Magyaroszágon a humor fejlődéséhez hozzá tartozik Hacsek és Sajó, éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül mellettük. Én már sokszor kerestem cikkeket, történeteket róluk, de nem sokat találtam. Ha valaki talál ilyeneket, az ossza meg velük ezeket, ha lehet, vagy itt, vagy írjon linkcímet! Köszi!
Ezután írok is ilyen történeteket. Lássunk pár érdekeset:
A feleségem csókja
írta: Vadnai László
( 1935)
Hacsek: (ül a kávéházban) Pincér!
Pincér: (jön) Parancsol Hacsek úr?
Hacsek: Ha a Morgan bankár telefonon keres Amerikából, nem vagyok itt.
Pincér: (bámul) Mi? Hogy keresheti Hacsek urat Morgan?
Hacsek: Mért?... Tegnap a feleségem azt mesélte, hogy a Morgan rengeteget
keresett és abból most nagy baj lesz!...
Pincér: De jó kedve van Hacsek úrnak, hogy mindig viccel. Megjegyzem ma
nekem is jó kedvem van.
Hacsek: No mi történt?
Pincér: El fogják törölni a borravalót.
Hacsek: Végre egy okos dolog.
Pincér: És tetszik tudni, hogy lesz ezentúl? A fogyasztásból 10% a pincéré.
Hacsek: Úgy? Hát akkor hozzon egy pohár vizet. És lássa, hogy milyen
gavallér vagyok, elobb igyon le 20%-ot.
Pincér: (dühösen el)
Sajó: (jön) Jó napot Hacsek úr! Mi az, hogy tegnap nem láttam a kávéházban?
Hacsek: Érettségi találkozóm volt.
Sajó: Ne mondja!... Hány éves?
Hacsek: Negyvenhat!
Sajó: Nem maga! A találkozó!
Hacsek: Három!
Sajó: Micsoda hülyeség ez? Maga három évvel ezelott még középiskolába járt?
Hacsek: Én? Sose jártam.
Sajó: Hát kikkel találkozott maga?
Hacsek: Pár öreg kereskedovel!
Sajó: Mért mondta akkor, hogy érettségi találkozója volt?
Hacsek: Mert ezekkel a kereskedokkel három évvel ezelott lettünk kész!
Sajó: Ne vicceljen, Hacsek! Tudja milyen bajban vagyunk? A feleségem szegény
imádja a festményeket és most kénytelen volt kétszáz pengoért eladni
egy Csókot.
Hacsek: Mit?
Sajó: Egy Csókot.
Hacsek: Mennyiért?
Sajó: Kétszáz pengoért.
Hacsek: Én mondom, jó üzletet csinált. Én ismerem a nagyságos asszonyt
és nem adnék a csókjáért két pengot.
Sajó: Mit ért maga ahhoz!
Hacsek: Már megbocsásson. Tudja kitol lehet ma kapni kétszáz pengoért
csókot? A Greta Garbo-tól.
Sajó: Mit beszél a levegobe? Látta maga a feleségem képét?
Hacsek: Hiszen ha nem láttam volna?! De láttam. Ronda egy képe van.
Sajó: Hogy mondhat ilyet! Tudja milyen szép festés van azon a képen?
Hacsek: Nekem mondja? Ujjnyi vastagon áll a rúzs rajta! És mondja,
maga hagyja, hogy a felesége eladja a csókját?
Sajó: Mért ne hagyjam, ha egyszer rá vagyunk szorulva?!
Hacsek: Maga is kapott a pénzbol?
Sajó; Az egészet. Azon vettem a télikabátom.
Hacsek: Finom alak maga, hallja.
Sajó; Miért? Az nem szégyen máma! Holnap eladunk még. A feleségemnek
van egy Benczúrja.
Hacsek: Ki az a Benczúr?
Sajó: Nem hallott még a Benczúrról?
Hacsek: Arról még nem. Arról már hallottam, hogy a feleségének van egy
Svarcz úrja, de ki az a Bencz úr?
Sajó: (dühöng) Barom! Benczúr az egy híres festo!
Hacsek: És az adott kétszáz pengot egy csókért?
Sajó: Jóságos ég! Maga egy olyan csókra gondolt, amit a szájra adnak?
Hacsek: Miért? Maga mit gondolt, hova adják?
Sajó: (dühös) Alig jöttem be a kávéházba, már kezdi?... Hát mit szól ahhoz,
Hacsek, hogy eltörölték a liftpénzt?
Hacsek: Képzelem hogy örül ennek, amilyen ronda spórolós!
Sajó: Engem speciel nem érdekel. Én olyan rendes házban lakom, ahol sose
volt liftpénz.
Hacsek: Akkor én még rendesebb házban lakom. Nálunk lift se volt soha.
Sajó: Biztos régi házban lakik.
Hacsek: Elég régi. Állítólag az én szobámban tette le Görgey a fegyvert.
Sajó: Micsoda hülyeség ez? Görgey a fegyvert Világosnál tette le!
Hacsek: No és? Azt hiszi az én szobámban sötét van?...
Sajó: Hány szobája van magának?
Hacsek: Egy szoba, szardínia.
Sajó: (bámul) Mi?
Hacsek: Egy szoba, szardínia.
Sajó: Hogy-hogy szardínia?
Hacsek: Kis hall!
Sajó: Istenem, ha elgondolom, hogy még a múlt héten milyen vígan voltunk
odahaza.
Hacsek: Miért, mi volt maguknál odahaza a múlt héten?
Sajó: Dzsezz koncert.
Hacsek: Dzsezz koncert?
Sajó: Dobra verték a zongorámat.
Hacsek: (dühös) Mindig beugrom neki.
Sajó: Hát meséljen, mit csinált egész héten?
Hacsek: A feleségem nagy síelo és rábeszélt, hogy utazzunk el az egész
családdal a Kékesre.
Sajó: Honnan volt magának erre pénze?
Hacsek: Nem került sokba. Kijártam, hogy a vonat a felébe kerüljön.
Sajó: Kedvezményt kapott?
Hacsek: Nem, hanem Hatvanig gyalog mentünk.
Sajó: Mit kellett ezen kijárni?
Hacsek: A cipomet.
Sajó: És a szálloda? Az is egy vagyonba kerülhetett!
Hacsek: Ah! Négyünknek vettem egy egyágyas szobát.
Sajó: Hogy aludtak 4-en egy ágyban?
Hacsek: Csak ketten. Én és a feleségem.
Sajó: És a két fia?
Hacsek: Azok alvajárók... Este tízkor elindultak szöges cipoben a hegyre
és reggel nyolckor kialudva jöttek haza.
Sajó: És maga is síelt?
Hacsek: Hát hogyne!... Folyó hó nyolcadikán eloször.
Sajó: Miért beszél velem ilyen hivatalosan?
Hacsek: Én beszéltem hivatalosan?
Sajó: Mi az, hogy folyó hó nyolcadikán?
Hacsek: Ott a hegyen nyolcadikán folyni kezdett a hó a melegtol.
Sajó; És mondja, miért hívjak azt a helyet Kékesnek?
Hacsek: Eloször én se tudtam, de mikor síelésnél párszor elestem, rájöttem.
Sajó: Hogy-hogy?
Hacsek: Eloször Kékes lettem, aztan zöldes...
Podmaniczky Szilárd:
Hacsek és Sajó (és a művészet)
Hacsek: Pincér, fizetek!
Pincér: De még nem is rendelt semmit!
Hacsek: És az mennyibe kerül?
Pincér: Semmibe.
Hacsek: Jó, ezt állom.
(Pincér el. Sajó belép.)
Sajó: Nicsak, egy Hacsek!
Hacsek: Hát hol volt eddig, Sajókám, hogy nem láttam hál'istennek?
Sajó: Ne is kérdezze, elszántam magam.
H.: Nem tudtam, hogy maga mezőgazdasággal is foglalkozik.
S.: Nem elszántottam. Elszántam magam.
H.: És mire?
S.: Nem élet az élet, ha az ember nem ismeri a nagy filozófusok műveit. Két hónapja bújom a könyvtárakat.
H.: Mért bújja? Olyan alacsonyak, hogy nem lehet fölállni?
S.: Ne hülyéskedjen! Tudásszomj.
H.: Nem is tudtam, hogy ilyen jó kimérés működik a könyvtárban.
S.: Nem tud maga semmit. ...amikor az ember feje szomjúhozza a tudást...
H.: Kiszáradt az agya? Pincér, hozzon ennek a szegény embernek egy pohár vizet! Szívószállal, mer' az agyába lesz.
(Pincér be, lerak.)
Sajó: Dehogy száradt ki. A könyvtárban végre csend van és nyugalom.
H.: Ennyi erővel temetőbe is járhatna.
S.: Csakhogy ott nincsenek könyvek.
H.: Ha megkér egy tehertaxist, pár fuvarral kivisz egy köbméter könyvet.
S.: Ugyan, Hacsek, nem lehet akármit olvasni. Nem mindennap talál olyan szerzőt az ember, mint Nietzsche.
H.: Nincsen?
S.: Nietzsche.
H.: Maga mondja. Ha nincsen, olyat tényleg nehéz találni.
S.: Le mertem volna fogadni, hogy nem ismeri.
H.: Tudja, hány emberrel találkozok én egy nap? Pincér, kocsmáros, csapos, büfés, felszolgáló... Nem tudom megjegyezni mindenkinek a nevét.
S.: Ne szamárkodjon már! Nietzsche mondta ki először azt, hogy Isten halott.
H.: Kimondottan ezt mondta?
S.: Ezt.
H.: És még él?
S.: Nem.
H.: Na látja! Nem kell annyit beszélni, mer' agyrázkódást kap az ember.
S.: Mért kapna az ember agyrázkódást a beszédtől?
H.: Beszél-beszél, ...oszt ráesik a fejére egy szekrény.
S.: Mért pont szekrény?
H.: (sunyin): Mert biztosra akartak menni.
S.: Hacsek, maga javíthatatlan.
H.: Mint a kispolszki.
S.: Fogadjunk, hogy ezt a nagy gondolkodót se ismeri! Kant.
H.: Melyik kant? A vadkant?
S.: A filozófust, maga szerencsétlen. Nincs magának ízlése.
H.: Hát, ugye, a nőstényt valamivel jobban preferálom. Nem volt felesége?
S.: Disznó. Hogy maga ekkora kaliberű embert se ismer! Szégyen.
H.: Nem lehetett olyan túl nagy kaliberű, mer' nem hallottam, hogy akár egyetlen golyót is kilőttek volna belőle.
S.: Menjen inkább nyugdíjba, ember, oszt vizsgáltassa magát naponta kétszer, elöl meg hátul.
H.: Azért lassabban azzal a fejőszékkel.
S.: Miféle fejőszékről beszél?
H.: Sajókám, még maga beszél itt nekem? Kiszáradt agy? Tudásszomj? Nem ismeri a Rejtő könyvét?
S.: Melyikre gondol, szentséges szűzmária!?
H.: Betűzöm (mutatja, mint egy szalagcímet): Előretolt fejőszék.
S.: Hacsek, ha magából négy volna, a négyet átkeresztelnék prímszámnak.
H.: Ugyan, nem oszt, nem szoroz!
S.: De legalább Spinózáról hallott!?
H.: Hallani hallottam. De ritka. Errefelé nagyon ritka.
S.: Miről beszél már megint, Hacsek?
H.: Viszont, ha jó fokhagymásan van elkészítve, lágy tükörtojásokkal, az talán jöhet.
S.: Ne idegesítsen már, nem spenótról beszélek. Spinózáról, maga agyalágyult.
H.: Nézze, Sajókám, ne kritizálja az én ízlésemet. Ha maga nem szereti a Spinózáját fokhagymával és tüktojjal, arról én nem tehetek.
S.: Ember! Szótagolom: Spi-nó-za.
H.: Vagy úgy!? Nagy ravasz maga. A mimóza spinkókat nevezi Spinózának. Hát, az nem jó, ha fokhagymás. Viszont tükörtojást ráütni, mondjuk nyolc után a rökamién, a spinkóra. Az már valami.
S.: Hacsek, magával olyan beszélgetni, mint fáradt olajban szandált próbálni.
H.: Rosszabbra számítottam.
S.: Lehet ennél rosszabb?
H.: Persze. Gumikalapáccsal virágot öntözni.
S.: Hacsek, magában semmi igényesség. Mondja meg őszintén, mikor olvasott utoljára.
H.: Le akar járatni? Itt a pincér előtt? De nem fog sikerülni. Minden reggel megolvasom, hogy mennyi pénzem maradt az éjjel.
S.: De könyv, az nem volt a kezében!
H.: Dehogynem. Telekkönyv.
S.: Abból csak kivonatot adnak.
H.: Ne csodálkozzon, a pálinkát se adják töményen, az is úgy jó, ha ötvenszázalékos a kivonat.
S.: Úristen! Mondja, Hacsek, magának hány mozijegyet kell venni, hogy megértsen egy filmet?
H.: Ha nagyon folytatásos, akkor sokat. Karburátor négy, öt, hat.
S.: Szóval maga ilyen filmeket néz. A művészfilmek meg haldoklanak.
H.: Hát ez az. A múltkor is néztem egyet, a végén mindenki életben maradt. Hol van ebben a realitás?
S.: Mert maga szerint az reális, amikor halomra lőnek mindenkit?
H.: Nem, de azért ennyire rosszul célozni...
S.: Hacsek, magának az alapokig kéne visszamenni.
H.: A lapokig? Megfogadtam, tíz előtt nem kártyázok.
S.: Nem mondok mást, mert megőrjít: kezdje mondjuk... mondjuk Ciceróval.
H.: Utálom a macskákat.
S.: Ember, Ciceró az nem macska.
H.: Nem? Akkor mért hívogatja folyton, hogy cic, eró!
S.: Na, jó, maga zselatinnal rétegzett betonszivacs. Erre mit lép? Arisztotelész.
H.: Megadom magam.
S.: Hogyhogy?
H.: Tudja, Sajókám, már három éve van itt a pincérnél egy kis tartozásom, de ne fáradjon vele, majd megadom magam.