Cherbo visszahúzódott a búvóhelyére. Akarata ellenére is a múlt emlékképei jártak a fejében.
Állandóan visszatérő képek volta ezek. Végül is megadta magát, és hagyta had, törjenek elő az emlékek. Nem tudja miért, de a Vertenel-i csata járt a fejében:

Azok a mocskos pit lordok. Éjjel nappal hajtottak minket. Bőkezűen osztották a korbácsütést mindenkinek, aki egy kicsit is lemaradt a menettől. Voltak kik nem bírták a hossztávú gyaloglást napokon át. Őket egyszerűen odalökték a celebruszoknak. Elcsigázva érkeztünk meg Vertenel völgyébe. Állítólag ezen a területen több még felfedezetlen aranybánya is található. Mikor Zydar nagyúr fülébe jutott a hír, rögtön útnak indította serege egy részét. Köztük engem is. Nem voltunk kevesen, de azért hadseregnek se nevezné. Összesen kb. ötvenen, lehetünk magog-ok. Mi meneteltünk az oszlop közepén. Előttünk a démonok vonultak, őket talán még bőkezűbben korbácsolták a pit-ek. Mögöttünk imp-ek ugráltak. Apró szárnyas, de röpképtelen teremtmények. Ők voltak a feláldozható csapategységek. Értük aztán tényleg nem kár. Ja, és egyben ők voltak a tartalék élelem is. A sereget pár tucat celebrusz követte, nem tartoztak hozzájuk, inkább csak követték a menetet. Aki összeesett a fáradtságtól annak eltörték a lábát és hátrahagyták a celebruszoknak. A pit hajcsárok megállás nélkül csattogtatták korbácsaikat. Kevesen voltak de a seregből senki, sem mert volna szembeszállni velük. Ha valaki megtette volna az maga Zydar akaratával szál szembe. A legjobb esetben is élve nyúznák meg és kiszögelnék valamely vár kapujára.
5 hétnyi menetelés után értük el Vertenel völgyét. A felderítők jelentették, hogy egy másik démonúr serege is itt van és a völgy aranybányáit keresi. A pit-ek pihenőt rendeltek el ma estére. A holnapi nap biztos összecsapnak az ellenséggel. Senki sem aludt jól, mindenkin látszott az izgalom. Pár órás menettel beérték a másik sereget. Előnyös helyzetben voltak sikerült elévágniuk és felkészülniük az ütközetre.
A magog-okat egy lankás domb oldalára sorakoztatták fel négy sorban. A domb tövében a démonok és az impek várták a támadást. Cherbo a legelső sorban állt a többi magog közt.
Az előttük elterülő síkságot sűrű füst borította. Ami föld mélyéből apró lyukakon keresztül szivárgott fel. Nyilván egy vulkán lávatengere húzódott a síkság alatt.
A sűrű szmogból lassan bontakoztak ki az első ellenséges egységek. Egy tucatnyi cerebrusz rohant feléjük. A domb tövében álló démonok egyszerre mordultak fel, rögtön az ellenségre akarták vetni magukat. Egyelőre a pit-ek még visszafogják őket, csak az imp-eket küldik rohamra a pokol háromfejű kutyái ellen.
A két csapat összecsap, az eredmény könnyen kikövetkeztethető. Cherbo hamar rájött mi volt ezzel a pit lordok célja. A celebruszok könnyen elsöpörték az imp-eket, ám a rohamuk is megtört. Nem támadtak tovább, hanem nekiláttak lakmározni az imp-ekböl. Most az ellenséges démonok jönnek elő a füst takarásából. Szarvukat előremeresztve indulnak mindent letaroló rohamra. A velünk lévő démonok ismét felmordulnak A pit-ek még, próbálják tartoztatni őket, de azok már nem hallanak semmit, nem érzik a korbács csattogását a hátukon. Megindulnak. A két démon horda elemi erővel rohan egymás felé.
- Készülj. Hangzik a magog-okat irányító pit ordítása. Ötven kézben összesen száz tűzgolyó lángol fel egyszerre.
- Tűz rájuk. Kiált ismét a pit. Egyszerre dobtuk el elsőször a jobb majd a bal kezünkben, megelevenedet lángot. Süvítve szálltak a mi démonjaink felett és pusztító erővel martak bele az ellenség sorfalába. Most csap össze a két démonhorda. Lendületük egy pillanatra sem törik meg. Szúrják, harapják, tépik egymást. A két csapat most már egy önmagát marcangoló húsmassza csupán.
- Folyamatos tűz rájuk. Kaptuk meg a parancsot. Egymás után dobáltuk a lángoló halált, egy pillanatra sem lankadt a tempónk. Már lehetetlen volt megjósolni kit találunk el. Vajon saját csapatainkat pusztítjuk vagy épp az ellenségét. A magog-okon egyre jobban úrrá lett a harci láz. Már egyikünk sem foglalkozott a célzással. Dobáltuk az előttünk lezajló csata minden résztvevőjét. Egyre több démon zuhan lángolva a földre. Vér és tűz mindenütt. Vér és tűz, vér és tűz. Milyen gyönyörű.- villan át Cherbo agyán a gondolat. De most nincs idő csodálni a lángtengerben fürdő démonok harcát. Szorgalmasan hajigálta tűzgolyóit. Karjai már kezdtek elnehezedni, elméjét is megviselte a folyamatos koncetráció.
Hirtelen halálsikolyokat hall a háta mögül. Az égből egy tucatnyi lángtestű efreet csap le a magog-okra. Gondolkodás nélkül osztják a halált mindenkire. Hatalmas zűrzavar kerekedi köztük. Többen is menekülni akarnak, nem egy társa hisztérikus állapotban próbál kitörni a sorból. A menekülök Cherboval együtt több magog-ot is, letaszítanak a domboldalról. Cherbo egyre gyorsabban gurul le a lejtőn, többször megüti magát a kiálló sziklákba. A legvégén pedig teljes lendülettel egy köbe veri be a fejét. Mielőtt elájulna, még látja hogy a démonok harca is véget ért, úgy néz ki alulmaradtunk. Az ezer sebből vérző ellenséges démonhorda most a domb felé rohan, ahol még mindig az efreet-ek gyilkolják a magog-okat.
Elájult. A saját vérében feküdve tért magához. A csata már véget ért, hullák mindenütt, a dombon és a síkságon is. Sehol senki. A fejéből még mindig szivárgott a vér. Nem tudja, hogy nem vették öt észre, de egyelőre az a fő hogy életben van.

Akkor is csak a szerencse mentette meg az életét, mint már annyiszor. Mindegy, nem akart többet az emlékekkel törődni. Végighasalt a padlón és aludni próbált.

Száguldó, ez nem semmi! Látom egy író veszett el benned!! Fogadd elismerésem, nekem nagyon tetszett a csata története.
Bakker, úgy látom kicsit felkaptad a vizet. Én benne lennék, hogy egy ilyen fel-fel tűnő karakter is legyen a sztoriban. Csak mondjuk ha azt írod, hogy arkördög, az mégis egy nagyhatalmú lénynek számít, a mi karaktereink mellett. Ha teszem azt, legalább valami nyavajája lenne (mondjuk: náthás ), pl valamelyik nagyhatalmú ellenfele valami komolyabb mágiával legyengítette volna, hogy mostanra már szinte csak teleportálni tudna, vagy esetleg valami hasonló gyengesége lenne. De a végső szót úgyis Sogroon és Beorn mondja ki.

Mint mindenki más, Ylyona is a hajótörött megmentését nézte. "Szerencséje volt a fickónak" - gondolja. Ám ekkor a bal karjába egy röpke fájdalom mar. Mikor odanéz, hogy megnézze mi volt az oka, nem lát semmit, de mintha a karján lévő tetoválás egy pillanatra elkezdett volna lüktetni, és mintha odébbmozdult volna.
"Valószínűleg csak a szemem káprázott. Ez csak egy sima tetováció - legalábbis nagyon remélem" - hűl el a lány egy pillanatra. De mivel a fájdalom, amilyen gyorsan jött, úgy tovább is ált, nem foglalkozik vele tovább. Mivel úgytűnik a hajótörött körüli izgalom lassacskán elül, megint megy mindenki a dolgára.
Mivel más dolga úgy sincs, hát belefeledkezik a tenger bámulásába, ami millió élettől hemzseg csak egy kicsit oda kell figyelni. Hatalmas sirályok, és más egyébb vízimadarak köröznek a hajó felett, és le-lecsapnak a halakra, vagy azokra a maradékokra, amik a hajóból kerülnek bele a vízbe. Majd a zsákmányukkal némelyik letelepszik a hajókra, és hol ráéresően, hol meg nagyon is sietve, falatozzák be az éppen megszerzett falatokat. De hát halból itt van bőven, gyakran látni a csillmló hátukat, mikor a vízfelszín közelébe portyáznak, sőt némelyik olykor-olykormég ki is dobja magát a vízből, mintha csak a madarakkal incselkedne - úgy se tudtok megfogni.
Így hát bámulnivalója akad bőven Ylyonának.

Öhh, kicsit belemerültem az élővilág-külvilág részletezésébe. Remélem nem túl nagy baj.

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Hogy legyen egy kis kevésbé off is...
A szél továbbra is kitartóan fúj, a hajó szinte repül a hullámokon, a nevéhez méltóan. A nap lassan lebukik a horizont mögött, és a kék hullámok bíbor színben kezdenek tündökölni... (huhh, ez kicsit nyálasra sikeredett... )
A legénység lassan elteszi magát holnapra, mert mindnyájan tudják, hogy Selmó atya hajófedélzetre lépésének tiszteletére, biztosan ki kell glancolniuk az amúgy tiszta hajót. A fedélzetmester ilyen ügyekben hajthatlan...
Csend van és nyugalom, a hajóút békésnek is lenne nevezhető, ha néhány utas nem forgatna sötét gondolatokat a fejében...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Cherbo több órás hánykolodás után sem tudott elaludni. Egyre jobban kinozta a szomjuság. Muszáj lessz valami eszközt szereznie amivel felfeszitheti az egyik hordó tetejét. Már végigkutatta az összes raktárhelységet. A sötétben tapogatozva nem sok mindent látott. Legalább világithatna egy kicsit, de nem akarta hogy ujra lecsapjon rá a hajót védö mágia. Mi van ha csak hetek mulva kötünk ki?- kérdezte magában. Addigra biztos szomjanhal. Szereznie kell valami feszitő eszközt.
Átment a legelsö raktárba és felmászott a csapóajtó létráján. Nagy kockázatot válalt ezzel, de hát valamit valamiért. Ugyis szüksége volt egy kis mozgásra. Csak résnyire is de felemelte a nehéz csapoajtót és körbepillantott a fedélzeten.

Kik vannak most a fedélzeten?

Aylward a nap eseményein gondolkodik, miközben az esti dolgokat végzi Kalan körül.
Először is, megismerkedett jó néhány útitársával, majd részt vett egy igen bőséges reggelin, aztán a nap nagy részét kellemes kártyázással töltötte újsütetű bundás-patás társával. Később kifogtak egy hajótöröttet, végighallgatták történetét, most pedig mindenki a lepihenésre készülődik.
Előhúz a zsebéből egy ropogós, piros almát és Kalannak nyújtja. A ló két jóízű harapással eltünteti a gyümölcsöt. Aylward fogja a vödröt és belemeríti a hordóba. A hordóból mély kongás hallatszik. A lovag belenéz és bosszankodva állapítja meg, hogy az állatok ellátásáért felelős matróz elfelejtette megtölteni, miután megitatta a lábasjószágokat.
„A fene a lusta fajtájába!”- morfondírozik magában, miközben a vödörrel a kezében kilép a fedélzetre.
Körbepillant és felfedez egy legényt, aki épp az esti hajózáshoz rögzíti a köteleket.
- Te, ott! – kiált oda. – Merre vannak a vizeshordók?
- Arra – mutat a matróz a fedélzeti csapóajtóra, miközben fel sem pillant a munkájából.
Aylward határozott léptekkel megindul a mutatott irányba…

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Yess! Az al-mesélő nagyon szeretné, ha Cherbo maradna a hajófenékben... egy ideig még, észrevétlen... de persze nem kötelező...
Egyébként odalenn számtalan szerszámot találhat, ácsszekercék, kalapácsok, amiket a hajó javításához használnak, és ott tárolnak a legalsó raktárban, a tartalék fa, és vászon közelében, egy frappáns szerszámosládában...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Ne úgy vedd. Tüzes barátunk kiles, meglátja a lovagot, és gyorsan visszabúvik a fedezékébe. Lovag vízért le, de nem veszi észre magóg... Nagyon pls! Meghálálom!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Rendben van, elfogadom igy a történetet. Persze azért én sem szeretnék örökre a hajófenékben maradni.


Cherbo ésszrevettehogy egy csizmás láb lép be a látáskörzetébe,amikor körbepillantott. Egyetlen hang nélkül visszaengedte a csapóajtót. Leugrott a létráról és visszaszaladt a buvóhelyére.
Halgatta amit valaki belép a raktárba. Elösször arra gondolt hogy valaki ésszrevette mikor kikukucskált. Hamar megnyugodótt mert az idegen csak az egyik hordó tetejét feszitette fel és valamivel vizet mer belöle.
Gyorsan távozótt és Cherbo elömászótt a ládák mögöl. Odalépet a felnyitott hordó mellé. Könyedén felkapaszkodott rá. Viz. szinte majdnem kiáltott örömében. Fejét belehajtva mohon kortyolni kezdte.

Hali!

Nagyon köszi a segítséget! Azt hiszem, ez a renegát arkördög dolog be fog jönni. Én is vmiféle "szólókarriert" terveztem, távol a többi démon segítségétől.

Teleport: bizonyos esetekben egyáltalán nem használhatja, mert akkor észrevennék a pokolban. Az élete pedig 180 fokos fordulatot vett, amikor elvesztette a hatalmát... nincs már pokoli serege, riválisai kib...tak vele. Leghűségesebbnek gondolt szolgái árulták el (azóta szétszaggatták őket az új uraik, mert nem hajlandóak megtűrni gerinctelen árulókat a környezetükben). Ráadásul egy olyan világra száműzték, ahol számos ellensége akad, és régi ereje, képességei nagy része hatástalan - rendszeres visszatérései az Infernóba megakadályozza, hogy elszivárogjon minden ereje, és partra vetett halként pusztuljon el, de másra nem elég, mint feltöltődésre. (Megjegyzés: túl azon, hogy szinte semmi hatalma, időnként az Inferno foglya marad átmenetileg, így amikor esetleg nagy szükség volna rá, "cserbenhagyja" társait. Eredetileg is ezt terveztem mert így nem para, hogy esetleg túl táp lenne, sőt ha épp nem vagyok itt, akkor is az Inferno foglya lettem átmenetileg. Szvsz az is jó koncepció, hogy az arkördögök erőt gyűjteni teleportálnak először az Infernóba, majd a céljukhoz, mint ahogy az elementálok is kapcsolatban szeretnek maradni az elemükkel. Vegyük úgy, hogy a nem otthoni környezet mindenképpen gyengíti őket, és Bakker híján van a megfelelően hatékony mágiának, ami ezt akadályozná. Lényegében az egyetlen, ami még mindig jól megy neki: az elitkommandósok összeszedése, bár ebben is sokkalta rosszabbak a lehetőségei, mint egykoron. Következésképp be kell érnie bitófáról megmentett csirkefogókkal, fegyelmezetlen csürhével. Természetesen ezeket a dolgokat nem tudják a karakterek, bár nyilván lehet vmi sejtése a mágiaértőknek az "energiaszivárgásról".)

Ez így korrekt?



A fogadóban híre megy Bakker megjelenésének.
-Jó kuncsaft. Kár, hogy rég volt erre - dörmög a tulaj ork, kinek Grundolg a neve. Majd fennhangon megkérdezi a tömegtől:
-Van itt valaki, aki ért a szinklasztikus rúnákhoz? (Nem árulja el, hogy ez az arkördög kérése - egyesek még nem vállalnák fel, csak mert egy Pokolfajzat szolgálatába nem szegődnének. Hadd higgyék, hogy ELLENE kell, és a démonok ellen védelemként - nem pedig Bakker akar tudni egyet s mást. Sok átutazó száll itt meg, és sokan hajlandóak tenni a küldetésükben egy kis kitérőt némi aranyért, értékes tárgyakért cserében.) Hatásszünetet tart, majd biztatólag hozzáteszi:
-Kis munkával sokat lehet vele keresni. Sokan el sem tudnák képzelni, milyen értékekhez lehet így hozzájutni jutalom gyanánt.
Grundolg jelentőségteljesen azt, a leginkább önvédelmi célra tartott fura fegyvert veszi elő, mely minden kalandor és hős szemében azonnali sóvárgást vált ki a megszerzése iránt. Különleges alakja és remekbe szabott kidolgozása nem hagy semmi kétséget: e pengék komoly támadó- és védekezőerővel ruházzák fel birtokosukat, aki az egyiket pajzsként használhatja, míg a másikat egyféle kardként támadásra. Megtisztogatja a fegyvert, miközben fél szemmel odasandít hallgatóságára. Célját elérte: mindenki őrá és a fegyverre figyel. Néhányuknak még a szája is tátva marad.



/innentől pihizek és filózok, hogyan tovább... ötletek, karakterek jöhetnek, előre is köszi a segítséget/

_________________
... astrologers proclaim month of october
all octobers are DOUBLED!!!

Az alkonyat egyre halkuló zörejeit hatalmas puffanás, és veszett káromkodás töri meg. Hank Wulf, a fedélzetmester jól ismert hangja most haragtól izzik:
- Ki a fészkes fene kente be zsírral a hajódeszkákat?! - üvölti - Ha megtudom, meklyik csirkefogó volt az, szíjat hasítok a hátából!!!
Szitkozódva, dörmögve elvonul tova...

Bakker: így offé lesz, üdvözlünk a csapatban! De hogy kerülsz majd a hajóra? És miért gyűjtögeti még mindig a kommandósokat?

No, ha szeretnétek még valamit, a hétvége rendelkezésetekre áll, mert hétfőtől (ha be tudok jönni a hótól), felpörögnek az események, kiszabadul a magógunk a hajófenékből, és végre, lassan találkozhatunk Fifi karakterével is (csitt: Fifi, egy szórt se! )...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Ha sok hó lesz nem tudnál, egy kicsit küldeni, ugyanis itt se híre se hamva, aztán nem ártana egy kicsi a Bükkbe
-"Ha holnap megérkezik a pap és megvizsgált, nem ártana szétnézni a hajón lévő emberek közt, hátha akad egy-két barátságos egyed!"-gondolja magában Johnatan miközben aludni készül. Ez az este az első, amit végre már nem a habok között kell töltenie, s így hamar elalszik, s nem zavarja semmi, még a kintről érkező hangos szidalmak se!

Derick csendesen kisétál a fedélzetre, ahol a folyamatosan halkuló átkozódáson kívül semmi nem utal arra, hogy valaki lenne ott rajta kívül.
A férfi elballag a hajó orrához, és hangos térdropogás kíséretében leül. hiába, nem olyan fiatal már, meg ez az egyhelyben tötymörgés sem tesz jót egy harcos izületeinek... a fedélzetre pillantva csillogást vesz észre a deszkákon. Eszébe jutnak a fedélzetmester szitkai, és jót mosolyog magában Hank rovására.

Hy Bakker. Mit szólnál ha segitenék egy kicsit azt elmesélni hogy hogy vessztetted el a hatalmadat.? Ha nem vagy benne akkor csak szolj és megváltoztatom a nevet a történetben.


Cherbo nyugtalanul hánykolódott. Lassan már kezd hozzászokni a hullámzáshoz, már a gyomra sem émelygett annyira. Elaludni mégsem bírt. Még mindig a Vertneli csata járt a fejében.

A csata után sokáig törte a fejét mit tegyen most. Mindenesetre itt nem maradhat. A hullák nemsokára oszlásnak indulnak. Akkor pedig a dögszagra összesereglett vad celebruszokkal lesz tele minden. Mi lenne, ha csak úgy vaktában nekivágna a világnak? Hmmm. Botorság lenne. Azt sem tudja pontosan, hol van most, ha elindulna valamerre előbb utóbb biztos, belefutna egy másik démonúr birtokába. Nem szeretné, ha kémnek néznék és….. Látott már ilyet, pontosabban csak hallotta az elfogott és kémkedéssel vádolt szerencsétlen flótás ordítását,amint napokon át kínozták. Nem szeretne ilyen sorsra jutni valamely nagyúr börtönében. A legjobb lesz, ha visszatér Zydar udvarába, és jelentést tesz a csata kimeneteléről. Talán még meg is jutalmaznák, mint a Vertneli csata egyetlen túlélőjét és hősét. Ez az. Ez lesz a legjobb, amit most tehet.
Azonnal útnak indult, szeretett volna még naplemente előtt minél messzebbre jutni a hulláktól. Több hetes utazás várt rá és közben folyamatosan a rá leső ragadózokra is figyelnie kellet. Többször is pokolkutyák vették üldözőbe. Néha elég volt egy-két tűzgolyóval szétzavarni őket, de néha bizony futnia kellet az életéért. Szerencsére mindig volt egy kiszáradt fa vagy egy könnyen megmászható szikla a környéken. Ilyenkor még alhatott is egy keveset. Végül is egyre ismerősebbé vált számára a környék, elérte Zydar uradalmát.
Belefutott egy határon járőröző csapatba. Mikor megmutatta a karperecébe vésett szimbólumot és közölte, hogy sürgősen jelentést kell tennie egy csata kimeneteléről, rögön Zydar várába vezették. Ott azonnal a várkapitány elé vezették.
- Beszélj magog.- szólt rá Tzur a legmagasabb rangú pit lord, aki a vár kapitánya és Zydar hangja is volt egyben.
- Uram. Hat-héttel ezelőtt indultunk el Vertnel völgyébe, hogy Zydar nagyúr akarata szerint megszerezzük az ottani bányákat. A völgybe érve belefutottunk egy másik démonúr csapatába. Hatalmas csata alakult ki köztünk, az utolsó csepp vérünkig harcoltunk de alul maradtunk. Egyedül én maradtam életben.
Ahogy Tzur ezeket hallgatta, egyre jobban kikerekedett a szeme. A legvégén még a homloka is úszott a verítékben. Odafordult egy másik pit felé és megkérdezte tőle.
–Most mi legyen? Ki mondja ezt el Zydar nagyúrnak?
A másik pit, Cherbo felé bökött a fejével és mondta: - Majd a magog. A csatában tanúsított bátorsága jutalmául Zydar nagyúr személyesen fogja kivégezni a rossz hír hallatán. – széles mosolyra húzta a száját – Vigyétek.
Két marcona démon megragadta. Cherbo már megbánta az egészet. Hogy lehetett ilyen marha, hogy visszatért ide. Most vége. Zydar biztos széttépi, ha rossz hírt közöl vele.
A démonok vasmarkokkal szorították. Végighurcolták az egész palotán, végül elérték a nagyterem ajtaját. Az ajtó hatalmas volt, legalább 20 magog magasra saccolta. Rengeteg kötél volt az ajtóról lelógó vaskarikákra kötözve. Az egyik őrződémon felmordult. A hangjára több mint 50 démon sereglett elő a folyosó oszlopai mögül. Megragadták a köteleket és teljes erejükből húzni kezdték. Az ajtó hatalmas nyikorgással tárult ki. Amint beléptek a nagyterembe a démonok megint nekiveselkedtek az ajtónak és visszatolták mindkét szárnyát.
A csarnok falát mindenhol falfestmények borították. Nagy csaták, elképesztő erejű ördögök, félelmetes lángoló világok néztek le a falakról. A padló mocskos kövezete rászáradt vértől piroslott. A sarkokban holtestek és csontvázak hevertek halomra rakva.
A terem legvégében pedig egy hatalmas alak ült a koponyákból épített trónuson. Az alak maga Zydar nagyúr volt. Sötétvörös bőrével, fekete és arany mellvértjében, hatalmas szarvaival félelmetes látvány. Parázsló szemeivel ránézett az érkezőkre. Felállt a trónusából. A termete tekintélyt parancsolóan magasodott feléjük.
Mindannyian a földig meghajoltak. Cherbot szinte lenyomták a kövezetre.
- Nagyúr. Tzur az első számú pit lord emelkedett szólásra. - Ez a magog híreket akar közölni önnel.
- Beszélj magog.- Zydar hangjától szinte remegett az egész terem. Minden szó, amit kiejtett mintha egy jeges tüske lenne egy élőlény szívében. Cherbo remegett a félelemtől. Az egyik fogvatartó démon meglökte, hogy kezdjen már beszélni.
Nagy levegőt vetté és szinte egyetlen lélegzetvétellel elmondta a történteket.
A nagyúr szemei elkerekedtek. Hatalmasat bömbölt. Az egész terem beleremegett. A mennyezetről ködarabok hullottak le. Zaydar körül lángok csaptak fel és eltűnt bennük. Ugyanabban a pillanatban újra megjelent közvetlenül előttük. A kezében egy hatalmas kasza metarizálodott. Felemelte és suhintott vele. Cherbo fogait összeszorítva várta a halált. A fegyver a feje fölött suhant el. A fogvatartó két démon fej nélkül dűltek el. Zaydar megragadta Cherbo nyakát és könnyedén felemelte. Egyetlen szorítással kettéroppanthatta volna a torkát.
- Melyk nyavalyás serege művelte ezt a gyalázatot.
Cherbo fuldoklott a hideg marok szorításában, tudatára rátelepedett a rettegés. Fogalma sem volt róla melyk démonúré lehetett a másik sereg.
- Beszélj, különben itt helyben felfalom a lelked.- ezzel szorított is egy kicsit a markán.
Cherbo körül egyre sötétedett a világ. Érezte, ahogy a halál jeges újai a bőréhez érnek.
- Bakker. Nyögte ki utolsó levegőjével. Egyátalán nem tudta hogy kié lehetett a másik sereg csak hogy nyerjen egy kis időt, kimondta az első démonúr nevét, aki eszébe jutott. A kőpadlóra esett. Újra tudott levegőt venni.
- Vigyétek ezt a férget és zárjátok egy ketrecbe, lógassátok ki az udvar felett. Legye intő példa. Ez jár mindenkinek, aki meghátrál egy csatában. –ezzel Zydar megfordult és visszament a trónusához. Két pit lépet elő az árnyékból. Megragadta a félig eszméletlen magogot és kihurcolták a teremből.
Egy kis ketrecbe zárták ahol csak ülve fért el. Egy vastag láncon lelógatták a belső várfalról az udvar felé.
Két nap telt így el. Jópáran megbámulták, kiröhögték, ujjal mutogattak rá. Észrevette, hogy az eltelt napokban szokatlanul sokan megfordulnak az udvarban.
A harmadik nap hajnalán kürtszóra ébredt. Mostanra már teljesen elgémberedett, már lábait sem érezte. Az udvaron rengetegen tolongtak. Több ezer imp és magog. Démonok egész armadája sorakozott fel. Több száz pit és efreet. Az élükön maga Zydar állt.
- Indulás. - Zengte Zydar. – Vesszen Bakker…
Cherbo-ban most tudatosult mit tett. A hazugságával kirobbantott egy újabb háborút. Végül is mindegy, a nagyuraknak amúgy se kell indok a háborúhoz. Kisebb dolgok miatt is estek már egymásnak. A ketrecéből nézte végig, ahogy a hatalmas sereg kivonul a várkapun.

Még így több év távlatából se hagyták békén az emlékek. Lassan már kezd elnehezedni a szemhéja, oldalt fordult és próbált a legkényelmesebben elhelyezkedni. Hátha most már sikerül elaludnia.

Száguldó: az nem Cerberus véletlenül?

Egyébként nem kevés, amit összehoztál!
Szerintem Sogroon rosszul választott al-mesélőt...

No. Visszatérve a hajóra.

A délelőtt a várakozásnak megfelelően, dolgos munkával telik el. Ugyan alig két napja futott ki az ezüstsólyom Röpte a kikötőből, ahol még a kikötés előtt kiglancoltatta Hank fedélzetmester az egész hajót, valamint az indulás előtt még egyszer , most újra neki állhattak a matrózok, hogy az utolsó koszfoltot is el tudják tüntetni a hófehérre dörzsölt deszkákról. Egy helyen sokat szenvedtek, mert valaki vastagon bekente zsírral a hajópallókat , de végül azt is sikerült valahogy eltüntetniük. A konyhai tűzhelyből kikerülő fahamu és némi homok jó szolgálatot tett...

Eközben az utasok, és a hajókatonák mind várakozással telve tébláboltak a hajón, igyekeztek minél kevésbé útban lenni. Dakk, hogy ne akadályozza az előfedélzetet felsuvickoló matrózt, felkuporodott a nehéz ostrom nyílvetőre, elővette négy húros baselitét, és egy víg kedélyű matróznótákat játszott, hogy jobban menjen a munka...

Senki sem mert rá szólni, hogy hagyja már abba... Igaz, amikor egy, az előárbocról „véletlen” lehulló fadézsa majdnem a busa koponyáján landolt, azért ő is elgondolkozott, hogy lehet-e összefüggés a matrózok szúrós tekintetem, és a matróznótákbani jártassági hiányosságai között...

Azután csend lett végre, és ebédre már a tisztaságmániás Hank sem tudott újabb kifogásokkal élni a hajó csili-vili kinézete ellen. Így azután szép nyugodtan mindenki megebédelt... Ebéd után jól esett a hűs, kellemes zamatú, könnyű vörösbor, amit még Tatalia-ban rakodtak be a hajóba...

Hamarosan a hajó előtt kivehetővé váltak a tengerből kiemelkedő kicsiny korallszigetek, amelyek félkaréjban ölelték körbe a legnagyobb szigetet, melyen a híres Világítótorony magasodott. A sziget neve is ez volt: Világítótorony-sziget. Ötletesnek nem éppen ötletes... A tornyot még III. Ragdeburg császár építtette, hogy a kikötő felé tartó hajók az éj sötétjében ne fussanak a korallszigetek körüli alattomos zátonyokra. Terve be is vált, a torony mágikus fénnyel világított jópár évig, amíg a kőgargoylék be nem költöztek, és fel nem zabálták a magányos toronyőrt. Megható történet... Azóta már többször kikötött a fősziget mellett egy-egy katonákat szállító gálya, megtisztították a gargoyléktól a tornyot, hogy új toronyőr állhasson szolgálatba. A gargoylék azonban rendre vissza-visszatértek, hol rövidebb, hol hosszabb idő elteltével, és ténykedésüket (a mindent összesz*son kívül) azzal kezdték, hogy befalták szegény felvigyázót. Senki sem tudja, mit imádnak ennyire a világítótoronyba, de az tény, hogy húsz éve nem találni olyan elszánt toronyőrt - ígérjenek neki bármennyi aranyat is - aki hajlandó lenne a Világítótoronyba költözni, és azt üzemben tartani... Így azután az egykori, technomágikus csodának számító építmény lassan teljesen leamortizálódik, de legalább a gargoylék jól érzik magukat...

- Vitorla 4 óránál! - kiált le Alf az árboc tetején lévő megfigyelőkosárból.
- Milyen hajó az? - kérdez vissza Ahab kapitány a kormányállás mellől. Kicsit feszült, ami nem csoda, ezeken a vizeken elég gyakori a kalóztámadás, és hajóját ugyan megerősítették, amennyire csak lehetett, azért még annyira nem bízott ebben a szedett-vedett társaságban, akiket a lord felfogadott.
- Kétárbócos szlúp! Zöld-sárga csíkos vitorlákkal, a hátsó fedélzeten egy balliszta, ha jól látom - így Alf - A zászlaján három griff!
- Az Albatrosz az - sercint némileg megnyugodva Ahab. - Kormányt három fokkal jobbra, felvesszük az atyát, meg a postát, a délutáni dagállyal tovább akarok állni!

Néhány perc telik el, lázas készülődéssel. Pár matróz az egyik csónakot ellenőrzi, amivel majd áteveznek Selmó atyáért.
- Zászlójeleket ad! - kiált le Alf az árbockosárból.
- Hat fokkal balra! - rendelkezik a féllábú kapitány - Fiam, szaladj már le a réztávcsövemért! - int az egyik tébláboló matrózt.
Pillanatokon belül már a féltve őrzött, állandóan fényesre polírozott spyglasson keresztül lesi a másik hajót.
- ... Ismétlem ... fer-tő-ző be-te-gek a hajón ... sárgaláz... atya gyógyít ... éjfélre talán sikerül ... ne jöjjenek közelebb ... ha atya végez ... átvisszük ... elnézést a késedelemért ... Albatrosz ... Greeg kapitány.
- A retkes vizisárkány ótvaros fa*ba! - káromkodik nagyot Ahab kapitány. Nagyon nem szereti, ha a terveit valami akadályozza. - Hogy rothadna meg a legmélyebb poklok poklában az összes kákabélű, ilyenolyan betegeskedő, anyámasszony katonája, aki nem általja magát matróznak tartani! Hogy pusztulnának bele a sárgalázba! Hogy a vizirémek vájnák ki a szemüket! Hogy a lápi boszorkányok labdázzanak a golyóikkal! - és így folytatja még perceken keresztül, majd elejtve a kezében tartott értékes látcsövet. Majd morogva elsiet a lord kabinjába, hogy jelentse, a hajóút az Atya jó szíve, meg a betegeskedő matrózok miatt, legalább egy napos késést szenved...

A hír, hogy az atya csak éjjel érkezik, végigfut a hajón, majd lassan lecsillapodnak a kedélyek. Mivel viszonylag közel van a tengerfenék, az Ezüstsólyom Röpte horgonyt vet, jó százötven méterrel az Albatrosztól. Csend, béke, nyugalom, lics-ploccs, vijj-vijj sirályok, himbálódzás hullámokon, megilyesmi...

És eljő a délután, és eljő az estve. A hajón a vacsora általában a legkiadósabb táplálkozás, elvégre: „teli hasú matróz nem dolgozik rendesen”. Már ahogy a mondás tarja. A matrózok a vacsoránál is az Albatroszon tomboló „járványról” fantáziálnak. Előkerülnek a kísértethajókról szóló históriák, Fejnélküli Jack, Sápkóros Trewor, a Csontvázfregatt, és minden jó, amit csak az unatkozó, és borzongásra váró tengerjáró emberek ki tudnak találni. Azután lassan nyugovóra tér mindenki. Az éjjeli őrséget Bazil és Zoanel vállalja magára, aminek mindenki nagyon örül...

Bazil az előfedélzeten, Zoanel a hátsó őrködik. Bár, ki tudja miért, éjjel tizenegy óra felé mind a ketten leereszkednek a raktárszintre. Hiába, no, hideg az éjszaka, és jól esik némi frissítő pálinka ilyenkor. Bárki más is így tenne a helyükben... Igaz, ők egészen a legalsó szintre másznak, és hamarosan követi őket a kisettenkedő másik két cimborájuk, Alf és Rough is. Halkan beszélnek egymással, csupán az egyik ládában rejtőző Cherbó hallja őket.
- Minden rendben, Alf? - kérdi egyikük.
- Jahh. Mindenki, aki ivott a borból, alszik, mint a bunda...
- Jó ötlet volt ez az altató.
- Jó hát! A Bársonypornak se színe, se szaga, se íze nincs... bármely mérget esetleg kiszagolhattak volna...
- Hajókatonák?
- Mindnek elvágom majd a torkát - hetvenkedik egyikük - meg sem fognak nyikkanni.
- Hiába, no, a mesterségben te vagy a legprofibb, Bazil!
- A matrózokat tudjátok, hogy nem szabad...
- Persze, főnök, nem vagyunk szárazföldi patkányok! Veszettkutya a lelkünkre csomózta, valakinek vinnie kell tovább a hajót...
- A tisztekkel és az utasokkal mi lesz?
- Megvárjuk a többieket. Ahogy megbeszéltük. Remélhetőleg alszanak, de... nehogy meglepetést okozzanak... Főleg az a döher szarvas-patás vadállat! Rá külön ügyeljetek.
- Ugyan már, úgy húzza a lóbőrt, hogy ide hallatszik a hortyogása...
- No, akkor mindenki a helyére! Éjfélkor kezdődik a tánc!
- Jahh, főnök! Kés és garott! Ahogy a régi szép időben!
- Igen, ahogy a régi szép időben...
Azzal távoznak vala...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Cherbo sokáig törte a fejét az imént hallott dolgokon. Talán zendülés tört ki a hajón? Á. az nem lehet. Ezek valami többiekröl beszéltek. Nyilván egy másik hajó is van a közelben.
Kalózok- villant belé a gondolat. Ez nem jelent jót. Ha a hajó minden utasát lemészárolnák akkor egy potyautassal sem kivételeznek majd. Pláne ha egy magogrol van szó. Ha elfoglalják a hajó nyilván mindent átkutatnak, hogy hová rejtette a kapitány a pénzesládát, és akkor öt is felfedezik.
Valamit tennie kell. Egyenlöre tanácstalanul indult meg az emberek után egészen a csapoajtóig. Felkapaszkodott a létrán és ujból kikukucskált a résen.