|
- Kérem uram, Sermer Johnatan őrmester vagyok, Corell Mc'Qween kapitány Hadi Akadémiájának egyik kiképzője. Engedelmével akkor elmesélném a történteket:
A Kapitány úr felhívást kapott egy gazdag kereskedőtől, vmiszerint kisérjük el a haza és visszavezető útján, mert kalózok tevékenykedéséről hallott ezen az útvonalon. Napi fejenként 2 aranyért, teljes ellátással, s kis meglepetéssel ajánlotta ezt a munkát, ami az éppen végzős újoncok számára eléggé jó éles bevetési próbárnak látta a Kapitány úr. Így harmadnap útrakeltünk a kereskedővel, 30 fős képzett volt sorkatona, s kb. 80 ifjú tapasztalatlan újonc volt a hajó matrózain(kb. 50 fő), s a kereskedó saját munkásain kívül(kb. 30 fő). A hajó valami hatalmas volt, jól elférünk rajta. Az utunk 6. napjának hajnalán egy kalózhajó támadott meg, ha jól láttam a hajó neve azt hiszen Acheron volt! A lényeg, hogy éjszaka lopózhattak a közelünkbe, s igen precizen mozgásképtelenné tették a hajónkat! Látszatra kb. 2,5x-es túlerőben lehettek, s valami fura zöld lények, képezték az ostrom részét. Ezek a zöld izék léket vertek a hajón, s a legénységet is támadták valami láncos vasgolyóval. Atzán gyujtónyilak, majd a közelharc következett. A káosz és az ujoncok sajnos nem tudtak hatásosan fellépni ezen profik ellen, s így végül teljes győzelmet arattak. Kb. 30 főt fogjul ejtettek, az értékeket és a maradék rakományt átpakolták míg a hajó teljesen el nem süllyedt. Pár tisztünket, s a velük menekülő újoncokat elevenen elégették a mentőhajóval eggyütt. Mindez kb. 10 nappal ezelött történt! Én csak azért menekülhettem meg, mert az egyik golyóbis lánca fejenkapott, s ettöl úgynézki elájultam, viszont a kalózok halottnak hihettek. Végül olyan déltájban ébredhettem fel, de már csak a nyomokat láthattam meg. Végül összetákoltam nehezen ezt a kis 'tutajt', amihez volt némi szerencsém! Két vizhatlan hordó félig volt, s most is van borral, néhány kishordónyi savanyúkáposzta és sör, s pár szál ázott kolbász, s egy kis ázott szalonna, ami a füstölőgerendával együtt lebegett segitett az utat végig túlélni. később még megtaláltam a kereskedő kis szeszesládáját, amiben még volt két üveg rum! Saját holmim csak ez a távcső volt, amit mindig magamnál tartottam.", s előveszi az inge alól, hogy lássák."-De most ha kérhetném, egy orvos, vagy egy pap megvizsgálna, mert szörnyen hasít a fejem, s a jobb lábamra is sántítok. A roncsból, ha elfogadja kegyed felajánlanám a megmaradt készleteimet. A két szélső hordóban van a bor hiánytalanul, a 3 kis hordőban a maradék sör és káposzta, a madzagon pedig 1 üveg rum lóg a tengerbe, hűsítés végett." -közben pedig elmutogatta az élemek helyét. Így a története közben a legénységen végigtekintve elcsodálkozott magában, mire készülhetett a lord ennyi különböző harcossal ?
-"Engedelmével, ha megkérdhetném, mire készül a tisztelt Uram a harcosokkkal, s nem csatlakozhatnék hozzájuk, ugyanis nekem már nincs egységem, s a Kapitány úr is a karjaimban halt meg. Ha érdekli uram 12 év katonai tapasztalatom van, kiválló célövő és felderítő vagyok a jó látásom miatt (ezért a távcső), s némileg értek az osromgépekhez is! Kérem belátása szerin döntsön, várom ítéletét!"-,s fejét lehatva várja a lord válaszát.
|
Ráadásul szépen gyógyult keze és arca is. Igaz, hogy még mindkettő fájt, de az arca már „csak” lila volt, dagadt nem, és a keze sem fájt már annyira! (persze munkakerülő indoknak még mindig tökéletes lehetett… 
)
)
)
