Igaz... majd a kiadónál korrigáljuk a hibákat

A nap további részét azzal töltötték hogy könyvekben találjanak még több információt a sisakról és a titokzatos helyről. Mint az Demhal Krónikáiból kiderült, a sisakot egy ősi arany sárkány pikkelyeiből kovácsolták össze a törpök, akik Demhal királyuk után egyszerűen csak Demhal sisakjának neveztek azt. Teckóról is találtak benne néhány mondatfoszlányt, de csak az derült ri róla hogy régen Demhal király egyik írnoka volt, majd megölte szüleit és "Thecko"-ra keresztelte magát, hogy soha többé senki se gúnyolja ki nevét.

Némi foltozgatás, csak hogy valami értelme is legyen... Az előző hsz-omat inkább törlöm még mielőtt valaki megsértődne, de a történet eltrollkodását azért lehetőleg innentől kerüljük már el, marhaságok írására ott a facebook Meg olvassunk vissza is, hogy történet legyen, ne egy rakat katyvasz...

_________________
Üdv, Zsee

Ha mindenki odafigyel, akkor evriting iz gojing tu bí fájn

Ahogy teltek-múltak a hetek Zulit egyre jobban haladt a mágia tanulásával. Lánglabdái már nem gyújtották fel a kerítést és jégcsapásai se saját magát találták el. Ekkor azonban a jósnő valami rendkívül fontos dolgot mondott el ifjú tanítványának:

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

- Rendkívűl tehetséges vagy, de ahogy látom sem a tűz, sem a jég nem a te világod. Mit szólnál hozzá ha kipróbálnánk valami mást?

Zulit bólintott egyet, majd füstölgő zubbonyát gyorsan ledobta.

- Megpróbálhatjuk... se felgyulladni, se megfagyni nem szeretnék egy rosszul sikerült varázsige után.

A jósnő arca mosolyra húzódott, majd bemutatta a következő feladatot. Miután egy aranysárga villám kidöntötte a rét másik oldalán lévő tölgyfát, a fiú arca felderült, szinte látszott rajta, ez tetszik neki!

_________________
Üdv, Zsee

-Hogy tanulhatom meg ezt a technikát? - kérdezte Zulit lelkesen.
-Összpontosíts és próbáld felgyosrítani magad körül a levegő részecskéit, amik ezáltal elektromosságot kreálnak. - mondta a mestere.
Zulit nekifeszült a feladatnak és kizárt mindent a gondolataiból. Pár perc néma csönd után a tenyere izzani kezdtett és egy aprócska villám belecsapott a földbe.
-Kezdetnek nem is rossz. - mondta a jósnő és elégedetten bólintott.

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

... Hősünk a következő mágiát akarta megtanulni. A tűzlabdát.
de sajnos még nem tudja hogy hogyan csinálja mert a véccére kellet mennie....


(nagy dologra)

_________________
Hungarian "The Terrible"

Tűzlabdán ("lánglabdán") már túl vagyunk, vissza kéne olvasni, anélkül elég nehéz történetet írni ebben a formában... Meg lehet az sem ártana ha próbálnád folytatni a történetet, nem csak összetrollkodni az előző hsz-t.

Van elég poén lehetőség ebben a dologban anélkül is hogy minden baromsággal telehányjuk, példának okáért ott az első ilyen téma...

Most komolyan, mennyi értelme van annak hogy egy fantasyban a hőst elküldik a tecsóba meg ****ni?!

_________________
Üdv, Zsee

Folytatom én:
-Ám ahhoz,hogy mester válhasson belőled,még sok mindent kell tanulnod és gyakorolnod.A természeti erők ellen védekezned is tudnod kell,ezért...

_________________
Dave

...ezért gyakorlásként megidézek neked néhány elementált.
A jósnő sorban előhívta a 4 elem képviselőit és Zulit felkészült a harcra.

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

Elsőként egy sziklából és agyagból álló, Zulitnál jó 3 fejjel magasabb trollszerű lény állt fel a semmiből. Zulitnak rontott, de még időben harcképtelenné tette egy egyszerű fagyvarázslattal.
- Szép munka! - mondta elégedetten a jósnő. A fiú csak bólintott, de félelmet keltett benne ez a hatalom. Elhatározta hát hogy az este kikérdezi a nőt, hisz még a nevét sem tudja! De mire ezt végiggondolta kunyhó melletti kis tóból már tekergett is ki valami kígyószerű... A következő ellenfél.

_________________
Üdv, Zsee

A kígyóként tekergő vízelementál már nem volt egy könnyű eset, de pár óra küzdelem árán Zulit megtalálta a gyengepontját és egy villámmal atomjaira robbantotta szét.
-Nagyszerű! - nevetett a jósnő - De nézz csak a hátad mögé...

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

Még hátra sem fordult, máris egy légörványbe keveredett ami a kunyhó tetejével egy magasságba röpítette. Ötlete sem volt hogy most mit csináljon, fáradt is volt az egész napos gyakorlástól. Ekkor az örvény elengedte és zuhanni kezdett. Késő volt bár bármit is tenni, bumm!

Mikor felkelt már besötétedett és bent feküdt az ágyon egy pokróccal betakarva...

_________________
Üdv, Zsee

Az én hibám hogy.bajod esett - mondta a jósnő az ágya mellett- túl sok volt ez neked, még nem alltal készen.- folytatta sírva.
Zulit meg akarta vigasztalni, de amikor megpróbált felülni az ágyon, valami fura oknál fogva nem tudott megmozdulni...

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

A nő látta az arcán a kétségbeesést. - Nem kell aggódnod, ez normális. A sok varázslás legyengít és még meg is sértülél, most pár napig pihenned kell. Ezután beszélgettek még, majd Zulit eszébe jutott min gondolkodott napközbe :
- Sajnálom ha udvariatlan vagyok, de megtudhatnám a neved? - kérdezte.
- Hát, végülis, előtted azt hiszem már nem kell titkolóznom, az én nevem...

Na, valami szép nevet

_________________
Üdv, Zsee

...Phioloniumeliana, de szólíthastz Liana-nak, ha gondolod.

Elég szép?

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

- Rendben, Liana. Mesélnél magadról?
- Persze, bár vannak titkaim, mint mindenki másnak. Aldhimban születtem...
- Aldhim? Az miféle hely?
- Aldhim egy távoli fennsíkon van, amit tűlevelű erdő borít. Ide, a királyágba nagymennyiségű gyantát szállítunk, esetleg innen lehetne ismerős számodra. A népem, a "Humalkem" a természet titkait és a mágiát kutatja. Én 16 évesen kerültem el otthonról, világot akartam látni...

_________________
Üdv, Zsee

-És, mi történt,amikor... - kezdte el az újabb kérdést Zulit, de ekkor egy árnyákot látott meg az ablak mögött. - BUKJ LE! - kiálltott oda a jósnőnek, de ebben a pillanatban az ablak összetört és belépett....

Na de ki? Vagy mi?

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

Két csuklyás alak, késsel a kezükben. Idejük már nem volt rá hogy bárkit is megsebesítsenek vele mert Liana résen volt. A két alak kirepült a kunyhóból, de még földet se értek az egyik felé hangtalan fény repült keresztül, belőle pedig a másik alakba csapott, majd puffanás kíséretében földet értek és többé nem keltek fel.
- Gyere, indulunk! - szólt rá Liana Zulitra. - Itt már nem biztonságos!

Másnap reggelre már messze jártak a kunyhótól...

_________________
Üdv, Zsee

A harmadik nap reggelén egy faluhoz érkeztek, ahol Liana két lovat és élelmet vett, majd rögvest folytatták az útjukat.
- Tudom, hogy nem akarsz beszélni róla, de elmondanád végre, hogy mégis hova megyünk most? - kérdezte Zulit a jósnőt ingerülten, mivel az nem válaszolt már egy jó ideje a kérdéseire.
Liana most sem felelt, csak bámult a messzeségbe. Valami aggasztotta már egy ideje...

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”

- Már megmondtam, egy ideig most ne kérdezz. - felelte, mintha csak azt kérdezték volna tőle milyen nap van ma.
- De legalább azt mond meg hogy hová megyünk! - ezt sikerült olyan ingerülten kérdeznie hogy Liana oda is figyelt rá és a szemébe nézett.
- Egy régi barátomhoz, akinek a neve legyen titok. Előtte viszont szereznünk kell neked valami fegyvert. - majd ugyanúgy bámult tovább előre.

_________________
Üdv, Zsee

A napok néma csendben teltek el, ahogy lovagoltak a pusztaságban. Zulit esténként gyakorolta a mágiát, és örömmel konstatálta, hogy egyre kevésbé fárad el egy-egy bonyolultabb varázslat után.
Az egyik éjjel, amikor Liana elaludt, azt találta ki, hogy átkutatja a jósnő táskáját, hátha abból kideríthet valamit titokzatos uticéljuk felől...

_________________
“Chaos isn’t a pit. Chaos is a ladder. Many who try to climb it fail and never get to try again. The fall breaks them. And some are given a chance to climb, but they refuse...”