No (kicsit jobb hangulatban, a kakaóscsiga meghalt
):
Dougal a fedezőmén! No, legalább a paladinunknak lesz új lova!
Egy dolgot nem értek. Ebben az online RPG-ben idáig ugye az volt a lényeg, hogy érdekes, és szórakoztató karakterek szerepeljenek, a táposság teljességgel másodlagos, elhanyagolható cél vala.
Volt ugye egy Surmó, aki egy tolvaj/alkoholista kasztú ember volt. Hihetetlenül jókat szórakoztam a kalandjainak leírásán (köszönet érte Lacának). Azután ott volt BHappy bérgyilkosa, aki inkább misztikus volt, mint tápgépállat, de érző, élő, vérezni is tudó karakter volt.
Osztán van ugye egy magógunk (nem archmage/pusztító/félisten/megarambó/hipermosi), aki annyira tetszik, hogy talán csak a kicsiny tündérke, vagy a szellemünkhöz fogható hozzá leginkább. (Oké, egy "család"
).
És említhetném szinte az összes eddigi játékost, a hobbit kalandort, a mínó másik gawáját, a népe "ősi" eszméivel valamilyen szinten szembeforduló nekromantát, a rettenthetetlen fedélzetmesterünket, Neldor és Eizyent, vagy (a bizonyos kislányos jeleneten túllépő
) paladinunkat. Vagy akár Freemy mester mindahány karakterét.
Igen, ezek a karakterek szórakoztatók, és élvezetesek. Nézd meg Fifit! Nem félisten/félősmágussal akar kezdeni, hanem egy egyszerű hajószakáccsal. Nekem is csak azért lett minotauruszom, mert mióta a Heroes Heroes, a mínó a kedvenc lényem. Evvan.
Mivel nincsenek statisztikák, kutyát nem érdekli, hogy "hányas" az ereje, és milyen metamágikus irányzattal bír valaki, egy dolog számít: hogyan tud a karakteréből, ill. a karakere köré egy olyan mesét szőni, hogy az olvasmányos, szórakoztató, élvezetes, mások számára is értékkel bíró iromány legyen, amely a mese szerves részét képezi. Hogy érezni lehessen, hogy a karakter ott van, harci helyzetekben az élete szinte csak egy hajszálon függ, de merészséggel, jó ötlettel, harci tudással mindig sikerül magát kivágnia. Vagy csak ügyesen el tud bújni, ha jő a vész...
A mese egy kerek egésszé áll össze a mesélő által leírtakkal, mindenki jól érzi magát közben, és együtt izgul a többiekkel. Valójában senki nem halhat meg, és senkinek nincs szüksége gigaerőre ahhoz, hogy szerepelhessen. Hiszen a kihívások a partihoz igazítottak, és a parti reagálásától függően változnak. Még is, ha mindenki jól "teszi a dolgát", megmarad a szórakozás, az izgalom, és a "vajon mi vár ránk a következő sarkon" érzés... Ennyi.
Még egyszer sorry, hogy kissé (?) leült a mese, de azért nem csak én, de a karakterek nagy része is elveszett vala. Ha megfelelő a lelkesedés, biztos lesz folytatása, bár - igaz, ami igaz - én is szívesen résztvennék kisebb kalandokban a minotauruszommal, hogy csak vele kelljen foglalkoznom. Jelenleg Cikász kellene leginkább, mivel ő ígérte meg, hogy az általa felfedezett várost lemeséli. De ha nem kerül elő, majd csak lesz valami.
No üdv. Mentem melózni!
Komolyan mondom a légvadászok támadásánál a szinte rázott a hideg, hogy most mi lesz! 
