Csatlakozott: 2005 aug. 16 kedd, 17:06
Hozzászólások: 2137
Tartózkodási hely: Dungeon
|
Végül is sikerül összegyűjteni majdnem mindenkit az étkezőben. A matrózok, a kormányos, a szakács odakinn ténykedik, de a kapitány, a lord, és az "utasok" mind-mind megjelennek. Mintha tegnap lett volna, az előző hasonló ilyen összeröffenés... Pedig azóta jó egy hét is eltelt. Igaz, nem esemény nélkül... 
A lord emelkedik szólásra:
- Elnézést kérek önöktől, hölgyeim (néz a pixie-re, és a Lánghajúra) és uraim, de az utóbbi idők őrült eseményei során még a legalapvetőbb udvariasságról is sikerült elfeledkeznem. Kellemes, nyugodt hajóútnak képzeltem a mi kis expedíciónkat, ahol a "kalandok" csak partraszállás után kezdődnének el... Az istenek szeszélyéből kifolyólag azonban nem így történt... Volt már részünk kalóztámadásban, majd mi támadtuk meg a kalózok búvóhelyét, hogy visszaszerezzük elorzott javainkat, és expedíciónk nélkülözhetetlen tagját, Selmo atyát (néz a papra), megmentettünk egy hajótöröttet, aki azóta betölti a fedélzetmester pozícióját, a hajónkat megszállta egy szellem, mindenféle galibát okozva, majd segítséget nyújtottunk egy bajbajutott, hárpiák által ostromolt hajónak, és itt termett közöttünk ez az aranyos tündérke is, amit talán egyesek isteni jelnek vélhetnek... Hat hajónak is sok lenne, amit ez idáig át kellett élnünk... Mint tudják, két újabb utitársunk csatlakozott a hajóról (és két sérült matróz, akik azóta is ápolásra szorulnak): Neldor úr, a szépek népéből, és Eizyen úr, és itt van velünk Lillit is, a tündérkék népéből. Nem sokat tudok róluk, de vélhetőleg be fognak mutatkozni ők is, ha én befejeztem.
- Utunk sajnos összeforrt, mert visszafordulni nem tudunk, illetve nem akarunk: sürget az idő. Nem túl szerencsés, hogy önöknek (néz az elfre és az emberre) arra kell tovább hajózniuk, amerre mi, de nincs mit tenniük. A sors, vagy az istenek akarták így, nem tudom, de remélem egyikünk sem bánja meg a végén, hogy így esett. Expedíciónk céljáról röviden: egy kardot keresünk, aminek segítségével Selmo atya egyháza nagyobb eséllyel veheti fel a küzdelmet az Armageddon Penge hordozójával. A rejtélyes fegyver, ami talán nem is fegyver valójában, a Jégpenge, melyet, ha pontosak az atya értesülései, a fagyott földeken fogunk megtalálni, egy ősi dwemer romban. Nem tudom, hogy utunk végén célba érünk-e, nem sejtem, hogy sikert aratunk-e, de én a magam részéről, miután az atya meggyőzött igazáról, nem élhetek úgy tovább nyugodtan, hogy nem teszek meg mindent, amivel esetleg világunk pusztulása megakadályozható lenne. Persze, tudom én jól... én is hallottam azokat a vérfilozófusokat, akik szerint az Armageddon Penge felbukkanása nem jár feltétlen a világ-, illetve annak egy részének, a biztos pusztulásával... Hallottam én is a Háromszemű Lány kinyilatkoztatását, aki szerint a hordozó rendre megjelenik, és csupán nagyobb társadalmi változást hoz maga után, nem pusztulást. Sőt, olvastam Orkroppantó Grabbak, az ogre bölcs elméletét is - igen atyám, hiába néz rá ilyen szemrehányóan - amelyben arról elmélkedik, hogy az Armageddon Penge tulajdonképpen a szükséges változtató erő, mely a posványba és dekadenciába fúló társadalmakba friss erőt áramoltat majd. Ő dicsőíti az eljövendő, rövid ideig tartó káoszt, mely elősegíti az új létrejöttét, a fejlődést... Olvastam... de egyet nem értek ezekkel, ám úgy gondolom, hogy meg kell ismerni egy adott, lehetséges esemény összes aspektusát azelőtt, mielőtt döntenénk. Én, mint a Birodalom egyik lordja, annak rendjének egyik támpillére vallom, és hiszem, hogy a Hordozó csak halált, és háborút hoz majd magával, aminek egyetlen célja, hogy lerombolja azt a sok ezer éves rendet, amit mi, emberek, és a velünk szövetséges fajok megteremtettünk Erathiában! Hiszem, hogy a Pengét meg kell állítani, minél előbb: annál jobb! Épp ezért, senki és semmi nem tántoríthat el utamtól, hogy mindezt megpróbáljam... Köszönöm, hogy végighallgattak! Most pedig, ha mondanának pár szót magukról!
A lord épp hogy visszaereszkedik a székére, amikor egy igen ijedt képű matróz ront be az ebédlőbe, megfeledkezve még a kopogásról is:
- Kapitány úr - zihálja, - jöjjön gyorsan, ezt látnia kell!
Ahab kisiet a matróz után, fellépcsőzik a hátsó fedélzet legtetejére, ahol a kormányos is rémült arccal tekintget hátrafelé.
- Azt a retkesfarkú tengeri ördögöt! - káromkodik Ahab, s mérgében nagyot vág a korlátdeszkára.
- Mindenki a fedélzetre!!! - kezd parancsokat ordítani. - Minden vitorlát bevonni!!! Viharköteleket kifeszíteni! Fedélzetmester! Hejj, fedélzetmester!!! Vigyen magával két izmos alakot, mondjuk a minotauruszt, és még valakit a raktárba, nézzenek végig mindent, és ami nincs megfelelően lerögzítve, azt kötözzék le! Igyekezni, emberek!!! Nyakunkon a végítélet!!!
- Mi történt, Torres? - siet fel mellé a lord.
- Nézze uram! - mutat Ahab ki a hajó tatján túlra.
A hajó mögött, keleten, nem látszik az ég. Nem látszik a tenger sem. A felhők a hullámokig érnek... már nem is fekete a színük, hanem haragos lila. Kavargó, örvénylő, halálos, és rettentő sebességgel közeledő viharfelhők azok.
- Minden viharok öregapja jön ott felénk, uram! - így Ahab - Jó negyedóra múlva megtapasztalhatjuk Ulmo Vízatyácska nedves poklát...
- Vajon miért nem csodálkozok én ezen? - suttogja halkan lord Brutuss.
_________________ Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! 
Heroes3 map editor Codex v3.0
|
|
