Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06 Hozzászólások: 2137 Tartózkodási hely: Dungeon
|
A kincsől: A nagyjából két ládányi vegyes érmét, és pár ékszert a lord a hajóra vitette, és elzárta a kabinjába, előtte azonban a legénység részére szétosztott fejenként 5-5 aranyat. Selmo atyával emgállapodtak, hogy a rabolt pénz legjobb helye az lesz, ha az esetleges visszatérésükkor felajánlják az egyház javára, valamelyik katedrális felújítására.
A varázstárgyak: A mágikusnak tűnő cuccosokat a hobbit találta meg, és ő zsákolta be a kabinjába. Nem akarok továbbra sem tételes felsorolást adni, mert annak nem lenne sok értelme: mint már írtam, ha van egy jó ötleted, nyugodtan találhatsz egy olyat is a kupacban. A mágikus íj teljesen jó ötlet, gondolom Billy sem ragaszkodik hozzá, mivel neki túl nagy lenne.
A lord ezekkel a tárgyakkal nem foglalkozik, eléggé óvatos a mindenféle, beazonosítatlan varázstárgyakkal kapcsolatban (volt már egy emlékezetes negatív kalandja egy átkozott övvel...)
Gyönyörű napsütésre ébred az Ezüstsólyom Röpte legénysége, és utasai (már aki fel tud kelni időben... ) Mintha Ulmo, a Vizeknek Ura széles jó kedvében mosolyogna le a világra.
Szegény fedélzetmesternek főhet a feje, mivel két matróz is súlyos egyensúlyi zavarokkal kűzd a másnaposság miatt, így nem zavarhatja fel őket az árbócra vitorlát göngyölni. Szerencséra azért a szarvaspatás állat is összeszedi magát annyira, hogy ha kissé imbolyogva is, de egy kötél húzását rá lehessen bízni (természetesen szigorúan a hajó fedélzetén állva, nem túl közel a korláthoz ). Ebben egyébként nagyon jó: három matróz helyett húzza a kötelet vadul, néha már rá is kell szólni, hogy hagyja abba egy kicsit, mert kezd meghajlani az árbóc... 
A szél továbbra is kitartóan nyugatnak fúj, úgyhogy teljes hátszéllel, tökéletes eleganciával szántja e remek hajó a habokat, és a hozzá kötött kis jaht is szinte vidáman bukdácsol utána a tathullámokon. Ahab kapitánynak kimondottan jó kedve van, falábával vidám ritmusokat kopog a hajódeszkán, amíg egy fejfájós minotaurusz kedves hangon meg nem kéri, hogy ne tegye... (" Hagyd máán abba, vagy letépem a tuskólábad, és feldugom a seggedbe!"  )
Vannak akik kihagyják a reggelit (még az ötlettől, hogy valamit egyenek, majdnem új munkát adnak a fedélzetet takarító, átkozódó matrózoknak)... de ebéd tájékán azért nagyjából mind összeszedik magukat. Lord Raphael Brutuss ismét egy közös ebédet hirdet, megünnepelendőn a sikeres rajtaütést / szabadító manővert. A hajóra hordott nagy mennyiségű élelmiszerből szerencsére telik erre is. A lord megköszöni még egyszer mindenki munkáját, bemutatja új hajóstársunkat, a jó Dannor Redhamr törpét, majd felkéri Selmo atyát, hogy adja elő az expedíció uticélját.
*** Ha az alábbiak kissé eltérnének a Heroes-történelemtől, akkor Sorry.... ***
Selmo atya szólásra emelkedik, megvárja míg csend lészen, és mindenki csak rá figyel: - Nos, hölgyem, és uraim. Talán már felvetődött a kérdés önökben, hogy az istenek mily feladatot szántak kicsiny csapatunknak. Nem kevés feladat lészen az, melyet megpróbálunk majd véghezvinni, ám, ha velünk lesznek az égiek, sikerünk esetén az egész világ sorsát megváltoztathatjuk. Hogy ne szaladjak annyira előre, kezdem az elején, ha megengedik. Nem hiszem, hogy hallottak volna már róla, de évtizedek óta a régmúlt korok ereklyéit kutatom. Több könyvem is megjelent ebben a témában, például a Titkok és talányok a fagyos Bracadában és annak környékén, vagy a Harmondale-i ereklyék hiteles története és valóságalapú mondái, avagy említhetem a talán legsikeresebb művemet, a Letűnt korok emlékei nyomában, avagy nyomozások az ősök titokzatos tárgyai után-t, amit talán olvastak is páran önök közül is... hogy nem? No mindegy. Munkáimhoz rengeteg anyagot gyűjtöttem különböző kolostorokban, apátságokban, katerdrálisok elzárt könyvtáraiban, de - ellentétben sok hittársammal - én nem féltem attól sosem, hogy ha egy-egy teóriámat a gyakorlatban, a helyszínre utazva kellett bebizonyítanom, bizonyítékok után kutakoznom, vagy személyesen ásatásokat vezetnem. Az isteneknek hála, eddigi hosszú életem nem volt kalandoktól mentes, de eredményekben is gazdagnak mondhatom. Én fedeztem fel például a híres Steadwich-i Éneklő Aranyszűz életnegyságú szobrát, valamint megdönthetetlen bizonyítékkal szolgáltam a Spyre-i Sárkánykalapács egykori létezéséről. De nem is untatnám önöket szakmai sikereim elősorolásával, látom, hogy egyesek már bóbiskolnak... Arról azonban már bizonyára hallottak, hogy nemrég, egész pontosan jó másfél éve, megkerült az ereklyék ereklyéje, az Armageddon Penge, a Tűzhozó, a Pusztító, a Tombolva Romboló... Nem nagy öröm ez nekünk, a világunkért aggódó szerzeteseknek, papoknak... Reméltük, hogy sosem túrják elő onnan, ahová anank idején eltemették, de a jóslatok, jósálmok nem hazúdtak, sajnos napvilágot látott, hogy beteljesítse ismét a feladatát: pusztulást hozzon Erathiára, mint már jópárszor az eonok során. Egy ideig még reménykedtünk benne, hogy a hordozója elég erős lesz ahoz, hogy ellenálljon a Penge akaratának, de a jelek sajnos nem túl kedvezőek. Még talán van egy-két évünk, esetleg, ha szerencsések vagyunk, akár öt is, de a vége már bizonyossággal látszik: a Kard átveszi a hatalmat gazdája felett, felszakítja a valóság szöveteit, és onnantól Káosz köszönt világunkra... Erről azonban jelenleg nem akarok többet beszélni, lehet, hogy így is túl sokat adtam ki titkainkból. Főpapjaink természetesen mindent megpróbálnak, hogy elkerüljük a végzetet, szinte az egész egyház megmozdult, hogy valami ellenszert, vagy megfelelően nagy hatalmat kutassunk fel, ami megállíthatja a Penge tombolását. Nos, ezért keltem én is útra, ezért vetettem fel jó barátomnak, és régi támogatómnak, lord Raphaelnek egy expedíció szervezésének lehetőségét. A jó lord pedig, aki szívén viseli Erathia sorsát, szerencsére hajlandó volt anyagilag, és becses részvétével is támogatni... Ezért vannak hát itt önök is! Nem részletezem, hogy milyen és mennyi kutakodásomba került, míg felfedeztem valamit, ami talán, ha igazak a meglehetősen misztikusan és félreérthetően megfogalmazott pergamenek, talán segíthet a Penge megállításában. Nem sok minden, tulajdonképpen csak egy apró reménysugár, de nem halnék meg addig nyugodtan, amíg meg nem próbálnék magam is tenni valamit a Kardhordozó megállítása érdekében. Lehet, hogy nem találunk semmit, lehet, hogy teljesen értelmetlen az expedíciónk, de a reménysugár halovány fénye a számomra bőségesen elegendő, hogy megkíséreljem akár a kudarc lehetőségét is! Egy másik kardról van szó... a legtöbbször Jégpengének említik: egy régvolt nép szent fegyvere volt egykoron... Keveset tudunk a dwemerekről... a kevesebbnél is kevesebbet... de egyes értelmezések szerint, amint az a Smaragdtáblákon szerepel, talán... ismétlem: talán... egy létező fegyverről lehet szó, amit pont az Armageddon Penge ellen készítettek. Homályos utalásokat találtam... ködös töredékeket... melyek segítségével nagyjából sikerült behatárolnom a helyet, hogy hol kell keresnünk a dwemer romokat, melyben esetleg a fegyver rejtőzhet, vagy amiben talán találunk róla további utalást, útmutatót. A Jégszigetre tartunk, arra a kietlen, de sajnos nem lakatlan jégbirodalomba, ahol utoljára három emberöltővel ezelőtt járt expedíció... Nem tudom még, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznünk, milyen nehézségek várnak ránk, de én a magam részéről nem nyugszom addig, amíg ennek a legendának utána nem jártam. Sajnos az egyházam nem tudott igazából támogatni... túl sokfelé indultunk, túl sokmindent kellene tennünk egyszerre... ha nem lenne a jó lord, én sem tudtam volna útra kelni. Köszönet érte, barátom! Nos, most pedig várom az esetleges kérdéseiket!
_________________ Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0
|
|