_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

_________________
I've born to burn!

_________________

_________________
I've born to burn!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Bocs Beorn, nem akartam ennyi gondot okozni.
De a törpére tényleg ráuntam, meg aztán már nagyon kapacitásom sincs erre a játékra (minőségileg és mennyiségileg egyaránt). Így a törpét szeretném, ha kimesélnénk.
Ez lehet úgy is, hogy szó szerint halálra issza magát , de talán jobb ötlet, ha egy nordriqsund-i törpe hajó talákozik a miénkkel. Itt Dannor megkéri a lordot, hogy bontsák fel a hűbér esküt (nálluk ez egyébként is eléggé más, mint Erathiában), így visszatérhet népével hazájába, hogy felkészüljenek a már régóta várt Ragnarok-ra, a világ végére. S ha tudnak, majd küldenek segítséget a kalandozók után.
Igyekszem majd azért olvasgatni a topicot, meg olykor egy-egy NJK-t fel is öltenék egy kis beszélgetés vagy csata erejéig, de alapvetően read-only üzemmód.
Megértésedet köszönöm.

_________________
I've born to burn!

Cherbó a nap további részében visszatért a szigeten szedett növényeihez. Amit már elég száraznak talált az összemorzsolta és egy kis tálkában őrölni kezdte. Három növényt kevert így össze. A legvégén már csak liszt finomságú sárgászöld port kapott. Trinadon. Igen erős altató hatású, ha valaki közvetlenül beszippantja. Egy fúvócsővel kombinálva kiválóan el lehet vele altatni bárkit. Valamire még biztos jó lesz. Ezután gondosan elcsomagolta és a többi növényt is átnézte. Ezek is jók lennének különböző szerekhez de szinte mindegyikhez hiányzik valamely alkotórészük. A korláthoz sétált és a tengerbe dobta. Kivéve azt a fagyökeret, amit édes ízűnek talált. A korlátnál támaszkodva lassan rágni kezdte, közben még mindig az atya szavai jártak a fejében.- Őrület. hogy mibe keveredett. Ha a végítélet pengéje tényleg előkerült, akkor hatalmas pusztítás vár a világra. Megannyi élet került veszélybe és az egyetlen lehetséges megoldás egy másik hatalom felkutatása, ami talán még az előzőnél is veszélyesebb. Feltéve, hogy egyátalán létezik és nem csak a kietlen jeges pusztát, találjuk. De végül is igaza van az atyának. Ha a legapróbb reménysugár is van a végítélet megállítására, akkor azt meg kell ragadni. Ezerszer ezer élőlény jövője múlik most rajtuk, hát ne okozunk nekik csalódást.

Visszament a szobájába és gondosan eltette a készítményét. Az atya még nem jött le, a törpe is a fedélzeten van. Hátradűlt az ágyán és Delrór könyvét olvasgatta. Most már sokajdára. Szeretett olvasni de ezen kívül csak kevés más könyvet látott.

Éjjel van. Hideg és sötét. Szeretem az éjszakát. Hideg mint én és sötét mint a lelkem. Nesztelenül jártam körbe a hajót. Tetszik nekem. Sokkal jobb mint az a szúette gálya ami eddig az otthonom volt. Bár ott nyugalom vett körül nem volt ez az állandó nyüzgés mint itt. Nem baj. Majd teszek róla, hogy nyugalom legyen itt is. A kalózok is megtanulták, hogy ne háborgassák a gálya alsóbb szintjeit. De itt most más. Már nem érem be a koszos raktárakkal. Nekem az egész hajó kell. Kicsit elszórakozok az utasokkal, és ha megunom a játékot, majd elűzöm őket.
Na lássuk, mi van itt. Végigsiklok a fedélzeten. Többször is elhaladok az éjjeliőr mellet. Nem vesz észre a balgája. Végighaladok az előfedélzeten. Végignézek minden zugot. Nocsak egy minotaurusz. Zeng a hajó a horkolásától. A karjai közt valamilyen hangszer pihen. Érdekes ezt megnézem. Hangosan felhorkan, mikor kiemelem a kezéből. Szép hangszer, kicsit kölcsönveszem.

Pár órával később már a kabinok közt haladok. Egyenként benézek minden szobába. Az egyikben egy íj hever a falhoz támasztva. Biztos ezé az emberé, aki ott alszik az ágyon. Varázslatos aura lengi körbe ezt az íjat. Érdemes a figyelmemre. Nehéz megérintenem, az aurája taszít magától. Nehezen is de sikerült felemelnem. Ezzel az íjjal hagyom el a szobát. Jól van, az ajtó csikorgására sem ébredtek fel.

Mielőtt vád érné a jó Cikeszt, teljesen "hivatalosan" garázdálkodik a hajón.

Még éjszaka történt:
Dannor Redhamr minden kétséget kizárólag megnyerte az ivóversenyt: egyedül ő maradt talpon a társaságból.
- Hígbelű...hukk...banda...hukk...vánnyadt gobla...goblu...goblinivadékok! Hahh!
A törpe víg hangulatban kapaszkodik a hajó korlátjába, és véreres szemeit az éjszakába fúrja.
- Minek iszik az ilyen...hukk...aki nem bírja?
Épp hogy sikerül elkapnia a korlátor mielőtt hanyatt esne.
- A francba! Hogy mocorog ez a hajó!
Ekkor megpillant valamit a távolban, ami túlontúl emlékezteti őt egy ismerős dologra.
- Az ott... az ott... Hahó! - kiabál, és integet, amitől ismét majdnem hanyatt zuhan. Az éjszaka sötétjéből egy nordriqsund-i törpe hajó tömzsi, starpabíró alakja bontakozik ki a törpe szemei előtt, amint egész közel, párhuzamosan húz el az Ezüstsólyom Röpte mellett. Dannor bámul egy ideig, de nem lát mozgást a fedélzeten, kiabálására nem érkezik válasz:
- Részeg mindegyik gazfickó! HÉÉÉÉÉ, atyafiak! Itt ne hagyjatok!
Hirtelen elhatározásból, mert a másik hajó egyáltalán nem mutat szándékot, hogy megálljon, a törpe a tengerbe veti magát. A hideg víz szinte azonnal kijózanítja, és erős karcsapásokkal kezd tempózni arra, amerre a távolodó hajót sejti...

Soha többet nem látják az Ezüstsólyom Röptén...

Mindenkinek a gonosz, vagy kevésbé gonosz fantáziájára bízom, hogy a feltűnő hajó valódi volt-e, avagy csak a részeg törpe víziója, és ha igazi, elérte-e, avagy elmerült a tengerbe szegény.

- MUÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - Rettentő ordításra riad a hajó: egy feldühödött minotaurusz üvölt az előfedélzeten.
- Melyik hitvány lopta el a beselitemet
Mint pár percen belül kiderül, a minotaurusz kedvenc, féltett hangszerét valaki elemelte a mancsai közül, miközben aludt. Pár életveszélyes fenyegetés után a matrózok határozott lelkesedéssel látnak neki, hogy végigkutassák az egész hajót, hogy kiderítsék az agyatlan patásállat melyik zúgban hagyhatta el a béna pengetős gitárját, miközben részegen dajdajozott. Miután végignéznek mindent, és kezd a feszültség nőni (a mínó egyre idegesebb, és egyre véreresebbek a szemei), végül is egy jószemű matróz kiszúrja, hogy ott himbálódzik az egyik horgonyra akasztva.
- Ha kiderítem, melyik csupaszbőrű szórakozott velem, az nagyon megbánja! - dúl fúl magában a szarvaspatás, de közben boldogan, felszabadultan szorítja magához megkerült hangszerét, és viszonylag hamar lehiggad (ezután meg a rettentő fejfájása miatt nem sok vizet zavar...

Ellenben érdekes esemény, hogy az egyik hátsó raktárat zárva találják a keresők, és csak hosszas kűzdelem (valamint Billy kb. három másodperces segítsége ) után tudják kinyitni. A raktárban senki sincs, és az ajtó belülről volt zárva! A matrózok kezdenek összesúgni, és hamarosan babonás történetek kelnek szárnyra... A belülről bezárt raktárban egyébként meglelik a fedélzetmester elveszett íját is.

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Nem Dracon, a varázsló (aki az enchanter-öket képezi), hanem Kilgor, a barbár.

De mégis miért van az az érzésem, hogy Cikesz már járt nállunk, csak más néven?

Szegény törpe. Aki tengerbe fullad , az nem igen jut fel a Walhallába.

_________________
I've born to burn!

Bocs, csak az intróban már annyira hasonlított arra az egyénre (bár furcsa volt hogy mit keres a behemót ott, de így már értem! )

Az előadás után alkonyatfele, mikor már nem volt annyi tennivaló, előkapart 1 kicsit régi és használt korsót a raktárból, s kipróbálta a új szerzeményét! Az íjjat felettébb könnyű volt felhúzni, s az egész fegyvert annyira könnyű volt kezelni, hogy az már maga csodás volt. A hajó végében állva a korsó olyan 80-100 méterre volt a tat alatti konyha falára volt felakasztva. A két útbanálló matrózt elhajtva végre elereszthette az első lövést! A hatás sokkoló volt 1 pillanatra! A cél összetört, mint az várható volt, de a nyíl nem volt sehol! Pár pillanattal később a szakács jön ki ordítozva egy kondérral és korsóval, amiben ott volt a nyíl, s "finoman" megérdeklődte ki szórakozik vele! Majdan a későbbiekben összehozva az eseményeket kiderült, hogy a nyíl a falon áthatolva átvitte a szakács egyik kondérját is, s a korsóban volt hajlandó megállni. Hozzávetve, hogy a kondér fala majdnem olyan vastag mint egy könnyűpáncél, s mindkét oldalán átment, érezhető, hogy az ereje felér egy nehéz számszeríjjéval is! Mindenesetre a gyakorlatozás a továbbiakban a balesetek elkerülése végett be lett szüntetve, s az estére való előkészületeket kezdte meg a fedélzetmester! Az északa viszonylag nyugodtan telt, míg egy hangos ordítással fel nem verte a minó az egész hajót a beselitjénak eltünése miatt, majd látva, hogy még egyéb más is eltűnt, azonnal keresésre fogta az összes nélkülözhető matrózt az elveszett ereklyék után. Miután eőkerültek a hiányzó tárgyak, már csak egy kérdés maradt, ki volt a tréfás tettes?

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

... egyszóval Te a rosszindulatú, gonosz játékosok táborába tartozol... Szerintem meg simán elérte a hajót...

F O N T O S ! ! !
Azért, mert a H4-nek azok az előzményei, amik, egyáltalán nem biztos, hogy a mi szerepjátékunkban is az, és úgy fog bekövetkezni. Erre csak nemrég jöttem rá, hogy nem szabad egy előre elrendeltetett útvonalon terelgetni a játékosokat. A gonosz mesélő persze mindent meg fog tenni, hogy eljöjjön a világvége, de ha a játékosok okosan, és ügyesen játszanak, ez elkerülhető lészen...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
I've born to burn!

A korai ébresztő nem varázsolt éppen mosolyt Cherbó arcár. Eltűnt Dakk Baselije és ezért lármázta fel a hajót. Később persze meglett. Biztos részegen hagyta valahol. Az a bezárt ajtó viszont nyugtalanít. Hogy lehet egy ajtot belülről bezárni ugy hogy ne legyen bent senki? Mágiával biztos van rá módszer, vagy valami képes lenne átmenni a bezárt ajtón is.?
Különös dolgok történnek itt. Az éjjeliőr látott valamit? Fordul a fedélzetmesterhez. Vagy egyátalán őrköködött valaki az éjjel.?

Hahhhhha. Szép kis hisztit csapott a minotaurusz. Sajnos megtalálták mindkét játékomat, de bánja a fene úgysem leltem örömöm bennük. Érdekes társaság az bízós.. Itt zajonganak mind felettem, hallom a lépéseiket a padlón és hallom hogy zakatol a szívük az élettül.
Felnézek a fedélzetre. Ahh. Zavar a napfénye. Nem árt nekem, de zavar. Bessusszanok a fedélzeten álló karámba, itt kevesebb a fény. Nahát egy ló. Szép és büszke állatnak néz ki. De mi-ez? Ez az állat lát engem, elsőször csak meglepődve bámul, most meg hangosan nyerít, dobbant dobálja magát, mintha élve nyúznák. Ez az összeeszkábált kalyiba majd szétesik tőle.

A matróz sietve szedte az árbóc kosárhoz vezető létrafokokat.Minél elöbb leakarta tudni a napi rendszerességű megfigyelést, mert volt jobb dolga is mint hogy itt áljon és kémlelejen teljesen feleslegesen.Tudta, úgysem fog meglátni egy hajót sem.Tapasztalt volt már-e tengereken, mert többször is megfordult már a Világjáró legénységének tagjaként.Más kereskedő hajók nem jártak erre mert nem kockáztatták a rakományukat egy váratlan támadásért cserébe, viszont a lába alatt fekvő megviselt, ám jól felszerelt "tutaj", sokadszorra szelte át eme felségvizeket.Ennek egyszerű oka a Világjáró neve, pontosabban annak múltja(mely majdnem 100 évre nyúlik vissza) és az ahhoz kapcsolódó kontinenseket átszelő, gazdag rakományt szállító és sok arannyal kecsegtető "tettei".Nehezen lehetett még rakodói munkát is találni, nemhogy szakácsit ugyanis azt már vagy 30 éve, Erathia legjobb konyhamesterének birtokában volt.Ő is csak egy bennfentes segítségével juthatott a legalja melóhoz.De ennek is örült, mert tudta, ha Bracada partjait elérik akkor bőséges jutalom üti a markát.Habár az összes eddigi útja elött tartott kicsit a kalóz támadásotktól, mindig csatlakoztak valamilyen lézengő, túlzott magabiztossággal megáldott kalandozók.Annyira mindig jók voltak, hogy őt illetve a legénységet nem szedték szét az épp támadó erők illetve a nekik szánt pénz, a megmaradt emberek között oszlott el.Ez a plusz arannyal kecsegtető lehetőség ötlött fel ismét a fejében, mikor meglátta az alvó helységekből nyíló ajtón, keresztül lépő elfet majd az azt követő varázslót.Nem értette, hogy köthet barátságot ez a két idegen kultúra képviselője(ugyanis felismerte az erre utaló a jeleket, hiába volt egyszerű felfogású kósza), így nem is várt túl sokat tőlük a harc terén.Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejében fejében, mikor megpillantott valamit a horizonton.Nem gondolt hajóra, inkább valamiféle roncsra vagy ilyesmi de amikor meglátta, hogy halad és ráadásul pont feléjük, kezébe vette a látcsövét, hogy megbizonyosodjon nem-e kalóz portya előfutára.Nem az volt, bár másfajta zászlót sem talált rajta.Rég használt torkát megköszörülte és elordította magát:
-HAJÓÓÓÓÓ A LÁTHATÁROOON!!!-
Erre lerohant az eddig elfoglalt helyéről, hogy értesítse a hajókapitányt a váratlan eseményről......

Neldor rezzenéstelen arcal nyugtázta magában ezt a tényt.Arcát a jobbján támaszkodó Eizyen felé fordította. - Mit gondolsz, ellenséges szándékuak?
- Nem hinném de legyünk óvatosak.Nem tudhatjuk, milyen lények tartózkodnak a fedélzetén.
- Igaz de én rosszat sejtek.Nem tudom mi az és honnan ered de érzem, hogy a velük való találkozás nem lesz zökkenőmentes.
Neldor a felcsapódó kapitányi szobaajtó zaja mellet(melyen keresztül az árbóckosárból lejött matróz jött ki) ismét kérdően nézett Eizyenre.Várta az esedékes megérzéseket, amik a barátjára, baj esetén szoktak törni.Nem akart volna ilyesféléket hallani de ha ennek kell bekövetkeznie, hát legyen.Mikor nekiszegezte a kérdést, már csak a háta mögül hallotta a matróz sietős lépteit, amint az árbócra erősített létrát koptatták újra....

-"Na az egészben az érdekes Cherbó, hogy az őr bevallása szerint semmi különös nem történt, éberen örködött a váltótársával együtt, s abban az öt percben történhetett szerinte mind ez, amíg elment felébreszteni és leváltatni magát. A váltó emberke pedig szintén nem tapasztalt semmi különöset bevallása szerint !"- s ebben a pillanatban a karám felől éles nyerítés és dobogás hallatszott, s a lovag gyorsan odarohant az ajtajához és kinyitotta!

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

Ilyenre még nem volt példa, hogy egy állat meglásson, ha én nem akarom. Láthatoan megijedt tőllem, jobban is teszi. Reszkessen tőlem mindenki ezen a hajón. A félelem jó. Erőt ad és lelkesit. Szeretem érezni a félelem izét, olyan mint a pezsgőbuborékok a számban. Mások félelme az egyetlen dolog amit még érezni tudok. De ezek még nem félnek tőlem. Még....

Egy üres helységben vagyok. Tegnap este itt láttam azt a vörös démont aki felégette a gályát. Félelmetes ereje van, de ellenem tehetetlen lessz. Az a zsák biztos az ővé. Vajon mi lehet benne?
Könyvek, gazok, porok, mik ezek? Számomra használhatatlanok, de ez a kis üveg ismerös. Látam amikor egy ijet eldobott a gályán. Ezt magammal viszem.

Aylward rosszkedvűen ébredt. Egész éjszaka csak forgolódott az ágyában, mert a fenti mulatozás miatt nem tudott elaludni. A fene ebbe az iszákos bandába! Ráadásul valami pálinkaféleséggel mérgezik magukat, ahelyett, hogy valami jóféle bort iszogatnának. Csak hajnaltájban csitultak el annyira, hogy elnyomja az álom.
Komótosan elballagott a konyhába, hogy valami serkentőt kérjen. A szakács sem volt éppen a legjobb kedvében, mert valaki tönkretette az egyik kondérját.
-Kaphatnék abból a fekete léből, amit tegnap szolgáltál fel az étkezés után?
A szakács egy bádogkancsó felé intett a kezével.
-Szolgáld ki magad. Nekem most rengeteg dolgom van.
A lovag egy tisztának tűnő korsóba töltött egy jókora adagot az italból, és mivel a szakács nem méltatta több figyelemre, kisétált a fedélzetre egy kis reggeli vizitre.
A fedélzeten nagy sürgés-forgás fogadta. Valami alaposan felkavarta az embereket. Eltűnt tárgyakról és valami bezárt ajtóról beszélgettek. Néhányan rontás elleni jeleket rajzoltak a levegőbe. Már épp azon volt, hogy utánajár a dolognak, mikor a karám felől meghallotta Kalan nyerítését. Siettében még a korsót is elejtette, miközben az istállóba rohant.
Miután feltépte az ajtót, a lovához ugrott. Kalan szemében rémület tükröződött. Követte a ló pillantását, de abban a sarokban, ahova nézett, nem látott semmit és senkit. A ló nyakát simogatva próbálta lecsillapítani, miközben szemét továbbra is az említett sarokra szegezte. Olyan érzése volt, hogy figyeli valaki, de nem látott senkit. Kalan viszont egyértelműen megrémült valamitől.
Furcsa. Mintha enyhe hideget is érezne, és még valamit. Egy pillanatra mintha a félelemhez hasonló érzés szorította volna össze a gyomrát. Vagy talán félelem volt?
Mindenesetre gyanús ez az egész. Valami varázslatot vagy szellemdolgot sejtett a dologban.
Jobb lesz, ha felkeresi az Atyát, és a varázstudó segítségével megpróbál utánnajárni a dolgoknak.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Selmo atya úgy aludt, mint a bunda. Ha ő egyszer elhatározta, hogy aludni fog, akkor akár vad minotauruszok is járhatják a füle mellett nemzeti táncukat, a vödröskét, akkor sem ébredne fel. Így hát kisimult arcal, nyugodtan hallgatja végig sir Aylward beszámolóját a hajón történő szokatlan eseményekről.
- Nyugodj meg fiam, ülj le! - mondja neki - Nem kérsz egy kis vörösbort? Reggel mindig iszom egy pohárral, nagyon jó hatással van az emésztésemre. Tudod, a szelek sem bántanak annyira a nap során utána. Nemhiába, már szent Christoforo is megmondta: "Inkább egy pohár bor ma, mint kettő holnap". No tehát, valami ellopkodja a különböző tárgyakat, és bezárta belülről az egyik ajtót? Hmmmmm... Ha nem hajón lennénk, koboldokra, vagy rontómanókra gyanakodnék, de így azt kell hinnem, hogy kifogtunk egy hajókísértetet... vagy ártószellemet, esetleg egy bansheet, bár azt azt hiszem jobban hallanánk. Lehet még ludvérc, kósza árny, éji rém, vagy hazajáró lélek. Elég sokat olvastam róluk, a haratui érsek úrnak én nyálaztam át az összes e témájú könyvet a könyvesházba, amikor egy kopogó szellem bevette magát a főtemplomba... Eddig nem volt vele gondotok? Nem? Semmi? Ez érdekes... A szellemszerű lények általában egy helyre fészkelik be magukat, és azt sosem hagyják el... ezt úgy látszik valahol a szigeten, vagy annak környékén szedtük fel. No, most szépen megreggelizek, azután megnézem, mit tehetek ez ügyben.

Így is lészen: Selmo atya szép komótosan, vagy három embernyi adagot magába tuszkolva, mintegy órán át reggelizik, közben nagyokat kortyol a vörösborból hozzá. Nem egy kapkodós ember. Ezek után kisétál a főfedélzetre, még egyszer elbeszélget mindenkivel (köztük Dakkal is), arról, hogy mi is történt az éjjel, megszemléli az addigra már megnyugodott lovat, majd hófehér krétát vesz elő az egyik feneketlen zsebéből, mindenkit távolabb küld, és megfontoltan, nagy nyögések közepette egy hatágú pentagramma-szerűséget rajzol a hajódeszkákra. Mikor kész, megszemléli művét jobbról is, meg balról is, itt-ott javít benne egy-egy miliméternyi vonást, felsandít a delelőre járó napra, majd belép az idézőábra közepébe.


Égnek emeli karját, először magában fohászkodik, majd egyre hangosabban ejti ki a mások által érthetetlen szavakat. Szemei elszürkülnek, alakja kiegyenesedik, mintha kicsit meg is nőne, kitárt karjai között már nem csak a nap süt keresztül, hanem valami különös mágikus ragyogás is...
- Immortum ludvercium sanktum! - fejezi be fennhangon a varázslatot.
A hajódeszkákra rajzolt ábra vonalai sárgás-arany fénnyel felragyognak, és az atya mellett egy fénykör képződik, ami először lassan, majd egyre gyorsabban kezd lüktetni. Ózonszag érződik, és halk sistergés hallatszik...
- No, mindjárt elbeszélgetünk azzal a szellemel - mondja elégedetten az atya.

Cikász: hirtelen úgy érzed, mintha valami ellenállhatatlan erő cibálna, húzna egy irányba, felfelé, a főfedélzet felé. Egy ideig még kűzdesz ellen, ahogy csak bírsz, de az erő sokkal hatalmasabb nálad: átrángat falakon, tárgyakon, mindenen, és egy undorító, arany fénynel lüktető körben találod magad. Probálsz elillanni, de a kört nem tudod elhagyni egyik irányba sem. A nagyhasú papféle áll veled szembe (a többiek ijedten bámulnak távolabbról, valószínüleg nem látnak belőled semmit) aki egyenesen rád néz, és közben mosolyog.

- Egész szép példányt sikerült fognom - mondja az atya, miközben a tök üres fénykört bámulja. - No te szellem, mond csak meg nekem, ki vagy, és mit akarsz tőlünk!?

*** Eközben a horizonton feltűnő másik hajóra a kutya sem figyel, hiszen még a figyelőmatróz is a fedélzeti eseményeket bámulja... ***

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0