Ballentrae, aki már cseppet sem fázik (a piramisban nincs nagyon hideg, meg hát a félelem..), teljesen felbátorodik a hallottak/látottak után.
- Hö.. - mondja, majd odasétál Danához - Nahát, egy jól megtermett nőstény egyed.. - majd rögtön el is hallgat, amint mind a négy szarv teljesen felé fordul.
- Oké, oké - fordul Dakk felé.
Így zsebébe nyúl és előveszi Therogot, a hörcsögöt..

Clod a mintaurusz tehén láttán [Bocs, Beorn!] igencsak meglepődik. "Egy minotaurusz egy piramisban? Érdekes..." - gondolja - "De legalább már tudjuk, hogy Mador romjai közt vagyunk."
-Mondd csak! - szólítja meg Danát - Miért zártak be téged ide? Mi lehetett ezzel a céljuk? Van rajktad kívül más is a piramisban? Esetleg nagyhatalmú tárgyak?

-Itt is van. 'Az Szent Varázstárgyaknuk Nemélőkre Gyakorút Hatásiról'. Nézzük csak... - mondja Galrathiel a nyolcvanas polc hatvanhetes soránál, miután leemelte a jókora kötetet. A fedelét fekete sárkánybőrrel borították, s közepén egy kereszttel kettéhasított koponya éktelenkedett, mely már elég repedezettnek tűnik. A hetvenedik oldal valamiféle kardról szól, amit a "bátor kalandozu vihet magával nemélő sárkányok leölésének céljábul". A hetvenedik oldalon rálel a hőn áhított leírásra, ám csalódnia kell. Az oldal jókora hányadát a relikvia képe foglalja el, s kevés információ áll rendelkezésükre.

Halálosztó napfény

Az tárgyat Bracada máguscéhi készítették - a monda szerint magábul a fényből s a keresztesek véribül. A nyaklánc az első setét máguskkal egyidős, ám réges régen nyoma veszett. Egyesek szerint megsemmisűlt, míg megint mások egy nevenincs szerezetesnél látták.
Maga a nyaklánc a legmívesebb relikvia mindközül, mik nemélők ellen fejtik ki hatásikat. A színarany medallion vastag aranyláncon függ, s a leghíresebb törtpe ékszerészek drágakövei díszítik.

Hatását - mint az már leírott volt - nemélők ellen fejti ki, aura formájában, mely azonban nem működik, mikor eme szent ereklye tulajdonosa az álmok síkján leledzik. Hatását növeli viselőjének dühe, ám félelem hatására szertefoszlik a védelmező erő. Működése állapotában a mozgó holtakat összetartó varázs szertefoszlik, következésképp humánokra, metahumánokra s valamennyi élő bestiára nézve jobbára ártalmatlan. Egyes elméletek szerint a legnagyobb setét varázslók képesek eme aurát hárítani, de mindez csupán találgatás.

Egyes szakértő személyek rokonságba hozzák a hasonló hatású, de teljesen más jellegű Rathamatta Harmadik Szemével (451. oldalon).

A vérfarkas visszateszi a könyvet a helyére, majd hóna alatt a barátjától kapott könyvvel és - feltételezhetően - az oldalán Suo szellemmel elindul a hajó felé.

- Bezárni? - kezdi a nőstény, kissé kásás hangon, csoda, hogy bucira dagadt arcától egyáltalán tud beszélni.

- Én vagyok a kiválasztott, az őrző, a hitványak pusztítója! Hosszú-hosszú válogatás és küzdelmes évek után érdemeltem ki ezt a címet! Azóta pedig igyekszem megfelelni a rám ruházott isteni feladatnak: mindazokat, akik áldozat gyanánt belépnek a megszentelt piramisba, fegyvereimmel elküldöm Uraim színe elé, hogy haláluk után az ő talpukat nyalogassák, míg világ a világ. Ezzel szolgálom... azaz szolgáltam leginkább Őket.

- Rajtam kívül más élő eddig nem volt a szentséges labirintusba. Nagyhatalmú tárgyak? Mit értesz ez alatt?

-Ez esetben bocsáss meg, nemes minotaurusz! - mondja az elf, s meghajol a 'kecses' hölgy előtt. - Arra gondoltam, hogy akik rádruházták eme címet, nem hagytak-e neked valamiféle tárgyat, hogy vigyázz rá. Vagy esetleg a nyelszett kis mitugrászok, akik áldozataiddá váltak nem hagytak maguk után valamit?

Engedelmetekkel behozok egy másik szereplőt a halotti sztoriba!

A vérfarkas már a főutcán jár, amikor eszébe jut valami és betér az épp útbaeső Túlvilági Tivornyába. A szórakozóhely - szokás szerint - zsúfolva van kétes alakokkal, vámpírokkal és csontvázakkal egyaránt. Egyből a pulthoz siet, s odaszól a csaposnak:
-Hé komám, a szokás farkasméreg lesz!
-Furcsa, hogy ez a Drakula gróf expedíciót indít, pláne ilyen vészterhes időben, nem gonolod barátom? - mondja ezt egy mély, síri hang Galrathiel jobbján. Az illető humán hosszú fekete köpenyt visel, melynek mellvértezeti részét csontok erősítik meg. Ahogy a vérfarkas a félhomályban megállapíthatja, a férfi már idős, erősen kopaszodik, ám ősz szakálla a mellkasára lóg. "Furcsa, mit kereshet itt egy élő, a halottak között? Mondjuk magam is élek, de legalább vérfarkas vagyok. Bár ez itt meg olyan nekromanta-félének tűnik. Különben is mi köze a küldetésünkhöz?" - gondolja Galrathiel.
-Valóban, nekromanta vagyok, de nem is olyan élő, mint azt gondolnád. Egyébként meg ritkán látni vérfarkast errefele. - mondja az öreg és a vérfarkas felé fordítja fejét, ezáltal láthatóvá válik arca másik oldala, amelyről a hús már teljesen lerohadt, ám itt-ott némi bőr rátapadt a zombi csontjaira.
-A ménkűbe is, honnan tudta, hogy mire gondolok? Ilyesmit tudtommal nem tanítanak a maga fajtájának.
-Mindent a maga idejében Galrathiel - szólítja nevén a vérfarkast, annak legnagyobb megdöbbenésére. - Nyugalom, a csapos barátod mesélt rólad! Ha jól értettem te is tagja vagy az expedíciónak. Remélem veletek tarthatok! Tudom, hogy ez azon a felfuvalkodott Gruhaa-n múlik, de azért egy próbát megér, nem? - mondja, s a zsebéből pár, meglepően fényes érmét húz elő és a csapos elé dobja - Ez bracadai arany. Sokat ér errefelé tudtommal. És vegyük úgy, hogy a barátom számlája is rendezve van! Most pedig - fordul Galrathielhez - akár indulhatnánk is, nem gondolod?
Galrathiel arcán látszódik a bizonytalanság.
-Hmm... Suo, te mit gondolsz erről? - ekkor megjelenik a szellem, s most az öreg rökönyödik meg...

- Ja, ha a Zsákmányok Termére gondolsz, szívesen megmutatom neked. Úgy is időszerű lenne egy kicsit elidőznöm a Gyógyító Rúnák között, és szerintem - néz fel Dakkra - rád is rádférne, kedves.

Suo szótlanságba és láthatatlanságba burkolózva várja ki a vámpírnál eltöltött időt, majd mikor már az utcán vannak, újra megmutatja magát és kiegészíti a könyvben olvasottakat Huo tapasztalataival.
- A könyvben az állt, hogy míg hordozója álmát alussza, nem működik. Ez így nem lehet igaz. Nem érzékelheti azt, hogy mikor alszik, mikor nem. Sokkal valószínűbb a naplemente-napkelte kapcsolat.
A másik dolog pedig: Bár nem volt leírva, én úgy vettem ki, hogy csak egy elő nyakában lép működésbe a nyakék, tehát valószínűleg ha éjszaka le tudnánk akasztani a nyakából, nyugodtan szállíthatnánk nappal is. Nem gondolod?

Mindez a kocsmába lépés előtt történt, most lássuk, mi van bent!

Szellemünk árnyékként követi a vérfarkast. Amint belépnek a kocsmába, Suo ismét eltűnik. Körbejárja kíváncsian a termeket, majd visszatér, mire társa beszélgetésbe kezd a zombival. Amikor pedig szólítják, az idegen mellett közvetlenül megjelenik, annak nem kis meglepetésére...

- Még szép, hogy véltünk tarthat! -Szólal meg a szellem.
Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Suo vagyok, az Éjköröm Lidérchajó tagja, jelenleg pedig Galrathiel társa. Már alig várom, hogy induljunk, úgyhogy útra fel!

Theodorus kicsit meglepődik, mikor meglátja a másik minotauruszt. Viszont amint Dakk előlépett, bízott benne, hogy meg tudja nyerni magának és ahogy ez később kiderült, bizalma nem volt alaptalan. Csupán egy intim kérdést intéz most a sérülésekkel elborított testű hím patáshoz:
- Milyen volt?

Dakk fáradtan végignéz vérző, összetört testén:
- Azt hittem, kevésbé fájdalmas lesz első találkozásom egy nősténnyel. De még alakulhat a dolog! - teszi hozzá azonnal, gyorsan Danára pillantva, mennyit hallott mondandójából.

Alexander amint végzett az étkezéssel, benyomott még pár tőtetet, majd a "ha fel tudok állni, akkor még megiszom egy decit. Ha nem tudok felállni, akkor hazamegyek" elvet követve végül a kabinjába tántorgott és rögtön el is aludt.
Másnap reggel Petrusnak elmesélte, hogy miként szórakozott szakácsunkkal az éjszaka.
Petrusból azonban ez a fajta viselkedése nemtetszést váltott ki, ugyanis azt mondta:

- A szakáccsal nem érdemes szórakozni! Úgyis te iszod meg a levét.
- Igazad lehet. Abban is, hogy már megittam... Kicsit sok volt bennem az alkohol. Megyek, aztán bocsánatot kérek tőle!
- Rendben, tedd azt, de ha már arra mégy, el ne feledd megkérdezni, hogy mi lesz a mai ebéd!

Elmegy, kopog. Kinyílik az ajtó, ismét a fáradt szakács néz ki rajta.

- Mi kéne má' megin' magának? Haggyon má' békén!
- Szeretnék elnézést kérni a tegnapiért! Kicsit sokat ittam és nem kellett volna úgy megbántanom magát! Remélem, nem fog haragudni rám.
- Addig csesztetnek, amíg egyszer meg nem járják! Me' aztán nekem is van türelmi zónám, s az véges!
- Vehetem ezt megbocsátásnak?
- Veheti, de aztán többé ne zargasson ilyesmivel.

Az alabárdos ezzel távozik, majd eszébe jut, hogy elfelejtette megkérdezni Zumbát az ebédről. Mivel fáradt még a szakács, lassan kapcsol, így az alabárdos távozása is még csak most esik le neki, mikor épp visszatérne kabinjába, az alabárdos szorgos integetésére lesz figyelmes, mintha még mondani szeretne neki valamit. Majd szakácsunk a "ha túl sokat kelepel, a szájára kell csapni." elvet követve Alex integetésére mondja:
- Én a kapitánynak, s az atyaúristennek is megmondom. Nekem ne integessen, jöjjön ide, ha akar valamit, de ízibe!
- No, egy dologról feledkeztem még meg. Odafent (a fedélzetre mutat) érdeklődnek, hogy mi lesz a mai ebéd.
- Hát ha folyamatosan zaklat, akkor semmi, egyébként meg jó kis sülthúst terveztem valami zöldségkörettel. Remélem, megfelel.
- Köszönöm szépen a tájékoztatást!

Ezzel visszamegy a fedélzetre, Petrust tájékoztatja és tovább folytatják a beszélgetést egész ebédig. Megebédelnek, utána pedig újoncunknak némi edzésféleséget próbálnak tartani. Még ügyetlen a gyerek, de állításuk szerint fejlődőképes...


Hamarosan elérkezik a sötétedés, azaz az akció kezdésének az időpontja, de addig még oda is kell érniük és el kell helyezkedniük. Így Gruhaa ismét megkongatja a vészharangot, hogy ezzel csatába hívja bajtársait.

A hang hallatára mindenki szorgosan készülődik és percekkel később a fedélzeten vannak teljes fegyverzetben.
Mielőtt indulnának, Gruhaa egy gyors létszámellenőrzést hajt végre és elmondja kinek, mit kell tennie.
A korábbi verzióhoz képest annyiban változik a terv, hogy nem lesz vízi egység, hanem egy nagy csapásmérő akciót fognak végrehajtani, először két csalogatásos módszerrel, később pedig a hajó megrohanásával.

A feladatok tehát:
Huo: A csapat szeme, figyelmeztet az esetlegesen közbejövő veszélyhelyzetekre, illetve vezeti a csoportot, mutatja az utat.

Drakulb: Gruhaa helyetteseként a hajón marad a három Ghoul kínzókamraőrrel. Feladatuk a később visszatérő Galrathiel és Suo tájékoztatása a fősereg elindulásáról, illetve a hajó védelme az esetlegesen messzebbről visszatérő barbár felderítőkkel szemben.

Aldo: a pokolbéli lények főnökeként a harmadik akcióban lesz szerepe, utasítást később kap négyszemközt. A csalogatás utáni kisegítésben is résztvehet, de vigyázni kell a lényekre, mert Suo és Galrathiel még nem tért vissza a nyakék biztonságos elszállításának elméletével, így szükség lehet még rájuk.

Zutyinko: vezérletével a 64 csontvázharcos feladata lesz a csalogatást követő mészárlás megkezdése, harc a goblinokkal.

Thel: a 24 csontvázíjász taktikájának kidolgozása és a csalogatás megkezdése lesz a feladata. A lerohanás során is a csontvázíjászok mellett kell, hogy maradjon, amint azonban felvették a harci állást és már nincs szükségük az irányításra, beszállhat a kétkezi harcba is.

Dazu: Gruhaa már régóta ki nem állhatja szegényt, így őt is a csontvázharcosok mellé rendeli, Zutyinko helyetteseként.

Ha valaki kimaradt, kiabáljon és megkapja feladatát!

-Igen azt hiszem, arra a teremre gondoltam - mondja Clod - és ahogy elnézem magunkat, ránk is ránkférne egy kis pihenés és gyógyulás. El tudnád magyarázni, hogy hogyan juthatok el abba a terembe? Kíváncsi lennék, mi van ott...

Mikor Suo, Galrathiel és az öreg elérik a hajót, az előbbi kettő döbbenten tapasztalja, hogy a fedélzet üres. Mikor felérnek a fedélzetre, a likantróp rájön, hogy tévedett. Az egyik lépcső alján ott függeszkedik egy denevér.
-Drakulb, hová tűntek a többiek?- mondja a denevérnek, aki ekkor elrugaszkodik a gerendáról, s egy pillanat múltán már ott áll előttük a vámpír teljes mivoltában.
-Már elindultak. A tervvel ellentétben csak szárazföldön mennek. Mindnyájan. A három ghoul és én maradtunk itt őrizni ezt a lélekvesztőt. Siess, még utolérhetitek őket! - s azzal megmutatja az utat, amerre a sereg távozott.

_________________
Üdv. Jou!

"Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem." (Vavyan Fable)

- Természetesen! Elindulsz erre jobbra, majd felmégy a következő lépcsőn, azután a teremből a középső ajtót választod, majd a következőnél a legbaloldalibbat. Egy rövid folyosó után a második lépcsőn lemégy, az újabb teremben a középső nyílás a nyerő, majd bal - középső - jobb - kisfolyosó - jobb - lépcső föl - bal - középső - legbalabb - lépcső le - bal - hosszú tekergődző folyosó - lépcső le - középső - jobb - folyosó - bal - bal - folyosó - lépcső le. És már csak a titkosajtó nyitómechanizmusát kell megtalálnod, ami nem nehéz, ha rendelkezel hőlátással. Azt hiszem, nincs csapda az ajtón, olyan ami akkor aktiválódik, ha nem egy minotaurusz piszkálja meg...

Amint kapitányunk befejezi beszédét, Zumbee lép mellé és megkérdezi tőle, hogy neki mi lesz a dolga. Természetesen Gruhaa mindenkire gondolt, így rá is. Így szól hozzá a kapitány:

- A te feladatod lesz utánam a legfontosabb. Kinevezlek helyettesemnek és így ha én nem leszek a közelben vagy bármi bajom esne a csata során, te veszed át a parancsnokságot, hiszen Drakulb a hajón marad!

Kapitányunk mindenkit tájékoztat arról, hogy ki is lett új helyettese, ezek után pedig azonnali indulásra sarkallja társait. Huo vezetésével megindul a csapat.

Nem sokkal indulásuk után Suoék visszatérnek a hajóra, majd ahogy megtudják, hogy a többiek útra keltek, ők is sebes léptekkel követik őket. Hamar utolérik a sereget. A kapitánynak Galrathiel beszámol a nyakékről, illetve bemutatkozik az új csapattag is Gruhaának.

Mindeközben a seregben érdekes beszélgetések kezdődnek. Vannak skalpgyűjtők, ámokfutók, bátrak, de óvatosak is köztük, mind másképp látja esélyeiket illetve lehetőségeiket. A csatába indulok többsége bizonyos elvárásokat is támaszt magával illetve társaikkal szemben. Fejben sokan előre lejátsszák az egészet...

Még valaki kimaradó?

Hogy picit megtörjem a csendes intermezzót és írásra késztesselek benneteket, következzen egy apró sztori...

Miközben a csapat a helyszín felé halad, a közeli város széle mellett mennek el.
Baljós fellegek gyülekeznek az esti égen, a tündöklő csillagmiriád nehéz fellegek mögé bújik. Még nincs éjszaka, csak sötétedés, a nyakék hatása hamarosan megszűnik. Mindenki -amint eléri helyét- elhelyezkedik és a környezetet fürkészve készülődik feladatára.
A holdsarló beteges-sárga csücske épp most bukkan elő egy rozoga kémény takarása mögül. Csatornák mocskának szagát hozza a csapat felé a könnyed szellő, a Halál rothadó bűze grimaszba rántja a csúf pofákat. Talán Suo vagy Huo ténykedésének hála, néha egy árny suhan el egy-egy csapattag mellett.... Az is lehet, hogy talán csak egyesek érzékei űznek csalóka tréfát velük, de tény, hogy a szellemek is ténykednek. Egy ilyen kimerítő nap után még ez is megeshet.
De nem. Azok a méregzöld íriszek nem lehettek a képzelet szüleményei. Ilyen fagyos tekintetet nem lehet elképzelni, szinte már nem is szellemi... De akkor mi lehetett? Mégse a szellem?
- Vámpír... - suttogja maga elé elszántan Galrathiel, hisz a vér édeskés illatát érzi a levegőben. Csontjáig hatol a félelem, hallott már meséket egy könyörtelen gyilkosról, aki Fenris ivadékaira vadászik. Tudja, hogy Ő az.
Pengevékony ajkain mindenttudó, fagyos mosoly játszik, ahogy elsuhan mellette, s mintha halkan fülébe súgná:
- Félsz?
.....Utánafordul, de már csak a sötét színkavalkádot látja beleveszni az éj sötétjébe. Épp fellélegezne, hogy csak képzelődött, mikor hátratekint, s gunyoros mosollyal simít végig a nyakában függő titokzatos medálon. Biztos lehet benne, nem felejti el sosem az arcát...

Gruhaa szólal meg ekkor, ismerve alattvalóját. Tudja, hogy ki nem állhatja a vérfarkasokat, de mivel most egy célért küzdenek, nem engedheti, hogy Drakulb tönkretegye az eddig pofásnak kinéző tervet...

- Fejezd be Drakulb a szórakozást! Ez nem az a pillanat! Mit keresel te itt, mikor azt parancsoltam, hogy a hajón maradj? Pont azért kértelek rá, nehogy gond legyen!
- Ne haragudj főnök, de miután elmentek a többiek a hajóról, történt egy kis probléma. Pár felderítőt vettem észre, akik meglátták a hajót, de túl messze voltak és így magam nem tudtam megtámadni őket. Suo segítségét kérném, míg Huo maradna itt szemnek. Ha ezek a felderítők visszatérnek a hajóra, zűrös helyzetbe kerülhetünk... Még nem értek ide, de erre tartanak.
Ami meg Galrathiel zargatását illeti, (odafordul hozzá) elnézést kérek, de úgy éreztem, kihagyhatatlan a dolog...
- Többé ne forduljon elő. Suot viheted, aztán intézzétek el őket villámgyorsan!
- Sietünk vissza!

Ezzel ketten elmennek barbárvadászatra, a többiek pedig elhelyezkednek és a kapitány parancsára várnak, arról, hogy mikor kezdhetik meg az időközben előttük láthatóvá vált Goblinok lövöldözését és az azt követő lerohanást.

Drakulb felvázolja a tényeket Suonak. Elmondja, hogy a felderítő csapat 5 goblinból és 1 ork törzsfőnökből áll. Ezért akár ő maga is leszámolhatott volna velük, hiszen nincs farkaslovas, aki sebesen leléphetne, de azért kettejüknek mégis biztosabb a dolog, és még nyereségük is lehet.
Valószínűleg azt a feladatot kaptak, hogy ha meglátják a hajót, térjenek vissza a sajátjukra és informálják feletteseiket. Ezért a hajójuk felőli támadásra nem számítanak, sokat néznek hátrafelé. Ezt kell majd kihasználniuk.
Drakulb ekkor elmondja a taktikát.

- A terv pedig a következő:
Én az első Goblint meglepetésszerűen letámadom, majdnem teljesen kiszívom a vérét, ekkor jössz te, befejezed a munkát és így egyre többen leszünk.
- Rendben! Ez nagyon jól hangzik. Már látom is őket előttem. Szívd el az életerejük 90%-át, én meg befejezem a munkát. Kezdjük!


Nekik is rontanak egyből a barbároknak. Minden megy, mint ahogy tervbe volt véve. A goblinok, miután két szellem életrekelt, rájönnek, hogy nincs értelme a vámpír támadásának, mert az visszagyógyul, ekkor a törzsfőnök tanácsára az egyik új szellemnek esnek neki. A vereségük előre látható, de nem vonulnak csúfan vissza. A csata végén, az utoljára életben maradt törzsfőnök felkiált:
"Ti mocskos szörnyetegek! Társaink bosszúja hatalmas lesz!"
Drakulb nem akarja tovább hallgatni őt, így nem vár a szellemekre és minden életerőt kiszív belőle...

A csata véget ért. Öt szellem kelt életre, amiből kettőt azonnal le is vertek. Így is maradt három új, akik közül kettő Suoval együtt visszatér a többiekhez, míg Drakulb egy szellemet magával visz a hajóra szemnek.

Az éjszaka leereszkedik rájuk, eljött a támadás ideje. Vajon mindenki készen áll?

Heroes of Gaia ezt játsza valaki?, nem értem hogy van ez a várfoglalás elfoglaltam 2 várat és nem tudom a hőst feltankoltatni.