...A nagy felfedezés után észrevettek egy portált- Nézd Ghimmirox, ha ezen átmegyünk kijuthatunk a pokolból!- Ezzel átfutotak a kapun és a csatatér kellős közepén találták magukat...
Úgytűnik közeleg a pillanat amikor fájó búcsút kell vennünk Khabthikititől és Ghimmiroxtól
Mindenki ki akarja nyírni őket xD
Kiváncsi vagyok a sorsukra
Egy kis emlékeztető
Goondoltam leírom így egybe a Legenda 2. fejezetét (tehát miután lenyomták a sárkányt)
Egy hét telt el a sárkánnyal történő küzdelem óta, Hőseink belefáradtak a vajsör vedelésébe ezért hát Khabtikhiti-nek új ötlete támadt:
-Most hogy eleget ittunk, ideje lenne 1-2 asszonyt is szerezni magunk mellé!
Meghallotta ezt Sandro, a tulaj és odament vendégeihez-Ezen könnyen segíthetek háháhá, elmormolt egy varázsszót és egy régi, akarom mondani rothadó ismerős jelent meg előttük- a KIRÁLYLÁNY.Ezt látván hőseink összehányták a kocsmát, ezért Sandro véget is vetett a szenvedésüknek, visszaparancsolta a királylányt a pult mögé.
-Tudok nála szebbet is mutatni!-mondta Sandro.Ez már tetszett hőseinknek.
- Hozzad! - szóltak egyszerre.
Aztán Sandro csettintett az ujjával és megjelent egy tucat banshee
- Válasszatok bátran-nevetett Sandro
Az orknak támadt egy ötlete.
- Sandro! Hívd ide Grungát! Kinek szélesebb a valaga, mint egy ló tompora
- Hmm... őt már eladtam egy varázslónak. - Mondta Sandro mosolyogva...
És hőseink elé ezzel új kaland tárult. Mentsük meg Grungát!
-És Sandro, ez a varázsló nem tudod hol él?
-Sajnálom, de csak annyit tudok hogy a neve Felleinnaeria...
-Felleinnaeria?! kiálltott fel Ghimmirox - Hiszen őt ismerem! Az az átkozott tűzvarázsló háromszor gyújtotta fel a házamat!
Ghimmirox felkiáltásra felfigyelt egy vörös köpönyeges férfi, aki éppen a bárpulton támaszkodott.
-Én is nagyon jól ismerem azt az átkozottat! A kerek erdő közepén lakik, legalábbis ezt hallottam utoljára.
-Akkor nincs vesztegetni való időnk-mondta Khabtikhiti- Indulás!-ezzel kirontottak a fogadóbol, de a különös, csuklyás alak is követte őket.Fél napi gyaloglás után távolról egy tornyot pillantottak meg az erdő közepén.El is indultak a torony irányába, de abban a pillanatban feltámad a szél és a föld Khabtikhiti körül izzani kezdett, egyre forróbb és forróbb lett.
-Hé Ghimmirox, nem vettél észre valami szokatlan?
- Nem, miért? - De mire ezt kimondta leégett a haja.
Ghimmirox tehetetlenül figyelte, ahogy Khabtikhiti haja leég, majd döbbenten veszi észre, hogy az őket követő vörös csuklyás alak egy tűzből formált fejszét hajít az ifjú király felé, mely egy mozdulattal lemetszi lángoló fejét a nyakáról. Azaz, csak metszette volna, ha Khabtikhiti nem hajol le egy szép virágért.
-Khabtikhiti, te idióta! Még a harc közepén is csak ostoba virágokat gyűjtesz? - szólt rá Ghimmirox, miközben egy tűzlabda repült el a feje mellett. Nem vette azonban észre, hogy a látszólag virágokat szedegető Khabtikhitinek már nem volt feje, csak akkor tűnt fel, mikor a király teste holtan rogyott össze, levágott, lángoló feje pedig röhögve repült el a lángoló teste mellett -Ghimmirox itt vagyok mögötted!-az ork megfordult és meglátta cimboráját fejestül, ezután egyszerre kiálltottak a csuklyás felé: Illuzionista!
- A fene egye meg ezeket a kényeskedő hősöket!- mondta az illúzionista. - Nem szégyellik magukat, hogy nem tudnak rendesen meghalni?
- Hát legyen, most még élhettek, menjetek dolgotokra, de majd egyszer, ha figyelmetek lankad, majd akkor fogok lecsapni és nem leszek könyörületes! - ezzel a csuklyás illizuonista semmivé foszlott.
- Na menjünk tovább, szabadítsuk ki a nőt - Szólt Khabtikhiti.
Ezzel elindultak,de 4 kilométer után megérkeztek a torony bejáratához.A torony fekete gránitból épült. Nem volt olyan magas, csak pár emelet, mégis félelmetes volt.Sajnos az ódon gránitfalak már nem bírták sokáig, így egyszer csak rájuk omlott az egész, és meghaltak mindketten! Mire a por eloszlott, megérkezett Sandro és feltámasztotta őket, hogy ők legyenek végtelen csontvázhada tábornokai.Furcsán mérték végig egymást csontváztestét. Élőhalottként azonban minden megváltozott. Érzéseik eltűntek, és egymásra olyan hideg tekintetet vetettek, mintha nem is ismernék egymást. Pedig pontosan tudtak a másikról.
Sandronak volt egy kastélya egy eldugott völgyben. Itt elmélkedett a Griff-királyság leigázásáról két Tábornoka társaságában :
Khabthikitinek ekkor azonban eszébe jutott, hogy most saját királysága ellen kénytelen vonulni. Ekkor rothadó arcizmai megrándultak. Sandro ezt látta és elmosolyodott.
- Milyen csodálatos a nekromancia. - És ezzel mesélte is tovább a tervet. Eközben a Griff Királyságban új királyt választottak, aki azonban jobban szeretett az államügyek helyett az örömlányokkal foglalkozni ezért az emberek megutálták és fellázadtak ellene, mivel tudták hogy így csődbe fog menni az egész Griff birodalom így a nép az oroszlánok elé vetette az arénában.
Közben Sandro kastélyában döbbenten vették tudomásul a hírt az új királyról, mivel sajnos igen jó harcos volt, így le is győzte a vadállatokat az arénában is, utána pedig megtorlásként kegyetlen vérfürdőt rendezett a lázadók között emiatt Sandro elkezdett aggódni,ezért behívta főtanácsosát a HERCEGNŐT aki a következőt eszelte ki Ő majd megjelenik a király emberei közt, s amíg ő ily módon elcsalja a megdöbbent katonák figyelmét, az élőholt erők lecsaphatnak Másnap reggel Sandro magához hivatta két újdonsült tábornokát
- 3 nap múlva a Vérző Sebek Napján megtámadjuk a királyságot! Készítsétek fel a katonákat az ostromra!
És ezzel Khabtikhiti és Ghimmirox elindult, hogy elkössön pár lovat
- Nézzed Khabtikhiti! Azokból tökéletes Dread Knight lenne, Sandro örülni fog neki!
Khabtikhiti és Ghimmirox szorgalmasan készítette a sereget, teltek múltak a napok míg egyszer csak eljött a Vérző Sebek Napjának hajnala és az élőholt sereg felsorakozott a királyság előtt A hercegnő azonban hirtelen megjelent köztük, és ez mindent megváltoztatott.
-Sandro! Híreket kaptunk a felderítőinktől! A várat több mint egy tucat arkangyal védi! Ha nem eszelünk ki valami új stratégiát, újabb 100 évet várhatunk a Vérző Sebek Napjára.
- Nyugi van. Idézek pár Szellemsarit, majd azok nyugdíjas BKV ellenőrökké öregítik azokat a szárnyas nőimagazin töltelékeket.Sandro csettintett és elsötétedett az ég
- Azthittem,hogy napfelkelte van, ez képes éjszakát kreálni egy mozdulattal? - értetlenkedett Ghimmirox
De tévedett az ég azért sötétült be mert a szellemsárkánylégió mozgásba lendült. Ám a sötét égen megjelent egy fényes folt, mely elvakította Sandro-t. Eltévedt szeráfok érkeztek!
- Nézd Szerafim! Felismered? Az ott Ghimmirox és annak barátja... A hogy is hívják?-
- Mit keresnek élőholtak közt? Gyorsan vigyük el őket Ramador színe elé!- parancsolt Szerafim.
Ramador pedig nagy inkvizítor volt, aki azon nyomban máglyára küldte a foglyokat. A szénnéégett élőholtak így rövidesen a pokol legsötétebb bugyrában találták magukat. Élőholtként itt azonban felfedeztek valami különöset.
Azt fedezték fel, hogy már nem élőholtak, hanem érzelmekkel teli élőlények.
- Ezt megúsztuk!- mondta Ghimmirox.
A nagy felfedezés után észrevettek egy portált
- Nézd Ghimmirox, ha ezen átmegyünk kijuthatunk a pokolból!- Ezzel átfutotak a kapun és a csatatér kellős közepén találták magukat...
De ez csak egy tipp. 
