|
Aylward, miután magára hagyta a hobbitot és az atyát, visszasétált a kabinjába és leheveredett az ágyára. Egyedül akart maradni, hogy átgondolhassa a nap eseményein.
Nem tetszett neki, a hobbit viselkedése. Egész beszélgetés alatt nem nézett sem az atya, sem az ő szemébe. Néhány kérdésre pedig igencsak kitérő választ adott. Például, mikor a kalózszigeten történtekről kérdezték. És mikor a lehetőségeket találgatták, akkor is szokatlanul csendesnek bizonyult. Mintha takargatna valamit.
Meg persze itt van a Dakk ügy is. Még az atya is csak találgatni tudott. Trauma…hmm.
A hajó lágy ringatózása lassan kezdte álomba szenderíteni.
"- Az álmok nem bánthatnak- hallotta apja hangját.
Ott állt az ágya mellett. Hatalmas alakjából csak egy sötét árnyék látszott, ahogy hátulról megvilágította a félig nyitott ajtóból beszűrődő konyhai lámpa fénye.
Aylward akkor még csak hat éves volt. Azt az időszakát élte, mikor szinte minden este rémálmok gyötörték.
Most is zihálva, verejtéktől nedves hajjal ült az ágyában.
Apja leült az ágy szélére és végigsimított fia csapzott üstökén. Érintése lágy volt; hideg és megnyugtató.
- Az álmok furcsa dolgok -folytatta. – Néhányan különös jelentőséget tulajdonítanak nekik, de nekem ez kissé túlzásnak tűnik. Tény, hogy vannak emberek és más lények akiknek az álma már-már látomásszámba megy, de Ők kevesen vannak. A mi egyszerű álmaink viszont nem is hasonlíthatók hozzájuk. A mi álmaink szigorúan megmaradnak a saját dimenziójukban, nem lépik át a valóság vonalát. Ezért nem kell félnünk az álmainktól.
Az ifjú Aylward, bár nem láthatta, de úgy érezte, hogy apja elmosolyodik.
-Bármi is történik odabent, – kopogtatta meg lágyan mutatóujjával fia homlokát- abban biztos lehetsz, hogy ott is marad.
-Akkor mire jók az álmok? – kérdezte Aylward.
Sir Kevin végigsimította az állát. Aylward hallotta a többnapos borosta surrogását.
-Hogy mire jók? Segítenek. Néha megtalálod bennük a választ a problémáidra. Az egész olyan, mintha nagyon-nagyon mélyen gondolkodnál. Sokkal mélyebben, mint ahogy ébren valaha is képes leszel rá. És a gondolkodás sok esetben gyógyír a gondjaidra.
-Arról nem is beszélve, hogy egy kellemes álom után sokkal kipihentebben ébredsz. A rémálmok pedig megtanítanak arra, hogy leküzd a félelmedet. Azonkívül megedzik és megtisztítják a tudatodat. De most már aludj, fiam! Holnap korán kelsz.
Odahajolt és megcsókolta Aylward homlokát…"
Olyan hirtelen ébredt meg, hogy majdnem megint beverte a fejét a felette lévő ágy aljába.
Ez az! Dakk talán kizökkenthető a bűbáj hatása alól, ha egy rémálmot bocsátanak rá.
Nézzük csak, ki lenne képes rá. Ez fekete mágiát igényel, ezért az atya és a hobbit szóba se jöhet. A magóg talán tudna valami főzetet készíteni, de kétséges, hogy magánál hordaná az elkészítéséhez szükséges összetevőket. Meg a megitatása is nehézkes lenne az alvó minóval. Még a végén félrenyeli, aztán már csak a mennyei legelőkön kergetheti a fehérruhás teheneket.
Sötétség…sötétség…sötétség. A szellem! Az Ő közelében félelem és rettegés fogta el. Meg kell találnia. Talán Ő segíthet. Rizikós ugyan, egy ilyen sötét lélekkel egyezkedni, de pillanatnyilag nem lát más eshetőséget. Végső esetben Selmo atyát is bevonhatja, ha egyedül nem boldogul.
Felmarkolta a kisasztalról a lámpát és kilépett a kabinjából.
Hajnalodott. A szellem nyilván a sötétebb zugokat kedveli, így a legvalószínűbb tartózkodási helyének a hajó alsó részeit látta. A csapóajtón keresztül leereszkedett a fedélközbe.
Odalent fülledt levegő és sötétség fogadta. Nem mozdult semmi.
Óvatosan körbevilágított, de a ládákon, hordókon és egyéb bálázott rakományon kívül nem fedezett fel semmit.
- Szellem, itt vagy? – kiáltott bele a sötétségbe.- Beszédem van veled. Szükségem lenne egy kis segítségre.
_________________
Maradok tisztelettel:
Kertics
***Good luck!***
|
