A varázslat ereje még idézőjét is megdöbbentette. Tudta, hogyha egy varázshasználó elvben tud valamit, akkor azt bármekkora hatásfokon tudja használni, igaz, ha túlzottan sok erejét beleadja a varázslatba, nagyon legyengül, és saját legyengülése folytán a későbbiekben sokkal kiszolgáltatottabb lesz. Eizyennel most ez történt. Amikor meglátta a szinte soha nem látott repülő lényeket, elfeledte ezt a tanítást, és csak arra koncentrált, hogy minél nagyobb varázslatot hozzon létre.
Az első pillanatban, mikor észrevette mágiája sikerét büszkeség töltötte el, de szinte nyomban ezután megértette, hogy valami balul sült el. A következő pillanatban már rá is tört az a belülről feltörő vákum ami, a túlzott energiavesztést követi. Oldalra pillantott Neldorra, hogy észrevette-e a rajta eluralkodó rosszullétét. Nem szerette volna, ha társa gyengének látná őt. Szerencsére Neldor a vízbe pottyanó matróz után egyből a támadók felé fordult, ezért nem láthatta, ahogy Eizyen összeroskad. Összeszorította fogát, és a fél-kábulat után picit kitisztult előtte a kép, hála az apjától örökölt medáljának. Ettől a medáltól gyorsabban visszatért ereje, és mindig megakadályozta, hogy önnön varázslatától szenvedjen el maradandó benső kárt, vagy esetleg, hogy átlépjen a halálba vezető út ösvényére.
Miután érezte, hogy kezd valamicskét visszatérni ereje újból felpillantott és látta amint Neldor már túl van első áldozatán, és egy matrózt széttépő hárpia felé veszi irányát. Ez felbátorította és néhány pillanat múlva kifejezetten jobban lett. A kezdeti sokk állapotát felváltotta a harc közelségét övező halálfélelem állapota, ami mindig izgalommal töltötte el.
Neldort látta, amint harcba száll hárpiájával, de ekkor belső érzéke veszélyre figyelmeztette. Gyorsan körül pillantott, és észrevett egy zuhanó repülésben felé közeledő kisebb, de még így is igencsak ijesztő hárpiát. Reflexből varázsolta az első eszébe jutó, egyik legkorábban megismert, legtöbbet használt támadó varázslatát. Tudta, ehhez már elég ereje van, így nem félt az esetleges újabb rosszulléttől. Egymáshoz közeledő tenyerei közt egy sárgás fénygömb kezdett kialakulni, majd egy pillanat múlva, a mágus becélozta ellenfelét, pupillái összehúzódtak és szeme megtelt a haraggal. Kinyújtott kezéből egy láthatatlan dolog repült ki, alig hallható suhanó hang kíséretében. A hárpiának esélye sem volt hogy megértse mi történt, átlyukasztott koponyával zuhant ellenfelére.
Eizyennek csak egy pillanattal tartott tovább varázslata, mint kellett volna, ezért nem volt elég ideje félre ugrani. A hárpia éles karma bele hatolt maga elé tartott karjának vállába. Az ütközéstől a földre zuhant. Fejét szerencsésen nem verte bele a hajó aljzatába, de az rázuhanó testtől megszédült.
- Rohadék - nyögte miközben sikerült letaszítania magáról a döglött tetemet. Amikor felnézett meglátta barátját amint négy hárpia kereszttüzében felé tekint. Tekintete segítséget kért. Eizyen szeme káprázott a vállában érzett fájdalomtól, de annyit fel tudott fogni, hogy barátja nagy bajban van. Agyát elöntötte a düh, tudta hogy őrültséget csinál, de ebben a pillanatban nem gondolt erre, csak barátját látta amint lelki szemei előtt felkoncolják és szét tépik megmaradt tetemét. " Ez nem történhet meg!!" - gondolta és a következő pillanatban mindennél világosabban látta, hogy mit kell tennie. Apja tanította utolsó napjaiban, hogy a nagyobb elemi mágiai tudását átadhassa fiának, de sajnos nem tudta befejezni munkáját, mert időközben elválasztotta őket a halál.
Körülötte a levegő megtelt alig érzékelhető, a mágiát nem ismerő lények álltal nem látható anyaggal. Egész teste összegörnyedt, de a következő pillanatban megfagyott a levegő légköre, mint mikor egy olyan dolgot észlelünk, ami valahogy "felsőbb rendű". A mágus teste vöröses csuhájával együtt szinte teljesen kékre változott, amint a hatalmas mennyiségű megidézett elemi erő egy helyre, a varázsló testébe koncentrálódott. Eizyen arcán egy halovány, szomorú, talán lemondó mosoly jelent meg. A megeröltetéstől könnyező szemein át látta amint a Neldor háta mögötti hárpia megindul Neldor felé. Már összefolyt minden előtte, de még hallotta saját hangját és érezte saját kezét, amint felemelkedik és rámutat a Neldort támadó hárpiára. Kezéből hangos dörrenés kíséretében, egy kékes, vibráló, sugár egyenesen Neldor mellett a hárpiába csapódott. A villám elevenen szénné égette a teremtményt, és tovább terjedt a következő, a mágus álltal választott célpontra. Hangos sercegés közepette és égett szagot árasztva a repülő lényekből hárman teljesen szénné égtek, a negyedik, leesett a hajó fedélzetére, és ott szenvedett szénné égetett szárnyakkal, és telkes egészében megpörkölődött testel.
A fájdalom és a megeröltetettség elmúlt. Eizyen kiegyenesedett. Ezen a napon már másodszorra büszkeség szállta meg. Körbetekintett, elmosolyodott, rákacsintott barátjára, majd összeesett.
Kérlek ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikeredett, legközelebb jobban odafigyelek majd, csak nagyon benne voltam a story-ban. 
Na meg nem hittem volna, hogy ennyit is tudok írni, meg hogy ennyi helyet fog foglalni, na meg hogy stb... 
