Sziasztok!
Szinte biztos vagyok abban, hogy többek között nekem is feldobta kazakh a magas labdát.
Szubjektív dolgaimról:
1. Igazi klasszis pálya nálam minimum

XL-es, pusztán azért, mert abban lehet MINDENT megvalósítani a legprofibb módon, nem mellesleg hosszú élvezet egy 6-8, netán több hónapos pálya. Nincs annál rosszabb, mint amikor egy jól induló pályát a beállítások gyengesége (fly, dim.door)miatt a 3. hónapban bevégezzük!!!
2. Én a kidolgozottságot helyezem előtérbe és a sztorit! ha jól belegondoltok, mindig ugyanazon lényekkel és hősökkel kell harcolni, tehát nem mindegy, hogy milyen alaphelyzetet/hangulatot teremtünk a játékhoz: első napi szövegek, jellemző hősök, hősnevek, főhősök (életrajzzal), a további napokon előugró szövegek. Ez a amgyar szerkeszésű pályák utolérhetetlen előnye minden mással szemben!!!
Mindezt persze kifogástalan magyarsággal kellene, de szerencsére kazakh, ezt nem NEKED kell hangsúlyoznom!! Azért kicsit fejlődött a színvonal ilyen téren, sőt, nagyot!
3. Cooperrel egyetértve: a questek adják meg a játék sava-borsát, feltéve, ha jól vannak beállítva (gremanizmus, éljen!).
4. Lényeges: az elkészült játékot tesztelni kell, egyszer, kétszer, sokszor, nem elküldeni kipróbálatlanul (pl. nekünk), mert szinte mindig rájövünk azonnal, hogy valamit EGYÁLTALÁN nem próbáltak ki a szerkesztés végével! Az ilyet nem szívesen tesszük ki, többnyire javításra visszaküldjük, aztán jöhet az egyezkedés!
5. Az összes általam ismert és elismert klasszis pálya közös jellemzője: a precizitás! Ezeket több hónapig, esetleg évig (!) készítik és annyit (annyian) tesztelik, hogy nincs benne hiba (csak kevés)! Ez a legfontosabb!
Számomra.
6. Azt is szeretem, ha én nyerek, csak ezek a jó pályák!
Na, hát ennyit erről, hangsúlyozom, szubjektív véleményt írtam, a
pályafeltevős/értékelős funkciómban ezek nem befolyásolnak - nagyon!
Sziasztok: Krityó