Dakk félig a nagy ostromballiszta árnyékába "rejtőzve" figyeli, amint az ismerős humik felszállnak hajóra.

Az elsőnek érkező Lánghajú láttán felderül a szíve, majd, amint elmélázik annak kecses mozdulatain, amint eltűnik a kabinok felé menet, összefacsarodik a szíve. - Mikor fogok én egy belevaló minotaurusz tehenet találni végre?! Lehet, hogy nem is léteznek? Csak mágiával pótolják fajunk elhullott tagjait? - ezen elmélázik egy ideig.

A kishobbit láttán elvigyorodik:
- Az ivócimbora, a gawám! De jó, hogy ő is velünk tart! Így már biztos nem is lesz olyan unalmas ez a hajóút.

A lovag láttán összevonja busa szemöldökét: - Nem fél, hogy abban a bazi páncéljában beleesik a vízbe, azután hogy horgásszuk majd ki? Úgy elmerül, mint a nyeletlen fejsze! - végignézi, ahogy a lovag "begyömöszöli" a lovát a viszonylag szűk, lábasjószágoknak fenntartott karámba.
- Micsoda irígy egy alak! Most meg eldugja azt a lovat, nehogy valaki is szemet vessen rá! A hajón úgy látszik nem kínozhatja tovább úgy, hogy ráül a bazeda páncéljában, ezért bezárja szegény párát egy szűk kajibába! Sosem fogom megérteni ezeket a humikat!

Nem kerüli el figyelmét, amint az enyhén csavargó külsejű egyén is felkéredzkedik a hajóra, bár igaz, ami igaz, elég sokáig kell győzködnie a lordot és a fedélzetmestert. - Vajon mi szüksége a lordnak koldusra? - töpreng Dakk. Ez valóban egy igen titokzatos misszió lehet!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A lovag érkezése után pár perccel két apáca érkezik. Az egyik talán épp az, akit a piacon is láttak Dakk-ék (olyan egyformák), amásik viszont vagy egy "törpe", vagy még egészen gyerek. Csak az idősebbik nőnek látszik az arca, a kislány lehajtott fejjel ácsorog mögötte. Az apáca halkan beszélget a fedélzetmesterrel egy rövid ideig, majd hárman ők is elindulnak a kabinok felé.

Yliona hamarosan kopogást hall, amit egy erőteljes, de gyengéd női hang követ:
-Elnézést, megosztaná velünk a szobáját?

A kabinok ugyebár kétágyasak, ugye?

Zingót meg azt hiszem nem hozom (elalussza az indulást), mert "mókás kis illúzionista tolvaj"-unk már van (Billy), én meg nem hiszem, hogy tudnám Zingót igazán merőben eltérőnek játszani, mint a milyen a hobbit is. Klónt meg nem akarok. Elég lesz nekem Chath és az apáca.

_________________
I've born to burn!

Igen, Mester! Szegény Zingó!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Kösz cimbora! – vigyorodott el Surmó és belépett a kicsi kajütbe – Jól hallottam, hogy valami ételt és dohányt emlegettél? – ezzel egy félreeső zugba ejtette zsákját (már ha van ilyen a pici kajütben) és a szabad priccsre heveredett. – Valami italod nincs hozzá esetleg? Jól megleszünk, úgy érzem! – kacsintott a „pici emberre”. Tudta, hogy jobban nem is választhatott volna szobatársat!

Ha kétágyasok a kabinok, hogy férünk el benne hárman? Ettől függetlenül

-"Természetesen hölgyem, fáradon be" - válaszol Ylyona a kopogtatásra, ami a szendergééből riasztotta fel. mivel nem is olyan régen, elunta magát fenn a fedélzeten, és lejött egy kissé szunyókálni.
-"Á önök ketten vannak!? Végül is majd megoldjuk valahogy, mivel itt csak két ágy van,de kérem, fáradjanak beljebb." - szól a lány, miután ajtót nyitott.

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

Eközben a hajó lágyan ringatódzik a kikötőmóló mellett. A nyugatról fúvó friss szél lassan fordulni látszik, sós illatot, és a hajnali dagály igéretét hozva magával. Az öböl vize felett hófehér sirályok, és albatroszok keringenek, lassan, méltósággal, le-lecsapva a hullámokban felbukkanó ezüstös halakra. A nap bíborra vált, és komótosan lebukik a nyugati horizont mögött. A hajó is kezd elcsendesedni, már az utolsó ládát is berakodták, az utolsó csigát is bezsírozták, és az utolsó kötelet is felcsavarták a fedélzetmester bíráló tekintetétől kísérve. A nézgelődök is elunták már magukat, és hazamentek vackaikba, hogy közülük néhányan a hullámok hátán vidáman tovasikló vitorlás képével álmodjanak... A várakozás némaságába dermed minden, csupán a két éjszakai őr, valamint a rosszalvó, nyughatatlan fedélzetmester csizmájának koppanása töri meg a csendet... meg a minotaurusz éktelen hortyogása.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Természetesen italom is van.
Van némi könnyű bor, meg egy kis orkpálinka.

-Nekem nem kell ágy. Majd térdelek a kislány mellett. - mondja az apáca.
-A nevem Amanra, alányé meg Helena... gyere kicsim, feküdj le, pihenned kell. - vezeti a kislányt az ágyhoz, majd betakarja.

_________________
I've born to burn!

Derick, kilépve a boltból egy érdekes illatfelhőt is magával rántott. Pótolnia kellet a szárított levelekből álló keverékét. Száma vette, mindent összecsomagolt-e; megvoltak a levelek, egy kis bor, gyümölcsök és szárított hús. "Soha nem lehet tudni, mikor akarják megmérgezni az embert!" - gondolta Derick, majd a hajó felé vette az irányt.
A hajónál két őr strázsált, igen unott arckifejezéssel. Csak akkor figyeltek fel Derick halk lépteire, mikor ő már csupán két méterre járt tőlük. D'Rok-nak akaratlanul is eszébe jutott, milyen könnyű prédát jelentettek volna ezek a gárdisták...
Köszönés helyett csak mélyen a szemükbe nézett és elment közöttük, ám Hank már sietett is felé, lábbelijét erősen a deszkákhoz csapdosva.
- Jó estét, uram! - szólt Hank. Hangjából mintha ellenszenv csendült volna ki, ami nem kerülte el a megszólított figyelmét, hisz' nem egyszer pont ezeknek az észrevételeknek köszönhette, hogy életben maradt. Derick magában vállat vont, majd viszonozta az üdvözlést, teljesen szenvtelen hangon. Állt még pár pillanatig, majd miután a másik nem szólt semmit, csak némán méregette, így továbbállt. Hank még utánakiáltott;
- Négy kabin van, kettő már foglalt, ha jól láttam!
Derick mély belenyugvással vette tudomáson a híreket. [ ] A kiszűrődő hangokból megállapította, hohy melyik szobában vannak, illetve nincsenek. Benyitott egy kabinba, ami teljesen üres volt. Megfelelő. Kicsiny csomagját az ágya alá helyezte, majd ledőlt a priccsre és kinézett az apró, kör alakú ablakon.
Egy régi dalt kezdett el dúdolni, kicsit rekedtesen - mindenesetre ő jót szórakozott a dolgon. Ott, egyedül a sötét hajókabinban, a régi időkre emlékezve furcsa nyugalom kerítette hatalmába. Olyan, amilyet már nagyon-nagyon hosszú ideje nem érzett. Érzékei tompulni kezdtek, majd lassan álomba merült, a dúdolás mély morgásba váltott, majd megszűnt.

Egy solyóm jelent meg a horizonton,a hajót követte,aztán leszállt rá.Miután leszállt a fedélzetre kiterjesztette szárnyait és egy villanással emberré változott.Egy zöld köpenyes csuklyás alak,akinek az övében egy kis zacskó volt és egy smaragd markolatú tőr.
-Huhh,már azthittem el sem érem a hajót-,szól oda az eggyik megdöbbent tengerésznek.
Majd lemegy a fedélzetajba,hogy beszéljen a kapitánnyal,vagy azzal akit éppen talál.
Na én beléptem ha nem gond....

_________________
I've born to burn!

Chath kissé gyorsított léptein, hogy utolérje Derick-et, de hamar meggondolta magát. Eredeti terve az volt, hogy közösen foglalnak el egy kabint. Mind a ketten visszahúzódóak a maguk módján, meg lesznek egymással, csendben és nyugalomban. De az embernek aligha nem inkább magányra van szüksége.
...s neki is.

Nagyot sóhajt.

Tenger. Víz körös körül. Mondhatni "ellenséges" területen van. Arról meg már nem is beszélve, hogy az egész tákolmány fából van, ami gyúlékony.
Tákolmány! Számára csak ennyi. Ahonnan ő jön, nem építenek fából semmit. Lávakő és acél, amit lüktető mágia tart egyben. Vagy eleven tűz és láva ölt szilárd alakot.

Tűz mindenütt...

De oda nem mehet már vissza. Nem változtathat útján. Döntött sorsa felől, s nem térhet le folyton az ösvényről.

...de azért egy kicsit honvágya van.

_________________
I've born to burn!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
I've born to burn!

A priccsen elnyúlva élvezte, ahogy a hajó lágy himbálózását. Megvan annak már két esztendeje is, mikor utoljára hajón utazott. Népének többi szárazföldhöz szokott tagjával ellentétben Aylward mindig is élvezte a tengert. Szerette a hajó lágy mozgását, a tenger sós illatát, a hajódeszkák ütemes nyikorgását. És a vihart. Talán azt élvezte a legjobban. Mikor a természet nyers erejével dacolva törnek át a föléjük magasodó hullámfalakon és szilaj széllökéseken.
Két éve… Akkor Nighon szigetére kelt át, hogy teljesítse hatodik –és egyben utolsó- próbatételét, amit az Erathia-i bölcsek tanácsa határozott meg. A hagyományok szerint a királyi testőrség kapitányi posztjához a jelöltnek hat különböző nehézségű próbát kell kiállnia. Volt amelyiket egy fertályóra leforgása alatt teljesített és volt amelyikre három esztendőt áldozott az életéből. Mindezt csak azért, hogy apja nyomdokába léphessen és ne szakadjon meg az évszázadok óta tartó családi szolgálat a testőrkapitányi poszton.
Apja, Sir Kevin Morthon, és anyja, Lady Syrena, még azelőtt ismerkedtek meg, hogy apja elnyerte volna a kapitányságot. Ekkor anyja még a királynő egyik szolgálólánya volt, apja pedig a testőrség egyik tizedese. Szintén követelmény, hogy a jelölt egyedülálló legyen a poszt elnyeréséig, így a szülei csak azután kelhettek egybe, miután Sir Kevin sikeresen befejezte küldetéseit. Onnantól kezdve, a megszokott nyugodt házasélet következett a szokásos napi feladatok és szolgálatok ellátásával. Négy gyermekük született az évek folyamán. Ian, Aylward, Cuort és Lydia.
A fiúk egymás nyomdokát követve járták végig a képzést, hogy a testőrség tagjai lehessenek. Tizenkét kemény esztendő következett. Fél esztendős periódusokban, felváltva látogatták a katonai akadémiát és a Szent Arvandus rendházat. Az előbbiben a harcászati ismereteket sajátítottak el illetve a tökéletes fizikai kondíciót; az utóbbiban pedig a papi varázslatokba nyertek betekintést. A legteljesebb körű paladinképzésben volt részük.
Mindhárman kiválóan végezték tanulmányikat és az apjuk minden hétvégén büszkén tekintett végig rajtuk a vacsoránál, mikor hazaengedték őket a kaszárnyából.
Az elsőszülött jogán Ian állt először a bölcsek elé, mikor apjuk úgy döntött, hogy ideje átadni a posztját. Sorra teljesítette a küldetéseit. Egészen az utolsóig… Senki nem számított rá –talán ezért volt annyira szörnyű-, de bekövetkezett. Ian elbukott és meghalt.

Beszédfoszlányok szakítják ki az emlékezés mocsarából. A mellette lévő fülkéből vidám beszélgetés és nevetgélés (sőt, néha harsány hahota) szűrődik át a vékony deszkafalon. Aztán megérzi a dohányfüstöt is, ami az ajtó apró nyílásain át szivárog be a kabinba. Valakik igencsak jól érezhetik magukat a szomszédban. A hangokból ítélve az egyik a mino kis barátja lehet.
Felkel és úgy dönt, hogy ideje egy kicsit felmenni a fedélzetre. Kardját a hátára kanyarintja és kilép az előtérbe. Itt még erősebb a dohányszag.
Felérve látja, hogy már besötétedett. A hajóorrba menet benéz Kalanhoz és megállapítja, hogy minden rendben van. Elmegy egy leponyvázott nyílvető mellett, ami gyanúsan mély, állati horkantásokat hallat. Nem kell hozzá sok logika; csak a mino lehet.
Ekkor megpillant egy sólymot, amint leereszkedik a fedélzetre, majd mielőtt a hajópadlóhoz érne hirtelen átváltozik. Aylward behúzódik az árnyékba, amíg a köpenyes alak elsiet mellette. Az ismeretlenekkel szemben jobb az óvatosság!
A hajóorrba megáll egy pillanatra és becsukott szemmel, nagyot szippant a levegőből. Ezaz! Elővesz övtartójából egy vékony, selymes papírlapot és egy bőrzacskót. A papírt ujjai közé teszi, majd a zacskóból illatos Ellanoi-i dohányt szór bele. Összesodorja, aminek a következtében egy kis henger alakú tárgyat kap. Elteszi a kellékeit és egyik végén megszívva, a közeli őrtűzről meggyújtja a henger végét.
Rákönyököl a hajókorlátra. Lassan, élvezettel pöfékelve gyönyörködik a csillagokban és a város fényeiben.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

És ha közben a hajó elsüllyed, vad haramiák támadnak rá, szétveti egy robbanás, jéghegynek ütközik, bekapja egy óriáscet...

A hajó szinte felsír, amint a tűztestű lábát a fedélzet deszkáira teszi. Az egyszerű emberek számára csupán egy szokásos, mindennapi zajnak tűnik, de a mágiaértők megérzik, hogy valami történt.
A hajó tetstébe vert védőrúnák által formált mágikus kupola őrült kavargással próbálja visszanyerni megszaggatott szövedékét, a lángoktól védő rúnák elhalványodnak, amint birokra kélnek a tűzből vétett testében izzó elemi tűzzel, majd valahogy sikerül "kiegyezniük", és elpihennek. A szétszaggatott szövedék lassan helyreáll, immár befogadta a széntestűt, a hajó részének érezve, akár a hátsó, elzárt raktárban őrzött, gyúlövedékek halmait is. A parázstestűnek csak egy múló fejfájást okozott az, hogy puszta jelenlétével majdnem megsemmisítette a hajó mágikus védműveit, a hajón lévő többi varázstudónak még annyit sem...
Egyedűl a minotaurusz borzong össze az előfedélzeten, elborzadt tekintettel kíséri nyomon a parázsember lépteit, és komolyan fontolgatja, hogy inkább a parton marad. Teljesen ösztönös ez a borzongás, nem tudja a pontos okát, de érzi, hogy az egyszerű, szerénynek látszó alak rettentő veszélyt hordoz magában...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

"Nocsak! Erre nem is gondoltam! Tűztől óvó rúnák... hasznos... ha nem is miattam, de hasznos."
Ha nem lennének, akkor is visszatarthatja lángjait, s ha vannak sem biztos, hogy elegendőek, ha valami balul ütne ki.
Aztán megállt a hajó korlát mellett. Nézte a végtelen tengert, a hömpölygő hullámokat.
Nem most lát először effélét, s bizonyára nem is utoljára. De az a tenger, ami számára megszokott, egészen más. Tökéletes ellentéte ennek. Vad hullámokat vető láva, tűzorkánok, kénföstből szőtt, áthatolhatatlan felhők.
Pokol.
Szó szerint.



Akkor simán csak fogják magukat, és hazateleportálnak.
Távol létemben mozgasd nyugodtan a karaktereimet, ha szükséges.

_________________
I've born to burn!

A minotauruszt érzékeny orra azonnal felébreszti délutáni szendergéséből, amint a lovag rágyújt, tőle pár méterre, az előfedélzet hajókorlátjának dőlve. Kicsit hunyorog, mert a lemenő nap utolsó sugarai épp a szemébe tűznek, megszemléli a megtermett férfit, amint füstöt (füstöt?) ereget a szájából - micsoda humi varázstudományok vannak! - majd feltápászkodik. Odalép a lovag mellé, és egy ideig csendben bámulják a vérarany színben pompázó hullámokat.
- Gyönyörű, nem? - jegyzi meg Dakk csendesen, és a lovagra néz.
- Ha már egy hajón fogunk utazni, jó uram, engedje meg, hogy bemutatkozzak! Dakk vagyok, a Sárkányölő, a déli nagy labirintusokból.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Aylward egy pillanatig méregeti a minotauruszt, majd egy vállrándítással eldönti a dolgot. Végülis együtt fognak utazni.
- Aylward vagyok, Erathia belső tartományaink egyikéből- mondja és kezet nyújt.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

- Lovag úr - kezdi Dakk, majd megakad. Kissé mókás látvány, ahogy a nagydarab, benga állat ( ) a szavakat keresi, és zavarában egyik patájával a hajódeszkákat kapargatja.
- Sok magadfajtával szembe kerültem már a csatamezőn, mint ellenfél, és tudom jól, hogy kemény harcosok a lovagok. Sosem hittem volna, hogy egyszer egy magadfajtával, már ha meg nem sértelek, együt fogok utazni egy hajón... Igaz azt sem hittem volna, hogy valaha is hajóra szállok... - itt egy rövid szünetet tart, mintha elmélázna valamin.
- De mond meg nekem, jó uram, mi az a varázscsoda, amivel füstöt eregetsz a szájadból?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0