Úgy látszott Neldor már fáradt, de megint támadni készül. Olyan hirtelen mozdult meg, hogy Eizyennek még reagálni sem volt ideje. Az elf a kardja lapjával fejbe csapta a mágust, mire a varázsló előtt egy pillanatra elsötétült a világ. Amikor újra látni kezdett, az elfet látta amint éppen a torka felé szúr. "Ez tényleg meg akar ölni!!" - gondolta riadtan Eizyen. Az ütés a fején tompán sajgott. Amikor meg akart mozdulni, nagy fájdalom hasított a sebbe, de Eizyen legyőzte a fájdalmat - a túlélés erősebb volt benne, mint maga is hitte volna, de Neldor kardja mégy így is eltalálta a torkát. Forró vér bugyogott fel Eizyen nyakából, de szerencsére a vágás nem volt túl mély, és nem ért ütőeret, így nem volt élet veszélyes. A mágus érezte, hogy tiszta mocsok és vér a ruhája, az arca, meg mindene, de most nem törődött vele. Arrébb gurult, és nehezen, de rávette magát, hogy felkeljen. Amikor újra szembe fordult Neldorral, a háttérben, periférikus látásának köszönhetően látta amint a hobbit leesik az árbócrol, megakad két keresztlécben, de végülis elérte a földet.
Ekkor mintha csak kieresztették volna a friss levegőre. Szeme felpattant, és egyetlen gondolat körül kezdett el járni az agya. "Minek ezt az egészet?? Mit ártottak nekem ezek a lények? Neldorral már jó ideje ismerjük egymást, és nem hinném, hogy magától egyszercsak gondol egyet, és veszélyes helyzetben, amikor inkább egymást kellene támogatnunk, az életemre törne!! Ez is biztos a kráken miatt történt. " - Eizyen elgondolkodott azon, hogy mennyi minden történt azóta, hogy a kráken azt a hangot kiadta, és csak milyen kevés idő telt el, - "Lehet, hogy még itt van a közelben."
Ekkor észrevette az egyik felé futó alabárdost. Eizyen feje egyre jobban kitisztult. Mostmár teljes bizonyossággal tudta, hogy egy mentális támadás csapásának áldozatai mindannyian, de felmérte magában, hogy lehet, hogy az alabárdost még valami más befolyásolja. Eldöntöte, hog fog védekezni, de megpróbál nem kárt tenni az alabárdosban. Amikor az felé rohant, készült rá, hogyha túl közel ér, akkor esetleg felmelegítse annyira fegyverét, hogy megakassza támadásában, és egy kis plusz időt nyerhessen Eizyen. De erre nem került sor, az alabárdos amikor észrevette, hogy a mágus már nem támad, de feszülten koncentrál rá, kissé lassított a tempóján, majd a mágus számára egyértelmű intéssel jelezte, hogy nem akar támadni. A mágus is megnyugodott, alábbhagyott a koncentrációja, de ennek az volt a következménye, hogy többszörösen megfájdult oldala, és a feje. Mire az alabárdos odaért, Eizyen már erősen a rosszullét szélén állt, nem is értette, hogy mit kérdez az alabárdos. Szemét lehunyta, és egy kis lelki erőt gyűjtött magában, hogy újra felkeljen, és segítsen ott ahol tud. Amikor kinyitotta szemeit, még mindig az alabárdos töltöte ki látóterének legnagyobb részét, de nem foglalkozott vele, mert látta, hogy a hajón mindenki egyszerre megnyugodott, és mostmár az ápolásra szorulók körül forogtak azok az emberek, akik jobb állapotban voltak.
Eizyen a földre nézett, ahol meglátta barátját hamuszínű arcal a földreborulva. Az alabárdost kissé félrelökve Neldorhoz sietett, megint lehunyta szemét, majd kisebb koncentráció után kinyitotta. A világ színe megváltozott. Az egésznek szürkés hatása volt, az emberek, meg a lények viszont jól kirajzolódtak, némelyik körül erősebb sárgás aura lengett, de volt akiknek halványabb barnás aurájuk volt. Lenézett barátjára. Neldor aurája a kettő közti árnyalat keveréke volt. A mágus megnyugodott, majd egy újabb szemhunyással visszaállította látását. Barátja túl fogja élni. Neldor fejére helyezte kezét, majd halk mormogással egy kis energiát adott át saját szintén kimerülni készülő testéből. Aztán lerogyott mellé a földre, hátát a korlátnak támasztotta, és figyelte a többieket, ahogy az atya köré gyűlnek. Most - hogy volt egy kis ideje átgondolni az eddig történteket - értette meg, hogy mit kérdezett az alabárdos. Ránézett, de úgy tűnt az alabárdos is rájött, hogy mi történhetett, így nem tett fel több (értelmetlen
)kérdést.
Ekkor egy hangra figyelt fel, amely a hajó árbóca felé szálló gömb szét robbanása következtében létesült. Feltehetően a hobbit idézte meg, mert amint némaság szállt a hajóra, az ő hangja szólalt meg legelőször.
Azután majd moshatják a lovagok a fedélzetet! 
