Bosszúsan felszisszent a sikátor jótékony sötétjében. Ez nem lehet igaz! Mérgesen vágta földhöz a nemrégiben zsákmányolt szütyőt, mely tele volt vasgolyókkal!
- Ki a fene hord vasgolyókat az erszényében? – dünnyögte magában bosszúsan. Közben a másik erszényt is előhúzta. Abban pénz volt, igaz nem sok, csak pár érme. – Ez is több a semminél. – motyogta.
Ekkor neszezésre figyelt fel. Felkapta a fejét és körülnézett. Összeszűkített szemekkel kémlelte a sikátor sötétebb szegleteit. Pár mocskos szeméthalomnak tűnő nincstelen feküdt kicsit odébb, a másik oldalon egy kupac… valami. Egy patkány rohant el az egyik irányba. Surmó sóhajtott egyet, csak egy patkány! Megmosolyogta magát.
Hirtelen tört rá oldalról! A meglepetés erejével majdnem le is döntötte a lábáról. A férfi ugyan elég setén mozgott, de a célja egyértelmű volt: a pénzes erszény! Surmó a támadóhoz képest igen gyorsan mozgott, hirtelen nem tudta mit csináljon, tétován mozdult fegyvere felé, de inkább nem húzta elő, hátra lépett és számára elegáns mozdulattal taszított egyet a nincstelenen. Így amaz elrobogott mellette, egyenesen a házfalnak. Hangos csattanással esett össze. A hangra Surmó leguggolt és ismét a sikátort kémlelte, nagyon büszke volt magára a tökéletes akció miatt! (:lol:) És mindezt fájós kézzel!
(természetesen egy képzett ellenféllel szemben esélye sem lett volna...)
Gyorsan elpakolta a zsebébe a pénzt, majd a sajgó karját magához ölelve elindult. Az erszény mellett megállt ahogy lepillantott rá. Több golyó is kigurult belőle. Egy kicsit mélázott, majd úgy döntött, hogy jól jöhet ez még a későbbiekben, bekotorta a szütyőbe az összes golyót, majd elrakta. (nem tudta, hogy valójában nem is paraszttól lopta, hanem a kovács lüke inasától, aki igazából parittya lövedéknek szánta eladni a golyókat)
Kilépett az utcára, kicsit eligazgatta a ruháját; talán így jobban néz ki. A kalapját mélyen a szemébe húzta, a macskaköves utat és a mentén lévő, düledező falú házakat kémlelte. Nem szerette ezt a várost, de akkor is ez volt az otthona. Mindig is rengeteg koldus és nincstelen kéregető volt itt, de a háború óta csak nőtt az utcán élő hajléktalanok száma. A húgyszag és a testszag már mindennapos velejárója volt a város összképének.
Surmót szinte mindenütt ismerték, mint a rossz pénzt, ezért tudta, hogy ha valamikor dolgozni akarna, itt biztosan nem fog! Senki sem adna neki munkát, mondjuk nem mintha kezét – lábát törné azért, hogy dolgozhasson!

Surmó elfogadta ezt, ugyan minden nap bizonygatta, hogy majd most keres munkát, valójában tudta, hogy neki sosem lesz rendes munkája…