|
A kapitány arca savanyú mosolyra húzódik:
- A Lótuszkirálynő Blair kapitány hajója volt. Olyan jó tizennégy évvel ezelőtt, éppen a Thorr-foknál hajóztak, amikor éjjel, valaki elvágta a másodtiszt torkát, és kivéreztetett tetemét az árbóchoz kötözte, fejjel lefelé. A kapitány a fegyvermestert gyanusította, mivel mindenki tudott róla, hogy ki nem állhatják egymást: többször kemény vitába keveredtek egymással, sőt, egyszer össze is verekedtek, amiért Blair természetesen megkorbácsoltatta a fegyvermestert, hisz egy felettesére emelt kezet. Azonnal elő is vették a szerencsétlent, és bár egyfolytában tagadott, Blair az ősi hajósítéletet szabta ki rá: húzzák át a hajó alatt. Ha túléli: ártatlan, ha nem: bűnös... A fegyvermester belehalt... jó másfél éve nem volt dokkban a hajó... az alját teljesen ellepték a pengeéles peremű tapadókagylók... Az ügy úgy tűnt, lezárult, ám a legénység között elterjedt az a szóbeszéd, hogy nem a fegyvermester volt a bűnös... állítólag egész éjjel részegen aludt az egyik raktárhelyiségben. Mindenki ferde szemmel kezdte bámulni a másikat, sőt, az elsőtisztet is gyanúba keverték a pletykák során. Blair először nem törődött a legénység pusmogásával, ám mikor harmadnapra négyen agyonverték az első tisztet, mivel azt sütötték ki, ő lehetett a gyilkos, kezdett komolyra fordulni a dolog. Blair természetesen megbüntette a halálos verést okozókat, a további útjukat a horgonykamrában, megvasalva kellett tölteniük, és csak szolgálatra jöhettek ki. Ám a szóbeszéd, az alattomos pletykálkodás ez után sem csillapodott... Az egyik öreg matróz állítólag álmot látott, amiben a másodtiszt szelleme haraggal támadt rá, követelve, hogy büntessék meg végre az igazi gyilkosát! Tudja, milyen babonás népség a tengerészek... Képzelheti, mi volt ez után... Senki sem bízott senkiben, az emberek félni kezdtek egymástól. Blair kapitányhoz naponta többen is beosontak, hogy előadják az általuk elképzelt "igaz" történetet... Mindenki a saját haragosát, vagy csak az ellenszenves excimboráját akarta befeketíteni... A gyanakvás fekete salakja ülte meg a lelkeket... A morál a béka segge alá süllyedt, a legénység már csak ímmel-ámmal teljesítette a parancsokat, mindenki sunyin vizslatta a mellé beosztottakat, hátha elárulja magát. Azután történt egy újabb gyilkosság, a tengerbe lökték a (vélhetőleg megkötözött) hajósinast, mert állítólag látott valamit... A legközelebbi kikötő azonban még messze volt, és jött egy nagyobb vihar... Egy rendben működő hajónak semmiség lett volna túlvészelnie, esetleg kisebb sérülésekkel, de a Lótuszkirálynőn akkor már nem akadt olyan matróz, aki fel mert volna menni az árbócra valakivel... mindenki félt, hogy az illető lelöki őt onnan... Így azután a vitorlát nem vonták be, az egyik széllökés meg befordította a hajót a tengerbe... Szinte mindenki odaveszett, egy szem túlélő evickélt csak parta egy roncson. Azt mesélte, hogy a fuldoklók egymást nyomták a víz alá, és ő is csak úgy úszta meg, hogy egy szögesléccel péppé verte az egykori legjobb cimborája fejét, aki egy késsel akarta őt ledöfni, miközben mindketten egy roncsba kapaszkodtak. A cimborája egész idő alatt azt üvöltötte, hogy "tudom, hogy te vagy a gyilkos!"... Hát ennyi... Megértheti: nem szeretném a hajómat erre a sorsra juttatni! Úgyhogy: csak ügyesen!
A kapitánynak kiszáradt a torka sok beszédtől. Nagyot köp a tengerbe, majd visszavonul a kabinjába, hogy egy kis rumot kortyoljon.
_________________ Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni! 
Heroes3 map editor Codex v3.0
|
