Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06 Hozzászólások: 2137 Tartózkodási hely: Dungeon
|
Lord Raphaell Brutuss felemeli jobb kezét, mintha időt kérne. Ekkor lép mellé a hobbit, és sebesen pergő nyelve mindkettőtöket "meggyőz" arról, hogy a lordnak elsőként vele kell tisztáznia a helyzetet.
- Ügyes! - hallod az édes Bögyös Helga hangját. A lord megtörli kissé gyöngyöző homlokát, majd a döbbenten álló, talpig harci díszbe öltözött elf íjászra mutat. - Jó, hogy előkerült hobbit uram! Volt egy kis csetepaté, azon a másik hajón - bök az éppen elsüllyedő Világjáróra. - Varázslatos fegyverek? Majd megnézem őket, ha jók, és van, ki forgatni tudja őket, szerintem hasznunkra lesznek. Köszönet érte!
*** Eközben homályosan, egész a tudatod peremén érzed, amint a karkötő mintegy tudat-csápokat növesztve, óvatosan behatol a lord elméjébe. Hűvös, nyálkás, síkos csápok azok... ***
- Bemutatom neked Neldor urat, akit három társával együtt sikerült megmentenünk a hárpiák, és a ki tudja milyen viziszörny támadása alatt álló hajójukról. A többiek a gyengélkedőn fekszenek... Miért nem lepődök én már meg semmin? A kihalt tengeren egy megmentendő hajó...
*** A nyálkás tudatcsápok egyre mélyebben hatolnak. Átsiklanak a lord felszínes gondolatai között (idegesség, felelősségérzet, némi tehetetlenség, parányi kétségbeesés érződik), és beljebb csusszannak...***
- A hajójukat valaki meglékelte... kívülről. Persze, az utóbbi időben, már ez sem szokatlan számomra, hahh! Sajnos lekéstél a szemléről, mert épp most merül a tenger fenekére!
*** A jó lord szarkazmussal próbálja leplezni azt, hogy úgy érzi, kezdi elveszíteni az események irányítását. ***
- Az elf már névleg csatlakozott hozzánk... hisz sok választása nem maradt. Mondjuk én is az Ezüstsólymot választottam volna, ha egy süllyedő hajó lenne az alternatíva... - kényszeredett mosoly.
*** A mentális védelem gólemjei tápászkodnak fel, és a tudatcsápok után kapnak, de az, akár ha jegen siklana, fürgén kikerüli a lomhán mozduló őröket. Már a mélytudatban jár, fürgén, szinte követhetetlenül válogat a lord elmúlt napokban, hetekben elraktározódott emlékei között. ***
- Az uticélunkat? Nem tudom. Gondolom akkor, ha egy kicsit lenyugszanak az események, és magához tér a mágiatudó társa is.
*** Az utolsó tudatvédelem, egy hatalmas ködsárkány támad a karkötő által eresztett csápokra, de az egyet csavar magán, hullámot vetnek a nyúlványai, és villámként suhannak el a ködsárkány mellett. Ez már itt az eltemetett, elrejtett emlékek birodalma... ***
- Az a dög! - a lord ismét felkacag, kissé hisztérikusan - a barátod, az az agyatlan patásállat teljesen begajdult, meglágyúlt az a csöpp agya is! Ő tutujgatta eddig, mint egy csecsemőt, most meg, látod, belehajította a tengerbe! Beszélhetnél vele! ... Valami baj van?
*** Az emlékek temetőjében száguld a csáp, mintha valami vonzaná... Befordul egy tudathalom mögé, és ott megáll egy pillanatra egy hatalmas, ezüstös, lezárt tudat-ajtó előtt. Pár szemvillanásnyi matatás, és az ajtó feltárul... ***
Csak egyetlen villanásnyit látod, mi lapul odabenn: az iszonyat iszonyata, az elképzelhetetlen rettegés maga. Mintha egy hatalmas, éjfekete, lüktető tintahal lenne, ami számtalan apró kis csápot ereszt minden irányba. Hamu ízét érzed, és csípős füst szagát... Hirtelen egy vörösen izzó szem nyílik ki a koromfekete tömeg közepén (a'la Sauron ), és egyenesen rád (beléd) bámul.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - hallod a karkötő kétségbeesett sikoltását, majd ugyan abban a pillanatban megszakad a mentális kapcsolatotok. Irtózatos fejfájás tör rád, mintha ezer troll ütött volna bucin egyszerre szöges doronggal. A szemed fennakad, a szájad szélén egy vércsöpp indul meg lefelé az állad irányába. A pulzusod nagyjából kétezer körül járhat...
_________________ Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0
|
|