Egyrészt következzék egy kis magyarázat, hogy hova tűnt a karim a csata befejezte után, illetve megróbálok belefolyni a sztoriba
Ylyona felébredt a kabinjában. Nem igazán emlékezett, hogy került oda. Az utolsó emléke, hogy a lord néhány társával együtt csónakba szállt, hogy áthajózzon a másik hajóra. Ezek után már csak homály.
De végre legalább jobban van, sebei nagyjából behegedtek, a láza elmúlt, úgytűnt a nehezén túl van.
Mikor körülnézett, először is azt vette észre, hogy az ágy meletti kis asztalkán ott hever a kis bőrszütyője melyben egy a gyógyulást elősegítő mágikus por van. Még régen kapta ezt, úgymond hagyatékul, utolsó mesterétől. De mivel ez már elég régen történt, így a varázspor is lassacskán elfogyott az ilyen-olyan csaták hatására. Azonban furcsa mód véglegesen sohasem apadt ki, rövdebb-hosszabb idő elteletével, mndig képződött egy kevés.
Majd szinte ezzel egyidőben pillantotta meg az apácát is aki továbrais tt imádkozott a kabinban. Úgy döntött megkérdezi mi történt:
-"Üdvözletem! Elnézést, hogy megzavarom, de el tudná mondani mi történt velem, mert sajnos nem emlékszem semmire"
A hangja hallatára az apáca megfordul, és mintha az öröm futna végig egy pillanatra az arcán.
-"Békesség Néked! A csata után, nem sokkal támolygott le a kabinba, a vérveszteségtől sápadtan és láztól égve. Nagyon rossz állapotban volt, de mielőtt elvesztette volna az eszméletét, még elmondta, hogy egy bőrszütyőben valami varázsport tart, ami képes bizonyos mértékig gyógyításra. Ezek után elvesztette az eszméletét. Azonban sikerült megtalálnom, ezt a bőresrzényt és a tartalmát a sebeire hintettem, és mint látom, az imáim és ezen por együttes hatása végül is megtette a magáét. Azonban így is 2 napon keresztül volt öntudatlan állapotban, amely idő alatt én ápoltam önt."
Ylyona miután megköszönte a beszámolót, és a gondoskodást, elteszi a varázsporos szütyőt, amely most egy jó darabig üres lesz, hisz a teljes tartalma el lett használva, majd úgy dönt, hogy a fedélzeten a friss levegő mellett hamarabb fog felépülni, ezért arrafelé veszi az irányt.
Mikor végre felér a fedélzetre, és beszippantja a tenger sós illatát és végigtekint a hullámzó kékvízen, úgy érzi teljesen meggyógyult, és új erő járja át.
Egy arra tébláboló matróztól megtudja, hogy társai a lorddal együtt az ebédlőben vannak, mivel ott most valami varázslat féle folyik. Ylyona úgy dönt ideje csatlakozni társaihoz, hogy megtudja mi is éppen a helyzet, illetve mi történt a csata után. Pár dolgot már a matróztól is megtudott, de még nem teljes a kép.
Mikor belép az ebédlőbe, épp egy tanácskozás kellős közepén találja magát. Üdvözöl mindenkit, majd nem sokkal később, miután megérti a helyzetet, hogy épp egy kalóz-sziget felé tartanak, így szól:
-"Egyetértek abban, hogy a frontális támadásnak nincs túl sok értelme, főleg ha ilyen jól őrzött a sziget bejárata. Esetleg ha tudnánk a megfelelő jelzéseket, de még akkor is veszélyes a dolog, hisz nagyon hamar észrevennék a kalózok, hogy a társaik közül senki nincs a hajón. (A foglyot leszámítva). Talán ha pár embert
(1-2-re gondoltam) előreküldenénk egy csónakon, úgy mintha foglyok lennének, Bazillal együtt; azzal az üzenettel, hogy Veszettkutya és csapatai a busás hadizsákmány reményében üldözőbe vették a hajót, mivel annak valahogy sikerült az első támadási hullámot visszaverni, és elmenekülniük. Viszont már sikerült pár foglyot ejtenie, és azokat a későbbi kikérdezés végett visszaküldi a szigetre. Így könnyebben be lehetne jutni a szigetre, és talán sikerülne harckételenné tenni a nyílvetőket és a katapultokat, addig míg a többiek az éj leple alatt behajóznának. Talán meg tudnánk győzni Bazilt, hogy segítsen nekünk ez ügyben. Az arany igen meggyőző lehet. Persze egy jó pontra irányított tőr vagy kard is az

".