Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1577 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46 ... 79  Következő
Szerző Üzenet
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 27 csüt., 9:46 
Avatar

Csatlakozott: 2006 feb. 07 kedd, 2:05
Hozzászólások: 52
Tartózkodási hely: Budapest
A magóg barátságosabb hangnemre váltott. Ez megnyugtatta Eizyent, hiszen ő is azt akarta, hogy minél jobb kapcsolatokat alakíthasson ki új utitársaival.

- Védőrúnák? A tűz ellen? - Próbaképpen csettintésére egy kis lángocska jelent meg az ujja hegyén, de szinte rögtön ki is aludt. Eizyen fejébe erősen belenyilalt a fájdalom, rá kellett tehénkednie a korlátra, hogy össze ne essen.
- Ez aztán erős! - mondta, miután egy picit helyre jött. A magóg furcsán nézett rá, mire magában késztetést érzett, hogy megindokolja miért tette azt amit tett. - Van egy olyan rossz szokásom, hogy ha tudok valamiről, addig nem nyugszom, amíg magam ki nem próbálom, hogy tényleg így van-e. Ez nem bizalmatlanság, csak... nemtom, belémivódott valamiért. De legalább megtudtuk, hogy tényleg megint aktívak.
A magóg nem úgy tűnt, mint aki értékelné ezt a szokását, úgyhogy inkább visszatért előző témájukra.
- Hát, én ahogy ezt most megtapasztaltam, ezek elég erős rúnák, nem hiszem, hogy bárki is egyedül képes lenne rá, hogy megszüntessen, vagy akárcsak elnyomjon egy ilyen erejű mágiát. Talán hárman együtt képesek lennénk rá, igaz nem ismerem az atya varázserejét, de én mostanában nem vettem részt ilyen dologban. Főleg, hogy nem is tudtam erről. De ez tényleg furcsa.. Én is varázsoltam tűzvarázslatot, de akkor nem volt ilyen nyilalló fejfájásom. Ez viszont ténylegesen valamilyen felsőbb erőt jelent a közelünkben.
Beszédét a matróz gongja szakította félbe. Gyorsan fellőtt az égbe még egy kis világító gömböcskét, majd újra a magóghoz fordult. Egy ideig csendben nézték a távolodó gömböt, majd amikor eltűnt, Eizyen újra megszólalt.
- Szívesen segítek, mostmár tulajdonképpen, ha akaratlanul is de a társatok lettem, úgyhogy tulajdon képpen csak a társaimnak segítek - mosolyodott el - de visszatérve ezekhez az erőkhöz -kis szünetet tartott, hogy összegyűjthesse gondolatait, amiket el akar mondani - Nem tudom. Én még nem vettem észre ezenkívül különös dolgot, az is igaz, hogy nem sok ideje vagyok a hajón.
Hirtelen mintha fényt gyújtottak volna az agyában.
- Az nem lehet, hogy mégis az atya gyengítette le a rúnákat? Amit te kiabáló imádkozásnak hittél, az igazából valami erős mágia volt? Csak egy ötlet, de ha tényleg így van, akkor abban az emberben hatalmas erő lakozik!

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 27 csüt., 10:32 
Avatar

Csatlakozott: 2003 dec. 16 kedd, 13:00
Hozzászólások: 109
Nem kizárt, vele még nem tudtam beszélni, miota magamhóz tértem. Bár, jól halhatóan az istene nevét üvűltötte, habár ő pap. Talán ez is egy fajta mágikus összpontositás részéről. Majd megfogom kérdezni tőle.

Ezek a védőrunák az agyamra mennek. Nem tudod milyen érzés magogként a tüzedtől megfosztva lenni. Olyan mintha a karomat vágták volna le, de hagyjuk.
-Kezd hajnalodni. Kicsit már jobban érzem magam, de azthiszem elszivok egy fájdalomcsillapitó szivart. Ha jól emlékszem még van egy. Megyek és elkészitem.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 27 csüt., 11:05 
Avatar

Csatlakozott: 2003 dec. 16 kedd, 13:00
Hozzászólások: 109
Cherbó a végigbaktatott a fedélzeten. Mikor kitárta a folyosó ajtaját, egy pillanatra megremegett. Az orrcimpái vad löktetésbe kezdtek. – Mi ez? Ez nem lehet.
Mélyet szippantott a tengeri levegőből. Megint érezte azt a szagot amit az előbb. Ennyire nem csaphatnak be az érzékeim. Vadul szaglászni kezdett. - Nem, ez nem lehet, pláne nem itt. De mégis. Ezt a szagot nem felejtem el soha. A fájdalmával mit sem törődve végigrohant a folyóson. A szag a kabinjából jött. Mielőtt belépett volna még egyet szippantott.- Ez képtelenség, de csakugyan érzi.
Beront a szállásra. Az elf és az atya félálomban pislogtak rá. Jövetelével biztos felverte őket. A pixi az ágy szélén ült. Cherbó összevissza szaglászott, és hevesen kapkodta a fejét. Végül megállapította a szag forrását. Meredten nézett a pixire. Értetlen arcán rögtön látszott hogy fogalma sincs, mi történik éppen. Végül odalépett a pixi elé.

- Jó reggelt. Mond csak, elárulnád, hogy miért van gog szagod.?


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 27 csüt., 11:14 

Csatlakozott: 2006 márc. 06 hétf., 13:40
Hozzászólások: 68
- Te jó ég. Máris elkezdődött. Hebegte Lillit. Nem gondoltam hogy a magogra is hat, de úgy néz ki mégis. Még nem lehet túl erős Cherbónak nyilván fejlettebb a szaglása, azért érzi máris. Most mit mondjak neki..
Válasz helyet csak felugrott és kiszaladt az ajtón, egyenest a fedélzetre. Szárnyait széttárva a magasba emelkedett. Egyetlen gondolat az volt hogy valahogy elkerülje a magyarázkodást. A hátsó vitorla egyik tartó rúdjánál talált menedéket.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 27 csüt., 11:40 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Miközben egyre közeledik a hajóhoz a jaht, Theodorus egy kérdéssel fordul Johnatanhoz.
- Vajon ki lehetett az, aki azokat a tűzgömböket a levegőbe lőtte? Van valami sejtésed efelől? Szeretném majd meghálálni neki valahogy ezt a nagyszerű ötletet!

Johnatannak és a matróznak úgy néz ki, elég vidám kedve van. Valószínűleg azért, mert visszatértek régi barátaihoz. A lovag és a két alabárdos viszont csodálkozik inkább, mert rég nem láttak már ilyen szép hajót. Boldogok voltak, hogy bekerülhetnek egy ilyen társaságba és a végcél elérése közben talán még egyéb kalandok fognak várni rájuk. Már előre is nagyon várják az egész utazást.
Mindegyikben egyre több és több kérdés merül fel, amikre a hajón fognak választ kapni.
Theodorus amint megpillantotta a minotauruszt, már tudja, mi mindent fog tőle kérdezni, valószínűleg az mit sem sejt még az egészről. Alexander azon filózik, bízik benne, hogy lesz vevő poénjaira a hajón és barátságokat is fog ott kötni. Petrus kíváncsian várja, hogy ért-e valaki, volt-e valaki a hajón lévők között valaha alabárdos, valamint kíváncsi, ki honnan jött, mi mindent tapasztalt már meg eddig. Mik voltak a legszebb és mik a legrosszabb emlékek.

A jaht szinte már-már eléri a hajót. Ekkor már szinte biztosak a jaht utasai abban, hogy mindenki figyeli őket, pláne az újonnan érkező három vitézt.


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Freemy 2006 ápr. 28 pén., 23:41-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 27 csüt., 14:31 
Avatar

Csatlakozott: 2006 feb. 07 kedd, 2:05
Hozzászólások: 52
Tartózkodási hely: Budapest
Eizyen megint egyedül maradt. "Nem hittem volna, hogy fogok életemben valaha is találkozni kultúrált magóggal"- gondolta. Még sötét volt, de már messze keleten elkezdett feljönni a nap, némi kis melegséget küldve a korlátnak támaszkodó varázslóra. Hosszú ideje nem történt semmi, azonkívül, hogy még két világító gömböt az égre küldött. "Többnek már nem lesz értelme, túl világos lesz" - már elkezdett fáradni, szívesen lepihent volna, de inkább még egy picit a fedélzeten maradt. Továbbra is próbálkozott botjával, továbbra is semmi sikerrel. Amikor megint felpillantott már reggel volt, körbejárt a fedélzeten. "Ha tényleg elkeveredtek a fedélzetmesterék, lehet, hogy másfelől fognak jönni".
Kémlelte a messzeséget, de nem látott semmit. Már-már azon volt, hogy elindul befelé, amikor a távolban meglátott egy pontot. Gyorsan felküldött az égbe még egy fénylő gömböt, ha eddig nem vették volna észre, akkor ezt mostmár biztos észreveszik, ha figyelnek, és ha a fedélzetmesterék azok. Egy kis idő után már ki lehetett venni, hogy ami közeledik az egy hajó, és eléggé hasonlított arra a kis jachtra amelyikkel már egy jó ideje elindultak.

Lerohant Ahab kapitányhoz, aki elsőre nem akart igazán felkelni. Morogva a másik oldalára fordult, de mikor Eizyen egy erős pukkanó hangot hozott létre a kabinban kipattantak a szemei.
- Miaz, támadnak? - bődült fel, majd amikor észrevette, hogy a mágus az, megnyugodott. - Nem tudtál volna valahogy máshogy felkelteni?
- Nem, nem sikerült, sajnálom. Viszont jó hírem van. Úgy tűnik előkerült a fedélzetmester, és ahogy láttam meg is találták azt a rudat amit kerestek.
- No, ez mán valami. - Kelt ki álmosan a kapitány. Egy pár másodpercig ült az ágya szélén, majd úgy felpattant, hogy Eizyen összrezzent. Innentől már olyan volt mint mindig, nyoma sem látszott rajta annak, hogy egy perce kelt fel.
- Szólj a Lordnak, és keltsd fel a többi matrózt, mielőbb felkéne szerelni azt az árbócrudat.

_________________
Chuck Norris osztható nullával!!


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 11:45 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
warlock írta:
Légy üdvözölve, rég nem hallotam felőled, kicsit csökkent a veszély? Nem is baj, hogy eltünt, mert allandóan piaszag volt a szobában, és inni sem kellett ahhoz, hogy a hobbitember berúgjon.

Ezt Billy tényleg így GONDOLJA, vagy csak viccel? A karkötő megérzi úgy is az igazat... :lol:
- Igen - felel a karkötő - mintha távolodna... nem érzem olyan közel... néha egyáltalán nem is érzem Őt. Mintha nem lenne itt egyfolytában... vagy... (a felismerés érzése önti el gondolataidat) ... mintha lefoglalná őt valami más... valami fontosabb dolog, és ezért nem tud velünk annyit foglalkozni!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 11:51 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
cikász írta:
- Te jó ég. Máris elkezdődött. Hebegte Lillit. ... A hátsó vitorla egyik tartó rúdjánál talált menedéket.

Dakk, aki épp a hátsó fedélzeten segít kötélen felhúzni a talált gerendát, hirtelen felkapja a fejét, és vadul szimatolni kezd felfelé. Széles orrlyukai kitágulnak, szemei döbbenten tágra nyílnak, majdnem el is engedi a kötelet, ami nem tett volna jót az alant segédkezőkkel...
- Mi a manó?! - töpreng a minotaurusz. - Ez a szag... sosem éreztem még, de valahogy túlontúl emlékeztet valamire... valamire, amit keresek már nagyon régóta... - Látszik rajta, hogy nagyon nem tudja elképzelni, mi is történik valójában, mert azt még ilyen felajzott állapotban is belátja, elég valószínütlen, hogy egy minotaurusz tehén el tudna bújni az árbócon valahol... :lol:

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 11:55 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
Ewolian írta:
- Hát, én ahogy ezt most megtapasztaltam, ezek elég erős rúnák, nem hiszem, hogy bárki is egyedül képes lenne rá, hogy megszüntessen, vagy akárcsak elnyomjon egy ilyen erejű mágiát. Talán hárman együtt képesek lennénk rá...

Azután, amint Eizyen nyugodtan át tudja gondolni a történteket, annyira emlékszik tanulmányaiból, hogy a rúna ALKOTÓJA beleszőhet a rúnák rovásai közé olyan mentális "kapcsolókat", amely segítségével a megnevezett személy, vagy személyek tetszés szerint, viszonylag kis energiával ki tudják iktatni azok hatását egy időre. Épp valami hasonlókat használnak egyes templomokon, ahol nem szeretnék, hogy az ott "dolgozó" halálpapokra is lecsapna a bejárat köré szőtt fekete mágia...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 11:57 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
A végre, negyedik napra visszatérő jahtot határtalan lelkesedéssel fogadják az Ezüstsólyom Röptén, egyedül Ahab kapitány dörmög valamit a tengerre nem való szárazföldi patkányokról... :lol:

Miután ismertté válik a történet, a lord személyesen fogadja a hajótörötteket, végigméri őket, és miután bemutatkoznak, felájánlja nekik, hogy tartsanak az expedícióval.
- Egy-két erős alabárdra, vagy kardra mindig szükségünk lehet! - mondja végül. - A fedélzetmester, akit már volt módjuk megismerni, és akinek valószínüleg az életüket köszönhetik, majd megmutatja a szállásukat. Kérem Önöket, hogy pihenjenek egy kicsit, és a délutáni első harangütésnél jöjjenek mind a hárman a kabinomba, ahol elmesélhetik részletesen, hogy honnan is jöttek, és mi okból. Köszönöm, uraim! - azzal a lord távozik.

Ahab kapitány vezényletével, és a minotaurusz segédletével hamar a fedélzetre kerül a zsákmányolt gerenda.
- Pompás! - járja körül a hajóácsi munkákhoz értő matróz. - Itt meg kell egy kicsit csiszolni, amott kurtítani belőle vagy fél lábnyit, és tökéletes lesz!
- Rendben emberek, lássanak neki! Elég időt vesztegettünk már itt, hamarosan nyakunkon vannak a viharos szelek! Holnap reggel szeretnék már megint teljes vitorlázattal száguldani! - így a kapitány.

... s ezzel az újabb, de remélhetőleg utolsó, izzasztó munka kezdetét veszi. Miközben azok dolgoznak, az atya végigvizsgálja a hajótörötteket, nem bújkál-e bennük valami nyavalya, vagy nem szenvedtek-e valami "károsodást" a tengeren hányódva. Mivel ilyet nem nagyon talál (tökös csávók mindahányan :lol: ) a fedélzetmester bevezeti a három túlélőt a közös, egykori hajókatona szállásra.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 14:31 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Hatalmas az az öröm a hajón. Úgy néz ki, nemcsak azért, mert visszatért a jaht és elhozta a továbbhaladás szempontjából szükséges „tartalék” árbócdarabot, hanem azért is, mert három új taggal gazdagodik a csapat. Érdeklődéssel figyelik a kissé meggyengült, de még így is magabiztos túlélőket. A két alabárdos után mintegy nagyúrként lép a fedélzetre a lovag, természetesen teljes harci felszerelésben. Először szemével, majd hangjával is üdvözli az Ezüstsólymon tartózkodókat.
A fedélzetmester be is mutatja a kapitányt, a harcosokat és munkásokat az újonnan érkező három vitéznek. Természetesen először a kapitánynak, aztán a többieknek, rangsor szerint. A minotaurusznak még nem szól Theodorus fontos kérdeznivalójáról, de ami késik, nem múlik, gondolja magában...
Mindhárman nagyon örülnek a lord szavainak, mi szerint „Egy-két erős alabárdra, vagy kardra mindig szükségünk lehet!” Ezennel fel is kéri őket, hogy tartsanak velük az úton, hacsak nincs fontosabb elintéznivalójuk, mert ebben az esetben a legközelebbi megállóhelyen útjukra bocsátanák őket. Theodorus természetesen elfogadja az ajánlatot, így velük tartanak. Mondja továbbá:
- Két kérdésem lenne még. Az egyik: Kaphatnánk itt valami szállásféleséget? A másik: Lenne itt majd egypár dolog, amiről szeretnék Önnel beszélni! Mikor lenne rám ideje?
- A fedélzetmester, akit már volt módjuk megismerni, és akinek valószínüleg az életüket köszönhetik, majd megmutatja a szállásukat. Kérem Önöket, hogy pihenjenek egy kicsit, és a délutáni első harangütésnél jöjjenek mind a hárman a kabinomba, ahol elmesélhetik részletesen, hogy honnan is jöttek, és mi okból. Köszönöm, uraim! –így felel a lord, aztán sebesen távozik, hogy az új árbóc munkálatait felügyelje.
- Köszönöm Uram, megértettem! –mondja Theodorus, mielőtt távozna a lord.

Eztán miután mindenkinek bemutatják az új útitársakat, a fedélzetmester és az atya egy kissé arrébb invitálja mindhárom túlélőt, hogy egészségileg megvizsgálhassa őket az atya. Mondja is:
- Nézzük, bujkál-e bennetek valami nyavalya? Nem esett bántódásotok a tengeren? Nem mindennapi vizeken haladunk ám! Elég fura események történnek errefelé mostanában… Talán ti is észrevettétek.
- Mi nemigen vettünk észre furcsaságot –veszi át a szót Alexander, hacsak az nem volt fura, mikor egy valószínűleg vak delfin lefejelte a jaht alját… Jó nagy koppanás volt, meg mi is meglepődtünk elég rendesen, de szerencsére sértetlenül megúsztuk!
- Volt azért egy-egy furcsaság! –mondja Petrus. Amikor Sasszemet megtámadta egy szellem és átvette a teste felett az irányítást, az nem volt semmi! Ahogy a hullák eltűntek, az sem volt semmi! Bár nagyon mást a tengeren még nem tapasztaltunk. Maguk mi minden fura dolgot tapasztaltak itt?
- Mikor az atya válaszolna, odalép Ahab kapitány és felszólítja, hogy:
- A beszélgetést fejezzék majd be később, most ha minden rendben, az atya jön velem és segít, maguk pedig menjenek pihenni! Hamarosan találkozunk, és fitt legényekre van szükségem!

Ezzel a beszélgetés lezárult, mindenki tette a maga dolgát, a fedélzetmester lekísérte a meghatározott szálláshelyre a túlélőket és bár ők túlzottan nem voltak fáradtak, azt javasolta, hogy „Jobban teszik, ha most aludnak egyet, aztán az adott időben irány a kapitány!”

Theodorus bár nem szerette, ha parancsolgatnak neki, most mégis elfogadta a dolgot. Visszavonultak és megpróbáltak aludni egyet. Mielőtt Johnatan elment volna, egy dologra megkérte a lovag:
- A délutáni első harangütés megtörténtére majd legyél szíves figyelmeztetni bennünket! Nem lehetetlen, hogy mégis sikerül aludnunk egyet, és akkor esetleg nem halljuk meg, a másik dolog meg az, hogy nem is tudjuk pontosan hová is kell majd mennünk!

Az íjász természetesen belemegy a dologba, megígéri, hogy visszatér.
Theodorus elgondolkodik, hogyan és mit fog mondani a kapitánynak, aztán már azon jár az esze, hogyan kérdezze ki majd a minotauruszt arról, hogy mit tud arról a bizonyos hadvezérről, anélkül, hogy megsértődne…
Petrus és Alexander is a kapitányhoz szánt mondandóját gondolja át. Mindketten biztosak abban, hogy nem beszélhetnek órák hosszat, mégis el kell mondaniuk történetük lényegét. De vajon mit hagyjanak ki a mondandóból? Nehéz döntés lesz…
Gondolatok járkálnak mindhármuknak a fejében, így nem túl nyugodtan, de nyugovóra térnek míg el nem jön az a bizonyos gongszó…

Kíváncsi lennék, ki miként fogadja az új arcokat. Gondolom egyesek nagyon örülnek, mások kevésbé, csak nem mutatják ki... Az árbócdarab is felvet egy újabb témát, méghozzá azt, hogy egy másik hajóról származik. Jelenleg az Ezüstsólymon tartózkodók közül csupán öten tudják, honnan is származik. Ilyen helyzetben gondolom kíváncsiak lennének az emberek, honnan is jött, meg a többi cucc is. (A bor, a rizs a pénzérmék és a talált kardok.) :wink:


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Freemy 2006 ápr. 28 pén., 23:42-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 15:09 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
Freemy írta:
... Az árbócdarab is felvet egy újabb témát, méghozzá azt, hogy egy másik hajóról származik. Jelenleg az Ezüstsólymon tartózkodók közül csupán öten tudják, honnan is származik. Ilyen helyzetben gondolom kíváncsiak lennének az emberek, honnan is jött, meg a többi cucc is.

Egyfolytában ez a furcsa érzés motoszkál benned: valahogy több "felhajtást", több kérdést, több kíváncsi arcot vártál volna. Ez a hajó már vagy túl sok különleges eseményen ment keresztül az elmult időkben, hogy három újabb hajótörött, meg némi furcsa, tengerből kihalászott felszerelés már fel sem tűnik igazán senkinek, vagy valami furcsa közöny lett úrrá mindenkin... Érdekes.

Az is feltűnt, hogy a minotaurusz, aki a nehéz gerendát szinte egymaga húzta fel a fedélzetre, mikor észrevett, hogy teljes lovagi díszben a hajóra "masírozol", csupán egyetlen megvető mosolyt engedett el. Azért ennél tőle is többet vártál volna, elvégre a lovagok elég sokat "pofozkodtak" a fajtájával. Különös mindenesetre...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 19:52 
Avatar
Heroes Team

Csatlakozott: 2004 dec. 08 szer., 11:54
Hozzászólások: 2364
Tartózkodási hely: KisNetegyele...
"Dejó újra itt lenni!"- gondolta magában Johnatan, mikor végre felért a fedélzetre! Úgy nézett ki, hogy másokis feltehetóleg jobban érezték magukat, persze nem biztos hogy azért mert visszajött, hanem inkább a három új utazótárs kelthetett nagyobb érdeklődés, meg az, hogy nemsokára talán elindulhatnak! Ahab kapitány volt az egyetlen, akin látszódott némi harag a mostani fedélzetmester iránt, ami Johanatan szerint a késés és a vizi közlekedésben való tapasztalatlansága közösen válthatta ki a tengerészből! "Na de én csak ideiglenesen ajánlottam fel azt hogy segítek rendben tartani a bandát, míg átmentek anno egypáran foglalósdizni, s erre ő mondta, hogy lépjek akkor az elhunyt Wulf helyére!"- gondolta magában, majdan az utasításnak eleget téve az atya egészségügyi kivizsgálása után új szálláshelyükre vezette hármójukat! Ott még mielőtt elmehetett volna, Theodorus megkérte rá, hogy szóljon már a háromórási gongatáskor, hátha netán el tudnak aludi, s akkor nem biztos hogy felkelnek rá! "Hát persze, akkor majd lejövök, és majd elvezetlek benneteket a lordhoz!"-szólt, maj magukra ahgyta, s ment a fedélzetre segíteni javítani, hátha a kapitány mégis elnézőbb lesz! A javítás eléggé gyorsan haladt, úgy tűnt, hogy talán már alkonyat előtt teljesen kész lett, de amikor a rudat megpróbálták felhúzni, a megfelelő magasság előtt elszakadt az egyik emelőkötél, s ha Dakk nem reagélt volna gyorsan, akkor biztos hogy az új keresztfa jobb esetben megállt volna a raktárban, rosszabb esetben pedig ... ! Na de a nagytermetű barátunknak, s néhány gyors matróznak köszönhetően sikerült félúton megfékezniük, majd közösen visszaeresztették a padlóra, hogy kicserélhessék az elszakadt kötelet! Eközben a kapitány szemmel láthatólag majdnem infarktust kapott az eseménytől, ugyanis pont a zuhanás előtt jött ki a dolgozókkal szembenlevő helységből! Majd miután kicsit visszatért a való életbe, úgy döntött, hogy inkább bemegy a kabinjába, feltehetőleg, néhány hangfoszlányból ítélve, jókora szidalmakkal illette valakinek, vagy valakiknek a személyét! Na de legálább még egy ilyen hasonló baleset nem történt, s mire eljött a délután három óra, már a helyén függött a rúd, már csak éppen a vitorlákat kellett valahogy rávarázsolni! Ígéretéhez híven lement, hogy felköltse Theodorusékat, s elkísérje őket a lordhoz! Látszólag úgy tűnt Johnatannak, hogy nem aludhattak valami sokat, hisz mikor felkeltette őket rosszabul néztek ki, mint ha le se feküdtek volna! Mikor a lordhoz értek, a kapitány, aki látszólag lenyugodott valamelyest, éppen beszélgetett vele, így pár perc türelmét kérte a három jóbarátnak! Johnatan pedig amint lehetett otthagyta őket, jobbnak látta, ha a mai nap nem marad sokáig a kapitány közelében!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 28 pén., 23:38 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Ígéretéhez híven jött is a fedélzetmester és felkeltette a túlélőket. Bár nagyon nem kellett ébresztgetni, hiszen csupán Alexander tudott aludni valamit, Petrusnak és Theodorusnak nem jött álom a szemére… Mindketten hallották a gongszót, de nem tudták biztosan, hogy ez az a bizonyos hang, amire várnak vagy sem. Mivel jött Johnatan, így bebizonyosodott, hogy tényleg ez az. Mindhárman felkeltek hát és az íjász segítségével megcélozták a lord lakosztályát. Egyikőjük sem érezte kipihentnek magát, valószínűleg látszhatott is rajtuk, mert a fedélzetmester nem nagyon nézett rájuk, ha netán mégis, akkor hamar elfordult…
A fedélzetre érve látták, hogy már nagyon jól halad volt hajójuk árbócának erre a hajóra történő „adaptációja”. Legalább ennyi megmaradt korábbi otthonunkból, gondolták. Még jobban szemügyrevették menet közben a hajó legénységét, mint az érkezéskor. Feltűnt, hogy nem is olyan sok matróz és munkás van a hajón, mint gondolták. Sokkal több a vitéz kinézetű. Ez egyrészt jó, mert kalóz vagy bármi támadás esetén jobb a hajó védelme, de ki tudja, hogy egy természeti csapást hogyan vészelne át ez a legénység… Mindegy, annál jobb, mintha a habok közt sodródnának, ráadásul nemes céljuk is van!

Hamar oda is érnek a lordhoz. Ahab kapitány is ott van nála, valószínűleg mindketten hallani akarják az új vitézek mondandóját. Kölcsönösen üdvözlik egymást és belekezdenek a beszélgetésbe. A kapitányon látszik, hogy mérges, de nagyon bíznak benne, hogy nem miattuk bosszankodik… A lord szólal meg először:
- Halljuk tehát, mi szél hozott benneteket közénk, hogy kerültetek a hajónkra?

- Kezdjük az elején? Ugyanis mindegyikünknek megvan a maga érdekes története, ami egy bizonyos pontnál összefut és itt a hajón ér véget. Szóval elejétől mondjuk? –kérdezi Theodorus.

- Mindent az elejéről -mondja Ahab kapitány, hiszen míg a többiek tökéletesen felszerelik az árbócot, addig van időnk…

Theodorus kezdi a történetet. Elmondja, mi késztette arra, hogy vitéznek álljon, és éppen ezért szerencsés, hogy van egy minotaurusz a fedélzeten, akivel szintén szeretne majd erről beszélni. Kíváncsi a hadvezér kilétére, aki a meteor showert rájuk zúdította. Elmondja, hogyan került be a kastélyba és miként vált lovaggá. Eljut a nekromantákkal vívott csata végéhez, amikor ugye a két alabárdos segítségével túlélte. Ekkor átadja két társának a szót, hogy ők is elmondhassák eddig történetüket, majd közösen fejezik be. Alexander veszi át a szót. Mesél arról, hogyan hozta be édesanyja szeretője őket a kastélyba, mesél ikertestvérének tragikus sorsáról, illetve arról, hogy sokszor erősebb volt nála az alkohol, ma már tudja a mértéket. Beszél Petrussal való megismerkedéséről, illetve a jó pár csatáról, amikben közösen részt vettek. Természetesen a megfutamodást sem hagyja ki, bár megpróbálja valami pozitívumként felhozni… Majd végül Petrus meséli el, hogyan került be a kastélyba, hiszen harcosnak született, egész családfája harcosokból állt. Viszont ő nem nagyon szerette ezt, de jobb nem lévén beállt ő is a sorba… Itt ismerkedett meg Alexanderrel, majd jöttek a csaták. Azon a bizonyos emlegetett csatán elmondja ő is, hogy közös elhatározásra menekült el Alexanderrel együtt, mert remény sem volt a túlélésre… Ekkor találkoztak Theodorussal, aki súlyosan megsebesült. Majd Theodorus veszi át a szót és elmondja, hogy úgy döntöttek, felszállnak egy hajóra, mert akkoriban még több hajó járta a vidéket, mint manapság, és elutaznak egy szigetre, ahol felépülhet a lovag sérüléséből. Ez így is történt, pár évet el kellett tölteniük ott, Theodorus újra tanult járni és fegyvert forgatni. Sokkal erősebb és jobb lett, mint volt korábban. Aztán úgy döntöttek, ideje visszatérni és meglátogatni a családjukat. Theodorus pedig mindenképpen egy minotauruszt szeretett volna keresni, akitől valahogy kifürkészné, ki az a hadvezér, aki miatt elment íjásznak, aztán lovagnak. Bosszút akar valahogy állni rajta, de ahhoz tudnia kellene, hogy ki ő és esetleg ma hol, mit csinál. Ezért felszálltak egy kereskedőhajóra, amivel elvileg Erathia felé vették volna az utat. Sajnos a hajó egy víz alatti jéghegynek ütközött, amit túl későn vettek észre, így elsüllyedt. Sok ember veszett oda, sokan túlélték, de betegségben haltak meg pár nappal a tragédia után, valamint egy furcsa szellem is kísérte őket útjukon… Találtak egy láda kincset, és kardokat. Bort ittak és nyers halat kellett fogyasztaniuk, hogy éhen ne haljanak. Ekkor érkezett meg a megmentő jaht és elhozta őket ide a hajóra. Theodorus azt is elmondja, hogy remek ötlet volt a magóggal jeleztetni, mert így a sötét ellenére is könnyen megtalálták a hajót.

- Ezek után mi a tervük velünk? –kérdezi Theodorus
- Lesz-e külön ránk szabott feladatunk? –szólal meg Petrus
- Van-e kedvük egy tőtethez? –kérdi Alexander, ki így abszolút nem hazudtolja meg magát…
- Kell-e esetleg valamit segítenünk a fedélzeten? -zárja a kérdések sorát Theodorus.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 29 szomb., 9:19 
Avatar

Csatlakozott: 2005 dec. 15 csüt., 20:42
Hozzászólások: 522
Tartózkodási hely: Budapest, Óbuda (Időnként Silent Hill...)
Neldor nyugtalanul aludt.Nem tudta, hogy társai mennyire vették rossz néven, hogy nem szállt be az elementál elleni küzdelembe bár ha jobban belegondolt, túl sokat nem tudott volna ártani neki.Egy tüzes nyíl vagy valami hasonló nem tett volna benne semmilyen kárt és támadó varázslatokhoz meg ugye nem ért. - Mindegy, mások is voltak rajtam kívül kik nem harcoltak. - nyugtatta magát félálomba hol a már rendszeresen visszatérő emlékképeibe botlott.Bár bántotta a gondolat de hozzászokott már, hogy nem térhet vissza soha az erdők hűvös árnyékai közé de mégis szügsége volt ezekre az álmokra, vágyódásokra, hogy megtudjon maradni ezen a hajón anélkül, hogy megőrülne.Így pihengetett kitudja hány órán keresztül - mialatt hallotta a magóg kiosonását - míg egyszer csak úgy érezte már érdemtelenül sokat pihent.Felült a nyugvóhelyén és csak az üres ágyak látványa fogadta. - Hát persze.Mindenki a fedélzeten szorgoskodik. - azzal kilépett a megfáradt folyosón kersztül végighaladva a fedélzetre ahol nagyban folytak a helyreállítási munkálatok.Dakk épp most húzott fel egy hatalmas gerendát egy kötél segítségével míg mások a kisebb hibák javításán fáradoztak. - Na ideje lesz nekem is valamit segíteni. - gondolta magában az elf de ekkor megpillanott 3 idegen alakot. - Kik lehetnek?Áhh épp a kaitánnyal beszélgetnek.Újabb hajótöröttek?No de mindegy, majd csak kiderülnek kik ők. - morfondírozott Neldor, majd odalépett az első helyre hol úgy látta, elkél a segítség.


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Zargul 2006 szept. 25 hétf., 19:39-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 29 szomb., 12:38 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Az élménybeszámolók alatt, ahogy a lordnak, úgy a kapitánynak a hangulata is átment a kissé morcosból teljesen pozitívvá, kisimultak a ráncok az arcukon és úgy tűnt, ez alatt az idő alatt, elszálltak a gondok a fejükből…
Hamarosan felel a kapitány is és a lord is az elhangzott kérdésekre. Majd a kérdésekre kapott válaszok után Theodorusnak még akad mondanivalója. Ezt mondja:
- A fedélzetmestertől már érdeklődtem az expedíció valódi célja iránt, amire válaszul a következőket mondta a jahton: „A cél a Jeges kard előkerítése, amit az Armageddon's Blade, vagy más néven az Armageddon Penge ellen lehetne bevetni, mert az egyház és az események is egyre jobban alátámasztják e nemes fegyver felszínre kerülését, s aktivitásának megkezdését!” Ez tényleg fontos ügynek tűnik, már csak arra lennék kíváncsi, hogy pontosan honnan is indultak és mi a végső cél? Gondolom, valamelyik innen nem túl messze lévő szigeten megtalálható ez a kard. Valószínűnek tartom, hogy nem hever őrizetlenül a hóban vagy a jégben, hanem talán épp élőhalott, pokolbéli vagy valamilyen sereg őrzi… Ha megtaláljuk, megszerezzük és elvisszük a kardot, utána mit teszünk? Van még valami mellékes cél is?

Theodorus nem mondja ki, de ahogy a hajóra lépve látta az itt lévők fizikai erejét, állóképességét és a harcosok összetételét, nem tartja lehetetlennek, hogy ütőképes csapatot kovácsolhatnának a gárdából és esetleg miután megoldódott aktuális problémájuk, az ő segítségére indulhatnának… Persze ehhez lesz még mindenkinek szava, beleszólása, gondolja, főleg a minotaurusznak, de mindent meg fog tenni a lovag annak érdekében, hogy meggyőzze őt/őket, annak ellenére is, hogy még nem is ismeri sem a minotauruszt, sem szinte senkit a fedélzeten. Lehet, hogy egyesek nem is vállalnák a kalandot, de ez már túl sok feltételezés, így vissza is térnek gondolatai a jelenbe.
Még pár kérdést tesz fel a lovag, amivel részéről lezártnak minősíti a beszélgetést és az élménybeszámolót:
- Merre szoktak lenni a hajón a szabad emberek? Létezik itt valami kocsmaféle? Szeretnénk megismerni a vitézeket.
Minden munkára megvan a megfelelő embere? Nyugodtan mondhatom mindhármunk nevében, hogy szívesen segítünk bármiben, ha arra szükségük van!

Rosszkor jött a hétvége, ilyenkor eltűnik a mesélő...


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 29 szomb., 12:41 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
A fórumhiba miatt duplán küldte el... Bocsi érte! Ezt a kis sztorit csak a fórumhiba palástolására írtam...

Miközben elkezd válaszolni a kapitány, egy nagyon durva zaj hallatszik a fedélzetről. Valami nagyon nem jött össze, mert hatalmasat puffant! Ahab kapitány rögtön odafut, hogy megnézze, mi történt. Majd hamarosan visszatér, hiszen csak egy kisebb fadarabot ejtett le az új ábrócról az egyik szerelő. Ez a fa lapjára esett, össze is törött, ezért szólt ekkorát. Különösebb probléma nem történt, csak annyi, hogy újra össze kell állítani ezt a kisebb elemet. Némi pluszmunkával minden a régi… Mire Ahabot újra a hajótöröttek között találjuk, már a lord beszél és szinte már mindent elmondott. A kapitánynak nagyvonalakban elmondja, miről is beszélt távollétében aztán már ő folytatja tovább.


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 30 vas., 9:42 
Avatar

Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
Freemy írta:
- Merre szoktak lenni a hajón a szabad emberek? Létezik itt valami kocsmaféle? Szeretnénk megismerni a vitézeket.
Minden munkára megvan a megfelelő embere? Nyugodtan mondhatom mindhármunk nevében, hogy szívesen segítünk bármiben, ha arra szükségük van!

Rosszkor jött a hétvége, ilyenkor eltűnik a mesélő...

A mesélő váratlanul felbukkan... :lol:

- Szabad emberek? Kocsmaféle? Miről beszél? - a lord elsőnek megdöbben a kérdésektől, majd átvillan az arcán némi megvető kifejezés (valószínüleg a tengerhez nem értő szárazföldi patkányokon elmélkedik), végül elmosolyodik:
- A hajómon mindenki szabad, hiszen mindenki önként vállalta, hogy részt vesz az expedíciómban. Az összes matróz, de még a kapitányunk is (néz Ahabra) saját akaratából tart velem... És ez így jó. Természetesen mindenkinek megvan a saját feladata, mindenki teszi a dolgát, mert anélkül káoszba fulladna utunk. Kocsmafélével sajnos nem szolgálhatok (újabb, megvető mosoly, bár ezúttal mintha kicsit vidámabb lenne), ha éppen nincsenek szolgálatban, ott isszák le magukat, ahol jól esik. Már ha azzal nem akadályozzák mások munkáját. A társaikat szerintem hamar meg fogják ismerni, elvégre nem túl nagy ez a hajó... Mindenesetre az, hogy felajánlották a segítségüket, gondolom azt jelenti, hogy akkor önök is velünk tartanak. Ezt örömmel hallom! Az eddigi kalandos utunkból kifolyólag bármilyen fegyverhez értő ember jól jön a hajómon, és segíteni tud az eljövendő veszélyek lekűzdésében. Az eddigieket figyelembe véve nem fognak unatkozni. :wink: Ami a beosztásukat illeti: a két alabárdost a fedélzetmester alá osztom közvetlenül, segíhetnek neki a matrózok kiképzésének folytatásában. Nem árt, ha a hajómon mindenki megfelelő mód tud fegyvert forgatni, mire a Jégszigetekre tesszük a lábunkat. Önt meg, lovag úr, arra kérem, keresse fel Sir Aylwardot, és beszéljen vele. Jó lenne, ha egyikük mindig a fedélzeten tartózkodna... Természetesen teljes fegyverzetben. Mindenre fel kell készülünk! Remélem egyet értenek velem, uraim!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! :)
Heroes3 map editor Codex v3.0


Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 30 vas., 17:10 
Avatar

Csatlakozott: 2003 okt. 08 szer., 18:17
Hozzászólások: 3376
Tartózkodási hely: New-Erathia
Már ne is haragudj, hogy beleszólok, de írtam, hogy kb. milyen sorrendben hangzanak el a kérdések, és hogy egyszer kérdések voltak tőlünk, majd jöttek a válaszok. Eztán újabb kérdések, majd újra válaszok következtek. Erre: "- Van-e kedvük egy tőtethez? –kérdi Alexander, ki így abszolút nem hazudtolja meg magát…" nem is kaptam választ.
Gondolom véletlenül jöttél ma, ezért írtál kapkodva. Picit szerkeszd át a hsz-t, mert megtöri azt a bizonyos tér-idő kontnuumot... :lol: Pláne úgy, hogy a Theodorus által utolsó előttinek feltett kérdésre válaszol először, pedig az már a második körben hangzik el, mikor elvileg még nem is hallotta...


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Freemy 2006 ápr. 30 vas., 21:42-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
  Offline
 Hozzászólás témája:
HozzászólásElküldve: 2006 ápr. 30 vas., 18:02 
Avatar

Csatlakozott: 2005 dec. 15 csüt., 20:42
Hozzászólások: 522
Tartózkodási hely: Budapest, Óbuda (Időnként Silent Hill...)
Nem kéne szerintem ennyire pontosan venni a dolgokat.Én például tökéletesen megértettem...


A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Zargul 2006 szept. 25 hétf., 19:38-kor.

Vissza a tetejére
 Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 1577 hozzászólás ]  Oldal Előző  1 ... 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46 ... 79  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Imperium - Modified by Rey phpbbmodrey
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség