Mialatt Derick és Rog néhány fegyverváltással csak kóstolgatja egymást, az egyik sikátorból egy alak közeledik Rog háta mögött.
Az idegen vörös csuhát visel, s a kámcsa árnyékában egy vörösen felizzó szempár fúrja magát az orvgyilkos(?) hátába.
Hátrahajtja a csuklyát, s leoldja a köpenyt. A teste, mint az elszenesedett fa: száraz és sötét. Oldalán egy handzsár s egy jatagán lóg. Mire kézbe veszi s a támadó mögé ér, a két kardot, s egész testét lángok övezik.
Rognak csak ekkor tűnik fel, hogy van egy harmadik fél is.

BHappy:
A fickót akkor és úgy nyírod ki, ahogy tetszik, mert ez a TE NJK-d, magadnak mesélted az előtörténeted miatt. Akár csak a piaci verekedés a minónak és a hobbitnak, csak amolyan magán szám volt, ami nem fontos a történetem szempontjából. Amíg az ilyen harcok ésszerűek, addig nincs semmi kifogásom sem a létük ellen, sem az ellen, hogy a játékos írjon egy hangulatos eőizódot a dologról.
De persze lesz majd olyan is, amikor az ellenfeleket rendesen mozgatom, meg harci térkép, meg minden.

_________________
I've born to burn!

Rendben van, tűzisten.

Derick pár lépést hátrált, mikor meglátta az ellenfele mögött felbukkanó alakot. Nem volt neki ismerős sehonnan. Talán valami pap vagy hasonló lehet - gondolta.
Rog is hasonló problémákkal kűzdött. Nem örült eme harmadik fél felbukkanásának. Arcán az egyik izom megrándult, ábrázatán így különös kifejezés jelent meg. Ő sejtette, hogy kivel áll szemben. Egyszer még hátrafordult Derick felé, majd rohanni kezdett.
D'Rok nem foglalkozott a jövevénnyel. Olya furcsa érzés kerítette hatalmába, mint évek óta soha. Rog után iramodott, aki épp befordult az egyik utcasarkon.
Amennyire Derick a városkát ismerte, a piac felé tarthatott ellenfele. Derick ruhája - ami rohanás közben mélyzöld színt vett fel -, egy cseppet sem akadályozta őt a mozgásban, sőt még a kardját is gond nélkül elő tudta húzni.
Ám Rog nagy előnyből indult, így mire üldözője a sarokra ért, csak egy kiáltást hozott felé a szél; "Még találkozunk, barátom!"
Derick nyugodt léptekkel haladt visszafelé, hogy szemügyre vegye a különös idegent, aki...

Még mindig ott volt, vagy nem? Sogroon, alighanem a te feladatod lesz ezt a(z) NJK-t irányítanod, ugyanis én nem tudok mit kezdeni vele.

BHappy:
Igen, ez az én egyik NJK-m lesz, a gremlin és egy másik mellett.
És ezzel meg is van a javasolt Exp.Fire Magic-es karakter is.


A szén-testű nem tudta, hogy a támadónak meg kell-e halnia, vagy elég ha elmenekül, csak azt, hogy Derick sorsa nem a halál. Még nem. S ami történt, az éppen elég volt, hogy megmeneküljön.
Lánjai lelohadtak, kardjait elrakta s ismét felöltötte a tűzvörös csuhát, s megált a víz parton. Figyelte a csendesen, lágyan hullámzó vizet. Kinyújtotta kezét, hogy merítsen belőle, de tétován visszahúzta.
-Egyre inkább az ellenségem... - mogyogta - ...de ez így van jól. - s felállt. Derick már közeledett. fejére hajtotta hát a csuját, hogy eltakarja homlokát, s a rajta lévő megcsonkított szarvakat.
Mindkettőjüknek vannak sötét titkaik, de nem kell, hogy ismerjék is a másikét. Elég ha tudják, sorsfonalaik egy időre összefonódnak.

...az orákulum nem szokott tévedni.

Na mára nekem ennyi.

_________________
I've born to burn!

Néhány dolgot tisztázni kéne. Beorn kolléga az elején Erathia-i kisvárosról írt, nálam viszont ez már átment Tatáliába. A mapon szvsz a megjelölt csücsök inkább Tatália. Meghát Erathiában nem is lenne olyan nagy meglepetés lovagot látni. Ha mégis Erathia északi részénél maradunk, akkor kicsit át kell írnom az előzményem. Nos?
A másik dolog, hogy az elején Aash-nak hívják a kocsmárost, aki a sztori folyamán átalakul Ghregg-é. Mondjuk a Ghregg Aash se rossz név.
Egyelőre én is Ghreggnek fogom hívni.

„Úgy látszik vége a mókának.”
A lovag eredeti úti célja felé veszi az irányt. A kocsma előtt leugrik lováról és csak úgy pányvázatlanul otthagyja. Belép a félhomályos helyiségbe.
A helyiség bűzlik a mindenféle nemzetséghez tartozó egyedek kipárolgásától, az alkohol szagától és a legkülönböző minőségű dohánytermékek füstjétől. ÉS HAGYMÁTÓL!!!
Undorodva nézi a pultnál ücsörgő kék szerzetet, aki mohó harapásokkal pusztítja az előtte tornyosuló hagymahegyet. „Pfuj, micsoda népek!”
A legközelebbi szabad asztalhoz lép. Lecsatolja a kardját, a falnak támasztja, majd ráakasztja köpenyét. Jó hely. Pont szemben az ajtóval, így könnyen szemmel tarthatja a belépőket.
A kocsmáros sietve érkezik az asztalnál elhelyezkedő lovaghoz.
- Mit parancsol, nagyuram? – kérdezi tisztelettudóan. Tudja, hogy a lovagokkal nem jó ujjat húzni.
- Van valami ehető étked és valami iható italod?
- Remek disznósültem van csicsókával és a legjobb Harmondale-i borom, ami a környéken található.
„Na, képzelem”- dünnyögi magában a lovag.
- Parancsol, nagyuram?
- Semmi.
- Szabadna megjegyeznem, nagyuram, hogy nem tanácsos azt a remek paripát azokkal a csodás felszerelésekkel őrizetlenül hagyni. Óhajtja, hogy bevezetessem az istállóba és lecsutakolják? – pislant a nyitott ajtó felé Ghregg.
- Nem. A lovamhoz csak én érhetek! A biztonsága felől pedig egy cseppet se aggódj. Eridj, hozd az étket!
Ekkor harsány nyerítés hangzik fel az utca felől, majd egy csattanás és egy félig eszméletlen fickó repül be az ablakon és néhány asztalt magával seperve elterül a koszos padlón. Kábán feltámaszkodik a romokból és a kocsmáros hathatós ám egyáltalán nem baráti segítségével kiimbolyog a kocsmából.
- Khm – köszörüli meg a torkát Ghregg és elsiet a konyha felé, hogy a szakácsnőt kicsit gyorsabb főzésre ösztökélje.
A lovag kesztyűjét és sisakját az asztalra helyezi és –jobb dolga nem lévén- alaposabban szemügyre veszi a kocsmát és a vendégsereget. Megakad a szeme a kifüggesztett hirdetményen. Egyre nagyobb érdeklődéssel olvassa, miközben jobb kezével akaratlanul is gondosan nyírt pofaszakállát simogatja.
Időközben a kocsmáros kihoz egy kancsó bort és egy kupát. A lovag tölt magának, majd kétkedő arccal belekóstol az italba. Legnagyobb meglepetésére a bor egész jó. Nem épp az Erathia-i Búfelejtő Fesztivál aranyérmes bora, de elviselhető.
Lassan kortyolgatva várakozik az ételére.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Legyen Erathia és Tatalia határán, de mégis Erathia része, mert ez még messze nem a mocsárvidék, így a gyíklényeknek nem olyan fontos ez a hely.

Nem kell azt átírni. Azért ritkák a lovagok a környéken, mert a háborúkban igencsak megfogyatkoztak. Noha lovagi címmel rendelkező nemesek még most is akadnak bőven, hisz arisztokrácia nélkül anarchiába süllyedne a vidék, de ők nem azok a nagybetűs LOVAGOK, akik nehéz vértezetben, az igazság bajnokaiként szolgálják a jó ügyet.

Nem vettem észre, hogy már az elején is volt neve a kocsmárosnak.

A kocsmáros asszonya: inkább marandjunk annyiban, hogy "a szakácsnő". Hisz egy jóravaló kocsmárost könnyen elvisel a környék, mégha az egy ogár is, de egy ogár pár, gyerekekkel már eléggé... diszkriminatív megnyílvánulásokat vonna magával. Szóval Ghregg Aash legyen egyedül álló.

Kertics: Említettél valami Szent Akárkit. Róla kell valamit tudni? Szak egy szent, vagy egy nevezetesebb angyal, akit illik ismerni, vagy egyenesen Erathia egyistenét nevezted el így?

Különleges képességek: Van-e valamelyik karinak különleges képessége, amiről a KM-nek illik tudnia? Nem a mágiára gondolok, mert azt tudjuk a kari "kasztmegnevezéséből", inkább ilyenekre, mint infralátás, jobb érzékszervek, meg hasonlók.

A gremlin: Eredetileg egy MAGUS partiban már játszottam a kis aranyossal, bár már akkor is HoMM ihletésű volt. Mivel a hómanók (inkább enek fordítsuk, mint alkímistának ) az örök hó és fagy országában élnek, így érthető, ha nem túl erős a szaglásuk (alig van), hisz ott nem sok dolognak van szaga. Ezért is kedvenc étele a vöröshagyma, mert annak már van egy kis zamata.

_________________
I've born to burn!

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

> mélyen meghajol < Ámberek! Ezen a D'Rok + fojtotthangú idegen + lángoló expert fire master összecsapáson iszonyú jót szórakoztam! Gratula!

Dakk különleges képessége az éjszakai látás (a tök sötét labiruntusban csak így tudnak tájékozódni a minók szerintem), az embernél valamivel jobb szaglás és hallás (szintén a magányos, sötétben élő lények sajátja), de a hirtelen erős fénytől könnyebben elvakul, nehezebben szokja meg a szeme a fénykülönbségeket, annak ellenére, hogy már viszonylag régóta él a "felszínen". Nem tudom, különlegességnek számít-e a vadállati ösztön (valamiféle veszélyérzet). Ja, meg elég vad testszaga van. Akár egy bikának...

Varázslatai: az egy szem Cure (D&D viszonylatban Könnyű Sebek Gyógyításának mondanám), amit viszont csak magára tud alkalmazni. Télleg, nem akar valaki clerics-el lenni? Ki fogja leápolgatni a sebesülteket? Pl. Jitay mester lánghajú harcművész tündére tudhatna pár gyógyító varázslatot!

Még egy: mi a gond, a helyszínnel. Tudom, hogy elvileg, az M&M7 idején az Tatalia része, de nem lehet, hogy a háború épp arról szólt, hogy a hős erathiaiak szépen bekebelezték a félszigetet is?


A minotaurusz végül is megelégeli a nem túl nagy látványosságnak örvendő piacot, melynek forgataga a háború miatt elmaradt az ilyenkor megszokottól, és visszaindult a kocsmába, hogy végre találkozhasson a lorddal, akinek az egyetlen hajója van - remélhetőleg - a környéken. A fogadó előtt ismerős lovat pillant meg, aminek a látványától összefut a nyál a szájába - Ez csak azé a cicomás lovag-féléé lehet - gondolja - Akkor a lovag odabenn lehet.

A hihetetlenül fényesre csiszolt gondolatmenet után, kicsit közelebb lép a lóhoz, hogy jobban megszemlélje, vajon mekkora lehet a hátsó combja. Csak az arénába edzett reflexei mentik meg a felrúgástól. - No mindegy, döglötten úgy is jobb íze van, de nem hiszem, hogy a lovag örülne, ha agyoncsapnám a lovát. Majd megkérdem tőle - vonja meg a vállát, és befelé lép miközben gondolatai a zamatos nyers lóagyvelő, és a félig átsült lócomb körül mozognak...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Ylyona amolyan tolvaj/bérgyilkos féle, bár mesterségét kedveli, de csak akkor használja, mikor szükséges. Valamelyest lát a sötétben is, mesterien bánik a tőreivel, bár ha kard kerül a kezébe, akkor sem jön olyan nagy zavarba. A specális képessége tulajdonképpen az, hogy ha nem akarja, akkor szinte alig veszik észre mások, így kiválóan tud lopakodni, illetve, hogy a hallása is eléggé kifinomult. Ha gondoljátok, akkr úgy viszem majd a történetét, hogy kiderüljön, ért a sebek ápolásához is. Nagyjából ennyi, amit tudni illik a karakteremről

Látva, hogy a verekeésnek vége és mindenki elment a dolgára, Ylyona is úgy dönt, hogy felesleges itt álldogálnia, inkább felkeresi még a testfestőt, akit nemrég látott a tömegben.
Miután megtalálja a mester, és megegyeznek az árban,a lány ráhagyja, hogy mit is tetováljon a karjára. A mester egy darbig csak ünnyög valamit az orra allatt, amit még Ylyona sem képes megérteni. Mintha valami olyasmiről motyogna, hogy: "ahm igen... kor oda... megérdem ... még segít..." - ettől többet sajnos nem lehet megérteni, hiába fülel a lány. Már egy kissé kezdi megbánni a dolgot, és épp készülne felálni, mikor is, úgy tűnik a mester döntött és elkezd dolgozni. Érdekes módon, mintha csak varázsolna, pár pillanat kerül fel a minta, pedig egy igen bonyolult rajzot készített el. Egy sárkánygyík tekeredik felfelé a lány bal felkarján, és "megpihen" a vállán. "Ez gyönyörű"-gondolja Ylyona, miután végigszemléli az új tetovációját, ami gyönyörűen beleillik az eddigiek közé. Eddig egy a szíve felett repülő ébenfekete pillével és a combján lévő gyönyörűen megmunkált kard rajzolatával dicsekedhetne, ha akarna. Bár mikor a kardra ránéz fájdalmas emlékek öntik el, ugyanis, egy harcban, nem figyelt eléggé az aljas ellenfelére, és így annak sikerült elég komolyan megsebesíteni a lábán. Azóta persze az az emberke, már nagyon "megbánta" tettét, de magának a tettnek a nyoma, igen csúnya volt, és mivel még a legjobb mestereknek sem sikerült eltüntetni a heget, ezért döntött úgy a lány, hogy akkor kerüljön oda egy tetováció. (Beismerem, az ötlet lopott [Vavyan Fable]. Mea Culpa, de valahogy nem tudtam kihagyni). Ez a sárkánygyík, meg úgy tekereg, hullámzik mintha élne, viszont furamód bele is tud olvadni a környezetébe ha lány akarja, ilyenkor csak szimpla kis testfestésnek látszik (Majd a későbbiekben kiderül miért merültem ennyire bele a témába)
Ylyona miután otthagyta a tetováló mestert, úgy dönt, hogy visszatér a kocsmába, mert ideje lenne enni valamit. Mikor a kocsam elé ér felismeri a nemrégiben látott lovag lovát, amint az egy illetéktelent "zavar el" épp magától. Ő is bemegy a kocsmába, bár az ajtón, és nem az ablakon keresztül, ahogy az előbbi flótás tette. Leül az egyik szabad asztalhoz, és rendel valami ehetőt az odasiető kocsmárostól.

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

Dakk odabenn azonnal megpillantja a kissé fancsali képpel eszegető, és iddogáló páncélruhás férfit. - Hogy tud ez ennyi vassal a testén mászkálni? - töpreng el egy pillanatra, majd határozott léptekkel a lovaghoz siet: - Bocsásson meg, jó uram, láttam odakinn a lovát. Nagyon szép állat, szavamra! Nem gondolt rá, hogy ideje lenne lecserélnie? Vagy eladnia? - és önkéntelenül is megnyalja húsos ajkait.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

A lovag szeme haragosan rávillan a minora. Utálja, ha evés közben zavarják.
Beleharap a bal kezében tartott disznócombba, miközben jobb kezét óvatosan tőre markolatára csúsztatja. Nem tudja, mire akar kilyukadni a bika, de ha kötözködik, akkor bizony alaposan megleckézeti. Bár elég illedelmesen szólt hozz, de az a vágyakozó pillantás nem hagyja nyugodni. (Nem kell semmi "olyan" dologra gondolni. A mino szemében csupán a lóhús ize utáni vágyakozás látszik. A lovag persze az igazi indokot nem tudja ) A lovag úgy dönt, hogy egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik.
- A ló nem eladó. Ha nincs más mondandód, akkor hagyj magamra. Szeretném élvezni az ebédemet.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

A kis hómanó miután benyomott három vagy négy vöröshagymát, a többit elrakja, s a lovaghoz slattyog, s megrángatja ingujját:
-Tessék nekem innivalót venni! - mondja kb olyan hangnemben, mint egy 8 éves kölyök.

_________________
I've born to burn!

Dakk nem tudja mire vélni a lovag haragos arckifejezését. - Sohasem fogom én megérteni ezeket a humikat - gondolja magában. - Teljesen igaza volt annak az ősz hajú bárdnak, túlságosan más az én gondolásom. Hagytam, hogy belém sulykolja a míves beszédet, mert olyan jó volt nézni, hogy mennyire örül a sikereinek, amikor az őáltala óhajtott kacifántos mondatokkal szólaltam meg... még mesélni is hajlandó volt jutalmul! Haj, azok a mesék! Bár ez a míves beszéd azért nem volt hiábavaló, lassan már gondolkodni is ilyen mívesen fogok... Csak hát nem értem ezeket a csupaszképűeket, na! Olyan furcsákat mondanak, olyan furcsa szokásaik vannak! Például ott a piactéren is! Azt hittem, a Taszigáló nevű játékot játsszák, amit annyit játszottunk a seregben! Erre meg, a gyerekember azt állítja, hogy csak a füstös képűek szórakoztak a taszigálóban, az a rézbigyókat áruló nem. Akkor meg miért vett benne részt? Miért hagyta magát játékba vinni a taszigáló füstös képűek által? Ha nem tetszett neki, miért nem kente el a szájukat? Biztos az a Törvény nevű misztikus valami akadályozta meg őt benne, amiről annyit beszélt nekem az öreg bárd, de amit azután abszoláte nem értettem meg. Hogy csóválta a fejét szegény, és mekkorákat sóhajtozott, amikor másfél gongatásnyi (órányi) magyarázat után, mikor megkérdezte, értem-e, én csak a kobakomat csóváltam!

- No de most itt ez a lovag. Egyedül eszik, szemlátomást nem is akar adni belőle! Bezzeg én azonnal meghívtam a kisembert egy jó pofa sörre, meg azt a színváltós köpenyest is! Látszik, hogy a míves páncél nem minden! Semmi jómodor nem szorult belé. Azután ott az a ló! Magának akarja az egészet, közben meg kínozza az a szegény párát: ráül azzal a bazeda nagy páncéljával! Hogy nem roppan össze a szerencsétlen jószág gerince azonnal! Bár igaz, ami igaz, jó húsos-izmos állatnak néz ki! Na de akkor is! Én biztos megosztanám egy másikkal, ha kér belőle, hiszen ketten akár három napon át is degeszre zabálhatnánk magunkat belőle! De ez! Biztos egyedül akarja megenni, amikor már jól megpuhult a sok páncéllal való lovaglástól-kínzástól! - így töpreng magában a minotaurusz, egészen ráncokba gyűrődik az arca a nagy gondolkodástól.

- Hát jó, jó uram! - mondja végül - Tudod mit?! Tartsd meg magadnak az egész lovadat! - azzal sértett önérzettel telve, saját erkölcsi felsőbbrendűségének teljes tudatában elballag a kedvenc, kandalló előtti asztalához, és rendel egy nagy adagot a tegnapi ürühúsból. Hiába no, megéhezik a minotaurusz ennyi gondolkodástól. Igaz, hogy a lacipecsenyés kontójára degeszre zabálta magát, de hát azóta már egy csomót kellett kutyagolni, meg azután... ki tudja? Hátha nem is lesz igazi kaja azon a hajón!

Eközben egyre csak azon töpreng, hogy miért van az egész kocsmának olyan tömény hagymaszaga. Meg hogy ki lehet az a kis kék fickó aki a lovaggal beszélget. - Biztos valami familláris-féle! - vonja le a végső "következtetést".

Sogroon! Lassan jöhetne a Hajósember, nem?

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Sogroon és a magam nevében köszönöm az elismerést.
Beorn, azt hiszem, megint neked kell mozgatnod Dericket, mert felmegyek Pestre koncertre csütörtökön, és csak péntek délelőtt csatlakozok hozzátok megint (Pécs-Pest oda vonattal, vissza busszal... , és ráadásul két (igen jó )banda lesz...). Előre is kösz, de csak módjával szabadítsd rám a múltamat.

Derick az idegen férfiéba fúrta tekintetét, és az aprócska lángok között a férfi(?) lelkének mélyére látott. Vagy csak a sajátjába? Odalépett a piros ruhás alak mellé, és egy verset kezdett el suttogni:

A múlt sötét bugyrai
a múlt halott foglyai
Szabadulni lehetetlen,
ám volt, ki megkísérelte

Nekem sikerült, de milyen áron?
Nincs senkim az egész világon
Vajh' mit tehet így egy kósza lélek?
Hisz a múlt követ, mit egy kísértet

S mikor már fáj a fény,
többé nincs menekvés

Elmentem vissza, ahonnan jöttem,
tucatnyi régi "barát" köröttem
Üdvözöltek, titkon összenéztek;
észrevettem, ismét menekültem.

Vajon meddig megy ez így még?
Mikor jön a megváltó vég?
Kudarc volt a próbálkozásom,
jöjj el végre, utolsó álom!

Nincs jövőm, se jelenem,
csak múltam: a végzetem

Az utolsó sorokat szinte hallani sem lehetett.
Derick lehajolt, kezét a hűvös vízbe mártotta, majd visszafordult a lángoló tekintetű felé, kezéről egy vízcsepp gördült le, egyenesen a másik kézfeje felé. Mielőtt a csepp elérte volna a kezet, Derick megszólalt:
- Én mindig is futottam a múltam elől, te ne tedd. Állj ellent! - a víz nagyon lassan haladt, úgy, hogy az idegennek bőven volt ideje arra, hogy félrehúzza a kezét, ha akarja...

Dericknek nem nagyon vannak speciális képességei, de azért akad;
El tud tűnni az átlagos tekintetek elől(pl. olyanok elől, akik nem fürkészik a környezetüket, ha igen, akkor lelepleződik, de csak az előtt, aki észrevette), de ezt nem szokta alkalmazni, nem szereti az effajta trükköket, de ha úgy hozza a szükség...
Igen jó a vívótechnikája és meglehetősen mozgékony.
Lehet, hogy több dolog is kiderül még, bár nem tervezem...


Edit: Ma még irányítom a karakteremet.

Ha lenne neki, a szén testű, felvonná szemöldökét, de jobb híján félrebillenti fejét.
-Láttam képeket, s benne voltál. Láttam képeket, más helyekről, de te is ott voltál... - a mondata megáll, mint aki ritmust vesztett.
-Sajnálom, belém ennyi költőiség szorult. A víz nem a múltam, hogy futnék előle. A múltam a tűz, de az elől sem futok. Elkövettem dolgokat, amikre ma már nem lennék büszke, de nincs mi elől futnom... - közben lecsöppen a vízcsepp s halk sercegéssel elpárolog
-...én csak teszem a dolgom: Kiegyenlítek, ahol kell.
Majd megfordul s elindul a kocsma felé:
-Most pedig menjünk!

_________________
I've born to burn!

Derick nem lepődött meg igazán, amikor meghallotta a férfi szavait. Mióta ebben a városkában van, másodszorra gondolt arra a furcsa, füstös sátorra, meg arra, amit ott hallott...
- Persze, hogy nem a víz a múltja - gondolta. Kicsit meglepte, hogy a férfi nem egészen értette meg a szavaiban rejlő üzenetet, de rá kellett döbbennie, hogy sokszor maga sem tudja, mit akar mondani, és mit is érez valójában.
Kicsit még álldogált a víz mellett, és a távolodó férfi hátát nézte. Ki lehet ez a rejtelmes alak? Valami közösnek kell lennie bennük, ehhez nem fér kétség. Talán a képek...
Ezen töprengve indult el újdonsült társa mellett. Így együtt nem kis feltűnést fognak kelteni a nyílt utcán...

Bosszúsan felszisszent a sikátor jótékony sötétjében. Ez nem lehet igaz! Mérgesen vágta földhöz a nemrégiben zsákmányolt szütyőt, mely tele volt vasgolyókkal!
- Ki a fene hord vasgolyókat az erszényében? – dünnyögte magában bosszúsan. Közben a másik erszényt is előhúzta. Abban pénz volt, igaz nem sok, csak pár érme. – Ez is több a semminél. – motyogta.
Ekkor neszezésre figyelt fel. Felkapta a fejét és körülnézett. Összeszűkített szemekkel kémlelte a sikátor sötétebb szegleteit. Pár mocskos szeméthalomnak tűnő nincstelen feküdt kicsit odébb, a másik oldalon egy kupac… valami. Egy patkány rohant el az egyik irányba. Surmó sóhajtott egyet, csak egy patkány! Megmosolyogta magát.

Hirtelen tört rá oldalról! A meglepetés erejével majdnem le is döntötte a lábáról. A férfi ugyan elég setén mozgott, de a célja egyértelmű volt: a pénzes erszény! Surmó a támadóhoz képest igen gyorsan mozgott, hirtelen nem tudta mit csináljon, tétován mozdult fegyvere felé, de inkább nem húzta elő, hátra lépett és számára elegáns mozdulattal taszított egyet a nincstelenen. Így amaz elrobogott mellette, egyenesen a házfalnak. Hangos csattanással esett össze. A hangra Surmó leguggolt és ismét a sikátort kémlelte, nagyon büszke volt magára a tökéletes akció miatt! (:lol:) És mindezt fájós kézzel! (természetesen egy képzett ellenféllel szemben esélye sem lett volna...)
Gyorsan elpakolta a zsebébe a pénzt, majd a sajgó karját magához ölelve elindult. Az erszény mellett megállt ahogy lepillantott rá. Több golyó is kigurult belőle. Egy kicsit mélázott, majd úgy döntött, hogy jól jöhet ez még a későbbiekben, bekotorta a szütyőbe az összes golyót, majd elrakta. (nem tudta, hogy valójában nem is paraszttól lopta, hanem a kovács lüke inasától, aki igazából parittya lövedéknek szánta eladni a golyókat)
Kilépett az utcára, kicsit eligazgatta a ruháját; talán így jobban néz ki. A kalapját mélyen a szemébe húzta, a macskaköves utat és a mentén lévő, düledező falú házakat kémlelte. Nem szerette ezt a várost, de akkor is ez volt az otthona. Mindig is rengeteg koldus és nincstelen kéregető volt itt, de a háború óta csak nőtt az utcán élő hajléktalanok száma. A húgyszag és a testszag már mindennapos velejárója volt a város összképének.
Surmót szinte mindenütt ismerték, mint a rossz pénzt, ezért tudta, hogy ha valamikor dolgozni akarna, itt biztosan nem fog! Senki sem adna neki munkát, mondjuk nem mintha kezét – lábát törné azért, hogy dolgozhasson! Surmó elfogadta ezt, ugyan minden nap bizonygatta, hogy majd most keres munkát, valójában tudta, hogy neki sosem lesz rendes munkája…

A lovag majdnem lefordul a székről, mikor a kis kék fickó megszólítja.
„Micsoda bűz!” Már a mino állati testszaga sem volt az a kifejezett ibolyaillat, de ami ennek a gremlinnek a szájából árad!!! Jobb lesz Tőle minél gyorsabban megszabadulni.
Visszafojtott lélegzettel kutat az erszénye után, majd mikor megtalálja kihúz belőle egy ezüstpénzt. Sejti, hogy ezzel a fizetőeszközzel kicsit feltűnő lesz ebben a lebújban, dehát az aranyait mégse veheti elő. Akkor aztán biztos, hogy ennek a koszfészeknek az összes zsebtolvaja és kétes foglalkozású egyéne a nyomába eredne.
- Nesze – pöcköli oda a pénzt. – Foglalj nekem egy szobát estére és fizesd ki az ebédemet is. A visszajáróval meg azt csinálsz, amit akarsz.
Majd - mivel már fogytán a levegője- sürgető mozdulatot tesz a kezével.
- Eredj!

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

A kis manócska elteszi a pénzt köpenye belsejébe, majd újabb hagymafelhőt ereszt meg:
-De én bort kérek inni! Szomjas vagyóóóóók! - mondja, már-már hisztis hangon.

_________________
I've born to burn!