Mivel a H5 topicban többen is vitatták álláspontomat a csata alakulását befolyásoló tényezőkről, nem akartam szétoffolni a topicot, ide nyitom a teljesen offos témát...
Tehát a tények a következők:
A Kurszk köztezében létrejött kb. 160 km-es frontkiszögellés megsemmisítése ****** ötlete volt. Tábornokai nem hittek ugyan a terv sikerében - nem első eset volt ez a keleti fronton -, ám Adolf ragaszkodott az elképzeléséhez és megparancsolta a támadást. A csábítás kétségkívül nagy volt: a siker 15 szovjet hadsereget semmisíthetett volna meg, és a németek visszanyerték volna a kezdeményezést a keleti fronton.
Az erőviszonyokról:
Az oroszok, Rokosszovszkij és Vatutyin parancsnoksága alatt, 11 hadsereggel rendelkeztek a térségben. Emellett Konyev parancsnoksága alatt tartalékban állt a Sztyeppei front, mindehhez jött a légierő. Összesen hozzávetőleg 1.3 millió katona, 20 ezer (!) löveg, 2000 repülő és 3300 tank a szovjet haderő.
Emellett 300 ezer (!) civil segítette az oroszokat védelmi vonalak, aknazárak építésével.
Német oldalról Von Manstein tábornagy Dél és Von Kluge tábornagy Közép hadseregcsoportja állt a frontvonalban. A többek által említett páncélos erők Hoth vezérezredes parancsnoksága alatt Manstein alá tartoztak, beleértve a Waffen-SS páncéloshadtesteit a Tigrisekkel meg a Párducokkal. Összesen 900 ezer katona, 10 ezer löveg, 2000 repülő és 2700 harckocsi volt a teljes haderő.
Jól látható tehát, hogy téves az az állítás, hogy a haderőkülönbség elhanyagolható volt. Egyedül légierő terén számít egyenlőnek a bevetett erő.
Abban igazatok van, hogy az oroszok ismerték a támadás idejét. Ezt a csapatösszevonások megfigyelésével, sőt, a britektől kapott titkos kódfejtés segítségével is ki tudták fürkészni. Csakhogy az oroszok a támadás HELYÉT rosszul ítélték meg. Ők északon várták a főcsapást, össze is vontak három teljes hadsereget egy 80 kilométeres frontszakaszra. Csakhogy a támadás ereje délre összpontosult, a három panzerkeil, a Leibstandarte, a Totenkopf és a Das Reich itt vezette a német előrenyomulást.
Természetes hát, hogy az északi támadás hatalmas ellenállásba ütközött, és az előrenyomulás a teljes offenzíva alatt 16 km volt a 96 helyett, ami a sikerhez keleltt volna. Ez tehát, ellentétben a fórumtárs által írottakkal, legkevésbé sem nevezhető számottevőnek.
Délen tüzérségi párbaj nyitotta a csatát, ám láttuk, hogy az oroszok ebben kétszeres túlerőben voltak. A Waffen-SS páncélosok, szárnyaikon a Wehrmacht-tal, jó ütemben nyomultak előre, ketté is vágták a 6. gárdahadsereget, ám az oroszok bevetették a tartalékokat és az előretörés lelassult, majd meg is állt. Még ****** is felismerte, hogy a győzelemre nincs esély, s a Waffen-SS-t kivonta a körzetből, átdobva Szicíliába. Ezzel a Citadella hadműveletet berekesztették.
A veszteségek: német oldalon 100 ezer ember, 300 tank, orosz oldalon 250 ezer ember, 1200 tank. Erősen túlzó tehát az állítás, hogy 9000 orosz tank semmisült volna meg, hiszen összesen 3300 vett részt a csatában.
Amit írtam, tehát telejsen megállja a helyét: az orosz veszteségek hatalmasak voltak, ám ők ezt megengedhették maguknak. Ezt a csatát az döntötte el, hogy ilyen veszteségek ellenére az oroszok megtartották az ellenőrzést a hadszíntér felett, és még ellentámadásra is futotta erejükből.