Harcrendszer? Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! 
Dakk jól látja a másodpercnyi megdöbbenést a banditák arcán. Valószínűleg nem erre számítottak. Amióta belékötöttek, egyre csak azon töri a fejét, hogy mit is akarhatnak VALÓJÁBAN? Hiszen még tízenkét kötekedő kocsmatöltelék sem köt bele ok nélkül egy minotauruszba általában, akikről a közhit azt tartja, hogy csecsemőket falnak, démonokkal, sárkányokkal cimborálnak, mérgező a leheletük, és erejük vetekszik a hegyi óriásokéval. Ezek pontosan tudják, hogy mire számíthatnak egy minotaurusztól, de Dakk remélte, hogy most azért egy kicsit sikerült meglepnie őket.
Fajtársai nagy része már az első sértés hallatán vérben forgó szemekkel ugrott volna a torkuknak, és valószínűleg pont ez az, amit a banditák (banditák egyáltalán ?) el akarnak érni. Önuralmát a seregben verték bele, a félrevezetést a gladiátor arénában tanulta el, ékesszólását pedig attól az öregembertől, aki varázslónak mondta magát.
Zanz volt a neve. Vén volt, fegyvert nem bírt már megemelni, de még is megtűrt, sőt, kedvelt személy volt a viadorok között, hiszen olyan csuda meséket tudott mondani, amit senki más. Távoli, sosem látott tájakról regélt, elbeszélésében megelevenedtek a rég elhunyt hősök, régvolt dicső csaták, és sosem látott tájak. Ha pedig előhúzta megviselt, kopottas lantját, még a legmegátalkodottabb goblin viador is elhallgatott, hogy áhítattal, tágra nyitott fülekkel hallgassa az ősz hajú énekét.
Varázslónak mondta magát, de Dakk gyanította, csupán kókler (kókler ?), utazó bárd volt. Bár talán épp ezért kedvelte meg őt annyira. Zanz először tartott a nagydarab minotaurusztól, nem tudta mire vélni annak kielégíthetetlen tudásvágyát, de egy idővel megismerte, sőt, talán meg is kedvelte őt. Ő volt az, aki a zene alapjait tanította meg neki. No, persze nem az ő, finom ujjakra méretezett, törékeny lantján, hanem beszerzett, beszereztetett egy baselitet, egy szinte törhetetlen, a hegyiogárok által készített, mély húrú, hangszert. Pont passzolt Dakk erőteljes ujjaihoz, más talán meg sem tudta volna pengetni azokat a vaskos húrokat. És mivel a viadalok között rengeteg idejük volt, lassan megtanult játszani rajta. Zanz azt mondta, tehetséges. Először csak kísérte az öreget, a basszus szólamokat adta lágy lantjátéka alá, később azonban megpróbált maga is szerezni egy-két saját szerzemény. A labirintusban felnőtt, magányos minotaurusz mély, szomorú hangja hihetetlenül jól kiegészítette a baselit szívbe markoló, lelket pengető basszusát...
Dakk mosolyogva végignéz a kissé ledöbbent banditákon, látszólag fesztelenül, valójában azért, hogy felmérje a most már szinte elkerülhetetlen harc leendő helyszínét. Észreveszi, hogy a színváltós köpenyes idegen már nincs az ivóban (vajon hová tűnhetett ?), viszont az a gyerkőc (gyerkőc ?) épp ügyesen kötelet csomóz két súlyos asztal lába közé. A banditák háta mögül mintha rá kacsintana. - Ez nem is gyerkőc, hanem egy... mi is? Hoblit! - fut át Dakk agyán. A bunyó lehetséges ígéretére az ivó közönsége széles körben veszi körül a banditákat. Szerencsére, hála magas termetének, jól ellát felettük, így egyből kiszúrja az asztalnál nyugodtan falatozgató, hátravetett csuklyájú, lángvörös fürtű lányt. - Ő lenne az? A lányboszorkány? - töpreng el egy pillanatig.
-
Penge és vessző! - szól hátra a Mesterlövésznek elfül (ezzel mintegy le is tudván a hegyesfülűek nyelvének összes ismert szavának harmadát), és reménykedik benne, hogy az elérti a célzást. Az erdőkben portyázók alkalmazzák ezt a taktikát előszeretettel akkor, amikor túlerővel néznek szembe. A Harctáncos pörögve, kaszabolva vágja a közelbe jövőket, de közben nem távolodik el az Íjásztól, aki hátulról, társa védelméből osztja a halált. Hihetetlenül hatékony taktika, mint ahogy azt az egyetlen elffel, akit barátjának mondhat, nem egyszer alkalmazták már, mikor az aréna csahos kutyái, az ork rabszolgamesterek csapatostul végül is utolérték őket. Persze akkor ott volt még az öreg is... - Érdekesnek ígérkezik - gondolja Dakk.
Megoldódott hát a Cure-rejtély: sem nem papi, sem nem druida magic, hanem egy alacsony szintű bárd varázslat...
KTibsza! Jó lesz, ha kilépsz, van még fél napod, hogy keresztüllábalj a fél kontinensen, mielőtt hajóra szállunk!
Jó lenne, ha beindulna a történet, mert három óra felé le kell lépnem, hogy holmi apró termetű, kötélcsomózgatós hobbittal találkozzak az Arany M fogadóban...
Ha én nyerek, egy évig a szolgám leszel.
lejár a munkaidőm... 
], egyik szereplőjének személyét! 
