Böhöm Theo úgy döntött, eljött az ideje Sebes Jimmy megleckéztetésének. Most, hogy mind a fedélzetmester, mind a jó lord kinn mászkáltak valamerre a parton, immár senki sem állhat bosszúja útjába. Maga sem értette, miért gyűlöli ennyire a fickót. Talán épp azért, mert a többiek annyira kedvelték. Az a nyálas, behízelgő modor! Az a jópofa, kisfiús tekintet! És az örök, letörölhetetlen vigyor a képén! A fedélzetet sem mosta fel rendesen, pedig meghagyta neki! Nem szerette, ha a parancsait semmibe veszik... Amúgy is olyan különös a srác az utóbbi napokban. Valami hiányzott róla! Talán a szaga... vagy éppen a szag hiánya? Böhöm nem volt egy észkombájn, de ösztönösen kiszúrta Jimmy másságát, és ez, valamint a már kezdetektől benne dolgozó gyűlölete immár megérett egy jó kis leckéztetésre. Egy igazán kemény leckéztetésre... Böhöm már magától az ötlettől is akaratlanul magnyalta vastag, húsos ajkait, és ökölbe szorította kezeit. Balesetek mindig előfordulnak egy ilyen hajón... Szegény fiú leesik valamilyen lépcsőn, és eltörik eze-aza. Persze nem fogja jelenteni a verést, mert tudja jól, az a halálát jelentené! Az árulkodóknak, spicliknek, minden bajukkal a kapitányhoz, vagy a fedélzetmesterhez szaladgálóknak nem terem babér az Ezüstsólymon! Ez amolyan matrózügy, és matrózszabályok szerint lesz is lerendezve.
Böhöm így azután valami rakományellenőrzésre hivatkozva, magával cipelte Jimmyt a második fedélzetre. A vízraktárban elégedetten konstatálta, hogy számítása tökéletesen bevált: a legénység minden tagja épp pihent, vagy valamit pucolászott a fedélzeten, senki sem tartózkodott idelenn. Mondhatni édes kettesben maradtak.
- Hol vannak azok az elszabadult hordók? - kérdezte Jimmy a szokott, nyegle stílusában.
- Nos, elszabadult hordók azok nincsenek... - kezdte Böhöm lassú, fenyegető stílusban, elállva a kijáratot, miközben roppant ökleit összeszorította, és arcára lassan kiült az állatias, atyainak szánt vigyor. - De van itt helyette valami más... valami, amit már régóta meg akartam veled dumálni, Jimmy fiam!
- Oszt mi lenne az? - nézett rá a kesehajú fiú szemtelenül. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy felfogta volna, mire készül a másodfedélzetmester, pedig igazán lehetett volna elképzelése róla. Hallhatott volna már épp elég pletykát társaitól, hogy járnak azok, akiket Böhöm Theo elkezd nem szívlelni. És azokról, akik ezt a nem szívlelést megemlítik mondjuk a kapitánynak...
Böhömnek nagyon nem tetszett Jimmy szemtelen hangja. Nagyon nem csípte, hogy a srác csak álldogál ott, a megszokott laza, hanyag stílusában, és szemmel láthatólag rá sem hederít a közelgő verés lehetőségére.
- Tudod fiam, én egyszerű ember vagyok, nem kenyerem a cicomás beszéd, így azután egyszerűen is mondom: nem tetszik a pofád, és úgy döntöttem, kissé átalakítom a vonásaidat!
- Mi nem tetszik rajta? - lépett közelebb a fiú, arcán szánakozó mosollyal.
Böhöm épp valami frappáns válaszon törte a fejét, majd, mikor ilyesmi nem jutott eszébe, már-már emelte egyik taglószerű öklét, hogy egy szép nagyot bemázoljon, mikor észrevett valami meglepőt. Jimmy arca furcsán rángatódzott, mintha megnyúlna, kitágulna...
- Mi a jó, büdös... - eddig jutott. Az esemény olyan hamar zajlott le, hogy a másodfedélzetmesterben bennakadt a szó. Jimmy alsó ajka megereszkedett, a felső meg felfelé mozdult, mintha szétrepedni készülne az arca. Vonásai eltorzultak, elfolytak, akár egy szürrealista festmény arcképein. Felső ajka felfele kunkorodott, szája egyre csak nyílt-nyílt kifele, mintha kiakasztotta volna az álkapcsát... Nem, ennyire akkor sem tudta volna kinyitni... Hirtelen történt a dolog, Böhöm Theonak csak egy elhaló nyikkanásra futotta: Jimmy egész feje egyetlen hatalmas, nyáladzó, fogakkal és kavargó nyelvekkel teli szájjá változott, majd akár mint egy kígyó az egeret, rácuppant áldozata arcára. Nyeldeklő, szívó hangok, és már Böhöm egész koponyája, nyaka is eltűnt a roppant, egyre csak táguló, rugalmas torokban. Pár pillanat, és Jimmy szája rászívta magát a szerencsétlenre, egyre nagyobb darabokat elnyelve belőle. Az próbált ösztönösen védekezni, csapkodott, de a fiú erejével szemben nem boldogulhatott: akár csak a példánkban szereplő egérnek, neki sem volt esélye kígyójával szemben.
Hamar vége lett. A zöldes trutyi-kígyóvá változó Jimmy elnyelte szőröstül bőröstül az egész hatalmas embert. Nagyot böffentett, és néhány fémdarab, fémgomb, egy csat, és egy zsebkés pengéje hullott a raktár padlójára. A folyamatnak ezzel azonban nem volt vége. A lény teste fortyogott, duzzadt, fekélyes kinövéseket, állábakat növesztett, majd lassan elkezdett középtájt befűződni... Alakja nyolcassá változott, két részre oszlott, majd az összekötő rész elkezdett egyre vékonyodni. Osztódott...
*** pár perc múlva ***
Böhöm Theo Jimmyvel együtt lépett be a legénységi szállásra. Jóllakottnak, elégedettnek tűnt mindkettő.
Agyar Joe, aki nevét egyetlen szál, de annál hosszabb, és élesre köszörült fogáról kapta, csodálkozó tekintettel nézett rájuk. Megsejtette, mire készül a másodfedélzetmester, de igazából nem akarta beleártani magát. Az ő dolguk volt. Most mégis: mindketten vigyorogtak, mintha külön prémiumot kaptak volna. Jimmyn meg nyoma sem volt a verésnek.
- Tisztáztuk egymás közt a nézeteltérésünket - jegyezte meg Böhöm a kérdő tekintetet látva, és atyai módon átkarolta Jimmy vállát. - Mint két úriember. Igaz, fiam?
- Jahh - így Jimmy. - Mint két úriember, az ám!
|