ez ütött szeget a fejében... pár perc evezés után hirtelen villan a felismerés benne: rossz helyre jött, ezt jól elrontotta, ez nem a konyha!!! Lepve abba az irányba sandít ahol a sötétbe burkolózó hajót sejti...

Cherbó még az indulás előtt visszatért a raktárba. Szerzett egy nagyobb vödröt és színültig töltötte vízzel. Lassú mozdulatokkal végezte el a rituális mosdást. Bizony ráfért már. Egy szivaccsal végigdörzsölte egész testét majd egy rongydarabbal megtisztította körmeit, szarvait, csonttüskéit.
Elővette kicsiny festékes fioláját és felhelyezte a rituális szimbólumokat.
Mikor újra megjelent a fedélzeten sokan megbámulták. Szinte teljesen megváltozott.
A bőre már nem annyira sötétvörös, sokkal inkább élénkebb árnyalatot mutatott. Mint, a legforróbb tűz lángjai.
A szarvai sem hamuszürkék, inkább fehérek voltak. A szorgos kezei az utolsó koszfoltot is eltávolították róluk. Csak most lehetett igazán észrevenni, hogy milyen éles csonttaréjjal van felvértezve.
Rongyos barna nadrágját egy fekete aranyszínű mintákkal teleszőtt ágyékkötőre cserélte. Az ágyékkötő két takaróvászna a majdnem a térdéig leért. Az derekáról két kisebb erszény lógott le.
Az arcára és a mellkasára számtalan rövid fekete csíkot húzott a festékkel. Némelykük mintha szimbólumok lettek volna, de igazán senki sem, ismert fel egyet sem. Kivéve azt amit a homlokára festett. A tűz szimbólumát.
Úgy látom ideje beszállni, mert indulunk.

A megbeszélés végeztével visszavonult a kabinjába, hogy megfelelően felkészülhessen az akcióra! Elsőként összeszedett minde holmit, amit hasznosítani lehet majd az elkövetkezendőkben! Az éjszakának köszönhetően a köd miatt használható lessz erre az akalomra az a távcső, mely néhány napja megmentette az életét! Kicsit körbetekerte valami papírféleséggel a kilykadt gyűrűket, aztán mivel így már nem zárható össze kénytelen az ige külső zsebében tárolni, ami nem előnyös! A raktárban épp az előző nap talált egy parittyát, amit becsúsztatott a zsebébe, hátha hasznát veszi ő vagy valamelyik társa. Majd magához vette a kardját, s lovagi eskünek beillő módon egy imát mondott az istenekhez, s így kérte volt hőn szeretett kapitányát hogy segítse meg őt hogy elégtételt tudjon venni a gyalázatért a kalóztársadalmon! Majd miután végzett, eltette fegyverét, meghúzta az asztalon álló rumosüveget, majd kifelé menet magához vette a kabin sarkában álló szigonyt, s kilépett a folyosóra, majd felment a fedélzetre! Mikor felért, kicsit meglepődött a raktárból kilépő magógon. "Mintha újjászületett volna! Mindenesetre így még nem láttam egyet sem a fajtársai közül!"-gondolta, majd beszállt a csónakba! Majd odalenn, mikor már leért a későn érkező is végre útnak indultak! Majd körülbelül az út felénél szólt a lordnak, hogy átvenné az evezést, nehogy kifáradjon a késő utitársuk s maradjon kellő ereje harcolni!

Billy alaposan összepakolt kis hátizsákjába.
-Kampóscsáklya, az mindig kell. -gondolta Billy -És it van a szinváltós köpenyem, amit még az elfektől kaptam, ez nagy segítséget jelenthet az erdőben. Egy kis élelem, és némi pipadohány minden eshetőségre felkészülve.
Majd felvette fekete köpenyét, és megfelelően aláöltözött hajító tőrökkel, és lelkileg, testileg és eszközileg felkészülve csendeben odaballagott a csónakhoz.

Dakk csak a csatabárdját hozta magával. Igaz, úgy kellett lebeszélni róla, hogy a négyhúros baselitet is magához vegye, az istennek sem akarta megérteni, hogy arra ABSZOLUT semmi szükség nincs egy csendes rajtaütés során. Mindenáron hősi dalokat énekelve akarta elfoglalni a kalózok erődjét... Végül is sikerült a keményfejű minotauruszt meggyőzni, és a becses hangszert a kormányos vette gondozásba. Megígérte, hogy vigyázni fog rá, mint a szeme fényére. Ebben Dakk teljesen biztos volt, a beígért életveszélyes fenyegetés, a hangszer megkarcolódása esetére, eléggé komolynak tekinthető érvnek bizonyult...

A csónakban újabb gondok adódtak a kissé túlbuzgó bikafejűnek hála. Életében először ült csónakban, sőt, még úszni sem tudott. Ő úgy hitte, hogy a tenger is csak amolyan nagyobb patakféle, amiből, ha sok ideje van az embernek (vagy minotaurusznak), simán ki lehet lábalni. Így azután nem nagyon félt a felborulástól, aminek hála, a társaság kétszer is majdnem a vízben kötött ki. Azután, amikor elkérte az egyik evezőt, és megpróbált vele lapátolni! No, erről azt hiszem, még az unokáiknak is fognak mesélni azok a matrózok, akik látták e neves eseményt. A csónak körbe-körbe forgott, mint egy ringlispil, de olyan sebességgel, hogy a Végzetörvény is megirigyelhette volna, mert a minó az egyik oldalt kezdett lapátolni, tiszta erőből... az utasoknak viszont jópár liter tengervíz jutott. Végül is sikerült visszakérni tőle az evezőt, és innentől kezdve a csónak már viszonylag egyenletesen haladt a part felé.
- Mééé, valamit rosszul csináltam? - kérdezte csodálkozva Dakk...

Cherbonak a másik csónakban nem kellett helyet keresnie... jutott neki egy egész pad, mert valahogy senki sem akart (mert) mellé ülni...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Nemsokára elérjük a partot- A sötét hullámok ráérősen, dobálták a kis csónakot. Minden nyugodt volt csak a tenger állandó morajlása és az evezők tompa csobbanása törte meg a csendet. Cherbóban lassan tudatosult mit is vállalt magára. Most nem csak a sajátmagáért kell küzdenie, hanem társaiért is. Ez a tudat egy kis aggodalommal töltötte el. Ez a terv amúgy is olyan törékeny. Ha bárhol megbukik akkor az mindannyiunk életébe kerülhet. ÁÁÁ. Nem szabad ilyenekre gondolnia, acélos szível, és démoni vadsággal kell szembenéznie a harccal. Hmmm „démoni vadság” tűnődött el saját gondolatain. Már megint engednie kell démoni énjének, ha életben akar maradni. Úgy néz ki sosem tud majd megszabadulni tőle.
Mióta elmenekült hazájából sok minden volt már: alkimista tanonc, cirkuszi látványosság, erdei remete, vadász, tolvaj, bujkáló vándor., de igazán egyik se hagyott benne mély nyomokat. Vésősoron megmaradt annak, aminek született: magóg harcosnak.
A csónak megfeneklése zökkentette ki az elmélkedésből. Elengedte az evezőt és kiugrott a sekély vízbe.
Partra húzták a csónakot, egy kisebb sziklához ki is kötötték, nehogy a dagály elsodorja.
Furcsa volt megint szilárd talajt érezni a talpa alatt. A homokos tengerpart teljesen elhagyatottnak tűnt. Cherbó körbeszimatolt de csak a tenger és az erdő illatait érezte.
Egy pillanatra behúzódott egy nagyobb szikla mögé, nehogy valaki meglássa a fényeit. Mindkét kezét maga elé tartotta és a nyitott tenyerében vörös lángok, kezdtek táncolni. Cherbó fejét hátrahajtva várakozott de nem történt semmi. Nem nyilall fájdalom az elméjébe, és nem rántsa össze görcs a végtagjait. Újra szabad az akarata, és teljes erejét ki tudja használni.
Megbabonázva nézte az egyre növekvő lángokat. Ha valaki látná az arcát, az felismerné, hogy szinte örömmámorban úszik.
Kilépett a sziklák közöl, a többiek már mind itt vannak.

Sietve de a lehető leghalkabban haladtak céljuk felé.. Hihetetlen érzékkel kerülgette a sötétben elékerülő akadályokat. Az eget sűrű felhők takarták csak a telihold árasztott egy kevéske gyér fényt.
Hol a tengerparton hol az erdő peremén haladva. Cherbó nagyrészt a fák között szaladt, hihetetlen érzékkel kerülgette a sötétben elékerülő akadályokat. Közben, jó mélyeket szippantott a fák és az erdő illatából.

De.

- Magóg, óvatosabban a lángokkal - sziszeg rá a démonra a lord - ebben a sötétben mérföldekre ellátszhat a fénye! Majd gyújtogathatsz eleget!

Dakk végül megtalálja a neki való elfoglaltságot: kihasal a csónak elejébe (amitől az kissé orrnehézzé válik ), éjjel látó szemeit belefúrja a majdhogynem vaksötétbe, és izmos karjaival el-ellökdösi az apró vizijárműt, ha az egy veszélyesebbnek ítélt szikla közelébe kerül.

Végül is partot ér a társaság. A vizen valahogy elszakadtak a másik ladiktól, nem látszik belőle semmi.
- Vajon mi lehet velük? - töpreng Dakk.
Partra ugrik, hogy segítsen kihúzni a csónakot, majd ugyan ebben a pillanatban meg is dermed. Lassú mozdulattal a hátára csatolt csatabárdjáért nyúl, és csak akkor nyugszik meg igazán, amikor a jól ismert súlyát érzi mancsai közt.
Szemei ide-oda járnak, orrlyukai kitágulnak, ahogy próbál valami szagot fogni.
- Semmi... - dünnyögi végül ellazulva, és a csónakért nyúl. - Pedig megesküdtem volna rá, hogy valamit éreztem... valaki mintha figyelt volna... valami sötét... mintha várna ránk...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

-Valóban Dakk! Mintha én is éreztem volna valamit a zsigereimben, valami szőrnyű balsejtelem fogott el. De bármi legyen is az biztos nem a kalózokhoz tartozik. -sziszegte fogai között Billy
-Legyünk nagyon óvatosak,én megyek előre felderíteni, de senki ne menjen ki a többiek látószögéből!

- Csak nehogy hasraess egy gyökérbe, vagy megharapjon egy mókus, kicsi ember! - mondja az elsurranó surranónak (:lol:) Dakk vigyorogva. Nem bántásnak szánta, inkább a benne dolgozó feszültséget próbálta meg elűzni ezzel tréfa-féleséggel.

Bátran emberek! Valami izgalom? Valami kaland? Amíg a társaság a támadási pozícióba ér?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Na és akkor visszatérek!
A hétvégén mostmár tényleg végig olvastam az utóbbi 10 oldalt(!), és csakugyan bitang jó ez a csapat. A szigetelős dologról ugyan most lecsúsztam, de legalább addig is nyugi van nekem.

Beorn: Nagyon jól mesélsz! :sör:
A két karakteremről majd küldök részletesebb leírást is. Bár ha lesz gyógyítója a csapatnak, akkor az apácáról talán inkább lemondanék...


Az apáca:

Amandra kivételesen a fedélzeten tartózkodott, s nem a kabinban. Na persze ez nem is olyan meglepő, ha valaki tudná róla, hogy lejárt a magára kiszabott böjtölés és némasági fogadalom ideje.
Csak állt a korlát mellett, és figyelte a távolodó két kis csónakot.

_________________
I've born to burn!

Az odáig rendben is van, csak ha csapatban haladunk, akkor netán a többiek is kellenének, hogy valami jó legyen belőle! Mindenesetre jitay-t mióta beszálltunk nem is "hallottam" , s a lord sem erőrlteti magát úgy néz ki

"Végre part"- örül magában Johnatan. Miután kikecmeregtek a csónakból a partra, majd befejezte a lord rövid szóváltását a magóggal, tájékoztatta arról, hogy előreindul, majd néhány perccel később induljanak el arra az irányba, amerre megbeszélték. A biztonság kedvéért majd olyan 10 méterenként hagy valami nem feltűnő jelet, pl. egy letört ágat, s így jelzi minden biztonságos-e. Majd miután a lord beleegyezett (ugye beleegyezik? )elindult hát a tábor felé. A látási viszonyok olyan közepesen jók a felderítéshez, olyan 5-6 méterig tisztán el lehet látni, de aztán rohamosan egybeolvad minden a sötéttel! Óvatosan közlekedve figyeli a sötétből előkerülő tájat, figyelve arra, nehogy belelépjen valami agyafúrt csapdába! Egészen a hegytetőig csak egy tüskékkel alaposan megpakolt vermet talált, ami túl feltűnő volt, főleg miután valami állatféle kicsit megbolygatta a rápakolt avart! Időközben egyszer kétszer megállt fülelni, hogy követik-e a többiek, s úgy tűnt, mintha jönnének! Lefelé menet viszont egy kellemetlen meglepetés érte. Amint ilyen óvatosan közlekedett, arra lett figyelmes, hogy a lábát valami megérintette. Azonnal megállította lábát, mihelyt beléhasított a felismerés "Kötél!!!". Hátralépett majd közelebbről is megvizsgálta a két fa közé kihúzott kötelet."Ügyes húzás volt, hogy így betemettétek!"- dicsérte meg gondolatban a felállítójukat, ugyanis a környéken olyan vastag volt a levél, hogy fel se tűnt neki, hogy itt még vastagabb, s ebbe rejtették a csapda kötelét. Meghúzta magát az egyik fa tövében, ahonnan már nem ment tovább a kötél, majd a szigony végével meghúzta, hagy aktivizálódjon a csapda. Egy reccsenés, s egy pillanattal később hanyatt esett a meglepetéstől! Ugyanis egy jókora hosszú tüskékkel ellátott farönk suhant el előtte, ami éppen elfért a két törzs között. Miután megállt a himbálózásban, megnézte közelebbről is! A tüskék olyanmód voltak elhelyezve, hogy a hegye felül olyan magasan volt, mint ő maga, alul pedig még a talajt is felszántotta vagy kétujjnyi mélyen! "Na ezt nem éli túl senki, csak ha nagggyon jó ugró!"-gondolta, majd egy reccsenést hallott lentről. Lehúzódott a következő fa mögé, majd egy pillanattal később meglátott egy alakot. "Biztos meghallotta a reccsenést, s a levelek zaját!"- gondolta magában, majd kicsit közelebb érvén kivette, hogy nem társai közül való! Megmarkolta szigonyát, s a megfelelő pillanatban kiugrott, egyenesen a kalózra, hogy keresztbedöfje még mielőtt rájönne mi történt! A terv jó volt, csak megakadt az egyik lába egy gyökérdarabban, amit nem látott a levelektől, s így legurult magávalsodorva a meglepett haramiát! Mindenesetre vagy jó 20 méterrel lejjebb megállította őket egy bokor, majd miután talpraugrottak, a kalóz egyből kardot rántott, s nekiugrott a betolakodónak. Az őrmester védekezett is volna, de szigonyát sajnos még útközben elhagyta, így csak ugrani tudott. Majd ő is végre felkászálódott, előkapta kardját, s máris háríthatta a következő csapást! A haramia viszont nagyon gyors volt, s csak osztotta a csapásokat, miközben a bajbajutott Johnatan nem győzött hátrálva hárítani. Már éppen esélyt látott egyet neki is szúrni, amikor levélzörgés közepette eltűnt előle támadója, majd egy ütést érzett a tarkóján, s elsötétült előtte a világ, s egy nyekkenésre hasonlító hang (mint akit hirtelen felnyársal valami) közepette megszűnt körülötte minden.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

a) zónajelet hagyott a hajón
b) röptében írtam (mint most is). biztos nem, de jobb nem jutott eszembe
c) ezét se mentem velük + talán nem is én nyitottam...
d) nem osont, része a csapatnak, csak meditálás közben nem akarta, h zavarják

e) majd átírom... tán még karit is cserélek...

_________________
I've born to burn!

Hy Jou: Remélem nem baj hogy belekontárkodok a storiba. Ha egyedül akartad elintézni akkor csak szólj. Ha jól értem akkor az örmestert valaki fejbekolintotta hátulról?

Cherbó hirtelen megtorpant. Kezével intett a többieknek. Füleit hegyezve egy pillanatra értetlen arcal bámult maga elé. A lord mellé lépett és suttogva megkérdezte hogy láttot e valamit.
- Nem csak hallottam.Pontosan nem tudom hogy mit de elég furcsa hangok jönnek az erdőböl. Lehet hogy az örmester bajban van.

Lépteit futásra fogva indult el a hang irányába. Pár méterrel arréb már éreztt egy két szagot. (Kifinomult magóg szaglás.) Emberi szagok voltak és az egyikk az örmesteré. Fátol fáig szökkent közben a igyekezett minél kisseb zajt csapni. Egyik lejtő alján végre megpilantott valamit. Egy sötét alak térdelt egy másik felett aki a földön feküdt. Ha jól látta akkor a térdelő alak épp a másik holmijában turkál. Az egyik nyilván az örmester de vajon melyk.

A lejtő elég meredek ezér a fákba kapaszkodva ereszkedett alá. A sötét alak meghalhatta, mert talpra ugrott és a hang irányába figyelt. A kezében egy dorongot lengetett amit lassan emelt védekező pozicióba. Cherbó most ért be a látókörébe, jól látta hogy ez nem az örmester és ha nem ő akkor csak ellenség lehet. A haramia kicsit meghökölt mikor meglátta a sötétből kirontó magógot, de nem vesztette el a lélekjelenlétét. Cherbó szerette volna megsütni, viszont nem felejthette el a lord intelmeit. Inkább túlfeszült rúgó ként ugrott ellenfelére.
Alaposan meglepödött a fickó fürgeségén, a keméy dorong a vállán találta el. Oldalra zuhant az avar közé. A válla alaposan sajgott de úgy érezte nem szenvedett csonttörést. A haramia újból suhintott a földön fekvő magóg felé. Cherbó a támadó felé fordult és a bunkó a csonttaréjon csattant. Ez is fájt ám közel sem annyira. Megragadta támadója csizmás lábát és beleharapott. Érezte ahogy a fogai áthaladnak a vékony bőrön és húsba mélyednek.
A kalóz felüvöltött és kirántotta a lábát a szoritásból. Hátrált egy pár lépést igy Cherbónak volt ideje talpra kecmeregnie.

Itt abbahagyom hátha a többiek is be akarnak szálni.

_________________
I've born to burn!

Eközben a vulkán másik oldalán Billy vezetésevel haladt a kis csapat. Középen Sir Aylward haladt, a hátvéd pedig Dakk volt. Az erdő rendkívűl sűrű volt így Billynek minden tudását latba kellett vetni, hogy olyan ösvényeket is találjon, ahol jóval nagyobb testű társai is át tudnak menni. Az sötét tovább nehezítette a dolgát, de hát amíg az elfekkel élt tanult némi erdő ismeretet, bár azok az erdők teljesen más természetűek voltak. Az elf erdők befogadóak, és védelmezők voltak, ez a dzsungel pedig vad és könyörtelen. Már vagy 2 órája haladtak a sűrű aljnövényzetben, de alig tettek meg pár km távolságot. Billy párszor érezte azt a különös bizsergést a zsigereiben, ami az ismeretlen veszélyt jelezte, de csak pár pillanatig tartott, szinte csak a képzelet játékának tűnt. Billy éppen egy vadcsapáson haladt, amikor egyszer csak az pár méterre tőle a bokorban hirtelen felpattant két vörösen izzó szempár, ezzel gyidőben ismét megérezte zsigereiben a veszély bizsergését. Rögtön tudta, hogy ez az iszonyat módszeresen becserkészte a csapatot. Mindez a pillanat tört része alatt játszódott le a fejében, de az izmai gyorsabbak voltak a gondolatnál is, és már gurult is be egy környező fa oltalmába. Már csak arra maradt ideje, hogy felkiáltson. –Vigyázzatok!
A szörny ezzel egyidejűleg támadásba lendült. Ahogy elrepült Billy fölött, a hobbit megérezte a vulkáni kőzetek kesernyés szagát. Amint nézte a felette lerepülő hatalmas testet, szédítő és egyben fantasztikus látványban volt része. A szörny mozgásával egyidejűleg szabaddá, és láthatóvá váltak azok a repedések bőrén, amelyet eddigi mozdulatlan póza elrejtett. A testen végigfutó repedések között látható vált az izzó láva, mely a szörny testét képezte. Az izzó körvonalakból egy másfél méteres párduc alakja rajzolódott ki. –Hihetetlen milyen tökéletes gyilkoló gép! -gondolta Billy, és aggodva figyelte, ahogy a hatalmas test Sir Aylward felé repül. Sir Aylward nem volt hozzászokva a gyors mozgáshoz, de hála istennek a csatában edzett reflexeinek hála egy kicsit ki tudott fordulni a elé repülő iszonyatos tömeg elől, így a szörny mancsai csak köpenyének lebegő szárnyába kapaszkodtak bele. A szövet sóhajnak hangzó reccsenéssel adta meg magát a sorsnak. Ahol a karmok megérintették a köpenyt, füstölgő, lassan izzó cafatok maradtak. A párduc halkan felmordult, hogy elvétette a zsákmányt. Nem volt ehhez hozzászokva. De a következő kellemetlen meglepetés pedig még hátravolt. A szörny ahogy földetért, és továbbcsúszott az avaron, szembe találkozott Dakk felé repülő csatabárdjával. Dakk térdei megrogytak a bárdra nehezedő hatalmas súlytól. Erő az erő ellen. A hatalmas csatabárd fülhasogató csikorgással csúszott végig a testen. Dakk érezte, ahogy hatalmas mancsai között szinte meghajlik a csatabárd nyele, és tudta, hogy csak az ősök mágiája mentette meg a fegyvert attól, hogy ezernyi apró szilánkra hulljon.
-Tartsátok föl! -kiáltotta Billy. Sir Aylward is magához tért a pillanatnyi megdöbbenésén és csatlakozott Dakkhoz, így most már két oldalról záporoztak a csapások a párducra. A két harcos veteránokhoz méltó összehangolt mozdulatokkal körözött a bestia körül, és zúdítottak rá hatalmas csapásokat, amelyek más lényt keresztbe vágtak volna, de a párducot alig karcolták, és inkább bosszságot okoztak neki, semmint komoly fájdalmat.
A szörnyeteg ott követte el a hibát, hogy a két hatalmas harcost gondolta veszélyesebbnek így nem sok figyelemre méltatta az apró hobbitot. Nem tudhatta, hogy a végzet innen fog érkezni. Billy a figyelmetlenséget kihasználva összegyűjtötte mágikus energiáit, és kezében megjelentek a jégdárdák, amit megidézett. Ezután egyiket a másik után hajította a fenevad felé, amelyek aztán elérve a párduc testét elkezdtek belefúródni a kemény testbe, ahol aztán iszonyatos sziszegéssel köddé váltak. A szörnyeteg felüvöltött fájdalmában. Az iszonyatos üvöltés végigzengett az erdőn, megremegtette a vulkán szélén fekvő kavicsokat, felijesztve álmából az erdő lényeit. Tudták, hogy az erdő királya kiáltott, és igyekeztek a lehető leggyorsabban távolabb kerülni a hang forrásától.
Billy szinte összes mágikus energiáját felemésztették a tűhegyes dárdák megidézése. Csak remélte, hogy mágiája kitart. A szemének látótere egyre jobban beszűkült, látására vörös köd szállt, érezte, ahogy orrában megreped egy ér, és a vér elkezd kifolyni az orrából. Megérezte a szájában a vér sós ízét, és tudta nem bírja tovább. Az utolsó pillanatban amit látott, hogy a lovag és Dakk a egyre gyengülő bazaltszörnyet leteríti és megadják neki a kegyelemdöfést. Billy elmosolyodott, aztán összecsuklott és elájult.


folyt. köv.

1) Egészpontosan paplovag. De női lovag van M*-ban, D&D-ben és Heroes-ban is.
M*-ban pl Dreinának nem egy női paplovagja van, de ez más isteneknél és istenőknél is lehetséges, kevés van csak, ahol lehetetlen (pl Domvik).
D&D: Itt szinte létezik a női egyenjogúság, legalábbis nem egy női paladinról hallottam.
Heroes: Csak nézd meg a játékban hágy lovagnő van.
2) Ez fantasy. Míg a valóéletben Jean d'Arc-on kívül nem sok mindenkit tudnék említeni (pontosabban senkit), azért akadtak még a mi földi középkorunkban is. Íme egy iromány, a női lovagokról:
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=2945 melyből kiderül, hogy még a földön is voltak lovagnők.
3) Ha a problémád a full-plate mail súlyában leledzik, akkor had jegyezzem meg, a) hogy nem a vértezet teszi a lovagot; b) a fantasy-ban ábrázolt full-vértezeteket még férfiak sem tudnák huzamos ideig viselni, c) és épp emiatt vanna erő növelő ill. súly csökkentő mágikus módszerek fantasy-ban.
4) Egy jó előtörténettel nagyon is sok mindent meg lehet magyarázni, avagy "Hogyan menti meg egy újgazdag és egy kertész hobbit a világot a gonosz hatalmától". Aszem erről volt valami könyv, vagy film is.
5) De ha továbbra is ilúzió rombolónak tartjátok, akkor aszem csak olvasgatok eztán is.

Warlock: Igen, a szakrális hatalmának nagyrészét elveszítené, de néha talán sikerel járhat. Ez csak a KM jóindulatától függ. Mondjuk ha megmaradna is ahatalma, gyógyítani akkor se tudna.

_________________
I've born to burn!