Jól van. Van egy jó erös altató porom azt majd magamnál tartom ha Dakk bevadulna. Remélem nem lessz vele semmi baj. Bátor és erős harcos. Megynyugtató ha egy ijen védi a hátunkat. De ha nem beszámitható akkor talán pont töle kell majd a hátunkat védeni.
Ezután átsétált és az új utasokkal probált beszélgetést kezdeményezni. Jó lenne kideriteni hogy ki vagy mi üldözi öket, mert hogy nem a hárpiák nyitották a térkaput az biztos.
A páncélba öltözött hegyesfülühöz sétált és köszöntötte.
- Jó kis csata volt. Engedelmével bemutatkoznék. Cherbó vagyok és köszöntöm önt a hajón. Ez az udvarias stilus nem igazán állt jól neki de nem akarta hogy agyatlan démonnak nézzék.

Neldor nyugodt és kimért léptekkel a másik hajó fedélzetére tartott.Masszív öltözéke, mindenkit meglepett.Ha kicsit is de csodálkozott ezen bár már megszokta a matróznépek hozzáállását a nem megszokotthoz dolgokhoz.Ahogy az Ezüstsólyom Röpte nevezetű, új szálláshelyéül szolgáló hajóra ért, egy pokolfajzatot látott felé közeledni.-MI???Ez mit keres itt?-dünnyögte magában.-Ilyeneket minek engednek fel egy hajóra?Rosszat sejtek.Nem lehet átlagos uticélja annak a hajónak, aminek a legénysége közt egy magóg is helyet kap.-mindeközben a Cherbóként bemutatkozó démon, már köszöntötte őt így biztos észrevette a szemében fellelhető gyanakvást, amit az a megjelenésével váltott ki.Az elf visszaköszönt:-Üdvözlöm önt, Cherbó.Az én nevem Neldor.A erdők népének fia vagyok, gondolom önt ez nem hozza lázba...ha mégis, hát akkor...na de haggyuk, inkább árulja el mit keres ezen a hajón.Csaknem valami fogoly?Vagy ha nem hát akkor mit keres ilyen normális emberek társaságában?-és azzal a lord felé pillantott.De Neldor abbahagyta a kérdezősködést.Felismerte, hogy egy kicsit nekitámadott a magógnak, mégha szavakban is.Nyugalmasabb pózt vett fel, az eddig a kardjának markolatán pihentetett kezét is, a teste mellé szorította majd kiváncsian várta a démon válaszát.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Hát nem lustultak az emberek! A raktár teljesen megtelt mindenféle holmival, főként étellel, itallal, s némi fegyver is helyet kapott! De azért a fedélzetre is került néhány hordó, s még mindig volt a másik hajón mit elhozni, de az már életveszélyesen ferde szögben állt, ezért be lett szüntetve a rakodás, majd a lord indulásra adott parancsot! Johnatan lement a raktárba, felmérte az élelmiszer és ivóvízkészleteket, majd jólesően megállapította, ezekből nem lesz hiány egy darabig! De eközben egy gondolaton tűnődött, majd végezvén a felméréssel visszament a fedélzetre, s elindult megkeresni a lordot és a kapitányt, hogy megossza velük ezt a gondolatot. Épp a kabinfeljáró mellett ment el, mire egy vijjogást halott, s majd hátrafordulva meglátta a minó hatalmas alakját, ölében egy repülő bestiával. A meglepődöttségtől összesen csak egy kérdésféleségre tellett: "Mmmit akarsz azzzal a madárral ????"

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Hát ez a Neldor eléggé meglepödött rajtam. Ugy néz ki nem látta amint a hajójára ugrottam a csata alatt. Mindegy. Én is igy csodálkoznék ha egy elfel futnék össze Eofolban.
- Nos mint látod nem vagyok fogoly. Nincsenek rajtam láncok és szabadon mozgok a "normális" emberek közt. Hosszú lenne elmesélni hogy kerültem ide, a lényeg hogy itt vagyok és a lordot segitem a küldetésben.

Ebben a pillanatba tárul fel a folyosó ajtaja.
- Na, de....Te jó ég. Dakk karja tiszta vér, de mégcsak tudomást sem vesz rola. Ugy bánik azzal a hárpiával mintha a saját kölyke lenne. Mindenesetre a karján lévő sebből ömlik a vér és ha nem álitjuk el akkor el is vérezhet.
Zavartan nézett az atyára, valamit tenni kéne. Azt a madarat el kell venni tőle.
Nem tudni mi álltal vezérelve, de lépteit sietösre fogva lement a kabinbjába. A zsákjából elökaparta a nemrég elkészitett altatóport. Kis börerszényben a zsebébe sülyesztette. A fúvócsövét már tovvább tartott megtalálni. Az egész zsákot ki kellet bóritania mire meglelte a rövid üreges kis fafaragványt. A nadrágszárába dugta és a fedélzet felé indult . Remélem nem lessz rá szükség, de jobb ha nálam van.

HAHAHAHAAAAAAA. Micsoda müsor volt. A hárpiák szép kis pusztitást csináltak. Szimpatikus kis dögök. Persze ezt nem mondtam annak amelyket megöltem. A nagy zürzavarban fel se tünt senkinek hogy az egyik harc nélkül esett el. Belebújtam a testébe, végigjártam az egész elméjét mire megtaláltam a tudatát. Ráakaszkodtam és addig szivtam a lelke éltető erejét amig az végképp el nem tünt belöle. Láttam amint a kifacsart lelke rémülten távozik erről a világról.

Nocsak. Az a batár állat ott babusgat egyet a fedélzeten. Hogy mik vannak. A többiek lassan köré gyülnek. Köztök van az az ezerszer átkozott vénember is. Egy párszor felpillant rám. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Utálom hogy lát engem.

Aylward a nyílvető mellett állva figyelte a fedélzeten zajló eseményeket. Még a támadás elején rohant fel a tatnál álló gépezethez, hogy onnan segítsen a harcban. Ám mire felért, akkora kavarodás támadt, hogy képtelen volt tiszta célpontot befogni, így kénytelen volt tehetetlenül végignézni a csatát. Persze azért óvatosságból mindig tartott egy hárpiát a célkeresztben. Biztos, ami biztos alapon.
Látta, amint a minó egy sebesült „madárral” elvonul a fedélközbe és helytelenítően megcsóválta a fejét. „Nem lesz ennek jó vége” -gondolta.
A csata épp olyan gyorsan véget ért, mint ahogy elkezdődött. A másik hajóról érkezett idegeneket és a rakomány átrakodását már a korláton könyökölve, szivarozgatva szemlélte végig.
Már éppen azon volt, hogy lesétál köszönteni a fedélzeten graszáló páncélos elfet, mikor megjelent a fedélzeten Dakk, karjaiban a sebesült hárpiával.
Aylward ösztönösen az övéhez kapott és egy röpke ujjmozdulattal kicsatolta gyilokja rögzítőszíját. „Mi a franc ütött ebbe a minóba? Ez a dög nem maradhat a fedélzeten!” –futott át az agyán, miközben kettesével szedve a lépcsőfokokat, lerobogott a fedélzetre.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Hát ez? Cherbó szinte el se hiszi mit lát. Ugy babusgatta mintha a gyermeke lenne most meg a tengerbe dobta. Legalább megszabadultunk attól a hárpiától. De Dakk- al valami komony baj van. Teljesen elment az esze. Valakinek beszélnie kéne vele. Talán a hobbit lenne a legalkalmasabb, úgy láttam vele egész jól kijön. Ezzel elindult hogy megkeresse..

No akkor szépen sorban menjünk. Nézzük meg ezeket a varázstárgyakat, aztán beszélünk a lorddal.
Ezek a varázstárgyak nem sokat érnek, el lehet adni, vagy kiosztani, maximum ez a varázspáncél néz ki jól bár egy kicsit mintha nagy lenne..azért felpróbálom...
Ejha, mintha összement volna, és most már pont jó rám. Ennek nagyon örülök, mivel ezt pont jól lehet hordani az ing alatt. Magamon is hagyom.
Na nézzük meg a Lordot.

Lord uram!
Megbocsájtana egy percre!
Megpróbálom szóval tartani, amíg megvizsgálod!
Megnéztem a varázstárgyakat. Igazából egyik sem nagy szám, általában csak mágiával élesített fegyverek és mágiával erősített páncélok és fegyverek. Mivel senki nem jelentkezett, hogy érdekelnék ilyen dolgok, ezért átadnám a lord úrnak, hogy tegyen vele amit akar.
Mi történt a fedélzeten?
...
Kik ezek az új emberek?
...
Hogy-hogy elsüllyedt a hajójuk?
...
Akkor ők is velünk tartanak a küldetésre, vagy kitesszük őket útközben?
...
Ha igen, mikor mondjuk el nekik az uticélunk?
...
Mi ez a szárnyas izé itt a fedélzeten, és hogy-hogy nem ölték meg?
...
Beorn! Ezeket a kérdéseket teszi fel a hobbit a Lordnak. Én nem akarok semmit a szájába adni, úgyhogy ezeket lécci válaszold meg, és ha atárgynak kevés még, akkor kérdezek továbbiakat.

Neldor már kérdezett volna vissza Cherbó felé mikor felcsapódott az Ezüstsólyom folyosójának ajtaja.-Mi a ...-mondta félhangosan az elf.-Az elöbb egy magóg, most meg egy minotaurusz!?Mi folyik itt??És főleg:mi van a karjával, miért csurog a vér az alkarjából?Minek cipel az ölében egy sebesült hárpiát?Hát ez a hajó több, mint furcsa...-De Neldor torkán akkor akadt meg végleg a szó, mikor a minotaurusz, aki pár másodperce még babusgatta a lényt, derék módon a tengerbe hajította azt.-Ezt nem bírom tovább!Meg kell tudakolnom a dolgokat, mi folyik ezen a hajón!-azzal a szemével, Raphael Brutust kezdte keresni.Amint észre vette, odaszólt:-Uram!-kiáltotta.A következőket már a lordhoz egész közel mondta:-A hajón eddig történt események tükrében, magyarázatot követelek.A legénységről és azok tűrhetetlen viselkedési normáiról.-fakadt ki az elf.-Tudom, hogy sokat tettek értünk és vendégül is látnak de ennek megmagyarázása nem tűr halasztást!-azzal szúrósan, a vele szemközt álló szemébe nézett.

Lord Raphaell Brutuss felemeli jobb kezét, mintha időt kérne. Ekkor lép mellé a hobbit, és sebesen pergő nyelve mindkettőtöket "meggyőz" arról, hogy a lordnak elsőként vele kell tisztáznia a helyzetet.

- Ügyes! - hallod az édes Bögyös Helga hangját.
A lord megtörli kissé gyöngyöző homlokát, majd a döbbenten álló, talpig harci díszbe öltözött elf íjászra mutat.
- Jó, hogy előkerült hobbit uram! Volt egy kis csetepaté, azon a másik hajón - bök az éppen elsüllyedő Világjáróra. - Varázslatos fegyverek? Majd megnézem őket, ha jók, és van, ki forgatni tudja őket, szerintem hasznunkra lesznek. Köszönet érte!

*** Eközben homályosan, egész a tudatod peremén érzed, amint a karkötő mintegy tudat-csápokat növesztve, óvatosan behatol a lord elméjébe. Hűvös, nyálkás, síkos csápok azok... ***

- Bemutatom neked Neldor urat, akit három társával együtt sikerült megmentenünk a hárpiák, és a ki tudja milyen viziszörny támadása alatt álló hajójukról. A többiek a gyengélkedőn fekszenek... Miért nem lepődök én már meg semmin? A kihalt tengeren egy megmentendő hajó...

*** A nyálkás tudatcsápok egyre mélyebben hatolnak. Átsiklanak a lord felszínes gondolatai között (idegesség, felelősségérzet, némi tehetetlenség, parányi kétségbeesés érződik), és beljebb csusszannak...***

- A hajójukat valaki meglékelte... kívülről. Persze, az utóbbi időben, már ez sem szokatlan számomra, hahh! Sajnos lekéstél a szemléről, mert épp most merül a tenger fenekére!

*** A jó lord szarkazmussal próbálja leplezni azt, hogy úgy érzi, kezdi elveszíteni az események irányítását. ***

- Az elf már névleg csatlakozott hozzánk... hisz sok választása nem maradt. Mondjuk én is az Ezüstsólymot választottam volna, ha egy süllyedő hajó lenne az alternatíva... - kényszeredett mosoly.

*** A mentális védelem gólemjei tápászkodnak fel, és a tudatcsápok után kapnak, de az, akár ha jegen siklana, fürgén kikerüli a lomhán mozduló őröket. Már a mélytudatban jár, fürgén, szinte követhetetlenül válogat a lord elmúlt napokban, hetekben elraktározódott emlékei között. ***

- Az uticélunkat? Nem tudom. Gondolom akkor, ha egy kicsit lenyugszanak az események, és magához tér a mágiatudó társa is.

*** Az utolsó tudatvédelem, egy hatalmas ködsárkány támad a karkötő által eresztett csápokra, de az egyet csavar magán, hullámot vetnek a nyúlványai, és villámként suhannak el a ködsárkány mellett. Ez már itt az eltemetett, elrejtett emlékek birodalma... ***

- Az a dög! - a lord ismét felkacag, kissé hisztérikusan - a barátod, az az agyatlan patásállat teljesen begajdult, meglágyúlt az a csöpp agya is! Ő tutujgatta eddig, mint egy csecsemőt, most meg, látod, belehajította a tengerbe! Beszélhetnél vele! ... Valami baj van?

*** Az emlékek temetőjében száguld a csáp, mintha valami vonzaná... Befordul egy tudathalom mögé, és ott megáll egy pillanatra egy hatalmas, ezüstös, lezárt tudat-ajtó előtt. Pár szemvillanásnyi matatás, és az ajtó feltárul... ***

Csak egyetlen villanásnyit látod, mi lapul odabenn: az iszonyat iszonyata, az elképzelhetetlen rettegés maga. Mintha egy hatalmas, éjfekete, lüktető tintahal lenne, ami számtalan apró kis csápot ereszt minden irányba. Hamu ízét érzed, és csípős füst szagát... Hirtelen egy vörösen izzó szem nyílik ki a koromfekete tömeg közepén (a'la Sauron ), és egyenesen rád (beléd) bámul.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - hallod a karkötő kétségbeesett sikoltását, majd ugyan abban a pillanatban megszakad a mentális kapcsolatotok. Irtózatos fejfájás tör rád, mintha ezer troll ütött volna bucin egyszerre szöges doronggal. A szemed fennakad, a szájad szélén egy vércsöpp indul meg lefelé az állad irányába. A pulzusod nagyjából kétezer körül járhat...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Mint aki ott se lenne, a kérdés nem igen jutott el a neki szánt személyhez. Az ekkor odaérkező lovagot se vette észre, s amiket mond! "Fürdés, anya, esti mese ????? Aztán vízbe dobja, s hagyja sorsára?? Az utóbbi jó húzás volt, de amiket azélőtt mondott!! Ennél a minónál valami nincs helyén az már biztos!"- gondolta magában Johnatan, aztán visszatérve meglepődöttségből és ámulatából, újra elindult eredeti célja felé, akit meglelt az újonan jött elf és Billy társaságában. Odament hozzájuk, s míg a lord a hobbitnak mesélte el a közelmúlt eseményeit, amit kihagyott, eképpen szólította meg az elfet. "Üdvözletem, odaát nem volt rá se idő se alkalom, de engedje meg uram, hogy bemutatkozzam! Sermer Johnatan őrmester vagyok, vagyis már csak exőrmester mióta ért az a szerencsétlen baleset!"- mondta a végét egy kicsit szomorúan, visszagondolván a tragédiára.

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Egyszer csak Billy Lord Raphaellal történő beszélgetése közben összecsuklik, és habzó szájjal a földre roskad, majd mintha egy hagymázas álomban járna el kezd rángatózni, és sikoltozni.
A lord egy darabig döbbenten nézi, majd az atyáért kiállt.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

-Köszönöm atya! Valami kimerültség lehet, nem tudom mi lehetett, lehet, hogy valamilyen idegi feszültség halmozódott fel bennem a és annak a manifesztálódása lehetett. Megyek és pihenek egy kicsit, mostanában amúgy se sokat pihenhettem!

Ezzel egyhalvány mosolyt próbál az arcára erőltetni és neheézkes léptekkel elindul a szobája felé.

Cherbóban rögtön felébredt az alkimista vér. Kiváncsivá vált az atya fözetére, vajon mijen lehet és mijen lehet a hatása? A tudásszomja erőt vett rajta ezért követte az atyát és felajánlotta segitségét a fözet elkészitéséhez.

"Egyre furább dolgok történnek ezen a hajón!" -gondolja Aylward. -"Először a minó, aztán ez a kis közjáték a hobbittal... Mi jöhet még?"
Óvatosan leguggol a még mindig éneklő minotaurusz elé, hogy megvizsgálja. Persze azért tartja a távolságot, mert ki tudja Őszőrméssége hogyan fog reagálni a közeledésére.
Lassan meglengeti tenyerét a minó távolba bámuló szemei előtt.
- Hahó, Dakk! Hallasz?

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0