Bazzz, Beorn! Jó lenne, ha nem lőnéd le a slusszpoént!!!!
Amúgy nem paladin, csak túlzottan sok jóindulat szorult belé, talán ezért is nem vitte még semmire! Hisz milyen tolvaj az, aki visszaadja a rabolt cuccot????

_________________
I've born to burn!

No azért! Szegény magányos, vajszívű, bárd minotauruszomat nem is hagynám bántani!

Mesterlövésszel tetszésed szerint rendelkezz, oh, Tűzkobra! Ha úgy véled jónak, ő is jöhet...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Pedig Surmó csak úgy kerülhet a hajóra, hogy "fellóg"! Annyira már biztos megismertétek, hogy tudjátok, nála ez máshogy nem sikerülhet...
Azt hogy utána repül-e egyből, majd kiderül! Majd a nagyhatalmú főisten - KM (Sogroon) talán kegyelmet gyakorol...

Kösz.

Laca

Laca:
Én igyexem kegyes és következetes lenni, de lord már kevésbé az.

De lássuk csak...

Ghregg halkan mérgelődik magában...
-Ez is pont most nincs itt - néz ki az ablakon a toronyórára - ilyenkor már jönni szokott lejmolni...
Majd gondol egyet és a lordhoz lép:
-Jóuram! Nincs véletlenül egy szabad hely a legénysége közt. Mármintnemkalandozó! - helyesbít gyorsan - ..csak amolyan matróz féle. Padlómosásra, meg hasonló alantas munkákra, amikre egy szerencsétlen csavargó alkalmas, hogy ne kopjon fel az álla...
-Mi van Ghregg! - kiált oda egy részeg -Rosszul megy a bolt?
-Kuss má te! - vágja oda az ogár kocsmáros a kezében lévő félcentes poharat.
-Hé! Ez üres!
-Dobok olyat, ami nem lesz üres! - majd visszafordul a lordhoz:
-Elnézést nagyságos uram, nhéz néha a csürhével..
-Ahztat láhtom... Ahzt mondjad, mit akahsz...
-Szóval van itt egy... ilyen... csövesféle... folyton fogadkozik nekem, hogy keres munkát, de ha tényleg keresne, sem kapna, azt hiszem.
-Nincs szhüségem naphopókha, a hajómon.
-Nem naplopó ez, csak... szerencsétlen. Kérem, uram, adjon neki egy esélyt, hogy hasznos részévé válhasson a társadalomnak! - idézi fel a rég hallot szavakat, amit valami utazó bölcs hintett el ki tudja már mikor - ...meg ha csődöt mond is, még mindig a tengerbe dobathatja.
-Ám legyen... - mondja unottan a lord. Nincs ennek kőből a szíve, de nem is aranyból: Szeret a "jóság bajnoka" címben tetszelegni.
-Köszönöm, nagyuram! Rögtön idehívatom... - s azzal kilép az utcára, hogy utasítson pár utcagyereket: Aki idehozza Surmót, kap egy rezet.

Laca: Hogy tetszik? Csak mert ha fellógsz a hajóra, úgy dobnak ki a tengeren, mint annak a rendje. De ha nem tetszik az ötlet, kíhúzhatom, s akkor majd próbálkozol valami fifikás megoldással, hogy ne legyen fürdő a dologból.

U.i.: és nem Lángkobra, hanem "Sogron, a Tűzkobra" vagy "Kossuth, a Lánglord"

_________________
I've born to burn!

Laca! Lógj fel nyugodtan, én már kiötlöttem valamit, hogyan tudod ismét kamatoztatni a jó lelkedet + fennmaradni úgy, hogy ne dobjanak le. Majd egyeztetek a Lángúrral! Mára léptem!

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

No, csak azért írok, hogy jelezzem, itt voltam. Felőlem indulhatunk(csak Surmót kell felvinni a hajóra, mondjuk egy faládában, vagy valami... ).

Lemenőben lévő nap egyre hosszabb árnyékokat rajzolt az utcák kövére ahogy Surmó és a lány a kocsma felé bandukoltak. Mivel a nagy tömeget Surmó nagyon messziről kiszúrta, egyből a hátsó bejárat felé húztak, ami egy kis utcácskából nyílt. Átmentek az udvaron és az istállón, majd a hátsó bejáraton keresztül az épületbe. Az ogre szerencsére épp hátul sürgölődött valamit. Surmó szisszentett egyet és intett az ogrénak. Mikor az felfigyelt Surmóra elmosolyodott.
- Szevasz! Figy... – kezdte az ogre, de Surmó egyből a szavába vágott.
- Van itt egy barátom. – bökött a háta mögött álló lányra – Egy kis segítség kéne. – hadarta – szállás, munka meg egy kis védelem. – tekintete szokatlan komolyságról árulkodott, olyannyira, hogy az ogre el is felejtette, hogy az előbb még ő szeretett volna mondani valamit. – Banditák rabolták ki, és majdnem meg is ölték! – folytatta Surmó határozottan – Kérlek segíts, tudom, hogy neked módodban áll! – kezét öreg barátjának vállára tette – A kedvemért!
A kocsmáros végigmérte a lányt. Határozatlan bólogatásba kezdett.
- Végül is… esetleg… miért is ne! – nyögte ki végül – Te, lány! – szólt oda – Aztán a munkát bírod-e? Cserébe kaphatsz szállást, némi fizetséget és védelmet! – a lány határozatlanságát igennek vette. – Nem lesz semmi baj, ígérem! – és rákacsintott a lányra.
Surmó jól érezte magát! De ugyanakkor vacakul is.
- Surmó! – szólt neki az ogre – Te meg… ööö… - mit is akart? - …hogy nézel ki? – fejezte be a mondatot.
- Volt egy kis balhém. – válaszolta Surmó, közben kifelé indult a hátsó ajtón.
- Neked mindig van valami balhéd! – szólt utána Ghregg, közben megvakarta a fejét. Vajon mi a fenét akart mondani neki…?

Ylyona kicsit elunja az egyik lábáról a másikra való toporgást, de úgylátszik a lord még várni akar valamennyit, hátha újabb emberek is felbátorodnak és jelentkeznek az útra.
"Mivel álldogálni még valószínűleg eleget fogok" - gondolja, ezért leül az egyik asztalka mellé, és ha már ott van, akkor úgy dönt, hogy folytatja a félbemaradt ebédjét is. Mivel az ogret nem látja sehol, ezért az egyik szolgálólányt kéri meg, hogy hozzon már neki valami ehetőt. Miközben az ételére várakozik, felméri, hogy kik is lesznek a társai a hajóút során. Itt van a hatalmas minotaurusz ("Remélem az úton előveszi majd párszor a hangszerét") és a kis barátja is ("Nna, ennyit a nyugalomról"). Itt a megkeseredett szerncselovag, a színváltós köpenyében.("Vajon minidg ilyen képet vág!?") Lát két elementalistát is ("Ezek meg mit keresnek is? Csak óvatosan velük.") Na és persze itt van a lovag is ("Az igazság védelmezője! Na persze! Szegény lány!"), meg pár keménykötésű fickó, akiken látszik, hogy megjárták már párszor a tengert.

Bocs Kertics, de egyszerűen a lovag a tettei miatt nem lesz túl népszerű a karakteremnél, persze ez majd idővel változhat. Mintha kicsit megrekedtünk volna, nem? Tűzkobra vagy Beorn, a bikák legvadabbika hol vagytok???

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

A lord végignéz még egyszer a jelentkezőkön ( a vörös hajú lányon kicsit hosszasabban elidőzik a pillantása), majd így szól:
- Nos, hölgyem, és uhaim, ugyan még egy páh ehős hahcos elféhne a hajón, de aht hiszem, ennyihen is ehegen leszünk. Kéhem önökhet, hogy hohnap hajnalban legyehnek a kiköhtői móhlónál, meht a dagállyal kifutunk, és senkihe nem váhunk! Hészemhől a szehencse, hogy megihsmehettem önökhet, éhs egy ihen ihgalmas kahandban lehet részünk mahd közöhsen. Moht pedig, ha meghbocsáhtanak, visszavonulok a hajómon léhő lakhosztályomba, meht itt egy kicsit... nohs... mehek. - azzal lord Raffael kifele indul, miközben szemmel láthatólag fintorog egy kicsit az erős füst-, alkohol és emberszagtól. A négy egykori tengerész vezetője utána szól:
- Lord úr! Ha megengedi, nekünk amúgy sincs szállásunk, így amennyiben nem gond, már ma szeretnénk szolgálatra jelentkezni.
- Nahgy öhömömre szohgál, uhaim! Hát jöjjenek!
- Én is mennék, jó uram! - tápászkodik fel a minotaurusz. - A hajnalt szeretném már a hajón köszönteni! - azzal az asztal alól felemeli a baselitet, megigazítja a hátára szíjazott csatabárdot, valamint azt az összecsavart, szőrmére emlékeztető csomagot, amit a hálás kocsmáros adott neki (az ogre szerint egy behemoth szőrméjéből készült bunda, ő hordta még régen, és most, hogy megtudta, a mino a jeges szigetekre készül, felajánlotta neki. Talán volt egy kis lelkiismeret furdalása az eltett rubinok miatt...).
- Nekem ennyi az összes poggyászom. Ég veled Ghregg! Jó volt a söröd, és az ürühúsod is finom. Ha visszatérek még valaha, biztos, hogy itt fogok megszállni! Ja, és köszi a szőrbundát! - azzal a minotaurusz egy tétova búcsút int, majd a távozók után indul.

....... (majd mindenki leírja, hogy miként és hogyan kerül a hajóra, de most következzen annak leírása - előre szólok, hogy síkhülye vagyok hajóügyben, úgyhogy ezt nézzétek el nekem ) .......

Az Ezüstsólyom Röpte viszonylag új építésű hajó. Szemmel láthatólag a tervezőjének sikerült a meggyőző harci erőt (Heroes-léptékben!) kiválóan ötvöznie a tartóssággal, a megbízhatósággal és a sebességgel úgy, hogy az egésznek megmaradt az elegáns jellege. Halvány ezüstös barna színben pompázik, ami a legkiválóbb, legtartósabb tohhfa jellemzője. Teste viszonylag karcsú, száguldásra termett, de a palánkozást megerősítették, ahol szükséges volt, megvasalták, hogy ellenálljon az időjárás viszontagságainak. A hajó gerincét külön megerősítették (kezdetleges jégtörő funkció), bevasalták, sőt, egy rézzel borított döfőorrot is felszereltek a hajó elejébe. A vízvonal felett egy ezüsttel fedett, kitárt szárnyú, szépen faragott sólyom szobor pompázik.

A hajó maga egy kb. 50 m hosszú, a legszélesebb részénél 8 m széles, háromárbocos karavell, magasított előfedélzettel és tatfedélzettel. A középső árbocon három kereszt-vitorla feszül egymás alatt (az árboc tetején a nappali figyelőmatróz kosara), a ferde orrárboc egy háromszög vitorlát tart, aminek harmadik sarka a középső árbochoz lett rögzítve, a tatárboc pedig két, keskenyebb, a kormányzásban segítő keresztvitorlát tart. A hajót lecsapható hajóhídon lehet megközelíteni a mólóról (mindkét oldalán van egy-egy ilyen híd), a középfedélzet palánkja vastag, erős, ellenáll akár egy számszeríj lövedéknek is (alul keskeny rések vannak rajta, hogy a becsapó víz ki tudjon folyni). A palánk tetején színes címerpajzsok sora húzódik végig, egyrészt díszként, másrészt további védelmet adva a mögötte ténykedőknek. A középfedélzeten a hajóhidak két-két oldalára egy-egy (összesen négy) nehéz számszeríjat szereltek, forgatható állványra (viaszosvászonnal letakarva). A középfedélzeten van a két, egyenként nyolc személyes csónak helye (csónakdaruval), innen nyílik az első felépítmény alatti vendégszállás ajtaja, valamint a tatfedélzet alatti legénységi szállások ajtaja is. A középfedélzetbe vágva, az árboc mögött egy fedett csapóajtó található, ahonnan a raktárszintek érhetők el. E mögött egy, a lábon szállított állatok részére kialakított karám-féleséget építettek, amiben jelenleg három juh béget bánatosan.

Az első harcfedélzet egy szinttel emelkedik a középfedélzet fölé. A fedélzet alatti zárt rész bejárati ajtajának két oldalán egy-egy meredek falépcsőn lehet feljutni magára az előfedélzetre, aminek nagy részét egy hatalmas ostrom-nyílvető teszi ki (szintén letakarva), valamint itt posztol az egyik állandó őrszem is. Az első fedélzet alatti "vendégszállások" nem mások, mint a keskeny folyosóról nyíló, hat darab, egyenként kb. 3 négyzetméteres kis kajütök, mindegyikben egy-egy lehajtható faasztal, valamint egy emeletes priccs szűkölködik. A világosságról kis, kerek hajóablakok gondoskodnak. Nem egy nagy kényelem, de a hajós ember ne legyen finnyás...

A hátsó felépítmény két szintes, és talán a hajó legdíszesebb része. A legalsó szinten vannak legénységi
szállások (négy hatágyas, szűk kajüt, keskeny ablakocskákkal), illetve még egy dupla kajütnyi helyet foglal el a konyha és az étkező. Az szállások egy közös kis folyosóról nyílnak, amit a középfedélzetről egy jól záródó, magas küszöbű ajtón át lehet elérni. Ezen ajtó két oldalán egy-egy szépen faragott csigalépcső indul fel a második szint "teraszára" (a második szint kisebb alapterületű, mint az alatta lévő). A teraszról két ajtó nyílik, az egyik a kapitány, a másik (nagyobb) a lord kajütje. Ez utóbbi felér egy kisebb szalonnal, az egész hátsó frontot elfoglalja, hatalmas üvegezett ablakokkal (zsalugáterrel zárhatók), díszes berendezéssel. A teraszon, amelyről egy szélesebb, középső falépcsőn lehet feljutni a tatfedélzetre, posztol a másik állandó őr. A tatfedélzet tetején kapott helyet a kormányállás, valamint egy középnehéz katapult is (forgatható állványon).

A hajófenék két szintes. A felső szinten (ami félig a vízvonal felett van) tárolják az élelmiszert, a fegyvereket, muníciót, a romlandó dolgokat (négy, egymásból nyíló, a hajó teljes keresztmetszetét kitöltő raktárban). Az alsó, egy légterű szinten pedig a tőkesúlyként szolgáló kőtömbök mellett foglalnak helyet a hatalmas vizeshordók (rumoshordók), valamint itt vannak a tartalék, hajójavításhoz szolgáló faalkatrészek, deszkák, gerendák, vásznak is.

No, remélem világos voltam...

A hajó legénysége:
- Ahab ( ) kapitány egy falábú, öreg tengeri medve, őszülő üstökkel, középmagas testalkattal, kis pocakkal, és olyan hanggal, ami a legfelsőtől a legalsó szintig is elhallatszik, ha igazán kiereszti.
- Piter Lobb kormányos pont az ellenkezője: fiatalnak néz ki (holott van vagy negyven éves), vékony, inas, magas, napsütötte arcú férfi, akibe viszont akkora erő szorult, hogy nincs az a tengeri vihar, ami ki tudná csavarni kezéből a kormánykereket, ha azt megmarkolja rendesen. (Legalább is ezt hiszi magáról.)
- Hank Wulf a fedélzetmester. Állandóan savanyú arccal mászkál, sosem elégedett semmivel. Vaskos,
vörösképű, kopaszodó ember, hatalmas lófogakkal (a matrózok szerint orkok is vannak a felmenői között, azért vannak ekkora "agyarai", persze ezt nem merik a szemébe mondani sosem).
- Zumba, a fekete bőrű szakács vele ellentétben jó kedélyű, vidám, kissé pocakos ember, állandóan kész a tréfálkozásra, és a főztje isteni!

Ezen kívül a hajót még nyolc matróz irányítja, valamint van hat hajókatona is (az alabárdosok). A lord
elmondása szerint két napi hajóutat megtéve, a korallszigeteknél fognak találkozni az Albatrosszal (a szomszéd báró hajójával), amin, ha a szerencséjük kitart, rajta lészen Ulmo atya is, a képzett gyógyító, akinek jelenléte igen fontos az expedíció szempontjából.

***

A lord természetesen azonnal felajánlja a vörös hajú ifjú hölgynek, hogy szívesen megosztja vele lakosztályát - persze merő előzékenységből - hogy annak ne kelljen a "kétes" alakok között aludnia. (Csak rajtad áll, Jitay, hogy élsz-e a nemes ajánlattal ).

Kertics! Biztos, hogy hozni akarod szegény pacit? Mittudomén hány hétig hánykolódni egy hajón, viharban, esőben, szélben úgy, hogy be van kötve állandóan egy szűk helyre... Ráadásul a végcél a jeges szigeteken van, ahol ugye elég hideg lehet... Szegény pára... minek ennyit kínozni? Inkább együk meg most!



Dakk, miután megszemléli a szűk kajütöket, ahová épp hogy be tudja gyömöszölni terjedelmes testét, és ez nem igazán tetszik neki. Így inkább szépen bevackolja magát az előfedélzet ostrom-nyílvetője alá. Itt némileg védve van a viaszosvászon takaróponyva alatt, meg őt amúgy sem zavarja annyira az időjárás viszontagságai, hála a dús, természetes szőrzetének, meg az ogrétől kapott behemoth-bundának. Amúgy is jobban szeret a nyílt ég alatt tartózkodni, valahogy nem bízik a fából készült építményekben, csak a kőből rakottakban...

Mindenki döntse el, hol alszik, a négy egykori tengerészkatona a legénységi szállásra vonul. Maradt a négy, kétágyas "vendégkajűt"...

Remélem, Sogroon, nem hagytam ki semmit, ami a Te kalandodban fontos lett volna (pl. 10.000 szállítandó katona az új hódításhoz, ilyesmi... )

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Megint egy eltévedt ember!! (Ide egy olyan smile jönne, ami először szemeit az égre emeli, majd elszámol 10'000ig, bevörösödik és felrobban). Először irány a segítség topik(vagy mi a neve), utána meg a wog topik, mert valószínűleg arra gondoltál.
Nekilátok harmadszor is, mert az első két hozzászólási kísérletem az sajnos nem járt eredménnyel.
Amennyiben túlzottan átmentem volna mesélőbe, úgy szóljatok, és módosítom a hozzászólásomat.
A lovag lovát meg mindenképp vigyük magunkkal, hátha elfogy majd a kaja útközben. A lóhús ugyan nem a legjobb, de ha nincs más...


"Elnézésédet kérem uram, de legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom el a remek ajánlatot" - próbálja Ylyona elutasítani a lord felkérését, "inkább társaimmal együtt szeretnék lenni, hogy jobban kiismerhessük egymást. Most pedig, ha megbocsátasz, még van pár elintéznivalóm, de még az este leszálta előtt, szeretném elfoglalni helyemet a hajót".
Majd a Ylyona, részéről befejezettnek tekintve a beszélgetést, kisétál a kocsmaajtón, ahol az őrök egy kissé félrehúzódnak előle. "Nagyon helyes" - gondolja, majd újra beleveti magát a piaci forgatagba, hogy "bevásároljon" az útra. "Valószínűleg nem árt meg valami melegebb ruházat majd, ha odaérünk" - gondolja, miközben elemeli az egyik elbambuló vásárló pénzesszütyőjét. Majd miután mindennel végzett a kikötő felé veszi az irányt.
"Egész szép kis hajó, remélhetőleg egy vihar esetén is megállja a helyét" - gondolja, miközben a hajóhidat őrző katonák felé indul, akik - minő meglepetés - a kocsmabeli ajtóőrzők. "Ezeknek úgy látszik rossz napjuk van, mindenhol bejáratot őriznek". Így nem is kell bemutatni magát meg a jövetele célját, csak annyit kell várnia, míg az egyikük előkeríti a fedélzetmestert.
- "Üdvözlöm a fedélzeten hölgyem. Én Hank vagyok a fedélzetmester." - szólítja meg a megjelenő fedélzetmester.
- "Részemről a szerencse. Ylyona." - udvariaskodik vissza Ylyona, miközben arra gondol, hogy vajon mitől ilyem mézes-mázos, ez az amúgy eléggé savanyú arcú férfi.
- "Valószínűleg ön lesz az egyikke azoknak, akik a lorddal tartanak majd. Legalábbis amikor a lord felhívta önre a figyelmemet, egy önre illő leírást adott meg" - Nyájaskodik tovább a fedélzetmester. Azonban látszik rajta, hogy nagyon nem az ilyen beszédhez szokott.
- "Igen, én lennék az" - válaszolja Ylyona. "na mostmár értem, hogy miért beszél így ez a fickó. A lord!"
- "Az egyik lakó helyiséget már elfoglalta, egy tohonya nagy bika. Nem is tudom hogy, ki fog még elférni melette, ha helyre lesz szükségünk. Legjobb lenne bekötni a karámba." - kezd el panaszkodni a fedélzetmester.
- "Csak lassan a testel. Ha ez esetleg a minó fülébe jut, feltörli veled a padlót. Már volt szerencsém verekedés közben látni, és az esze is a helyén van"
- "Ó hát nem tudtam, hogy az egyik barátjáról van szó!" - enyhül meg azonnal fedélzetmester, de azért látszik, hogy nem örül túlzottan ennek a fordulatnak. "Ha ez tovább mondja a lordnak, abból még bajom is lehet" - gondolja, majd mostmár fennhangon, újra a lányhoz - "Egyszerűen mos annyi mindennel kell foglalkoznom, hogy szinte nem is tudom, hogy áll a fejem. Remélem ez a kis kirohanásom köztünk marad"
- "Rendben van. De most már had lássam a kabinomat"
- "Persze, persze, jöjjön utánam. Mondom, még egyedül a minotaurusz költözött be, így a többi kabin szabad, bármelyikbe be lehet költözni"
- "Nekem teljesen mindegy" - mondja Ylyona, miután látja hogy mindegyik lakófülke hasonlóképpen sivár. Majd miután elfoglalja a helyét az egyik kajütben, szétpakolja "rengeteg" holmiját és mivel más dolga úgysincs, úgy dönt, hogy kicsit körülnéz a fedélzeten. "Hisz ott legalább a levegő sokkal frisebb"

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

_________________
WoG leírások, útmutatók +menü magyarítás, linkek...

- Várj, Surmó! – kiáltott az ogre. Surmó megfordult az udvar közepén és az utána igyekvő fogadós szemébe nézett, majd kérdőn felvonta szemöldökét. Gyűrött sapkája már nem adott védelmet az éles szögben tűző nap elől, ezért kissé hunyorgott is. Így félig feldagadt ábrázatával elég mulatságos arckifejezést öltött.
- Figyelj, öregem! Mivel neked nem sikerült, én néztem neked állást! – lelkendezett a fogadós. Surmó megnyúlt arckifejezése azonban nem osztotta az ogre jókedvét.
- Munkát? – kérdezte hitetlenkedve.
- Igen. Itt tengsz-lengsz egész nap, azt a keveset is lopásból szerzed! Nincs ez így jól komám! – világított a problémára Ghregg – Egy csomó pénzzel tartozol, és el sem merem képzelni, hogy hány uzsorásnak még! – kicsit elmerengett ezen, majd folytatta – Neked kell egy munka! Kell, hogy benőjön a fejed lágya! Nem élhetsz így egész életedben! – eldöntötte, hogy most nem hagyja magát, és igenis a lelkére beszél a tolvajnak – Még fiatal vagy! De ez nem igazán tükröződik rajtad! Olyan vagy, mint valami éltes koldus! Addig kezdj valamit az életeddel amíg nem késő!
Surmó elgondolkodott azon amiket öreg barátja mondott. Lehet, hogy tényleg kezdeni kéne valamit magával, lehet, hogy ez tényleg nem az életcélja! Végül megrázta a fejét és a hátsó bejárat felé indult. Mielőtt kilépett volna a kapun megállt egy pillanatra. A lelkiismeretes ogre ezt kihasználva még hozzátette:
- Van egy hajó a kikötőben. Egy Lordé, holnap hajnalban ki fog hajózni, egy expedíciót szervez! Ha jól tudom még itt van bent a kocsmában. Szívesen felvenne hajósinasnak… hamar belerázódnál… ööö… lenne egy jó állásod, a fizetségre sem lenne gondod, lefogadom!
Surmó kilépett a sikátorba és elindult „dolgozni”…

Nem jutott messzire. Ismerős hangok ütötték meg a fülét. Amint kikandikált egy sarok mögül az ismerős hangokhoz tartozó ismerős alakokat látott. A szívének verése felgyorsult, óvatosan hátrálni kezdett. Megbotlott egy szemétkupacban és fájós kezére esett. Egy rövidke jajjdulást nem tudott visszatartani. A fájdalomtól eltorzult arccal, összeharapott szájjal vonszolta be magát egy halom mögé.
- Ki az? – hallatszott egy „ismerős” hang a sikátor szélétől.
- Hagyd, csak patkányok. – tette hozzá egy másik.
Surmó jópár percig mozdulatlanul feküdt mire ki mert kandikálni fedezéke mögül. A beszélgetés kissé távolabb került de nem tűnt el. A másik irányba indult, sebesen szedte a lábait, tudta, ha megtalálják vége! A fogadó mellett érkezett ki a sikátorból. A kikötőben meglátta a csodás hajót! - Talán ez lesz menekülése záloga! – fordult meg a fejében, talán nem is mondott hülyeséget Ghregg! Ekkor kivágódott a fogadó ajtaja és egy piperkőc alak lépett az utcára őreitől és tanácsadóitól övezve. A kis csoport határozottan a hajó irányába indult. Surmó az árnyékba húzódott de minden izma megfeszült.
- Most indulj, gyerünk! – mondogatta magának.
A csapat már majdnem teljesen a hajónál volt, amikor utánuk kiáltott: - Várjanak! – majd szinte rohanva megindult feléjük.

Billy miután elbúcsúzott Dakk komájától a fogadóban, elindult száláshelye felé. Gondolta jó utoljára alszik egy jót az általa használt fogadó kényelmes ágyában, és még az utazó felszerelését is össze kell raknia.
Amikor megérkezett a fogadóba rendezte a cehhet, és rendelt még magának egy kellemes vacsorát némi finom fűszeres borral, illetve hajnalra hideg sültet, könnyű utazó bort.
Miután felment szobájába, még egyszer utoljára kiosont az ablakon, és egyik kendvenc szórakozásának a záptojással hajigálásnak hódolt, élvezve az "éjszaka királyainak" dühös szitkozódását.
Amikor visszamászott a szobájába, elkezdte a készülődést.
-Kampóscsáklya, igen az mindig kell. Tolvajlámpás, és olaj, -gen-igen az is. A meleg ruhákat összekészítem egy külön zsákba. Igen a pipadohány az nagyon fontos.
Miután a hasonló mindennapi felszereléseket összepakolta, elővette varázskönyvét, amelyet óvatosan becsomagolt a mágikus védőrúnákkal ellátott védőtokjába. Elővette bélelt övre csatolható fém fiola tartóját, amiben kétes eredetű folyadékok lötyögtek.
Mivel a készülődéssel elment egy csomó idő, ezért aztán kiadós alvásra nem volt idő csak egy kis lustálkodásra, nyújtózkodásra.
Billy aztán mikor eljött az idő, lement a hallba, és felvette a fogadós álltal összeállított kajacsomagot, és jó egy órával a hajó indulása előtt megérkezett a mólóhoz, és felsétált a rámpán.
Hank a fedélzetmester kicsit mintha ideges lett volna, de Billy-t ez különösebben nem érdekelte.
Az iránymutatások alapján elfoglalta az egyik szabad kajütöt és elpakolta benne cuccait. Mosolygot egy keveset a csatagép alól kiszűrődő hangos horkoláson, majd a hajó himbálózására maga is álomba szenderedett.

A Lord távozása után Aylward úgy dönt, hogy ideje felkészítenie magát és Kalant az útra. Nekivág hát a piacnak.
Többek között sikerül szert tennie egy remekbe szabott nagabőr nadrágra, kabátra és kesztyűre. Könnyű, testhezálló felszerelés és mindazonáltal a nagák bőre kitűnő hőszigetelő is. Egy másik árusnál beszerzi Kalan számára a nélkülözhetetlen lótakarót, mely valamilyen furcsa, számára ismeretlen állat szőréből készült. Mindenesetre a dús, selymes szőrzet megfelelő lesz a célra.
A vásárlás befejeztével felvezeti Kalant a keskeny hajópadlón. Fent egy vörös képű, lófogú alak fogadja. Kicsit tartózkodva méri végig a lovagot.
-Hank vagyok, a fedélzetmester – mondja, majd fejével a ló felé biccent. – Azt is fel akarja hozni?
A lovag kifejezéstelen arccal áll. Nem szól semmit.
A kínos csöndben Hank kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát. Rossz szokásához híven, elkezdi ropogtatni az ujjait.
-Aylward vagyok – szólal meg végül a lovag. – Ő pedig Kalan. És ahova én megyek, oda jön Ő is.
Kis szünet után még hozzáteszi:
-Remélem, nem probléma.
-Nem, dehogy – vágja rá Hank. – Csak megkérdeztem. A fedélzeten, egy csapóajtó mögött található a karám. A szálláshelyek hátul vannak. Üdvözlöm a fedélzeten.
-Köszönöm – biccent Aylward és elvezeti Kalant a mutatott irányba.
Odabent kipányvázza a lovat a birkák mellé. Leszedi róla a felszerelést és gondosan egy kupacba rakja a ló melletti sarokba. Kibújik páncéljából -mely alatt egy fehér inget, egy bőrzekét és egy kék posztónadrágot visel- és ezt is a halomra helyezi. Végezetül az egészet lefedi egy durva lópokróccal. Kalan majd vigyáz rá.
A birkák mellett talál egy favödröt és az odakészített hordóból vizet mer bele, majd határozott, szakértő mozdulatokkal lecsutakolja a lovat. Kalan apró, halk horkantásokkal fejezi ki háláját és elégedetten pislog nagy, fekete szemeivel.
Mikor végez, felcsatolja a friss zabbal telirakott zablát a lóra, végigsimít a nyakán és megcsókolja a homlokát. Majd a vállára kanyarintja a fegyvereit és egy póttakarót, azzal kilép a fedélzetre, hogy megkeresse a szállását és jobban megismerkedjen leendő útitársaival.

_________________
Maradok tisztelettel:

Kertics

***Good luck!***

_________________
Vigyázz, minotaurusszal vagyok, és nem félek használni!
Heroes3 map editor Codex v3.0

Surmó a hajó korlátjára támaszkodva figyelte a vizet. (és persze az időnként érkező alakokat) Közben azon merengett, hogy milyen fantasztikus lódító is… Magába kuncogott amikor visszaemlékezett arra, ahogy a Lordnak előadta, hogy ő ugyan nem egy nagy harcos, de kiválóan ért „egyéb” dolgokhoz, mint például nyomolvasás, vagy csendben lopózás… Persze a gyomra görcsben volt amíg a Lord a tanácsadóival tárgyalt, majd némi fintorral az arcán közölte vele, hogy „jöhet, de figyelni fogják, nehogy valami butaságot csináljon!”
Figyelni! Ha-ha! Őt? Nem lesz könnyű dolguk, döntötte el magában. Méghogy őt figyelni… a város legjobb osonóját! És ez a buta Ghregg! Persze, hajósinasnak, mi? Na nem! Ő ettől sokkal többre lett hivatva!

A gondolataitól eltelve alig vette észre a kis alakot, aki a hajópallón feljött a fedélzetre, majd valakivel váltott pár szót és eltűnt a kajütök irányába.
Surmó döntött! A kicsi kajütök láttán már rég eldöntötte, hogy inkább az utazótársak ismeretében választ magának „szobatársat”! Elérkezett a pillanat, a hobbit után ment, majd kihallgatta melyik kajütben pakolászott. Kicsit kivárt, hogy ne zavarja meg semmi fontos teendő közben, majd mikor a pakolás zörejei elültek határozottan bekopogott! Kis idő múlva bedugta fejét az ajtón!
- Üdv néked! – köszöntötte Surmó – Már minden kabinba van valaki, és nekem is jól jönne egy priccs! Bejöhetek hozzád? – kérdezte reménykedve.

Billy pakolás közben észre sem vette, hogy kopogtattak az ajtaján, ezért meglepődve nézett fel a pakolásból, pedig már elképzelte, milyen jót fig aludni.
-Csá-Csumi, mi pálya skac, téged már skubiztalak a kocsma-kéróban, te valami spanja vagy a kocsmárosnak te is le akarsz cuccolni? Na szóval, ha nincs más hely, akkor nyugiba rakd le a szatyidat, de vigyázz én nem hajolok le a szappanért.
Ja nevem Billy! Oszt téged minek nevezzelek?...
Van egy hideg zabám az Arany Hordó fogadóbol, hideg sült, főtt tojás, és friss, ropogós kenyér. Kérsz? Utánna ha gondolod, egy kis pipadohánnyal is megkínálhatlak!