"Huh! Úgy néz ki sikerült valakinek teljesen végezni ezzel az elementállal! De ugye sikerült?" -kászálódott elő abból a kis raktárféleségből, ahhová a csapás bevágta! Látszólag nem volt sok baja, szerencséjére a páncélján kívül csak néhol volt rajta néhol egy-két folt! De az teljesen tropára ment! Na de alig szedhette ösze magát, máris jött a paranc, menni kell megkeresni a keresztvitorlát! Magamellé vette az egyik matrózt, aki azt mondta, hogy talán elboldogul a kormányzással. Alig egy óra alatt annyira kimerték a kis hajót, hogy útra lehetett kelni vele, s némi élelemmel és itallal felszerelkezve nekiláttak az útnak! A kapitánnyal egyeztetve az általa megadott irányba indult a keresés! Hát éppen nem sok sikerrel járt a dolog, majd fél napnyi hajózás után látszódtak meg az első roncsdarabok, amelyeket már nem sodort el annyira a szél! "Hát úgy néz ki, nem fogunk ma már visszaérni! Már annak is örülhetünk, ha még sötétedés előtt meglesz az a nyamvadt fa, ha még meg van! Forduljunk egy kicsit keletebbre! Mintha látnék ott is nemmessze egy kis törmeléket, talán még világosba odaérünk!"

Freemy csapata ugye nem ebben az térségben tengeti a napjait?

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Hacsak nem arra felé indultatok, amerre vagyunk, akkor nem. Szerintem vissza kellett picit indulnotok...

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Oksa! Akkor majd ha "kivilágosodott" másnap, megoldjuk a problémát!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Az este nem éppen telt jól, alig lehetett aludni a töréntek után. A matróz lehorgonyozta a fahalomtól nem messze a jachtot, hogy ne verjék szét reggelre a darabok a hajótestet! Másnap reggel elindultak még északabbra, ahhol még felfedeztek egypár roncsdarabot. Ott se volt semmi érdekes, csak hordók és egyéb fa törmelékek úszkáltak csendesen. "Hát kezdek kételkedni, hogy még megleljük azt a rudat! Nagyából ennyi volt, már sehol sem látok semmit, bár fodulj nyugat felé, mintha lenne ott még valami! Úgy tűnik még egy adag fadarab!"- szólt a kormányzó matróznak, aki irányba állította a hajót. Úgy déltájt el is érték a területet, de megint nem találtak semmit. Sőt módfelett furcsa volt, hogy főként hordók, ruhák és egyéb használati tárgyakat találtak a darabok között! "Ezek nem úgy tűnnek, mintha a mi hajónkról valók lennének, ilyeneket nem hagytunk el! Tisztára olyan, mintha egy másik hajó süllyedt volna el, a roncsok állapotából ítélve a napokban történhetett! Állítsd meg a hajót, körbenézek!"-szólt, majd felment a hajó legmagasabb pontjára, s körbekémlelte a környéket távcsövével! Amit látott az, hogy nemmessze úszkál csendben egy két foszlásnak indult tetem egy nagyobb fadarabon, illetve egy-két testrész megakadva egy-egy deszkán, a gazdájuk talán cápák gyomrát tölti már be! Viszont a különös az volt, hogy a látóhatár szélén úszkált egy nagyobb sötét folt a helyszíntől kicsit délnyugatabbra, s mintha apró mozgások is lennének rajta. "Hé! Induljunk el délnyugat felé, mintha lennének ott túlélők, bár nem lehet semmit se pontosan kivenni, de a rúd már úgyse lesz meg, de legalább ha szerencsénk van megmentünk valakit a haláltól!"- szólt le, majd gyorsan vitorlát bontott, s így a lágy szellő segítségével, ami pont kedvező irányba fújt, még naplemente előtt jóval annyira megközelítették a hajót, hogy szabad szemmel is lehetett már látni alakok körvonalát! Jobban szemügyre véve 3 test feküdt egy nagyobb fadarabon, ami mellett úszkált még néhány hordómaradvány, meg egy hosszabb gerendának látszó tárgy, ami mellé volt kötve a deszkák mellé! Úgy tűnt, hogy élnek, bár nem éppen jó bőrben lehetnek! "Hát nekik is szerencséjük van, mint ahogy nekem is volt!"- gondolta, majd elgondolkodott rajta, hogy hogyan jelezzen, mert nem vették észre őket! Az ötlet gyorsan meglett, hisz sietségében magával hozta az íjját, meg a fedélzeten fellelt egy elázott nyilat, ami később már eléggé megszáradt, bár keresztbe meghasadt, de erre a célra éppen megfelelt! Már látótávba értek, de még mindig nyugodtan voltak az "utasok", s úgy tűnt, mintha pihennének! Mindenesetre elegendő volt a táv arra, hogy viszonylag pontos lövést lehessen leadni, s egy szabad területet kiszemelve, előtte azt a nyilat! Kicsit célt tévesztve ugyan, de talált, s úgy tűnt, mintha valaki észrevette volna a lövést, s megelevenedtek a többiek is!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Bocs, csak ezt a benti Linuxos gépről küldtem, ott meg a hosszú ű és ő nem működik, meg átnézni sem tudtam, de mingyárt javítom! A deszkákon, meg nem hullák vannak, csak 1-2 végtag kéz, láb ami valami úton módon ottmaradt! De ha a helyesírás a legnagyobb probléma, majd felkeresek egy tudóst, hogy ellenőrizze jó-é a szöveg! . S várom a folytatás


U.i.: Tényleg sok hiba volt benne! Már javítottam, remélem jobb lett, mint volt! Látszik, hogy kicsit kapkodtam!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Miféle hajó ez a jacht? Egy kis csónak? A nyíl hol talált el minket?

Miután a hajótöröttek elfogyasztották a frissen kifogott halakból készült ételt, mivel már rég lakmároztak ilyen jót, úgy döntöttek, a jó kaja után pihennek is egyet. Így mivel az idő is jó volt, picit sütkéreztették hasukat a napon. Egyik-másik egy-egy pillanatra el is aludt. Alexanderre mivel jellemző volt a horkolás, most sem sikerült halkan aludnia. Mikor horkantott egyet, a többiek rendre felébredtek a félálomból és jól oldalbabökték az általában mutatásra használt ujjukkal Alex oldalát. Semelyikük sem tudta, hogy ez használ-e vagy sem, de eztán legalább fél órára újra nyugtuk lett…
Egy ilyen nyugodt pillanatban mindhárman egy halk pattanásra ébredtek. Vajon mi lehetett?

- Nekünkütközött egy úszó fadarab? –kérdezi Petrus. Vagy csak álmodtam valamit? Ti nem hallottátok?

- Mit kellett volna hallani? –kérdez vissza Alexander. Én nem hallottam semmit, csak azt, hogy nagyon fészkalódsz! Az pedig a jelenlegi nyugalmas pillanatokban nem egy kellemes élmény… Szóval nyugi!

- Dehogy legyen nyugi! –veszi át a szót Theodorus. Valamit hallottam én is. Valami tompa pattanás, mintha egy ostorral csapott volna valaki egyet, aki nem ismeri használatának mikéntjét, mégis próbálkozik, de az csak tompán puffan… Bár azt sem tartom kizártnak, hogy a halebéd után Alex szellentett egy sunyi laposat, de nem meri bevallani. Így van Alex?

- A fenét! -mondja magabiztosan Alexander. Ha megtettem volna, most nem ülnétek itt ilyen nyugodtan!

Erre körülnéz a lovag és rövid időn belül felkiált.

- Emberek! Valami szokatlan van a vízen!!! Nem tudom, mi az, de pár órája errefelé még semmi sem volt! Mintha valami közeledne felénk! Talán mégis bizakodhatunk? Alex, kukkants gyorsan bele abba a kukkolóba és nézz el abba az irányba! Hátha ez a szerencsés puffanás vagy puffantás hozza meg nekünk a megmentést.

- Tényleg van ott valami! –szólal meg magabiztosan Alexander. Méghozzá nem más, mint egy kis kékség. Lehet, hogy hajó? Ha az, talán már észre is vettek minket. Itt az ideje integetni nekik! Nem gondoljátok?

-Minden ami ismeretlen, nagyszerűnek látszik, -veszi át a szót Petrus. Ezt mondta Theodorus, mikor a kincsesládát találtuk. Most sem árt óvatosnak lennünk! Mi van akkor, ha ez egy gonosz társaság? Esetleg pont egy élőhalott lidérces osztag? Egy egész csapattal nem bírunk el hárman! Találjuk ki, mit teszünk, ha baj lesz. Azt javaslom, szedjük elő a kardokat és amint ideérnek, mivel nincs más, fúrjunk lyukat a hajójuk oldalába!

- Aztán akkor mivel megyünk el? –kérdezi Alexander. Örökké itt akarsz maradni? Inkább menjünk fel a hajóra és ott balhézzunk picit! Csak nincsenek olyan túl sokan! Ez biztos, hogy nem egy nagy hajó! Azt már most látom. Mondjuk azt is, hogy van mozgás rajta, tehát többen vannak, de nem hadsereg az!

- Fiúk! A legjobb, ha minden lehetőségre felkészülünk! –veszi át a szót Theodorus. Ha túl sokan vannak, ha tíznél többen vannak a fedélzeten, akkor Petrus terve lép életbe, mert ellenük nincs esélyünk, ha kevesebben, akkor szerencsét próbálhatunk! Legyen így! De bízzunk benne, hogy hátha nem ellenséges hajó közeledik, már ha tényleg hajó az, amit látunk!

Ahogy fogynak a tengeri mérföldek a kékség és a túlélők közt, annál inkább rajzolódik ki a körvonala egy hajónak illetve a hajóról nézve a tutajon várakozóknak. Mindkét fél nagyon izgatottan várja a találkozást, hiszen egyik sem tudhatja, vajon ellenséges lényekre bukkantak vagy barátokat szerezhetnek. Azt viszont már mindegyikük tudja, hogy kölcsönösen észrevették egymást.

- Tényleg hajó lesz az! –örvendezik Alexander! A távcső nem hazudik! Vitorlát látunk és egy szép íves hajótestet!

Másnap dél körül találkozik a két csapat. A tutajon lévők fel vannak készülve, valószínűleg a hajó legénysége is.

Hali! A hajócska egy kis, hat személyes jaht, egy apró kajüttel, és egyetlen háromszög vitorlával. Elég gyorsan szeli a hullámokat megfelelő kezekben. Érdekessége, hogy a hajó is mélykék színű, és a vitorla is kék és szürke foltosra festett, így elég nehéz észrevenni (ezt az "álcázószínt" még a kalózok festették fel rá annó).

Mindenkitől elnézést, a mese egy kicsit megint lelassul, mert többen jelezték, hogy vizsgaidőszak / diplomaírás miatt nem tudnak egy ideig intenzíven (illetve sehogy sem) részt venni a műsorban. De így legalább rendesen ki lehet játszani a(z újabb) hajótöröttek megmentését.


Ezalatt az Ezüstsólyom Röptén nagyban folynak a helyreállítási munkálatok. Szinte mindenki fúr, farag, kalapál valamit, még néhány utas is beáll segíteni (a minotaurusz például örömmel segít faragni az új korlátgerendákat). Nagyjából egy nap alatt el is tűntetik a viharelementál pusztításának nyomait, az egy szem lecsupaszított főárboc kivételével.

Ahab kapitány egyre idegesebben fürkészi rézlátcsövén a láthatárt, a jaht után kémlelve:
- Mi lehet velük? Én bízom a fedélzetmesterben, belevaló fickónak látszik. Remélem nem esett bajuk! Ha elveszítjük a jahtot is, szinte semmi esélyünk rá, hogy a nagy téli jeges viharok előtt elérjük a Jégsziget partjait! Átok és dögvész! Csak jönnének már!!! Ha más nem, a jaht árbocából készítünk egy új keresztrudat... de ha odavesztek, akkor nekünk annyi... Hol lehetnek? Mikor jönnek már? - és így tovább, órákon keresztül.

Időközben Selmo atya gondjaiba veszi az azóta is ájultan fekvő magógot, bekötözi a sérülteket, és a lord vezényletével illő temetésben részesítik az elhunytakat. Az élet megy tovább, bár egyre többen töprengenek el azon, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e erre a hajóra felszállni...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Ha ideteleportáltatsz pár evezőt, akkor talán hamarabb odaérünk, de így csak kb. másnap délfele leszünk láthatóak

A jacht egyre jobban megközelíti a 3 hajótöröttet. Johnatan bevonta a vitorlát, nehogy túl gyorsan érkezzenek oda, s aztán felbotítsák vagy összeütközzenek a nagy fadarabbal. Közben végig figyelte odaát a 3 alakot, majd körbenézett, hátha lát esetleg még más hajót a környéken! Mikor már csakalig fél mérföldre lehettek, így szól a matróznak: "Hé te! Figyelj csak ide ! Nekem kezd egyre gyanúsabb lenni ez a helyzet. Nézd csak, amennyire kivehető, összeszedték a cuccaikat, s úgy láttam, mintha már várnának minket, viszont a fegyvereiket is kezükhöz közel készítették. Az is lehet, hogy csak az ismeretlen miatt van ez így, hisz a kalózok bármit meg oldanak, ha álcázásról van szó, de lehet hogy maguk is kalózok, akik itt rekedtek, a roncsdarabok meg az áldozatul esett hajó maradványai."- "De uram!"-szakítja félbe a matróz-"Mégis mér hagynák itt a társaikat, másrészt az egyik tag eléggé urasnak látszik, biztos valami nagykuta lehetett! A harmadik meg ha csapda lenne, akkó meg nem hinném hogy errefelé keresnénék vadat, hisz itt szinte még a madár se jár, nem hogy még hajó!"- mondja el a véleményét. "Na de azért még óvatosak lehetünk nem?"-szólja le az őrmester-" Az a hitvány népség mindenre képes! Na de a lényeg, fog ezt"-nyom a matróz kezébe gy kardot-"a kormányt add át, már talán elboldogulok vele, te pedig menj le a kabinkba, s készíts elő kettőt az újonnan érkezőknek. Én majd fogadom őket, de ne gyere fel addig, míg én le nem megyek velük, ha pedig dulakodást hallasz, s ordítok, hogy most, akkor verjél ezzel egy olyan léket a kabin falába, hogy azt ne lehessen eltömni rongyokkal, mert nem hagyhatják el ezzel ezt a helyet, ha netán tényleg igaz a feltevésem!"-mondta el a tervet Johnatan. "Ahhá!"-eszmél a matróz-"szerzám meg javítóanyag nincs, s akkó a fenéken köt ki ez a ladik! Értettem, s megyek, de ha közelit, akkó finoman azzal a kerékkel!"-s ezzel eltűnt az ajtó mögött. "Milyen jó, hogy unalmas óráinkban elmondta nagyjából hogy kell vezetni ezt a kis teknőt!"- mosolygott, s mosmár készen várta az eljövendőt, s kardját úgy igázította, hogy szemvillanás alat elő tudja kapni. Pár perc múlva találkozott is a hajó a tutajnak szolgáló deszkakupaccal, s Johnatan megállította a hajót amennyire lehetett, ment s átdobta a kis kötéllétrát a túlélőknek. "Remélem nem lesz igazam, s nem lesz itt semmi baj!"-reménykedett magában, s azzal megkezdődött a 'mentés'!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Ahogy egyre közeledik a hajó, Theodorus észreveszi, hogy valahogy fura itt valami. Nem tudja, hogy mi, de valami nem stimmel neki a hajón. Nem így szokott kinézni egy normális hajó. Már alig van idő, és túl közel van mindkét csapat egymáshoz, hogy bármit is tehessen, nem mintha tudna, de már mindegy. Azért pár szót szól a többiekhez:

- Figyeljetek! Ezzel a hajóval valami nincs rendben! Látjátok, hogy néz ki? Soha életemben nem láttam és nem is hallottam még ilyen hajóról. Csak óvatosan! Próbáljuk kihúzni belőlük valahogy majd, hogy mit is tesznek konkrétan és mik a tervük velünk! Hová tartanak, meg ilyesmi!

- Rendben, -veszi át a szót Petrus. Tényleg van valami furcsa ezen, de majd ők úgyis elmondják! Mielőtt felszállnánk a hajóra, legyünk tisztában a legfontosabb dolgokkal, kérdezzük őket ki rendesen!

- Fiúk! Mi van, ha csak poénból készítettek egy ilyen hajót? –szólal meg Alexander. Talán unatkoztak otthon… Unalmában az ember mindenre képes, hiszen a hülye ötletek valósulnak meg a leghamarabb!

- Akárhogy is, először lépjenek ők! –folytatja Theodorus. A viselkedésükből, de talán már a kinézetükből is meg fogom tudni mondani, hogy normálisak-e avagy sem! Az a fontos, hogy használjuk az eddig is rendszeresen bevált jeleinket! Tehát, ha azt mondom, hogy „Fiúk! Ez csodálatos!” akkor azonnal a hajra érve támadunk, ha azt mondom, hogy „Ez a hajó jól bírja a gyűrődést!” akkor Petrus terve, a hajólékelés következik, ha azt mondom, hogy „Ezek nem semmi emberek!” akkor viszont minden rendben, nyugodtan felszállhatunk!

Mindhárman a megbeszéltek szerint várják a találkozást.

Kisvártatva már olyan közel érkezik a hajó, hogy távcső nélkül is fel lehet mérni, lehet csodálkozni rajta és a szív legmélyén örülni, hogy vagy megmenekülnek, vagy ha nem, akkor legalább élvezetes nap lesz, ahol hullani fognak a fejek, mint a fejvesztőhelyen. Theodorus szerint a hajón eddig minden a legnagyobb rendben, érdeklődő szemek néznek mindkét oldalról egymásra.
Miközben a hajó manőverezik, hogy minél jobb szögben, minél közelebb mehessen a túlélőkhöz, utoljára szól Theodorus, hiszen odaát még épp nem hallhatják őt.

- Figyeljetek minden mozdulatomra! A kapitány vagy valamelyik fontos személy hamarosan megszólal a hajón! A válaszomban benne lesz, hogy mit tegyünk, saját megbeszélt jelbeszédünkre kódolva!

A három túlélő áll és figyel. Középen Theodorus, a lovag, teljes harci készültségben, karddal a kezében, mellette jobbra Alexander, balra Petrus, mindkettő a kezében szorongatja hűséges alabárdját. Az arcuk eléggé megviselt, hiszen borotválkozni már napok óta nem tudtak, így az időközben picit megnőtt szakállukat enyhén lobogtatja a szél. Ismerős arcokat keres mindhármuk, de sajnos nem találnak ilyet. Nagyon megdöbbennek viszont, amikor se szó, se beszéd egy kötéllétra repül feléjük a hajóról egyenesen Alexander felé. Le kell húznia a fejét, mert majdnem azt találja el a kötéldobó, de ez nem nagy gond. Az alabárdjával pedig villámgyorsan elkapja a kötéllétrát. Természetesen szó nélkül nem állja meg:

- Öcsém! Picit körülnézhetnél legközelebb, mielőtt elhajítod azt a kötéldarabot! Még jó, hogy nem volt a horgony a végén! Ha az is ott lett volna, nem bírtam volna elkerülni! Kik vagytok?

- Csönd legyen! –szól rá Alexre Theodorus és folytatja a hajón állókhoz mondandóját. Mi járatban vagytok, kik vagytok jóemberek? Mi szél fújt erre titeket? Érdekes hajótok van! Csak nem magatok készítettétek?

"Bocsánat, nem szándékos volt! Egyébként szép jó napot, s a kérdésére válaszolva, nem vagyunk mi valami sokan! Csak én vagyok, meg a segédem, aki épp lent készíti elő a szállásukat, ha netán nem óhajtanak tovább tutajozni ezen a szép tengeren!"válaszolt a kérdésre! "Két alabárdos, meg egy kardforgató! Kutya legyek, ha nem értenek a használatukhoz!"-gondolja közben, s folytatja a válaszolgatást:"Mi ketten, egy nem messze lévő hajóról vagyunk itt, a roncsok között kerestünk egy viharban eltűnt hajót, amit errefelé hozhatott az áramlat, s talán a vihart is látták! A hajó, nos eredetileg nem a miénk volt, egy híres kalóz, Veszett Kutya tulajdonát képezte addig, amíg le nem rohantuk a búvóhelyét, az Utolsó Forrás szigetet. Ugyhogy ez a ladik egy kis hadizsákmányként került a kezünkre, de most ezzel küldtek ki minket errefelé kutatni! És maguk mi járatban voltak errefelé? Mert ha minden igaz a maguk hajójának roncsait láttuk arrafelé! Vagy nem arról a hajóról menekültek meg?"- Kérdezett már végre ő is, s kíváncsian várta a választ, hisz abból sokminden derülhet ki számára! Miközben a kardos alak beszélt, azt vette észre, hogy a másik két bárdos is eléggé észrevehetően figyelt a vezérnek látszó középső fickó mondandójára, mintha csak egy jelre várnának!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

- Szép napot magának és a segédjének is! –válaszol a kérdésre Theodorus. Theodorus lovag vagyok, mellettem két hű alabárdos szolgám, Alexander és Petrus áll. Egy kereskedőhajón történt baleset túlélői vagyunk. Bizonyára hajónk maradványai sodródtak kis hajója látóterébe.
Mint láthatja, elég hideg van erre, a tengerben sokfelé jéghegyek bujkálnak, amiket szabad szemmel nem lehet látni. Ezért óvatosan kell hajózni a környéken! Kapitányunk nem volt elég óvatos és egy ilyen jéghegy beszakította a hajó jobb első részét, amit nem lehetett kifoltozni és így elsüllyedt. Sokan vesztették életüket a hajón, a túlélők pedig vagy betegség miatt vagy egyéb probléma miatt sajnos elhaláloztak. Mi hárman maradtunk, ami értékes dolgot találtunk a roncsok között, azt hozzákötöztük ehhez a hajómaradványhoz, köztük élelmet és italt is. Öt napot kibírtunk és nagyon megörültünk, mikor megláttuk, hogy valaki a közelben hajózik. Egyébként ha megkérdezhetem, mi után kutatnak? Hátha láttuk valahol esetleg még a hajón a tragédia előtt… Ki tudja…

Közben megfogja a lovag a kötelet és társát, Alexandert a következő szavak kíséretében „Alex, Petrus, ezek nem semmi emberek, megmenteni jöttek minket, így induljatok!” arra bíztatja két társát, hogy kezdje meg az átmászást a hajóra.

- Hogy is mondta? Szállást készít nekünk a társa? –folytatja mondanivalóját Theodorus. Ez nagyon rendes maguktól! Miből gondolta, hogy nem ellenséges lényekkel fog találkozni? Hiszen ha csak ketten vannak, a három ember ellen nem nagyon élhették volna túl! Mi lett volna, ha tényleg kalózokba vagy esetleg még rosszabb esetben élőhalottakba bukkan?

Alexander fel is ér a hajóra, és körülnéz. Közben Petrus kezdi meg az átszállást, természetesen magávalcipel ahogy Alex is tette egy kevés dolgot a tutajról. Petrusnál pár üveg ital van. Alex elvitte magával a maradék ennivalót és a kölcsönös bemutatkozás után egy erős kötelet kért a közben a fedélzetre érő segédtől, hogy a nagyobb dolgokat is a fedélzetre lehessen emelni. Miután Petrus is átért és a bemutatkozáson átesett, Theodorus elkapta a másik most kidobott kötelet és gyorsan rákötötte a hordót.
- Nehogy már kárba vesszen ez a finom borocska! –mondja hangosan.

Amint felhúzták a boroshordót a hajóra, következtek a kisebb-nagyobb ládák, minden apróság és végül a kincsesláda a fegyverekkel. Theodorus kétszer is leellenőrizte, hogy jól van-e megkötve a kötél, a szíve szakadt volna meg, ha a hajóraemelés közben véletlenül kiesett volna valami a tengerbe! Szerencsére semmi probléma nem történt, minden épségben feljutott a hajóra. Miután látszólag minden a hajón volt, Theodorus elkapta a kötéllétrát, amin ő is a fedélzetre mászott volna. Ekkor megszólalt a hajóparancsnok. Theodorus, ahogy meghallotta a hangját, egyből ránézett és abbahagyta a mászást. Vajon mi olyan fontos mondandója lehet még ennek a fickónak, hogy nem engedi felmászni? –kérdezte magában.

Most kéne megemlítened, hogy jónak látod árbócnak a tutajunk egy bizonyos részét!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Dehogy hagyom én ott! Csak Freemy villámkezével nem vehetem fel a versenyt!


Amennyre lehetett a kérdésekre adott is válszt a fedélzetmester!"Hát egyrészt reménykedtem benne, hogy nem valami banditák, bár erre felkészültünk, az élőhalottakhoz képest meg túlságosan is élőknek látszottak! Ami a keresést illeti, maguk már rég itt úszkálhattak, meg amúgy is a hajókeresés csak kamu volt, ha netán haramiák lettek volna! "- mondta, miközben átszálltak, s felrakodtak a tutajról-"Ugyanis a viharban.."-fojtatta-"Várjon csak!"-szólt le még mielőtt a lovag feljöhetett volna-"Hé te!"-mutat a matrózra-"Gyere csak, nézd meg ott azt a gerendafélét! Szerinted nem lenne jó belőle egy pót keresztrudat készíteni?"- kérdi, miközben amaz nézegeti, majd végül megszólal! "Éppen megteszi, ha egy kicsit megszárítjuk, meg majd egy két helyen megfaragjuk. Így egy ideig megteszi. De az eszébe se jussson uram, hogy kiveteti a vízből. Inkább ha lehet a hajóhoz kötve vigyük el, majd ott kiszedjük!"- s ezzel már el is ment, hogy a hajóhoz rögzítsen egy kötelet. Eközben a kötél másik végét odaadta a lovagnak , hogy kötözze rá a gerendát, majd őt is feltessékelte a fedélzetre. "Ha most nem lenne gond, vitorlát bontanánk, mert már várnak minket, s már így is késésben vagyunk legalább egy fél nappal! Addig meg, amíg nem érünk oda, nem tudunk tovább haladni! Majd ott a Lorddal közösen eldöntik, hogy maradnak, vagy ezzel mennek tovább! Most pedig ha megbocsátanak!"-indult el a vitorla felé! "Te meg vezesd le az urakat a kabinjukba, aztán gyere, mert éjjel felváltva fogunk kormányozni, hátha másnap már visszaérünk!"- szólt a matróznak, aztán kibontotta a vitorlát, s továbbindultak vissza a Sólyom felé!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

... de merre is van az arra pontosan?

Miután a fedélzetmester vezényletével sikerült a jaht után kötözni a megfelelőnek látszó gerendát (ami egyébként a pórul járt hajón is valami hasonló funkciót tölthetett be: még rajta fityegnek az egykori vitorla rögzítő, bivalybőrből készült szíj-hurkok), a matróz úgy nagyjából nyugatnak veszi az irányt (úgy sacc, a nap állásából).

Az őrmester azonnal rászól: - Hé, te, merre indulsz?! Az Ezüstsólyom délnyugatnak van!

- Nem úgy, uram - felel a matróz, - hiszen kelet felé hajóztunk főleg.

- Dehogy! Északkeletnek indultunk!

- Lehet, uram, hogy kezdetben arra, de azután elkezdtünk roncsokat keresni, és onnantól már főleg keletre tartottunk...

... ezen elvitatkoznak egy ideig, a lovag-féleség és a két alabárdos egyre kétségbeesett pillantása közepette. Végül az egyik alabárdos kifakad: - Csak nem azt akarják mondani, hogy nem tudják, merre van a hajójuk?!

- Dehogynem tudjuk - replikázik a matróz. - Hogyne tudnánk! Nyugatra!

- Mármint, hogy délnyugatra! - így a fedélzetmester.

Azután összenéznek a matrózzal, és kezdi a jeges izzadság elönteni a hátukat. Mind a kettőben ugyan az a gondolat kezd motoszkálni: öt ember egy hatszemélyes, nem igazán viharálló jahtocskán, nagyjából élelem és víz nélkül, a végtelennek tűnő óceán közepén... annyi bizonyos, hogy nagyjából félnapi, teljes sebességnyi távolságra lehet az Ezüstsólyom Röpte, de vajon merre? A tengeren igen könnyű eltévesztene egy ilyen viszonylag kicsiny célpontot...

- Nem hoztak magukkal valami szextáns félét - próbálkozik a másik alabárdos, aki úgy látszik konyít valamicskét a hajózáshoz.

- Háááát... azt nem - ismeri be az őrmester. - Most mitévők legyünk?




Bocsi, hogy kicsit mozgattam, beszéltettem a karaktereiteket... De egyikőtök sem mondta, hogy a nagy roncskeresés közben nézi az útirányt, avagy tájolja magát, vagy ilyesmi... Goooooonosz mesélő!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Semmi baj, valahogy összehoztam az én sztorimmal! Mondjuk én nagyon nem is akartam tájolni magamat. Csak sodródtam az árral...

- Így azért mindjárt más! -mondja Theodorus. Már azt hittem, itt akarnak hagyni... Had jöjjön az a kötél! Megkötözöm én úgy, hogy még véletlenül se hagyhassuk el!

Amint kész van a kötözéssel, lovagunk ismét megragadja a kötéllétrát és bízik abban, hogy nincs több meglepetése újdonsült útitársainak. Sajnos téved... De erről majd picit később...

Amint felér a hajóra, üdvözli a két új arcot. Ekkor finoman szólva bár, de a kabinjába küldi őket a parancsnok. Nem nagyon van kedvük most ismét elzárkózni a külvilág elől, ezért nem is mennek azonnal, mondván jó itt picit leülni és nézelődni, hiszen visszajött az életkedvük. Picit pakolásznak is a fedélzeten, csapra verik a hordót, és egy-egy poharat kérnek a matróztól. Ő természetesen mielőtt elfoglalná megszokottnak tűnő helyét, hoz öt poharat, Alexander pedig töltene is mindenkinek egy adagot. Ő mindig csak úgy hívja ezt, hogy a "tőtés". Meg is kérdezi mindenkitől, mielőtt töltene, hogy

- Ki kér egy tőtést?

Nemleges válasz nem érkezik, így mindenki kap egy-egy pohár jó bort. „Egészségetekre!” –mondja Alex.
Bár nem mondják, kinézetük nem csal, látszik, hogy mindkét új barátnak ízlik a nedű. Ekkor elkezdődik az az újabb meglepetés, amit Theodorus szeretett volna elkerülni. Kiderül, hogy nem tudják, merre is van pontosan az arra... Petrus meg is jegyzi:

- Csak nem azt akarják mondani, hogy nem tudják, merre van a hajójuk?!

- Dehogynem tudjuk - replikázik a matróz. - Hogyne tudnánk! Nyugatra!

- Mármint, hogy délnyugatra! - így a fedélzetmester.

Pár pillanat múlva:

- Nem hoztak magukkal valami szextáns félét - próbálkozik a másik alabárdos.

- Háááát... azt nem - ismeri be az őrmester. - Most mitévők legyünk?

- Nekem van egy ötletem! -szólal meg Theodorus. Ha nem zavarja, picit menjünk vissza az időben arra a pillanatra, mielőtt felvettek minket. Nos ez lesz az az irány, amihez viszonyítunk. Rendben?

Bólint a fedélzetmester is, ahogy a matróz is.

- Nos! -folytatja a lovag. Ha nem gond vegyünk három 180 fokos fordulatot a sikeres visszataláláshoz!

Látszik a fedélzetmester ábrázatán, hogy nagy marhaságnak tartja, amit a lovag jelen pillanatban kibökött, ugyanis egy 180 fokos fordulattal ugyanazt érnék el, amit hárommal. De nem szól közbe, megvárja mi lesz ebből. Mindenesetre az eddigiek után mindezt valószínűleg nem tartja valami nagy ötletnek. –gondolja Theodorus, de azért folytatja.

- Szóval ne értsen félre, nem szó szerint kell venni azt a három 180 fokos fordulatot! Először a hajóval teszünk egy 180 fokos fordulatot a kiindulóálláshoz képest, így pont arra fogunk haladni, ahonnan jöttek. Másodszor átvitt értelemben teszünk egy 180 fokos fordulatot a mostani helyzethez képest, ugyanis úgy nézem, én vagyok itt a legidősebb, és ideje lenne egy pertut mondanom, aztán úgy egyszerűbb lenne minden. Harmadszor pedig vegyünk egy újabb átvitt értelmű 180 fokos fordulatot és menjen át ez a fagyos hangulat jókedvű hangulattá, amit ismét csak egy-két Alex féle „tőtettel” meg is teremthetnénk! Étel, ital, ha nem is sok, de van. Látom, van itt egy halászhálószerűség is, ha más nem lesz, használjuk, fogunk halat, nekünk van még rizs és készíthetünk, ahogy azt mi már meg is tettük a tutajon jó kis szusit, Ezzel a kis tölcsér alakú kis bádogból készült esőfogóval pedig rossz idő esetén ivóvizet gyűjthetünk. Előbb utóbb pedig megtaláljuk azt a hajót, ebben biztos vagyok! Mindenki benne van a pertuban? Pontosabban, mielőtt még valami elméset szólna Alex barátom, a pertu ivásra gondoltam... Akkor ezt a „tőtétet” ürítsük most megtalálóink egészségére és javaslom, hogy ezentúl tegeződjünk!

- Igyunk még egyet! –szólal meg Alexander. Igyunk most arra, hogy épségben visszataláljanak velünk megmentőink a nagy hajójukra! Rendben?

Ismét bólint mindenki és kihúzzák a tőtetet.

Ezek után a két alabárdos lemegy a kabinjukba, beviszik a holmikat. Theodorus hamarosan követi őket csak még megkérdezi a matróztól, hogy
- Akkor most merre is megyünk? Mit gondolsz, mi a helyes irány? Egy-két nap és vissza is érhetünk?

Miután választ kapott a lovag a kérdésekre szintén lement a kabinba körülnézni és berendezkedni. Neki külön volt egy kabinja, a két alabárdos pedig egy kabinon osztozkodott. Meg is beszélték, hogy egyszerre csak egyik fog aludni, mert ugye Alex horkolni szokott, addig mivel aludni nem tudna, majd Petrus őrködni fog a hajóra és figyel, nehogy rossz irányba haladjanak, amikor pedig Petrus aludni fog, Alexander megy fel ellátni ugyanazt a felügyelő tevékenységet.
Nem sokáig bírnak a túlélők megmaradni a kabinokban, így hamarosan újra a fedélzeten találják őket újdonsült barátaik. A két alabárdos leül a matróz mellé beszélgetni, Theodorus pedig az íjász mellé ül és elkezdenekaz útról és a múltról tárgyalni. Mivel mindketten képzett íjászok, nem nehéz közös témát találniuk, természetesen sikerül is. Míg Theodorus az íjászversenyeken elért eredményeiről beszél, addig beszélgetőtársa hallgat, majd ő veszi át a szót és Theodorus hallgat. Így telik el a nap. Este megbeszélik, ki meddig marad őrködni, ki mikor fog aludni.

"De utálom a tenger egyhangúságát, akármerre nézek mindenütt kék, sehol semmi tájékozódási lehetőség!!"- fakadt ki dühében, miután megunta a vitatkozást a matrózzal! Ekkor teszi fel a kérdését lovag valami szektánsról!

"Hát azt nem...!"- ismeri be, de látható rajta, hogy nem is tudja, hogy most miről is van szó!- "Most mi legyen?"

Majd amikor előállt a lovag az ötletével, eléggé nagy sületlenségnek hallatszott, de végül is, mivel nem volt jobb öttlet, visszafordultak, s arrafelé mentek, amerről jöttek. Így ahhoz a támpontokhoz jutottak el, amik mentén megközelítőleg pontosan vissza tudtak találni! "Mostmár azt hiszem vissza fogunk találni! Körülbelül másfél-két nap! Bár a kapitány nem hinném, hogy kifejezetten örül a késésünknek!"- Mondta válaszként, majd az újonnan jöttek lelátogattak a szállásaikra. Nemsokára viszont ismét kint voltak az új utitársak, nem bírták a bezártságot és az 'egyedüllétet'. Mint kiderült a lovag is ért olyan témákhoz, ami neki is az életét jelenti, mint például az íjjászat, s a hadi élmények. Míg Theodorus a versenyeken elért eredményeit sorolta, szépen halgatta, s közben dícsérte, mennyire vihette a tehetségével. Majd mikor átadta a szót, ő is elmesélte életét, mesélt a helyi lord, Roberto Sand várában rendezett versenyeken elért kiemelkedő teljesítményeiről, az északi hadjáratban elért sikereiről, majd Mc'Qeen kapitány akadémiáján töltött évekről. "Képzeld el, hogy az újoncok nézése, miközben gyakorlatoznak, arra emlékztetnek, hogy milyen volt, amikor még én is zöldfülűként próbáltam eltalálni a táblát! Ahhog Nagymedve, a közelharc oktató és egyben a legjobb barátom szokta mondani:'Figyelni kell mindig, ki milyen teljesítményt ér el, s nem szabad külső alapján ítélni! Nem biztos, hogy abból lesz a legjobb kardforgató, ki egymaga megemel egy másfélmázsás szekeret, de a jó harcosból se biztos hogy jó lovag válik, ha nincs meg hozzá a kellő nemesi vonások! Várd ki a végét, hogy ha rejlik benne valami erő, legyen ideje kibontakoztatnia. Egy olyan jó megfigyelő, mint te, biztos észreveszed még csírájában! '. Mindig ezt mondogatta, ha éppen egy ügyetlen tanulóról beszélgettünk. Szegény! Pedig a nagy test és a benne rejlő erő nemes szívet takart. Csak az a bizonyos este..."- halkul el a hangja, majd a múltra gondolva nézett egyenesen ki a tengerre, s nézte, hogyan haladnak a hullámok el a hajó melett!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0