_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

Sorry, az alábbiakat azért nem írom mind zölddel, mert engem pl. zavar (a szememet fárasztja) a sok zöldség olvasgatása... Akinek nem inge...

Bakker! Jó ötlet a mellékszál, hajrá! Jól esett a fikázás is, egy kis "építő" jellegű kritika! De csak sikerül előbb-utóbb felnőnünk hozzád!


Drága Fifi!

Kezdem sejteni, mitől lettek sikeresek a könyveid! Az egyedi, utánozhatatlan sítlusodtól! Mivel nem szeretném, hogy teljesen elszállnál a nekromantád megformálása közben, gondoltam összedobok egy kis segítséget neked, mert ugye jól sejtem, hogy amit ajánlottam (ti. a D&D alapkönyv olvasgatása) kimaradt az életedből... Az alábbiakban keverem egy kicsit a D&D, a Heroes és a Might&Magic-ben szereplő dolgokat, hogy jelen szerepjátékunkba lehessen illeszteni.


1.) Nekromanta

Ebben a világban - hála az égieknek - a nekromanták nagyobb számban csak Deyjában fordulnak elő, bár léteznek persze magányosan ténykedő sötét mesterek is a világ számos pontján, de ők - éppen a környezetük miatt - titokban, rejtve űzik csak praktikáikat. Deyjában a legtöbb nekromanta varázslótanoncként kezdi a ténykedését, mint élő ember, vagy más humanoid. Nagyon kevesen vannak, akik itt is születek, a legtöbben a környező birodalmakból, vagy akár a világ másik feléről vándorolnak ide tanulni, hatalmat szerezni (Deyja nem az a kimondott családcentrikus birodalom ). Akik túlélik a mesterük melletti tanonckodást (kevesebb, mint ötöde csupán), és oktatójuk érdemesnek találja őket, hogy ne szervdonor, kísérleti alany, gólemalkatrész formájában kelljen további létüket tengetni, jobban belemélyedhetnek a sötét tudományok megismerésébe. Persze ezek a tanulmányok ténylegesen "sötétek", művelői lassan, de biztosan levetkőzik "emberi" mivoltukat, és egoista, maguknak való, hatalomvágyó, perverz, stb. lényekké válnak, akikből előbb-utóbb kivész az összes pozitív tulajdonság. (Elég nehéz a szeretet, és az emberbarátság érzését ápolni a lélek mélyén, miközben a tanonc mondjuk épp másfél tucat lélekkel bíró lényt véreztet halálra lassan, a mestere egyik kísérletéhez segítségül...).

A tanoncból egy idő után valódi hatalommal bíró nekromanta válik, aki már parancsolni tud az élőholtak egy részének, és meg tudja idézni a negatív energiákat számtalan módon. Elkezdi ő is járni a mágikus hatalomhoz vezető utat (mivel addigra már valószínűleg csak ez az egy cél élteti), mely többnyire a többi nekromanta tudásának ellopásával, vagy egy nagyobb hatalom ideig-óráig történő szolgálásával, és annak titkainak kilesésével jár. A sötét mesterek épp ezért - hála az isteneknek - szinte állandóan ármánykodnak egymás ellen, eszükbe sem jutna, hogy egy nagyobb cél (pl. a világ leigázása) hosszabb távon össze is foghatnának. Rettentő vész szabadulna az élő birodalmakra, ha a nekromantákat és élőholt csatlósaikat egyetlen hatalom egyesítené... (Had ne beszéljek az élőholt légiók elleni küzdelem elkeserítő mivoltáról, amikor a nekromanta egy öldöklő küzdelem után egyetlen intésével pótolja szétvert csontvázainak hordáit, az elesettekből.)

A nekromanta kezdetben csak az alacsonyabb rendű élőholtak uralását tanulja meg (csontvázak, zombik), de ahogy növekszik a hatalma, egyre erősödnek a szolgálatába fogadott / taszítottak hatalma is. Egy idő után már lidérceket, szellemeket kényszerít a szolgálatába, a nagyhatalmú vámpírok is önként csatlakoznak hozzá, vagy az élőhalott lovagok némelyike. Az igazán nagyhatalmú nekromanták pedig még a leghatalmasabb teremtményeket, a sárkányokat is élőhalottá képesek alázni.

Minden nekromanta "életében" (már aki megéri) eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy a sok élethosszabbító varázslat már nem elegendő számára, az örökkévalóság, a halhatatlanság elérése érdekében magasabb szintű élőhalottá, lich-csé kell válniuk. A szertartás igen bonyolult, és rettentő: a varázsló kiszakítja testétől tulajdon lelkét, hogy azt egy "kehelybe", amulettbe zárja. A sikeres szertartáson rengeteget "nyer" a varázsló: elveszíti az élettel járó összes nyűgét, nem öregszik, elkerülik a betegségek, számtalan immunitásra tesz szert, hatalma megnövekszik, és még a puszta érintése is halált okoz. Ám... ez nagyon keveseknek sikerül: a legtöbb szertartás félresikerül, vagy rosszul hajtódik végre, és a nekromanta vagy belepusztul, vagy elveszítve hatalmának és egyéniségének nagy részét, közepes szintű élőhalottként tengeti életét (a Heroes-ben sima lich és power lich).

A nekromanta lét mindenképp megrontja, eltorzítja a lelket, nyomot hagy az illető auráján, amit igen nehéz leplezni. Egy lich-csé vált nekromanta (igaz lich-nek is nevezik őket) pedig semmivel nem tudja elnyomni rettentő, fagyos kisugárzását, ami hatalmától függően több méteres távolságon belül megöli az élőket, elhervasztja a növényeket, és akár száz méteres körzetben is rettegést hoz a gyengébb akaratúakra... Mondanom sem kell, hogy a nekromanták lelke haláluk után mind-mind a poklok legmélyén végzik... És még ez a jobbik eset, rosszabb esetben egy tudattalan gólembe, vagy élőhalottba zárva szolgálhatják új gazdájukat az örökkévalóságig...


2.) A nekromanta hitvilága

A nekromanták Baa-ban hisznek, a Sötét Istenben, hozzá fohászkodnak, ami Deyjaban amolyan államvallás. Az utóbbi években a többi országban Baa hite tiltottnak számít, templomait - már amiket megtaláltak - lerombolták, papjait elüldözték, vagy megölték. Persze számtalan rejtőző templom, szentély, kegyhely maradt fenn mindenfelé, általában a rejtett, ritkán látogatott helyeken.


3.) Nekromancia

A nekromanta a negatív energiát használja fel, azt manipulálja, idézi meg. A Negatív Energia Síkja minden, ami nem jó: sötétség, fájdalom, keserűség, szenvedés, halál, bánat, stb... Ez az erő csak pusztítani, rombolni, ölni képes: a nekromanta a segítségével vérző sebeket ejthet, elrothaszthat dolgokat, betegségeket-, járványokat idézhet, elsorvaszthatja élőlények szerveit, végtagjait, szörnyű átkokat szórhat, vagy csak simán gyilkolhat vele (lehetőleg minél fájdalmasabb módon). A nekromanta nem tud gyógyítani, maximum más élőlények életenergiáját kiszipolyozni, nem tud teremteni, csupán holtakat (a valódi teremtés megcsúfolásaként). Egy nekromanta számára elsajátíthatatlan tudomány az illúziók tana (ahol hangokat, színeket, fényeket, illatokat kell teremteni), illetve a bűbájosság (ahol érzéseket, érzelmeket kell kelteni), viszont talán nem áll messze tudásától az elemi mágia ismerete (pusztító energia varázslatok előhívása), illetve az idézés tudománya (külső sík lényeinek megidézése, szolgálatba kényszerítése). A nekromanták általában jeleskednek a különböző jósmágiákban, mivel ellenfeleik szándékainak, titkainak kikémlelése számukra létkérdés, illetve valamilyen, önmagukra alkalmazható védővarázslatokat is előszeretettel sajátítanak el.


4.) Botvívás

Egy hosszúbot jeles fegyver lehet a hozzáértők kezében, hiszen épp az a lényege, hogy a legtöbben fegyvertelennek nézik a vándorbotra támaszkodó utazót, rejtőző varázstudót. A bot végével lehet döfni, páncéltalan ellenfelek (!) idegcsomópontjaira, gyomrába, szemébe, rettentő fájdalmat, bénulást okozva vele; a végét meglóbálva jókorát lehet vele csapni, ami elkábítja az ellenfelet; illetve segítségével el lehet gáncsolni a nem túl nehéz (!) kétlábú (!) lényeket. Mindezeken túl hárításra is használható, hisz a fegyverek jó része rendelkezik valamilyen nyéllel (ilyenkor ezt kell a hárítás során eltalálni), illetve a pengés fegyverek lappal, amit szintén félre lehet vele sodorni. Egy bottal nem úgy kell hárítani, hogy az ember beleteszi az ütésbe a faalkalmatosságát, azaz leveszi a kardcsapást vele, hanem elmozdulva, rézsút meg kell vezetni a támadást, eltérítve így a halálos ütést, és egyben kibillenti egyensúlyából a támadót. Már ha sikerül... Egy nehézvértes lovag kétkezes pallossal történő, nyolc napon túl gyógyuló csapását igen-igen nehéz e módon eltéríteni, vagy a lovagnak bármiféle kárt okozni a bottal, de hát ilyenkor jön elő a könnyűfegyverzet előnye: simán el kell szaladni...


No, remélem nem írtam túl nagy hülyeségeket, és remélem hasznosítani tudod a fent leírtakat. Nem azt mondom, hogy ilyennek KELL lennie a nekromantádnak, csupán általában ilyenek a nekrók...


Mindenki másnak:
Ámberek! Itten valami hihetetlenül jó csapat verődött össze! Be kell valljam, egyre jobban élvezem a mesét, ilyen játékosoknak komolyan mondom, kész élvezet mesélni! Gratula mindenkinek!!!

Laca mondta, hogy szeretne még valami kis poénosat írni, úgyhogy a végértékeléssel, sorry, még egy kicsit várni fogok...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Mikor elkapta a felé hajított kardot, köszönetképpen odabiccentett az őrmesternek és belevetette magát a harcba. Azaz csak vetette volna… mert mindenki megdermedt egy pillanatra. Aylward követte a tekintetüket és megdöbbenve tapasztalta, hogy most már két gnoll van a fedélzeten. És egymást tépik-marcangolják.
Kihasználva a röpke szünetet gyorsan mond magára egy gyógyító varázst. Sebei nem gyógyulnak be, de fájdalma enyhül és ereje is kezd visszatérni.
Az egyik gnoll diadalmaskodik, mire a kalózok megújult erővel támadnak rájuk. Lassan hátrálásra kényszerítik a védőket és Aylward azon kapja magát, hogy jobbján a Lánghajúval, balján a hajótöröttel a vérszomjas horda közepén állnak. Védekezésre kényszerülnek.
Ekkor kisebb zavar támad a kalózok gyűrűjében és felhangzik egy kiáltás. A helyzeti előnyt kihasználva az egyik goblin mellébe mélyeszti pengéjét, majd a lendületből megmarkolja a legközelebbi orkot és magafelé rántja. A meglepett ork egyensúlyát vesztve elsuhan mellette, és pont Johnatan előtt esik térdre.
Kirántja kardját a goblin testéből és ráveti magát a legközelebbi kalózra.


Gyerünk Laca, lepj meg minket!

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

-"Most vajon melyik vezér maradt életben?"-kérdi magában az őrmester. S látván a banditák újult erővel térnek vissza a harcba a bámulatukból nem gondolkozik tovább ezen, inkább aprít egy pár banditát, bár látszólag nagyon lassan fogynak. Egy pillanatra megállt, hisz a lábai elé terült egy ork, de nem hagyott időt neki hogy netán felkeljen.-"Fő a biztonság, mint mindig!"-suttogja halkan, s beledöfi kardját az elterült orkba. Ezután hirtelen fájdalom nyilal egyik bordájába, s megtántorodik. Egy ork nyíl állt ki mellkasából, s hirtelen átvillant az agyán, hogy most vége, de mégse! A levegőt kicsit kapkoda veszi, de semmi fuldoklás, csak a fáradság és a betegség.-"Furcsa!?"-s ijedt tekintetével megtalálta a mesterlövészt, aki kicsit meglepetten próbált újra leadni egy lövést, de ez már elkerülte áldozatát, s távol messze egy hangos szidalmazásfélét halott, amint egy harcoló társa tenyerét sikeresen eltrafálta. Ettől kezdve új alkalma nem nyílott a lövésre, mert a katona kardja máris a haramia combjában landolt, leterítve a földre őt. A következő pillanatban meg már az előbb megölt ork fegyverével hasította el nyakát, nehogy még egyszer ellene vagy társai ellen emelje fel íjját. -"Végre egy nekem való fegyver!"-örült meg Johnatan, s kardát visszaszerezve magához vette a halott ork íjját és a nála talált néhyány nyilat gyorsan szétosztotta a banditák között, majd ismét közelharcba bocsátkozott, de ezuttal már félig meglepett ellenfelei is akadtak.

Na aztán gyorsan vége lehetne már, mert lassan teljesen lesérülök

Cherbo szétnézet a csatatéré vált hajó fedélzetén.
Egy hatalmas gnoll üvölet egy másik széttépett felett. Nem tudta mirevélni a dolgot. Lehet hogy velünk van? Tette fel magának a kérdést, ugy látta a védők nem támadnak rá ugyhogy jobb ha ő sem.
Most szinte senki sem figyel rám. Mindegyik haramia háttal állt neki és a védők körül csoportosulnak. Ellégé megfogyatkozott a számuk, rengeteg holtest hever körös körül.
Felált a goblin hullája felől és futva vetett be magát a csatába. Lendületéböl egy cseppet sem veszitve egyenesen egy ork hátára ugrott. Körmeit belevágta a vállába, hátsó (lábán lévő) tépökarmát pedig a hátába mélyesztette. Egyenlőre jól kapaszkodik, az ork jajveszékelve probálja lerázni. Szerencsére a fegyverével nem éri el.
Cherbo kirántsa az egyik tépőkarmot és egy pár centivel odébb újra belevágja ellenfelébe. Az ork végülis egy nagyobb ugrással lerázza. Ezzel elég nagy darabokat kitépve a saját hátából. Cherbó nem veszti el egyensúlyát és talpra érkezik. Azonnal támad, az orknak épp hogy csak megfordulni volt ideje. Felugrik és ismét ellenfelébe mélyeszti tépőkarmait, ezuttal a hasába. Egy gyors rántással máris hatalmas sebet vág bele. elengedi ellenfelét és elrugaszkodik tőlle. Az ork még él, bár a szétnyilt hasából ömlik a vér. Támadásra emeli fegyverét, de csatakiáltás helyett csak véres genny jön a szájából.Összeesik, Cherbó épphogy csak eltud ugrani előle. Csak most ismerte fell, az elözőleg megfutamitótt ork volt.

Beorn: nem ígértem poénosat! Csak azt, hogy még írok!

A hatalmas gnoll (miután jól megüvöltötte a holdat) vérben forgó dülledt szemeivel gyorsan újabb ellenfél után nézett! Mivel harcoló alakokat több helyen is látott, megindult a hozzá legközelebb álló, újult erővel rohamozó orkok felé! A szerencsétlenek nem tudták, hogy vész közeleg a hátuk mögül… A gnoll egy ütésével két orkot repített át a hajókorláton, egyenesen a sötét vízbe! Majd az ellenfél nélkül maradt, meglepődött lovagra sújtott! A megfáradt, több sebből is vérző gnoll már sokkal lassabb volt mint a lovaggal történt első összeütközésnél!
A lassan lecsapó mancs elől nem volt nehéz kitérni, majd (jól bevállt módszerrel) a kard egyenesen a szörny torka irányába lendült!
A penge csak a levegő szelte át, a lovag a lendülettől majdnem orra esett, a gnoll hirtelen eltűnése igazi meglepetés volt… (újabb érthetetlen dolog)
Az orkok a vezérük „megsemmisülését” látva…

Jóóóóóóvanna! Azért jó volt, meg poénos is. Szerintem.

A két megmaradt ork kalóz, akik az észrevétlen harmadik csónakból másztak fel a fedélzetre, a hátsó fedélzeten keresztül, vezérük halála (eltűnése?) láttán elbizonytalanodnak, megadólag leersztik fegyvereiket... Sajnos a kalandozók némelyike már túlságosan belelovallta magát a harci lázba, úgyhogy az orkok hitvány életének hamar vége szakad, ahogy a hajón tomboló öldöklő kűzdelemnek is. Véres, sebesült, a fáradtságtól tántorgó, de igen lelkes alakok: a győztesek, gyűlnek össze a főfedélzeten, hogy megvitassák, mi is volt ez az egész. Mindnyájan elég rosszul festenek.

Ylyona úgy érzi, mintha csontja ripityára tört volna, bár hamar meggyőződik róla, hogy - hála az égieknek - egybe van mindene, de hogy tele lesz másnapra kék-zöld foltokkal, az szinte biztos.
Az őrmester, és a lovag is súlyos sebeket kapott, bár ez utóbbinak sikerült magán gyógyítani egy kicsit, úgyhogy ő legalább nem vérzik.
A vendégszállások bejárata közelében meglelik Billyt, akit egy elhibázott dobóbalta fonákja véletlenül halántékon talált még a csata legelején. Jó két perc, míg sikerül az ájult hobbitot magához téríteni (magyarázat arra, hogy miért nem harcolt az első varázslata után). A minotaurusz rettentő állapotban kerül elő az előfedélzetről. A jobb mellében még ott fityeg a számszeríj vessző, az által ütött seb meg jóócskán kinyílt, amikor szörnyű erőfeszítéssel, egyetlen mozdulattal felajzotta a nehéz ostromnyílvetőt. A bundája csupa vér, a vérveszteségtől sápadtnak néz ki. Most látszik csak, hogy már bizony benne jár a korban...
- Sajnálom, hogy nem tudtam melletted harcolni, lovag - suttogja. - Ideadnád a hangszeremet, kérlek?
Bal kezét még mozgatni tudja, azzal pengeti meg a húrokat. Különös, hogy a dallam, amit sikerül kicsiholnia baselitéből így is kellemes, sőt, mintha mágiaával lenne telítve. Tény, hogy a patás-szarvas a rövid akkord lejátszása után sokkal jobban néz ki. Már fel is tud állni. Egyetlen mozdulattal kirántja magából a nyílvesszőt... alíg vérzik.
A fedélzeten megtalálják Surmó rettentően összevert, véres testét is. A kalandozók elöszőr halottnak hiszik, de (látszik milyen mákja van a fiunak) némi élesztgetés után már egy félszeg mosolyt is megenged magának.
A legjobban talán Derick úszta meg. Hiába no, a tapasztalat...

Ekkor kinyílik a lord kabinjának ajtaja, és maga a lord lép elő, kissé ziláltan, a kezében egy véres rapírral.
- Ezek szerint mi győztünk - jegyzi meg, amint végigtekint a mészárszékké változott fedélzeten, és a talpon lévő, talpra kecmergő kalandozókon. Furcsa, a hangjából teljesen eltűnt az eddigi raccsolás, és lenéző él.
- Gratulálok önöknek, hölgyem és uraim! Tudtam, hogy nem tévedek az önök kiválasztásában! Az én kabinomban is van két gazfickó. Sajnos már nem nagyon lehet kihallgatni őket... Tudja valaki, hogy pontosan mi is történt?

*** kis idő, némi sebek bekötözése, veszteségek felmérése, kínvallatás után ***

A kalandozók lassan összerakják a történetet, aminek nagy részét a Derick által elfogott, és a komor győztesek által megfélemlített Bazil, valamint egy súlyosan sebesült goblin meséli el.

Veszettkutya valakitől kapta a tippet, a kitűnő, könnyűnek ígérkező zsákmányról. Tudta, hogy az Albatrosz a világítótorony zátonyai közelében fog lehorgonyozni (ott fogja bevárni a másik hajót), ezért már jó előre partra tetette magát embereivel. A gargoylékat elzavarták, és elrejtőztek a világítótoronyban. Négy beépített ügynökét pedig az Ezüstsólyom Röptére csempésztette, még annak indulása előtt. A haditerv jó volt, az Albatroszt, ami egy nappal előbb érkezett, mint az Ezüstsólyom, éjjel, úszva megközelítették, és viszonylag simán elfoglalták. Az már nem rajtuk múlt, hogy az igen jól felszerelt, kalózhajónak is kivállóan beválni való Ezüstsólyom elfoglalása már nem egészen a terv szerint zajlott le...

- Nos, uraim - fordult a kalandozók felé a lord - az Albatrosz lord Sammael Kovatch tulajdonát képezi. Én mindenesetre most csónakba ülök, és megpróbálom visszafoglalni azt a gazfickóktól. Ez nemesi kötelességem, lord Kovatch is ezt tenné fordított helyzetben. Bizonyára nem maradhatott olyan sok gazfickó odaát. Nem késlekedhetünk tovább, hamarosan itt a hajnal, és ha megneszelik, hogy itt veszítettek, elszelelnek az igazságszolgáltatás elől! Arról nem is beszélve, hogy Selmo atya is valószínüleg a hajón van még, fogva tartva (erről egyik fogoly sem tudott semmi konkrétumot mondani). Ki tart velem?

Dakk szinte azonnal jelentkezik, és (remélem ) sorban még egy páran.

- Rendben - mondja a lord. Kérem önt (fordul az egyik itt maradóhoz), hogy közben keltse fel a kapitányt, hogy ő is tudja, mi történt pontosan. Az sem ártana, ha a legénység (akikről közben kiderült, hogy a hajókatonákon kívül mindenki megúszta) addig elkezdenék rendbe tenni a hajómat.

fifi: egy vadállat ötlet jutott az eszembe, csak nem tudom, képes leszel-e hitelesen előadni! Mivel senki sem tudja a lord és kisérői közül, hogy miként is néz ki pontosan Selmo atya, hány éves, meg ilyesmi, eladhatnád magad a papnak álcázásul. Ti. egy nekromantát BIZTOS nem látnának szívesen a hajón. Kicsit pengeélen táncolásnak tűnhet a dolog, elég könnyű lebukni, de nem sok választási lehetőséged maradt...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Én szivesen fenékbe billentek pár kalózt!-szólal meg Billy.

-"Én, engedelmével ittmaradnák felügyelni a munkálatokat uram, s vigyáznák az ittmaradt sebesültekre!"- szólalt meg Johnatan, tudván, hogy úgyis szükség van egy emberre aki felügyeli a munkát, nem kéne hanyagul elvégezni végezni, nem valami szorgosnak és fegyelmezettnek láttszottak a katonák, hitelesítve a lord egykori állítását, főleg ha vezető nélkül maradnak! Majd szétnézve a többieken látja, hogy nem sok minden tennivaló van itt elsősegélynyújtás terén, hisz ennél többet már csak az atya tehet ha még él. Eközben kivette az inge belső zsebéből a távcsövét, elengedett egy áldáasfélét, majd kivéve a nyilat megnézte meg lehet-e még javítani a régi utitársát!-"Uram! Ha visszatértek esetleg kaphatnék egy új távcsövet, Mert ez már sajnos menthetelen."S a hajókatonák felé:"Munkára ámberek, nincs idő vacakolásra, reggelre kész kel lenni a nagyobb munkálatokkal!"

A kapitány biztos hogy él, vagy ezt még nem lehet tudni

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Én is maradnék, mert nem igazán vagyok még jól ahhoz hogy további kalózokkal harcolhassak - szól Ylyona.

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

- Szintén maradnék, ha nincs feltétlenül szükség rám - szólt Aylward, aki egy hordón ülve maszírozta sérült karját.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

No akkor, kezdem újbol!
Felébredt a mély álomból amely kissé megilyesztette!Kinézett a parányi kulcs lyukon!Nem látta sehol az őröket!
"Kérlek Baa segíts a mágia használatában"gondolta.
A zárban csendes kattanások hallatszottak amely gyorsan elmúlt!
Amikor megtörtént ez a művelet a zárkában lévő patkányokból egy meghallt.Kiszívta a patkány energiáját és evvel idézte meg a varázslatot amely kinyitotta a zárka ajtaját!Fidelio közelebb lépett az ajtóhoz síri csendes léptekkel!Belökte az ajtót s kilépett a zárkábol.Kereste a botját de az nem volt látható!Úgy gondolta megéri újjab patkány életet áldozni egy kis fényért.
"sierta kunda viona Baa, kirana faidda"Ez szabadfordításba:"Fényet kérek tőled Baa, bízok benned"
Lett is egy kis fény!Amely segítségével meglátott egy ajtót.Kikellett mennie innen és kinyitotta az ajtót.Érezte az egyre közeledő szabadságot amely megerősítette a szellemi akaratát.Látta hogy valamilyen teremben van.Olyan volt az egész látvány mint egy lakatlan sziget.Nem érezte túl jól magát.Görcsölt a hasa, fájt a feje és alig tudott mozogni.Tudta mitől van ez.Mert varázsolt.Ha varázsolni szokott mindig ezt érzi, egy varázslat nem árt meg neki de ha előidézne egy halálfodrokat akkor bele is halna.Ez azért van mert nincs teljesen kiképezve nekromantává.Ekkor visszaemlékezett arra a jelenetre amikor elment hazulrol.Nem értette aznap mitörtént de mintha néha valaki irányítaná őt.Ez akkor kezdődött mikor megkezdte a nekromanta kiképzést.Egy hosszú folyosó volt amit látott és ugyanúgy sötét is volt.Ahová lépett fény lett de ez a fény egyre jobban kialudt.Látott egy újjabb ajtót mikor a folyosó végére ért.Benyitott és a földön hevert a botja és még egyéb fegyver és páncélzat...
Itt azért fejezem be mert azt szeretném kérdezni hogy innen ki vigyen Fifi pár fegyvert valami kis talicskával és ezt odaadná nektek és így bizalmatokba fogadnátok or olyat lehetne hogy kiengedi a többi rabot és ők felveszik ezeket a fegyvereket és segítenek nektek mert ők is utálják a kalózokat?

_________________
Üdv. Fifi
R.I.P.
BordoMavi!!!

Fifi! Talicskázz csak! Hozd el az összes full plate mail-t, amit a gaz kalózok csak az IGAZÁN kemény rajtaütésekben szoktak felölteni! A nehézlovassági kopjákat se hagyd ott (szintén alapfegyverzet, amikor messziről kell az ellenfelet megölni, vagy amikor egyetlen lovasrohammal veszik be az ellenséges hajót a kalózok)...

A kis csónakban így csak hárman ültek: a lord, a hobbit, és a minotaurusz. Dakk evezett. A többiek ott maradtak az Ezüstsólyom Röptén, hogy vízbe szórják a kalózok maradványait a matrózokkal karöltve, valamint előkészítsék a néhai fedélzetmester és a hajókatonák tengerész-temetését és ápolgassák a harcban kissé megrokkant társaikat. A cápák már jó előre megérezhettek valamit a közelgő lakomából: ugyanis mire az első ork hulla belecsobbant a vízbe, már vagy kéttucatnyian gyűltek a hajó köré, így biztosítva a tengeri újrahasznosítást.

A csónak hamarosan nekikoppant a kalózhajóvá lett Albatrosz oldalának, s Billy már is ügyes mozdulatokkal mászott fel egy lefelé lógó kötélen. Körülnézett, majd intett, hogy tiszta a levegő, és hamarosan két társa is mellette guggolt a sötét fedélzeten.

- Annyira csendes itt minden - suttogta Dakk - csak nem jött át mindenki tiszteletét tenni hozzánk?

- Valakinek csak maradnia kellett - morfondírozott a lord. Látszott rajta, hogy a düh emészti, és legszívesebben ismét használta volna már rapírját, hogy a rajta esett sérelmeket valamennyire lamossa a gazfickók vérével.

- Csönd - sziszegte Billy - valaki jön!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

- Próbáljuk meg élve elkapni. Hátha kicsit meg lehet szorongatni a tökét! -sziszegte Billy.

Beorn: Ez már Nekem is feltűnt. Szegény magóggal mi lesz?

fifi: Látom nem élsz az általam felajánlott lehetőséggel. Jogod van hozzá. Így viszont szvsz ugorj neki még1x. (Csak nehogy aztán a sok ugrálásban elfáradj!)

A korlátra támaszkodva figyeli, ahogy a minó által hajtott csónak egyre távolodik a hajótól. Csodálja, hogy ilyen sérüléssel van még ereje evezni. És nem is akárhogyan; a kis csónak orra körül csak úgy csapkodnak a hullámok!
Sérülései még mindig fájnak. Némi gondolkodás után megvonja vállát és elhasznál mégegy gyógyítóvarázst. Ezzel mára az összes varázslatát elhasználta, de remélhetőleg már nem lesz rá szükség. Legalábbis reméli.
Rágyújt egy szivarra, miközben körülötte megindul a rendrakás. A maradék legénység az újonnan kinevezett fedélzetmester irányítása alatt a vízbe dobálja a hullákat. Odalenn szinte forr a tenger, ahogy a cápák marakodnak a jobbnál jobb falatokért. A véres habokból néha felvillan egy szürke hát vagy uszony.
Eközben a csónak eléri a másik hajót és a háromtagú csapat felkapaszkodik a fedélzetre és eltűnik a szeme elől. Aylward belepöcköli a szivarvéget a vízbe, elfordul a korláttól és elindul a karám felé.
Belépve véres látvány fogadja. A falakat és a padlót vérfoltok tarkítják, ork- és birkamaradványok hevernek szanaszét. Undorodva rúg félre egy leszakadt kart, amely még most is görcsösen markol egy görbe szablyát. Kalan nyugodtan álldogál a hátsó sarokban. Nyakából az elszakadt pányva egy darabkája lóg és szinte az egész testét vér szennyezi. Aylward kutató mozdulattokkal végigsimít a ló testén, és megnyugodva tapasztalja, hogy nincs rajta semmilyen sérülés. Vizet merít a hordóból, de mielőtt nekiállna lecsutakolni Kalant, odasiet az ajtóhoz és kiles rajta. Nagy a sürgés-forgás, de úgy tűnik, hogy senkinek sem jut eszébe, hogy benézzen a karámba. Óvatosan becsukja az ajtót és gyors, határozott mozdulatokkal megszabadítja Kalant a ráragadt mocsoktól.
Fertályóra se múlik el, mikor hátralép és végigfuttatja tekintetét a lovon. Elégedett a látvánnyal. Beköti a helyére, megitatja friss vízzel és felcsatolja elé az abrakoszsákot. Bár tudja, hogy Kalan most nem éhes. Épp ellenkezőleg…
A fal melletti ládából elővesz egy kopott takarót, leteríti a padlóra, majd elkezdi rápakolni a kalózok maradványait. A birkákéval nem törődik. Ahogy az egyik ork tüdejének megmaradt darabkáját felemeli, hogy a kupacra dobja, megpillant egy pár, ujjnyi hosszú hófehér tollat. Gondolkodás nélkül felveszi és a zsebébe rejti.
A munka végeztével még egyszer körbenéz, majd megmarkolja a takaró négy sarkát és kivonszolja a fedélzetre. A korláthoz érve beleborítja tartalmát a tengerbe, majd kis gondolkodás után a takarót is utána dobja.
Megpillantja Johnatant az előfedélzeten, ahogy épp egy matróznak magyarázza, milyen sorrendben javítsák a hajó sérüléseit. Megindul felé, de félúton megáll, elővesz egy szivart és az egyik őrláng fölé hajol, hogy meggyújtsa. Közben gyorsan körbepillant, majd miután meggyőződik arról, hogy senki se figyeli, gyorsan beleejti a tollakat a lángba. Apró villanás, halk sercegés és egy röpke, bűzös füstpamacs jelzi, hogy a tűz megtette a dolgát.
Határozott léptekkel folytatja útját. Az őrmester épp akkor végez a matrózzal, mikor Aylward odaér mellé.
- A karámoknál elég nagy rendetlenséget találtam – szólította meg.- Úgy látszik néhány haramia a harc hevében is csak a gyomrára tudott gondolni. Jó lenne ott is rendetrakatni valamelyik hajósinassal. Egyébként segíthetek valamiben?

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

!!!!!!YYYYYYEEEEEEAAAAAAHHHHHH!!!!!!

A manók úgy látszik, végre dűlőre jutottak, és odasomfordáltak Grundolghoz. A "nagy", ősz manó kezdte, neki volt a leginkább díszes a ruhája.
-A nagy és fényességes Cass Ursa Maior szolgálatában állunk, őt reprezentáljuk. A cassi varázslók nevében tárgyalunk, akiknek hatalmában áll kérésedet teljesíteni - a kérdés az, hogy mit tudsz cserében felajánlani.
Grundolg tekintete követte a manóét, és elégedetten konstatálta, hogy kifejezetten kerüli szemével a csodálatos fegyvert, melyet az ork a kezében tart. Tapasztalatai szerint ez annak a jele, hogy nagyon is foglalkozatja, és ezt leplezni igyexik. Nyilván megpróbál majd többet kialkudni, de Grundolg már most tudja, hogy NEM fogja felajánlani a kezében tartott Dragonyosok Konvertsvadronját, a manóknak pedig ez kell.
-Kövessetek! Ezt zárt ajtók mögött kell megbeszélnünk!
azzal intett az egyik felszolgálónak, hogy vegye át a helyét, és elindult a fogadó kamraajtó melletti folyosóján 5 manóval a nyomában és egy elnyomott vigyorral az ábrázatán.

Eközben a Bakker által "megmentett" Exstilius kínosan érezte magát: nem elég, hogy bajtársai elől happolta el őt Bakker, még teljesítenie is kellene egy-két feladatot. Nem akarta elárulni a megmentésére igyekvő fegyvertársakat, akiknek még kb. 15 perc kellett volna, hogy akcióba lépjenek, és kiszabadítsák - minden jól meg volt tervezve, kivéve, hogy fél órával az ítélet végrehajtása előtt (sokan vártak kivégzésre aznap - persze ők is megúszták, mert a felfordulás után a bíró úgy döntött, későbbre halasztják) feltűnik egy arkördög, és elteleportál vele. Exstilius lett volna a fő attrakció a mai kivégzésen, sokan nyertek volna elégtételt a halálával.

(folyt. köv.)

_________________
... astrologers proclaim month of october
all octobers are DOUBLED!!!

Surmó nem igazán értette mi történhetett! Arra még emlékezett, hogy a fedélzetre jött... aztán valami szőrös izé rohant felé... biztos az csinálta ezt vele, mindene véres lett jóformán, tele van zúzódásokkal és sebekkel, harapásnyomokkal, ruhái szinte cafatokban lógnak testéről! Egyet nem értett csupán: hogy a fenébe maradt életben? Megvonta vállát, ami sajnos elég nagy kínokkal járt, majd úgy döntött keres egy vizeshordót, ahol kimoshatja kissé sebeit!
Miután nagy fájdalmak közepette többé kevésbe rendbe tette magát elvonult a kajütbe és a priccsre rogyott! Nem akart tudni a külvilágról, nem akart foglalkozni semmivel, csak pihenni akart...

- Én halottan akarok látni minden gazember kalózt - mordul a lord, akiről a csata hevében (vagy talán épp amiatt) teljesen lefoszlott az eddig magára erőltetett nemesi máz.
- De legyen úgy, ahogy akarod. Rád bízom, hobbit!

Warlock: mivel rajtad kívül a hajón csak az én két NPC/PC-m van, és magamnak annyira nem szeretek mesélgetni, rádbízom, hogy az Albatrosz kitakarítását sorokba öntsd. Kb. 6-7 kalóz lehet még rajta, úgyhogy nem kell eltúlozni a vérengzést... Jahh, és ott van még a szépreményű nekromantánk is. Más, ezeken kívül NINCS az Albatrosz fedélzetén!


Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa! Látszik, hogy agyilag zokni voltam kissé kedd este! Totál elfeledkeztem szegény Cherbóról... No tehát:

Cherbo jó érzékkel meghúzza magát egy ideig a vendégszálláson, miközben a harcban részt vett többi kalandozó nagyjából elmeséli, mi is történt pontosan a kapitánynak. A lovag megemlíti a magógot is, mint aki riadóztatta őt.
- Egy démon? - kiált felháborodottan Ahab kapitány - az én hajómon? És még életben van?

Némi győzködés után beleegyezik, hogy beszél veled.
- No, hol van az a démonfattyú? - kérdi.

Miközben előóvakodsz, nem csalódsz az emberek reakciójában. A matrózok is tudják már, hogy valószínüleg neked köszönhetik az életüket, de nagy ívben elkerülnek, és összesúgnak a hátad mögött. Egyikük, aki a fedélzetről sikálja fel éppen avéres trutyit, és csak késve vesz észre, vagy másfél métert szökken ijedtében, amikor meglát. Jó a füled, így hallod, hogy a kapitány mit dohog magában, amint nyugalmat tettetve rád várakozik.

- Soha nem engedem meg, hogy a hajómon egy démonfajzat utazzon! Ki tudja, miben mesterkedik! Bajt hoz csak a hajóra! Ki kéne már most nyírni! Nem elég nekem az a szőrös-patás barom, még egy démon is... Mit vétettem én, Vizek Ura?

Majd mikor közelebb érsz, rádnéz, kihúzza magát (közben kicsit megrebbennek a szempillái, mint aki félelmét próbálja palástolni):
- Nos, démon, mit is keresel te pontosan a hajómon? És milyen szereped volt a kalóztámadásban?

Kérünk némi meggyőzést, hogy ne hajítsanak ki a hajóról azon mód...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0